2012. december 31., hétfő

BUÉK-os

Minden kedves rendszeres olvasómnak, mindenkinek aki néha megtisztelt látogatásával, mindenkinek aki csak idetévedt boldog, egészségben, szeretetben, sikerekben gazdag, új esztendőt kívánok
(na persze várok mindenkit jövőre is )

Tikk-takkolva jár az óra, pergeti a perceket
Mutatója nesztelenül, éjfél felé lépeget.
Útra készen áll az óév, vállra vette batyuját,
Szolgálatát hamarosan újesztendő veszi át!



Újévi jókívánság

Lelked erős legyen, 
tested egészséges, 
súlyos bankó tömje teli 
degeszre erszényed. 
Jókedved szárnyaljon, 
arcod mosolyogjon, 
szíved húrja zengjen, 
és ajkad daloljon. 
Az év minden napja 
boldogságról szóljon!





2012. december 28., péntek

Apát ünnepeljük

Nagyon boldog szülinapot kívánunk!!



A sorsnak én csak hálát adhatok,
Mert hozzám sodort a végtelen.
Eddig csak éltem valahol, amott...
S ma más szemmel látom az életem.

Te mutattál egy ajtót, egy utat.
Mely mindig ott volt, de nem láttam.
Magamból építettem falat;
S általad újra hiszek a csodákban.

Nincs válasz, ne kérdezd, miért.
Én csak köszönetet adhatok.
E pár sorral, gondolattal,
Mert más ösvényt is láthatok.

Születésed napján, e szent napon
Egy csöpp kis kívánságom neked: 
Míg célod van, s vágyad szárnyal,
A csodák kísérjék életed!




2012. december 24., hétfő

Nektek, Mindenkinek...

Békés, boldog, szeretetteljes ünnepeket kívánok családom nevében!




„Szent ünnep van, gyújtsd a lángot,

Dúdolj boldog dallamot, kívánj szívből szép világot,

Kívánj békés holnapot,

lásd a mosolyokon át a gyönyörű csodát,

A szívek fénylő angyalát, égen földön várnak ránk.”

(NOX)

2012. december 21., péntek

A napokban...

...is történtek ám dolgok :)  

Valamikor... majdnem 2 hete ígértem Zozi karácsonyos verseit, dalait... Hát ember tervez... Másnapra kicsit kidőltem valami szuper vírus söpört át gyorsan rajtam. Aztán Zozi náthásodott be kicsit. Nem is tudtam rendesen felvenni, mert vagy Zozinak nem volt kedve, vagy valami más történt mindig... de végül, tegnap megszületett a mű.  Kicsit "dáthás" még a drágám, viszont nagyon lelkesen közreműködött :)  Volt amit többször fel kellett venni, mert néhányszor Marci is közbeszólt, vagy csak úgy beleugrott a képbe.

Na az előzőeket addig írtam, amíg töltődött fel az összevágott videó a youtubera... Sajnos mégsem kapjátok meg... ugyanis valami szörnyű lett a hangminőség. Olyan brekegős az egész. Így ha lesz csepp időm akkor dolgozom még rajta...


Készülünk az ünnepekre mi is. Idén először, -hogy kissé ünnepi hangulatba kerüljek én is...- mézeskalácsot sütöttem. Amikor Zozi meghallotta mire készülünk akkor elhatározta, hogy majd ő szurkálja ki a figurákat. ... aztán valahogy elfogyott a lelkesedés, inkább megyek legozni felkiáltással a második süti után lelépett... :) Nesze neked közös készülődés... :D 

Szerencsére Marci nem csak a műtét közben volt hős, hanem itthon is :) nem fájnak a sebei (merthogy kettő is van belőlük) sőt, úgy kell visszafogni a rohangálástól... Azért biztos ami biztos, amikor elmentünk megvenni a fenyőfát akkor babakocsival mentünk, mert nem akartam, hogy akkora távot gyalogoljon. Nem tiltakozott,  de csak Apa tolhatta a kocsit :)  Elég nehezen sikerült kiválasztani a megfelelő fenyőt, mert elég kicsi a hely ahová tenni tudjuk, így én nem szerettem volna nagyon nagyot. Nem is lett az, csak kb 2 méteres :D  Viszont gyönyörű, formás. Alig várom, hogy díszítsük. Idén is közös lesz a fadíszítés, így szoktuk. De hogy a csoda is megmaradjon, a jelszavunk: -Ha szépre díszítjük a fát és a Jézuskának tetszik akkor hoz alá ajándékot :) 

Tegnap pedig a szobájukban tettem-vettem, az ablakra mázolt őszi képet is időszerű volt végre lemosni és valami ünnepibbet varázsolni. (Bár amikor már majdnem odafagyott a kezem az ecsethez akkor megfordult a fejemben, hogy mi a fészkes fenének csinálom amikor úgyis világvége lesz ma :D De megnyugodtam, mert elmaradt ez a program.)

Ma délutánra egy kis kézműveskedést terveztem, készítünk együtt karácsonyi képeslapokat :) remélem ehhez több lesz a kedv, mint a mézeskalácshoz :) 



Nevessünk is- Zoziszáj 15.

Gondolom az ovi hatására -mindent megkérdez: Anya kifújhatom az orrom? Anya mehetek a mosdóba?
Egy ilyen mosdós alkalommal kérdezem tőle:
- Hát most voltál akkor nem pisiltél?
- De igen. Csak ma én ilyen pisilős gyerek vagyok.
(szerencsére nincs felfázva, csak a sok-sok tea amit megiszik)


...és két kis okoskodós, amitől ledöbbentem... Pláne a szóhasználaton, honnan ismeri ezeket a fogalmakat??? (csúcs, szög)

- Anya, ha a négyzetet a csúcsa felől nézzük akkor az rombusz ugye?

- A körnek nincsenek szögei?!!




Túl a műtéten

Nem szeretnék róla túl sokat írni, mert jó lenne már agyban is túl lenni rajta. 

Minden rendben ment... az altatás, a műtét, az ébredés, a hazaérkezés szóval minden. 
Na jó emlékké azért nem nyilvánítom, mert torokszorító volt a félig elkábított kismanó amikor bevitték a műtőbe, és az oxigénmaszk, a monitorozás amikor kihozták...

Marcit ezennel hőssé nyilvánítom :) Számomra mindenképpen az volt és lesz, de olyan példásan és fegyelmezetten tűrte az egészet, hogy az szavakkal szinte nem is kimondható. 

Még hétfőn vár ránk a doktorbácsi egy varratszedésre, aztán csak pár kontroll vizsgálat lesz még. 

Na meg nekem kell majd a gyerekorvosunkhoz menni... Zoli kérdezte, hogy minek, az első válaszom az volt, hogy ráborítani az asztalt :) de megígérem, hogy jó kislány leszek és csak Zozi igazolását kérem el tőle :D

...és köszönöm a szurkolásokat, nagyon sokat jelentettek. Köszönöm a műtét utáni érdeklődést Márti,  nem tudtam gép közelbe kerülni, hogy válaszolhassak. 

2012. december 12., szerda

Amikor semmi sem történik...

...vagyis dehogyisnem, csak nem jutok géphez :)

Itthon vagyunk a fiúkkal, mármint az aprajával. Jövő hétfőn lesz Marci műtétje és nem kockáztatom meg, hogy Zozi valami bacit hazahozzon az oviból. Nem nagyon mozdulunk mi sem ki, aki pedig hazajön annak az első útja a fürdőszobába vezet egy fertőtlenítős kézmosásra.
Na ebből azt akartam kihozni, hogy nem unatkozom. Ma kb hatszor szerettem volna nekikezdeni írni, de csak nem jutottam oda. Most ebéd utáni szieszta van, illetve Zozi már itt dumál mellettem... de lekenyereztem, hogy játsszon kicsit csendben a telefonomon :) (fúúúj)

Tehát nálunk is volt ám a mikulás. Méghozzá este fürdés közben érkezett, amíg Apa lefoglalta a fiúkat a kádban addig én a bejárati ajtó elé kirakott csizmákat megtöltöttem. Még előtte délután bohóckodtunk egy mikulás sapkát találva, mindenki próbálgatta a fejére (6-9 hónap van beleírva tehát reménytelen volt) viszont jó képek készültek:



Marci aki nem is igazán csokiimádó azóta folyamatosan csokimikulásokat bontogat. Jó esetben meg is eszi, nem túl jó esetben pedig az ágyán találom apró morzsákban... Amikor meg is eszi, általában így néz ki :D

Hozzánk is megérkezett a hóesés..., nem szeretem..., nem hiányzott..., szerencsére csak 2 cm, így nem csábítja  a kicsiket sem még. Az egyik délután a szürkeségben két felhő közül kikukucskált a napocska, másnap reggel pedig már hófehér volt minden. Nem vitatom, gyönyörű, talán az egyik legszebb, legmegnyugtatóbb látvány. Ilyennek láttam a konyha ablakából:

Végül még egy sorozat, ami nagyon friss, tegnap délutáni. Készült a vacsora (tejszínes-gombás csirkemell rizzsel) Marcinak újabban kedvenc szokása hogy odahúzza a széket és nézi mit csinálok. Nem szokott hozzányúlni, így nem izgatott a dolog. Most amíg a hűtőből kivettem az ottfelejtett tejszínt magához ragadta a fakanalat :)  Bár lélegzet-visszafojtva néztem, de annyira biztonságosan állt és nem vett észre csak a végén, hogy meg is örökítettem :) Szerencsére aránylag jók is lettek a képek (persze a világítás nem tökéletes) 

Valami ilyesmit képzelek el, ami lejátszódhatott közben Marciban: 
1-2. - senki nem lát? Biztosan nem?
3- kicsit megkeverem...
4- megkóstolom hiányzik-e belőle még egy kis fűszer...
5-6. -óóó le ne kapja, kevergetem kicsit...
7- mintha lenne itt valaki
8- lebuktam.... ááááá nem én voltam :D 

Ha minden úgy megy ahogy elgondoltam, ma Zozi szépen elmondja nekem a téli verseket én pedig felveszem őket és elkészülök a téli összeállítással is :) Majd jövök ...


2012. november 29., csütörtök

Kitört...

...rajtam a pánik 

Basszus  egy hónapom van már csak az édes itthonlétből... 

Talán pont ezért hirtelen annyi, de annyi teendőm lett. Természetesen olyanok amiknek semmi értelmük nincs, hiszen nem a világvége jön (az hamarabb lesz kicsit) csak dolgozni kezdek...

Még meg szeretném csinálni:
-a beépített szekrények rendberakását, (még neki sem kezdtem)
-a gyerekek szobájában a ruhák selejtezését, (na jó ez már félig megvan)
-a mi ruháink selejtezését, (szerintem ez elmarad)
-egy olyan igazi "mindentkihúzogatós" nagytakarítást, (nem kihagyható)

Na jó egyetlen értelmes dolgot találtam:
...mindeközben tartalmas, meghitt, vidám együttlétet szeretnék a családommal... 

...mert januártól tudom semmire nem lesz időm. 

Ezért kicsit elmebetegként viselkedem. Legszívesebben magamra ragasztanám a szeretteim és úgy léteznék...

Különben meg minden rendben, a gyerekek gyógyulgatnak, telnek a napok, sodródunk. 


2012. november 23., péntek

2012. november 22., csütörtök

Megmosolyogtató pillanatok

Azért voltak ám jó pillanataink is :) Jókat mulatok mindig amikor letakarítom a telefonról a képeket, (vagyis átmentegetem őket a számítógépre) igazi gyöngyszemeket találok :) Na ezek ilyenek.

Valamikor Zozi is imádta a mi cipőinket próbálgatni. Most Marcin a sor :) nagy előszeretettel bújik a nagy cipőkbe. Itt épp Apa horgászós bakancsába:



























Zozit gyakran megkérem hogy segítsen apróbb dolgokban. Egy ilyen alkalom volt, hogy nézze meg, mit ír ki a mosógép, milyen szám van rajta. Vagyis hány perc van még hátra a mosásból. Bátran tettem ezt, mert felismeri a számokat. Kis idő eltelt, gondoltam elcsábította valami játék és megfeledkezett róla. De nem, hozta a rajzolós füzetét és mutatta a rajzot: -Anya, már nem forog és ezt írja ki.
(akkor írja ki ezt a jelzést amikor lejár a program) Nagyot nevetve öleltem meg a találékonyságáért. Mekkora munka lehetett neki, még ha nem is sikerült pontosan, de olyan ügyes, nem?




Találtam egy régebbi képet is. Rajzolnak nagy-nagy egyetértésben. Mindketten tudják meddig tart a saját térfelük és nagyon ügyesen alkotnak. Én pedig nagyon meghatódom ilyenkor...

Mamáéknál búcsú volt Márton napkor. Mi is ott voltunk :) Marci ugyan még nem akart most sem felülni a körhintára, de nagyon tetszett neki a horgászat (apja fia)  :D Csak akkor kellett vele alkudozni, amikor ő a kifogott műanyag halacskát akarta hazahozni, az érte járó ajándék nem kellett neki. Végül kiegyezett egy ugyanolyan pókember figurában amit Zozi nyert. Zozi viszont nagy körhintás, most sem maradhatott ki, sőt most először kipróbálta a láncos hintát is. Délelőtt lévén olyan kevesen voltak még, hogy csak az ő kedvéért indították be :) azért valamit tud ez a gyerek :)

Végül nem hagyhatom ki, mert akkorát nevettem, hogy a könnyem is kicsordult :) egy horgászcsali automatát láttunk az egyik bevásárlóközpont parkolójában. ...és tök komolyan, a mindenféle ízesített kukorica és egyéb okosságok mellett még csonti és giliszta is volt benne...  :D 





2012. november 20., kedd

Ajjaj, majdnem lemaradtunk :)

Tudtátok, hogy tegnap volt a Nemzetközi férfinap? ...én sem... 


Ezt találtam róla Wikipédiában:


A nemzetközi férfinapot (november 19) először 1999-ben tartották meg Trinidad és Tobagóban, az ENSZ támogatásával. Az esemény ezt követően nagy elismertséget kapott a férfiaktól világszerte. Magyarországon 2009-től szerveznek a nemzetközi férfinaphoz köthető rendezvényeket.

A jeles nap célja
A nemzetközi férfinap célja, hogy a fiúk és férfiak egészségére hívja fel a figyelmet és hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséget. Ez egy olyan alkalom is, mely elítél minden a férfiak ellen szóló diszkriminációt és hangsúlyozza az elért eredményeiket a férfiak hozzájárulását a közösség, a család, a házasság és a gyerekekkel való törődésben, valamint elismeri a közösségben betöltött nélkülözhetetlen szerepüket.

Így hát ha megkésve is de szeretettel köszöntök minden kedves férfiolvasómat. Kiemelt szeretettel pedig a körülöttem élő férfiakat :)


Boldog férfinapot Drágáim!!




2012. november 19., hétfő

Kellett az idő...

...hogy átrágjam magam, hogy kissé feldolgozzam az elmúlt heteket napokat. Nem szeretem amikor csak jönnek- jönnek a rosszak és nem tudok tenni ellenük... Egyébként is olyan vagyok, hogy nehezen emésztem meg a történteket, ha pánikolok elhallgatok utána pedig kibeszélem magamból. 
Ez utóbbiban nagyon sokat segített a barátnőm, szinte állandó telefonos kapcsolatban voltunk (ajajjj következő telefonszámla) Jó, mert oda-vissza működik ez a felhívjuk egymást ha valami baj (vagy éppen jó dolog) történik vagy ha nem vagyunk biztosan és csak megerősítésre várunk. Na meg egyébként is :)

Hogy kicsit érthetőbb legyen ez a majdnem zagyvaság... 
Kezdődött Marci kruppos fulladásával, majd Zoli műtétjével. Aztán folytatódott az én pesti kalandommal, ami már csak hab volt a tortán... Szerencsére kiderült közben, hogy Zoli szövettanja jó lett, így egy cseppet fellélegeztünk. 

A következő pár nap történéseinek megértéséhez viszont kell némi visszatekintés, amiről itt nem is írtam.
Zozinál nyár vége felé úgy láttam, hogy nem lesz rendben a fütyije, részleges letapadást véltem felfedezni. (ami tulajdonképpen így is van, de még fél évet várni kell, mert lehet, hogy magától oldódni fog.) Ezt egy Kecskeméten rendelő szegedi gyermeksebész magánrendelésén tudtuk meg. (kb másfél hónap a várakozási idő a rendelésére) Amikor ott voltunk Zozival akkor megemlítettem neki, hogy van nekem egy kétéves Marcim is akinek mintha nem mindig találnám meg az egyik heréjét. A (nemszeretett) gyerekorvosunknak ugyan mondtam párszor a státuszvizsgálatkor, de amikor megnézte akkor ő annyit mondott, hogy áááá megvan az csak kicsit felcsúszott (?)  én pedig bíztam benne, mert mégis csak ő az orvos... 
Ez a doktorbácsi viszont azt mondta, hogy inkább megnézné, mert ebből a későbbiekben nagyobb bajok származhatnak. ...és igen kiderült, hogy nem csak hogy nem jó helyen van, hanem bizony műteni is kell Marcit igen-igen gyorsan, mert 2 éves kor felett elkezd sorvadni a here, ha nem a helyén van. Igazából 1 évesen már műteni kellett volna... (na ezt most biztosan nem túl szakszavakkal írtam le, de a lényege konyhanyelven ez)  Gyors egyeztetés történt és december 17-re időpontot is kaptunk a műtétre... Szegeden műtik, ha minden jól megy akkor még aznap haza is jöhetünk és karácsonykor kell visszamenni varratszedésre... Minden beutalót kórházi papírt megkaptunk, már csak az kell, hogy addig egészséges maradjon Marci, nem köhöghet, nem lehet megfázva, szóval csúcsformában kell neki lenni, hogy altatható legyen...
Na én itt sokkolódtam le teljesen, a düh amit a gyerekorvosunk miatt érzek az nem kimondható. Arról még fogalmam sincs mi lesz és hogy lesz, most sodródunk az eseményekkel és próbálom beszámíthatóvá összekaparni magam.

Még úgy bónuszként Zozi pénteken köhögni kezdett olyan igazi fojtós száraz köhögéssel, így nem ment ma 
oviba. Délután megyünk ahhoz a doktornénihez aki helyettesíteni szokta a "midokinkat",  mert vele nem szeretnék mostanában találkozni. (szerintem neki is jobb ez így)

2012. november 15., csütörtök

2012. november 10., szombat

Egy pocsék nap margójára...

Vannak napok amikor semmi nem úgy jön össze ahogy kellene... na hát a mai napom pontosan ilyen volt...

Reggel korábban kellett kelnünk jóval, mert Zsuzsi anyukájával volt megbeszélt találkozónk. Illetve hát csak üzenni tudtunk, mert már jó ideje nem jött el a szokásos havi randinkra. Szóval adott volt egy fél 6-os ébresztő nekem... Zsuzsi kelt rendesen, gyorsan, de a kicsiket ébresztgetni kellett. Ennek megfelelően előre borítékolni tudtam volna, hogy mindketten morgósak, fáradtak, kedvetlenek lesznek egész délelőtt. Hogy kicsit tegyek a jobb kedvükért és közreműködésükért, kilátásba helyeztem egy meki látogatást hazafelé. Ez miután ritkán látogatjuk be szokott jönni :)

Az első meglepetés akkor ért amikor kinéztem kávé készítés közben az ablakon. seggig érő köd mindenhol, az orrom hegyéig nem láttam. Ennek fényében az én hangulatom sem volt éppen túl rózsás. Időben sikerült útra kelni, és harmada/fele olyan tempóval (mert kb 2 "csíkot"lehetett látni) ahogy szoktunk sikerült időre odaérni. Munkanap van ma, így az az utca ahová mentünk totál tele volt, illetve egy autónyi helyet mégis találtam. (ennek később nagy jelentősége lesz, hogy miért) 

Bementünk, és szembesültünk vele, hogy ismét sikertelen próbálkozás volt a mai... Viszont nagyon jót beszélgettem a felügyelővel, sok mindenre ki tudtunk térni. Jó volt olyan ember véleményét meghallgatni aki igazán ért az ügyes bajos dolgokhoz. Talán pont ezért repült úgy el az idő, a szokásos "kötelező" 1/2 óra várakozási idő helyett majdnem egy órát töltöttünk el. Majd elköszöntünk. 

Kabát, sapi, irány haza... illetve szerintem a szívem is kihagyott egy pillanatra amikor megláttam az autót... kaptam egy kerékbilincset... Na ezért volt az az autónyi hely... nem figyeltem... egy várakozni tilos tábla volt kihelyezve... Megnéztem a jegyzőkönyvet ami a szélvédőn volt, alig pár perce tették rá... Tehát ha nem dumáltuk volna el az időt akkor megúszom. Persze csak magamat hibáztathatom, de nagyon zokon esett. Ráadásul amikor felhívtam a megadott telefonszámot akkor közölték, hogy akkor veszik le, ha készpénzben fizetek 11500 ft-ot. Nálam pedig nem volt ennyi (sosem járok sok kp-val), így keresni kellett egy bankautomatát. Jó kis túrát tettünk, mire találtunk egyet. A kocsihoz visszaérve ismét telefon, hogy oké minden jöhetnek a "felszabadítók"  kb fél óra várakozás ismét, mire jöttek. Viccesen meg akartam kérdezni, hogy lehet-e alkudni, de még jó, hogy nem tettem, mert az egyik "emberke" még egy utolsó pontos tőrdöféssel utasított, hogy na mi van már fizetek vagy nem, mert csak akkor veszi le a kerékbilincset, ha odaadtam a pénzt. Jelzem, hogy a pénztárcám a kezemben volt és szerintem nem nézek ki bűnözőnek sem (de nagyon úgy éreztem magam...) Na mimóza lelkemnek nem kellett több, alig tudtam megvárni, hogy lerendezzük, visszaültem az autóba és eltörött a mécses... Hát nem jellemző, hogy sírni lássanak a gyerekek, kellően megilletődtek. Zolikám kérdezte is, hogy mi a baj, elmondtam, hogy anya rosszat csinált, megbüntették és most nagyon rosszul esett . Aranyos volt, vigasztalásul mondta, ha kiszállunk az autóból akkor kapok egy vigasz-ölelést :)

Végül aztán elindultunk haza, persze a beharangozott mekit sem felejtettem el. Ott viszont lufit is kaptak, így nagy volt a boldogság. 
Csak hogy ne csak a negatívumokat lássam...: 
- legalább a bankautomata a "saját" bankomé volt...
- jó volt látni a gyerekek örömét ahogy kapták a lufit, milyen apróság és mennyit jelent :)
- és persze az, hogy szerencsésen hazaértünk :) 




2012. november 8., csütörtök

Az úúúgy volt...

Az úúúgy volt, hogy lett volna mit írni, de nem volt rá idő. 
Aztán idő volt, de kedv nem nagyon...
...aztán volt kedv is és idő is, de a billentyűzetem "B" és "N" betűje nem akart engedelmeskedni...
...aztán most mérgemben odacsaptam (kicsit agresszív javítás volt, de hatásos) ééés tarammm működik :) 

Tehát volt nálunk minden... zömében nem túl jó dolgok... 

Kezdődött ugyebár az őszi szünet (ami azóta már véget is ért) Szóval az első nap éjjelén majdnem éjfélkor valami szörnyű hang jött Marci ágya felől... minden előzetes előjel nélkül egyszer csak hörögni kezdett, nem kapott levegőt, majd rettenetes ugató hangon köhögni kezdett... Sírni akart, de még azt sem tudott. Félálomban felkaptam és kirohantam vele a konyhába (fogalmam sincs miért oda) viszont arra jó volt, hogy félig alvó agyam üzembe helyeződjön és felismerjem, hogy valószínűleg kruppos rohama van szegénykémnek. Gyorsan ablakot nyitottam, pár perc alatt megnyugodott és kapott levegőt. Persze Zozi is felébredt, de őt beirányítottam a mi ágyunkba így ő gyorsan visszaaludt. Így mi Marcival az ő ágyában kucorogtunk reggelig. Aludni úgysem tudtam/mertem... soha így még nem vártam, hogy vége legyen az éjszakának... Ez volt az első, hogy ilyen "élményeket" éltem át, de nem szeretném soha soha többet... ha rágondolok is görcsbe rándul a gyomrom... 
Reggel az első utunk a dokihoz vezetett aki megerősítette, hogy igen valóban krupp... hurrá... kapott Marci gyógyszereket és ha megismétlődne kúpot is írt fel. Annyit mondott, hogy mindent jól csináltam, nem is lehetett volna többet tenni... pedig ha tudná... világomról alig tudtam az ijedtségtől...

Egy másik nagyon negatív élményem is volt az elmúlt napokban. Zoli évente szűreti az anyajegyeit... na most a legutolsó vizsgálat után jött egy értesítés, hogy találtak egyet amit közelebbről is megvizsgálnának... Ezt időpont kérés követte és így kedden egy kis műtét keretében ezt az anyajegyet el is távolították. A szövettani vizsgálat jövő héten készül el... egyetlen pozitívum az egészben, hogy így viszont itthon volt Apácska velünk a szünetben. Szerencsére a kicsik szépen megértették, hogy vigyázni kell Apa hasára, mert fáj neki. 

A többi nap aránylag eseménytelenül telt el.

A hétfővel minden visszazökkent a "normális" kerékvágásba, Zozi oviban, Zsuzsi suliban, Apa dolgozik, mi pedig Marcival itthon töltjük a napjainkat. Sétálunk napközben sokat, minden pocsolyát megkeresve és megvizsgálva milyen mély... :)  Imádom, hogy kezd Marci szépen mellettem jönni, (eddig rohangált szinte mindig) most már fogja a kezemet és mindent megfigyel, minden érdekli. Imádja ha madarat lát, ha repülő jön azt is lelkesen mutatja. ...khm... és imádja a kutyákat... :D 

A következő napok sem lesznek túl izgalmasak (legalábbis remélem) Zoli nincs itthon, majd csak szombaton várható, valami céges akármin van. Szombaton megyünk Zsuzsi anyukájához -legalábbis nagyon bízom benne, hogy sikerül vele találkozni- mi mindenesetre ott leszünk. 



2012. október 27., szombat

Versmondó és dalos pacsirtám :)

Ígértem nemrég, hogy felteszem azt a verset amit olyan aranyosan mondott el Zozi egyik este. Amikor elővettem a kamerát, hogy felvegyem akkor viszont nem akart megállni egy versnél, hanem csak úgy ontotta magából a nemrég tanultakat. Na meg a régieket is, azokon jókat nevettünk, mert előfordult, hogy átköltötte :)
Na így született ez a kis őszi csokor :) Gondolom nem kell mondanom mennyire imádom ahogy mondja :)

A könnyebb érthetőségét pedig a szövegek:

Nemes Nagy Ágnes:  Gesztenyefalevél

Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.

Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha a fejem fölé teszem,
látom, nagyobb, mint a fejem.

Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal-éjjel
óriási tenyerével
befödné a fejemet.


A kállói szőlőben
Két szál vesszőben,
Szíjja-fújja fújdogálja,
Harmat napos hajdogálja,
Sűrű, sűrű raf-raf-raf.




A tokaji szõlõhegyen két szál vesszõ,
Szél fújja, fújdogálja, harmat hajdogálja.
Hol a tyúknak a fia? Talán mind fel kapdosta.
Csűr ide, csűr oda, kass ki bárány, kass oda.


Két kismadár ül a fán,
Egyik Péter, másik Pál.
Szállj el Péter!
Szállj el Pál!
Gyere vissza Péter!
Gyere vissza Pál!


2012. október 26., péntek

Na végre...

Végeztem :)

Mármint a régi blogok ideköltöztetésével... Pontosabban átmásolásával. Ugyanis szépen egyesével másolgattam át mind a 255 bejegyzést. (köszönet azoknak akik segíteni próbáltak ez ügyben, de sajnos nem boldogultam a programokkal...) sajnos így viszont a számomra igen értékes hozzászólások nincsenek meg, de azok a régi blogokon továbbra is olvashatók.

Nagy munka volt, de most jó így egyben látni azt a majdnem 5 évet amióta írom a kis családunk történeteit :)
Érdekes munka volt :) Szinte minden bejegyzést újraolvastam, újra átéltem :) Volt amikor mosolyogva, volt amikor könnyezve...
Hát tessék!! Itt van :)


2012. október 19., péntek

Képes

Napok óta nincs kedvem írni (megint)... De most összeszedem magam és legalább néhány képet teszek fel Nektek és az utókornak. 
Annyi szó esett mostanában itt-ott a lovakról :) hát nekünk is születtek lovagolós képeink. Még Zozi picurka volt amikor kapta ezt a hintalovat karácsonyra, de sajnos nem nagyon érdekelte. Egy-két alkalommal ugyan ráült de inkább csak úgy ott volt a gyerekszobában. Nos Marcikám most felfedezte (pedig néhányszor ráültettem és akkor nem tetszett neki) Egyik este nagy csendben volt a szobában és bekukkantottam a kíváncsiság kedvéért, hogy ugyan most mi rosszaságot csinál... hát játszott. Pontosabban a szoba közepére húzta a lovat, gondolom hogy jobban hozzáférjen és hintázott :) Na ekkor rohantam a fényképezőgépért, hogy megörökítsem. Mint később kiderült lett volna még rá módom mert azóta is tart nálunk a nemzeti vágta :) 

Aztán van még papírcsákós Marcis képünk is :) (telefonnal készült, így egy cseppet homályos)

Zoziról viszont egy különleges képet mutatok :) Az oviban készítette, egy önarckép. Nagyon friss, tegnapi alkotás. De nekem nagyon-nagyon tetszik.


Beszélgettünk kicsit ma reggel az óvónénivel, mert Marci beszökött a csoportba és nem nagyon akarózott hazajönni... szó szerint nem érdekelte, hogy indulni szeretnék haza...(nem baj, szokja csak) 
Szóval ismét hízott a májam :D Nagyon-nagyon dicsérte Zozit, hogy milyen ügyes. A fenti képet akkora türelemmel készítette, hogy öröm volt nézni. Meg úgy egyébként is minden téren nagyon jól teljesít, nagyon szépen mondja a verseket (tényleg így van, meg is mutatom majd napokon belül a legújabb kedvencét) szépen énekel, és ha meseolvasás van ügyesen visszamondja a tartalmát. Most már minden nap az oviban vannak "kötelező" foglalkozások. Minden nap más, hétfőn-rajz, kedden-torna, szerdán-matematika, csütörtökön-környezet, pénteken-ének "órájuk" van. Az egyik környezet foglalkozáson megmérték magukat :) hát Zozi a legkisebb és legpehelysúlyúbb a csoportban. Nem baj, jóból kicsit adnak szoktam mondani. Óvónéni szerint a lényeg a koponyában van, így nem baj az, hogy ilyen apró :) 

Marcival is nagyon sokat tudok itthon "tanulni" ha éppen hagyja. Bár még mindig nem akar beszélni... de egyre több mindenre tudom rávenni. Puzzlezunk (na jó, csak a legegyszerűbbeknél tartunk), ez állatos, így tanuljuk közben az állathangokat. Na ezeket viszont egyre ügyesebben utánozza. Építünk, vonatozunk, természetesen autózunk sokat. Ami új és nagyon meglepő volt, hogy a színeket egyre ügyesebben felismeri. A pirosat, zöldet, kéket teljes biztonsággal megmutatja. A sárgát is van amikor, bár még azt csak tegnap vettem elő. Építőkockákkal szoktuk "gyakorolni" Szóval ügyesedik ő is. 
Ennyiiii :)



2012. október 10., szerda

Nevessünk is...Zoziszáj 14.

Este Zozi megtalálta az egyik játék alkatrészét, egy aprócska cd lemezt. Jön-megy, aztán megkérdezi: -Anya, akarsz most hallgatni valami jó kis nyálas zenét?? (Nyálas zene Apa szerint az amit én hallgatok... Amolyan szerelmetes számok... na jó némelyik tényleg az...)


Október első napjaiban beindult az oviban az angol nyelv oktatás. Zozi is menni szeretett volna. Eddig 2 óra volt, kérdezgetem miket tanultak, mondja is lelkesen. (köszönések, néhány állat neve, számok) Mondom neki:
-De jó, legalább én is megtanulok angolul. Majd amit te tanulsz azt megtanítod nekem.
Erre Ő:
-De anya, hát mi vagyok én angol tanárbácsi?

Alkotások...


-Vajon mennyire illik csúnyát gondolni/na jó némely szavakat kimondani a gyerek előtt amikor felfedezzük, hogy a tapéta bordűrjét kb. másfél méter hosszan letépte?
(azóta már ragasztottam helyette másikat...)


2012. október 8., hétfő

10 napos fotós kihívás... 10. nap

10. nap Egy mai kép rólad.

Tegnap előtti is jó???


A randi nagy napja...

Szerivel és családjával  már régóta tervezgettük, szervezgettük a találkozót. Hol ez, hol az nem ért rá, hol pedig az időjárás nem volt a cimboránk...  Deee most, végre sikerült nyélbe ütni a találkozót :) Szombaton egy rövidke nemszeretem program után átrobogtunk a városon és odaértünk a megbeszélt helyszínhez a Közlekedési múzeumhoz. Nagyon kellemes pár órát töltöttünk ott. Még egy röpke sétára is volt erőnk, pedig a kicsik után folyamatosan szaladtunk... :) De ez most így volt jó. Mi nagyon jól éreztük magunkat. 

Visszavágós képek :D

Csakazértis egy olyan, amin Judit is rajta van ;) 

...és a többi :)




2012. október 6., szombat

10 napos fotós kihívás... 9. nap

9. nap... Egy nyaralós képed

Tessék, itt van egy igazi friss nyaralós :) Amikor Egerszalókra szöktünk  Apácskával akkor készült. Pontosabban Szilvásváradon :)


2012. október 5., péntek

10 napos fotós kihívás... 8.nap

8. nap...Egy kép rólad és a legjobb barátodról

Na hát itt vagyok bajban... ugyanis nincs olyan képem... illetve van barátos képem, de a konkrét MOSTANI legjobb barátnőmmel nincs közös képünk... Sajnálom. Igyekszem pótolni :)

Így egy régi képet sikerült találnom, ünnepeltünk valamit... vagy csak úgy összeröffentünk... igazából magára a sztorira sem emlékszem, de a hangulat igen jó lehetett... :) Szóval a képen az egyik barátnőm szerepel akivel akkoriban tényleg jóban-rosszban összetartottunk. (Sajnálom, hogy a másikkal nem találtam közös képet... akkor még nem volt digitális gépem.)


Szöszök...


Szerda este:
-Láz, hányás, sírás... (Marci)

Szerda éjjel:
-Láz, sírás... (Marci)

Csütörtök reggel:
- Qvára nem tudom eldönteni, hogy vigyem-e dokihoz... épp csak hőemelkedés, de nem eszik... bár sokat iszik. Nem köhög, nem folyik az orra, semmi... csak rosszkedvű és türelmetlen ölbebaba. Aztán felpattan, fut két kört és játszik...

...és a folytatás:

Csütörtök délután:
-Elvittem, mert délre újra brutálisan belázasodott... Torokgyulladása van... annyira, hogy még a nyelvcsap is gyulladt...

Csütörtök este:
-Ha épp hat a fájdalomcsillapító, akkor legalább valami puha dolgokat bele tudok diktálni... Így tegnap dél (!) óta most evett először... a krumplileves levét... hát ennek is örülök...

Péntek reggel:
-Szerencsére láza már nincs Marcinak, a kedve, étvágya viszont pocsék...

2012. október 4., csütörtök

10 napos fotós kihívás... 7. nap

7. nap -Egy kép amin vicces fejet vágsz

Na hát ebből nincs hiány :) Szörnyen idétlennek látom magam szinte minden fényképen, mert vagy idétlenül vigyorgok, vagy csukva van a szemem, vagy olyan komoly vagyok, hogy az már ijesztő  :)

Nos... egy kép a múltból... ahogy a dátumát nézem 2003 nyarán készült, egy barátnőméknél. Itt éppen csukott szemmel.

Itt pedig Zozit vettem a nyakamba -7 hónapos volt ekkor- Szegénykém, azt hitte a hajam jó kapaszkodó lesz. ...én pedig nem túl őszintén mosolyogtam, miközben tépett :) 

2012. október 3., szerda

10 napos fotós kihívás... 6. nap

6. nap. -Egy gyerekkori fotó rólad...

Hát ezúttal a bőség zavarában nem szenvedek, mert csak néhány fotó van nálam. A többit Anyu és Apu őrzi :) Mégis kaptok hármat is, mert még a néhány közül is nehéz volt a választás... :D

Épp csak megszületve: 

1 évesen vidámkodva:

...khm... már akkor is jó barátom volt a telefon :)


2012. október 2., kedd

Hétvégék...

A hétvége az egy olyan fogalom, ami sokkal gyorsabban telik el, mint amennyi program, tenni való lenne :) 

Bár már lassan másfél hete történt, de nem volt időm/kedvem/türelmem leírni... Nagyon szép szombatot töltöttünk egy kedves baráti házaspárnál. Ha a környezetet kellene jellemeznem, csak annyit tudnék róla írni, hogy a béke szigete :)  A kicsik is imádnak menni, mert -hogy Zozi szavaival éljek- ott minden van :) Hatalmas, gyönyörű kert, állatok, halastó aranyhalakkal, amiket minden alkalommal meg lehet etetni, dombocska aminek az oldalán kacagva le lehet gurulni, hihetetlen nyugalom, csend, kedvesség, szeretet. 
Szóval ezen az idilli helyen szombatoltunk, főzőcskéztünk, beszélgettünk. Bár a képek telefonnal készültek, mert balga módon a fényképezőt otthon felejtettem, de a lényeget szerintem látni lehet :)

Másnapra -vasárnapra- pedig elutaztunk Zozi unokatestvérét Lillát megköszönteni. A kishölgy is 4 éves lett. Volt nagy játék, viháncolás, de a nap fénypontja természetesen a torta volt :)

A most elmúlt hétvégét sem töltöttük unalmasan. Péntek éjjel Zoli horgászni ment, hozott két gyönyörűséges pontyot haza. De még halpucolás előtt kiszabadultunk a Cifra-kertbe.  Írtam már kicsit róla itt is.  Most együtt mentünk mindannyian. A kicsik játszótereztek, futkároztak, szedtünk gesztenyét, hallgattuk a madarakat élveztük az ajándékba kapott jó időt.


A gesztenyékből később csoda dolgokat készítettünk Zozival közösen :)  (másnap egy kedves blog-barátnál mosolyogva olvastam, hogy ők is gesztenyefigurákat készítettek)


2012. október 1., hétfő

10 napos fotós kihívás... 5. nap

Hogy kicsit behozzam a lemaradásom, kaptok még egy napot :)

5. nap- Egy kép ami boldoggá tesz

Igazából nehéz is választani, de azt hiszem ez érthető... ezen a három képen vannak megörökítve a legboldogabb pillanataim.

:)

Zolika születésekor...
Marci születésekor...




10 napos fotós kihívás... 4 nap

Egy cseppet megakadtam a játékban, de most igyekszem bepótolni.

4. nap- Fotózd le a kedvenc színű tárgyadat a szobádban!

Gondoltam jóóól megviccelek mindenkit, mindenféle fényképet készítettem az új szőnyegről és a szintén friss beszerzésű egyforma kaspóimról kb 3 cm távolságból. Aztán feltettem volna a találós kérdést, hogy kitaláljátok-e, hogy mit ábrázol a kép :D 
De mégsem tettem, pedig már a képek is elkészültek. Miért? Mert ma pakolászás közben rábámultam arra a tárgyra, ami valóban kedvenc. Ez egy báb, vagy baba, vagy nevezzük bárminek. Apácskától kaptam, amikor Zozi még a pocakomban volt. Azóta azon a helyen van, egy virágcserépbe beleszúrva, ha ránézek akkor csak úgy tódulnak az emlékek :) Igen, azt gondolom tényleg ez az egyik legkedvesebb tárgyam: 

2012. szeptember 29., szombat

Okos(k)odunk...

Zozi tegnap megkérdezte milyen szám van a nulla előtt. Kapásból rávágtam, hogy mínusz egy. ...erre megkérdezte, hogy mit jelent a mínusz egy...
Na most hogy magyarázzam el egy alig 4 évesnek????

2012. szeptember 28., péntek

10 napos fotós kihívás... 3. nap.

3. nap- 1 kép valakiről akit szeretsz.

Na, itt könnyű dolgom volt :) Vagyis, hát mégsem, mert sok embert szeretek... de másképp szeretem a gyerekeimet, mint mondjuk a szüleimet vagy a barátaimat, és megint másképp Apácskát :) Meg aztán vannak napok amikor minden embert annyira szeretek hogy a keblemre ölelném az egész világot, de vannak napok amikor bezárkóznék egyedül egy szekrénybe és ki sem jönnék onnan soha többet... 

De ezt a képet választottam, ők a családom a mindenem, az életem. Ha nem lennének nagyon nagyon sivár lenne a világ. Ők azok akik színesebbé, boldogabbá teszik a napjaimat, akikért bármit odaadnék. Ámen... :)

2012. szeptember 27., csütörtök

10 napos fotós kihívás... 2 nap

...Egy 1 évvel ezelőtti kép rólad...

...én szóltam... szóval -szerintem-normális képet nehezen sem találtam magamról... Ez a kép egy családi összeröffenésen készült...és Zoli ült az én ölembe :) Persze az egyik bátyám rögtön kapott a pillanaton, és fotózott.  (tudom nevezhetném a buta arcos kategóriába is :D )



Amit eredetileg hozni szerettem volna, az nagyon apró kép, telefonnal készült. Ez Zoli háttérképe :)





2012. szeptember 26., szerda

10 napos fotós kihívás...1 nap.

...Amikor először megláttam, akkor is tetszett már. De nem akartam... ááá, ez a manók blogja, mit keresek én itt... Aztán egyre több helyen láttam és tessék... csakazértis :D  Nem ígérem, hogy aztán most minden nap teljesítem a feladatot, de előbb utóbb majdcsak a végére érek :)
Tehát:

1. Nap - Faceboook profilképed
2. Nap - Egy 1 évvel ezelőtti kép rólad
3. Nap - Egy kép valakiről, akit szeretsz
4. Nap - Fotózd le a kedvenc színű tárgyat a szobádban
5. Nap -Egy kép, ami boldoggá tesz
6 . Nap-Egy gyerekkori fotó rólad
7 . Nap-Egy képen, ami vicces fejet vágsz
8. Nap -Egy kép rólad és a legjobb barátodról
9. Nap - Egy nyaralós képed
10. nap -Egy mai kép rólad



A facebook-on nincs fenn profilképem, mert igazából csak nagyon ritkán használom. Amit hoztam az az iwiw-en van (bár azt sem gyakran látogatom) Már -ha jól számolom- 5 éves a felvétel és tudom időszerű lenne lecserélni, de szeretem :) Aránylag vállalható kép :) Nagyon nehezen vagyok fotózható.
...és akkor a története: A háttér ellenére nem voltam sohasem Görögországban... Balatonfüreden készült :) brutális meleg volt és a nap kegyetlenül a szemembe sütött.
Akkor még egyedül voltam ezen a nyaraláson (Almádiban a céges üdülőben), bár már sejthető volt hogy nem sokáig leszek pár nélkül :) 




2012. szeptember 21., péntek

A következő napon...

A következő napon... ez Zozi szavajárása mostanában. Jelentése: majd, ezután, máskor...  Nagy előszeretettel alkalmazza amikor valami rossz fát tesz a tűzre: -Anya ezt felejtsd el, a következő napon majd nem csinálom...
Először vicces volt, de most már szinte minden napra akad valami "majd a következő napon"... 
Tegnap este aztán már nagyon dühös lettem, amikor a többedik kb 15. kérésre sem kezdett neki a vetkőzésnek... amikor rászóltam, akkor is jött a "következő napon majd szót fogadok, bocsánat anya" . Na ekkor lettem igazán pipa... és annyit mondtam, hogy akkor majd a következő napon -amikor szót fogad- lesz rá csak idő hogy esti mesét mondjak... megilletődött rendesen... Persze fürdés közben békét kötöttünk, megbeszéltük és ott is voltam mellette elalváskor ugyanúgy, mint máskor :) 

A mi napunk





2012. szeptember 17., hétfő

Marci...

...ismét beteg volt. Remélem valóban csak múltidő már...
Pénteken mentünk Zoziért az oviba, kicsit hamarabb értünk oda, így az udvaron játszottunk. Mászókázott, csúszdázott Marci. Imádta, én pedig élvezettel és nem kis büszkeséggel figyeltem milyen ügyesen mászik fel a csúszdára és milyen ügyesen csúszik onnan le :)  Na egy cseppet elhúzódott az ébredés a középsősöknél én pedig nem szoktam csak úgy berontani és kihozni Zozit, hanem most még van időm várakozom türelmesen. Marci viszont mindent végig tapogatott, öltöző folyosót, mosdókat, padokat... 
Na valószínűleg Marci itt nyalhatott be valami vírust... legalábbis más tippem nincs, mert nem voltunk sehol máshol... Éjjel ugyanis sírva ébredt... gondoltam ismét eldugulhatott az orra, bár már két napja rendben volt. Hát sajnos nem, tűzforró volt a kis teste. Nem mértem lázat, mert végül is tök mindegy, hogy 38,6 vagy 38,7-et mutat a hőmérő, hanem gyorsan adtam neki egy kúpot. Szépen gyorsan hatott is, fél óra múlva már aludt a kezemben nyugodtan, szinte majdnem láztalanul. Reggelre viszont ismét nagyon rosszul volt, csak sírt és egyszerűen nem tudtam megvigasztalni sem... ő pedig csak mondta-mondta a saját kis nyelvén a panaszait, de nem értettem belőle egy kukkot sem... (de jó lenne ilyenkor egy fordító gép) Összekészülődtünk, és a szakadó esőben irány az ügyelet... egy idős doktornéni volt, megvizsgálta, ő is vírus fertőzésre tippelt így semmi gyógyszert nem írt fel. Sok folyadék, lázcsillapítás. Egész nap hintázott a láza, amikor jobban volt akkor még egy kis levest is evett, de a déli alvás után megint csak rongybabaként feküdt a kezemben... Na ez a legborzasztóbb érzés...  Jött az este, lázasan aludt el, és még a kúp sem használt. Egész éjjel nagyon forró volt. Hajnalban adhattam ismét lázcsillapítót, na az akkor végre ismét használt, levitte a lázát és azóta kop-kop-kop láztalan. A kis szemein ugyan látszik még a bágyadtság és olyan ide-oda ledőlő, kézbebújós kismanó. De már van kedve kicsit rosszalkodni is :) Nem tudom mikor örültem ennyire annak, ha valami galibát csinált :) 

2012. szeptember 12., szerda

Marci és az orrszívás :)

Bár cseppet sem érek rá, de gyorsan megörökítem, mert kiszalad a gondolataim közül...

Totál bedugult reggelre Marci orra ismét. Mondtam neki, hogy ki kellene porszívózni, hogy kapjon levegőt. Erre a kis drágám vigyorogva felpattant, odarohant a szekrényhez, vette elő a porszívó csövét. Addig én hoztam az orrszívó alkatrészeit. Amíg a porszívót összeszereltem addig Marci csatlakoztatta az orrszívóval, bekapcsolta, odatelepedett az ölembe.... és elkezdett torkaszakadtából ordítani... :) Persze két pillanat alatt végeztünk, letettem, kikapcsolta a porszívót és hozta a Nasopaxot, hogy fújjak az orrába :) 
Tehát úgy gondolom ez a nagy sírás már csak magának a helyzetnek szól... 
Viszont hogy megtaláljam a rosszban a jót is... nagyon szépen kifújta ma már az orrát :) 

2012. szeptember 11., kedd

Nózi...

Szegény-szegény Marcifiú... állandóan piszkálom megint... és nem szereti...

Miután hozom-viszem magammal az oviba így természetesen mindent végigtapogat, mindent megvizsgál.  Ismét ismerkedik a többi gyerek bacijaival... Gondolom ennek a következménye, hogy szombat éjjel szinte 0 perc alatt benáthásodott. Este még úgy fektettem le, hogy semmi baja nem volt, de kb egy óra múlva hallottam, hogy bedugult az orrocskája. Azóta is szortyog, vagy nem kap levegőt. Így aztán csodafegyverek előkapva, ismét haragban van a porszívóval... orrsprével... Ennek megfelelően aludni sem tud, csak forgolódik egész éjjel és olyan hangokat ad ki hogy félelmetes hallgatni is. Néha igazi DarthVaderes néha meg Thomas gőzmozdonyos... Nem nagyon akarja bevenni a vitaminokat sem most, bár mást sem akar nagyon enni... de kitartó vagyok sikerül legalább néhány kedvencével evésre csábítani :)  Remélem gyorsan túl lesz rajta és nem fertőzi végig az egész családot...

2012. szeptember 7., péntek

Első hét az oviban...

Meglepetésemre nagyon szépen telt. (csak el ne kiabáljam, még nincs vége a napnak) Zozi ugyanis most, hogy középső csoportos lett ott alvós nagyfiú. Kicsit tartottam tőle, mert eddig ugyebár én altattam, fogtam a kezét ha kérte, de szinte mindig odaültem mellé elalvásig.Ez nekünk így volt jó. Már mondogattam neki egy ideje, hogy milyen jó lesz, ott lehet majd aludni -bocsánat pihenni- a kicsi ágyakon és uzsonna után megyek érte. Kicsit tartottam a reggelektől is, mert olyan hosszú volt ez a nyár, ismét olyan nagyon össze nőttünk... Ééés legnagyobb meglepetésemre hétfőn mosolyogva ment be a csoportba, leült a rajzolós asztalkához és intett, hogy szia anya, találkozunk uzsonna után. :) jaaj mennyivel kevesebb bőgés lett volna (részemről is), ha ezt tavaly is így csinálja...
3/4 1-kor tűkön ültem, hogy most mennék érte, ha nem aludna ott... 1-kor, hogy ugyan le tudták-e fektetni... ólom lábakon járt az idő, de végre elérte a mutató a fél 4-et és mehettem... Még uzsonnáztak amikor odaértem, Zozi felnézett, mosolygott egy nagyot és szólt, hogy mindenképpen várjam meg, de ő még befejezi az uzsonnázást :D Édes volt nagyon :) Megkérdeztem az óvó nénit, nagyon szépen elaludt, nem volt semmi gond, evett is szépen. Aztán kijött a drágám, öleltem-ölelt. Kérdeztem mi újság, mondta, hogy megette az összes bab levest, és képzeld anya csoda klassz pici ágyak vannak ám :) ...és csak mesélt, mesélt, lelőhetetlenül :) én meg csak mosolyogva hallgattam a csicsergését és nem akartam elhinni, hogy ilyen okos, ügyes nagy fiam van.
...és ez így ment a héten minden nap :) Ma reggel édes volt: -Anya siessünk már az indulással, hát vár rám az óvoda!  :)

Itthon pedig nagyon lassan telik az idő... Marci nem nagyon találja a helyét, keresi Zozit... Az első nap csak járkált fel-alá. Már kezdi érteni, hogy hazajön délután Zozi, kezdi feltalálni magát. Már engedi, hogy játsszak vele, sőt hozza a játékokat, kezdeményez is... Egy kicsit olyan volt, mintha büntetne érte, hogy kiürült a lakás és csak ketten vagyunk... De majd megszokja a kis drágám.

2012. szeptember 5., szerda

Kesze-kusza költözős...


Na, most jött el a pillanat, hogy kész, elég, felmondok, világgá megyek, költözöm...
Kérek mindenkit, akit cseppet is érdekel mi van velünk, kövessen...
Egyrészt az egyszerűség kedvéért a cím maradt, bár már nem annyira minik ezek a manók...
Majd próbálom átmásolgatni a régi bejegyzéseket oda is, de itt is megtartom őket.

2012. szeptember 4., kedd

Sopron...


Szóval Sopron...

Hááát enyhén szólva melléfogás volt a dolog... Nagyon sajnálom, mert iszonyú messze van, nagyon nagy reményekkel indultunk útnak, és nem éreztük jól magunkat egy cseppet sem... 

A szállást az Erzsébet-program nagycsaládos nyaralás címen pályáztuk és nyertük. (befizetett x összeghez kaptunk második x-nyit) 5 napot töltöttünk ott, de szívem szerint már a második nap estéjén hazajöttem volna...  
Egy régi villában volt a szállás, egy hatalmas szoba+fürdő. Nagyon negatívnak éreztem, hogy cseppet sem volt gyerekbarát a dolog... (pedig hát igazából pont nekik szólt volna az egész) Nem volt pl lehetőség még mosogatásra, ételmelegítésre sem... Marci tápszeréhez a vizet a biztonsági őr melegítette mikroban, mert mi nem mehettünk le a konyhára...  Az ellátás csupán reggelit tartalmazott, de ott a svédasztalos reggeli kimerült kétféle felvágottban (amiből az egyik romlott volt) vajban, lekvárban és valami piros és sárga színű szörpszerű dologban... Az elmúlt években megfordultunk néhány apartmanban, de ekkorát még nem csalódtam... Nem is a terülj-terülj asztalkám hiányzott (persze nem jött volna rosszul), hanem a lehetőség az étkezésre. Ugyanis nem volt még a közelben sem legalább egy étterem ami megfizethető. Így egy pékségben vettünk ilyen-olyan dolgokat és azt ettük. 

Voltunk a Fertő tónál fürödni is. Új strand, még szinte semmi sincs. Sajnos a partja eszméletlenül kavicsos, így csak cipőben érdemes megközelíteni. Zoli úszott egyet, nagyon iszaposnak találta így én nem is próbálkoztam... Viszont gyönyörű kavicsokat hoztunk haza :) 
Hajókáztunk is, ami nagyon remek volt. Most Marci is jobban szerette, mint a balatoni hajót. Nézegette a sirályokat, integetett minden vitorlásnak, aki elhaladt mellettünk. 

Két nap látogattunk el a szomszédokhoz, az egyik nap igazából bevásárló túra volt. A másik pedig olyan kirándulós, autózós. Körbejártuk a Fertő tavat szinte teljesen. Ettünk fagyit, ittunk kávét egy kikötőben :) Múlattuk az időt.  
Aztán volt még egy csalódós nap, amikor ki szerettük volna próbálni a város egyik strandját. Nagyon jókat lehetett olvasni róla. Már akkor gyanúsnak kellett volna lennie, amikor odaértünk és senki nem állt a parkolóban, de gondoltuk korán van... Kifizettük a belépők árát, és ledöbbenve vettük tudomásul, hogy az élményfürdő nem működik (elmúlt aug. 20), az uszoda részt épp felújítják, csupán 2, KETTŐ medencében van víz, egy úszó- és egy gyerekmedencében. Ez pont elég is lett volna, ha nem jéghideggel töltötték volna fel... Így felöltöztünk és eljöttünk... Dühített, hogy a pénztáros nem adott ezekről felvilágosítást... Sajnálom az árát nagyon... 
Viszont nagy megkönnyebbüléssel vettük tudomásul, hogy másnap péntek és haza lehet jönni...  

A hazaút cseppet hosszúra sikeredett, mert két autópályán is hosszú dugóba kerültünk, az M1-en egy baleset miatt, az M5 pedig le van zárva valami javítás volt... Szerencsére a gyerekek aludtak jó sokat útközben így egészen jól viselték, pedig az autó hőmérője 40 fokot mutatott... 6 órát utaztunk hazafele...

Hát nem mondom, hogy jó volt hazajönni a szétvert lakásba... Sehol nem volt helyünk, semmit nem találtunk, kipakolni nem igazán lehetett, így még egy hétig a bőröndökből öltöztünk... 

Na de talán véget ér ez a rémálom is, a lakás nagy része készen van már. Bár brutálisan sokba került, mert olyan hibákat is rejtett a tapéta a falon, amit nem láthattunk előre. ...és az sem volt tervben, hogy a wc mögötti területet gyakorlatilag újjá kellett építeni... DE 1-2 nap és készen lesz minden. Nagyjából már rend is van. ... éés hurrá-hurrá van már net is :D