Na, itt könnyű dolgom volt :) Vagyis, hát mégsem, mert sok embert szeretek... de másképp szeretem a gyerekeimet, mint mondjuk a szüleimet vagy a barátaimat, és megint másképp Apácskát :) Meg aztán vannak napok amikor minden embert annyira szeretek hogy a keblemre ölelném az egész világot, de vannak napok amikor bezárkóznék egyedül egy szekrénybe és ki sem jönnék onnan soha többet...
De ezt a képet választottam, ők a családom a mindenem, az életem. Ha nem lennének nagyon nagyon sivár lenne a világ. Ők azok akik színesebbé, boldogabbá teszik a napjaimat, akikért bármit odaadnék. Ámen... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése