2018. október 8., hétfő

Most így...

...egy hónappal az előző bejegyzés után... mit is mondhatnék...
Hát azt nem,  hogy nem történt semmi...
Egyszerűen csak tologattam, halasztgattam az írást... olyan semmi kedvem hangulatot hozott az ősz.

A suliról:
- Marci teszi a dolgát. Tanulni a suliban tanul, itthon nem jellemző.  Eddig még sikeresen vette az akadályokat.  Matekból szorzótáblát kezdték épp. Nem okozott gondot. Jó feje van. Ma simán kiszámolta, hogy ha megevett egy fél pohár joghurtot és egy háromnegyed pohárral akkor az pontosan egy pohár és egy negyed... Nem,  a törteket nem tanulják... csak úgy levezette magának... ügyes...
Olvasásból verset kell tanulni péntekre, az Itt van az ősz, itt van újra  címűt. Szombaton sikerült végig megtanulnia, hogy ne hét közben kelljen.  Ma fel is mondta... ketten tudták végig az osztályból. Büszke vagyok rá! 
Angol szintén megy, bár még csak szóban felelnek. Környezetet szereti.
Szóval le a kalappal. Maradjon is így.

- Zozi. Hát brutálisan belecsaptak a lecsóba így ötödikben. Tanulni kell itthon is.  Nem keveset. Általában vacsifőzés közben tanulunk...
A töritanár minden második órán írat egy röpit... és nem egyszerűeket. Nem szeretem az efféle kikérdezést. Szigorúan pontoz... így már sikerült négyest is beszerezni.
Természetism. tanárnéni érdekesen jó fej... minden órára vinni kell valami érdekességet amiről tanulnak. Hol egy szőlőindát, diólevelet, vöröshagymát, káposztát... ma pl csírázó burgonyát.... egy hete borogattam vizes zsepivel egy árva krumplicskát... de volt rajta 4-5 kicsi csíra... Haha... következő órán gilisztát tanulják... naná, hogy viszünk...
De legalább élvezik az órákat. Szigorú egyébként,  minden órán van szóbeli felelés.
Informatika tanárbá, ugyanaz aki eddig volt. Szintén röpdoga írató. Nem szeretjük... szó szerint kell tudni...
Többiről sokat nem tudok, angol szavak mennek, magyarból a Pál utcai fiúk a kötelező...
Na ennek örömére beneveztem Zozit egy olvasóversenyre, levelezős... ugyanez a téma. Szerintem menni fog, az olvasás soha nem okozott gondot. Most inkább ott a vita, hogy tankönyv helyett is olvas... hol Ropit, hol más régi kedvencet...
Nagyfiúsodik brutálisan... nyílik a szája rendesen. Vissza-visszapentyog... Nem tetszik valami akkor nagyon védi a maga igazát. De ez így van jól. 

Most októbertől már minden szakkör beindult. Zozi talált egy szabad órát kedden délután, könyvtáras olvasókörbe jár. Na ott jó helyen van. 

Zeneiskola is teljesen jól illeszkedik, nincs okom panaszra. Marci is szereti. Bár a gitár a főtárgya, de citerázik ő is. Meglepően ügyes. G bácsi szerint nincs annyira összeszedett, mint anno Zozi volt, de jó vele dolgozni.  Itthon lelkesen bemutatja a tudományát, így a gyakorlás is le van tudva.
Zozinál egyre több a gitár, fogalmam sincs, honnan tudja, de tudja. Ritkán veszi itthon elő... nagyon kevés az idő rá... sajnos...

Holnap Marcinak szüretibál... (késői szüretelés biztos)
Az osztályban tartják,  süti, üdítő,  buli.
Zoziéknak két hete volt, az egész felső tagozat együtt.  Tánccal készültek. Breakeltek... beszöktem  hogy lássam. Jók voltak. Ja, és este 8-ig tartott a buli... hát szoknom kell ezt még... 😃

Szóval keményen indult az év, de majdcsak belejövünk.
Folyt. köv.

2018. szeptember 9., vasárnap

A BUSZ

Igen csupa nagybetűvel. Elkészült a BUSZ.
Marci amikor meglátta egy lego-üzletben rögtön szerelembe esett vele. Egyébként is imádja őket. 
Születésnapjára megkapta. Nagyon sok elemből áll, nagyon részletesen kidolgozott. Így több napon keresztül készült. 
Mostmár csak egy polcnyi biztonságos hely kellene neki.

2018. szeptember 7., péntek

Az első hét után...

Végülis jól eltelt. Sok volt a lótás-futás ezért gyorsan.

Hétfőn csak táskát és a tisztasági csomagot vitték a fiúk. Akkor kapták a könyveket, így hazafelé jól felpakolva mentünk.
Rövid nap volt, ami nem is baj, mert fél kettőkor összeszedtem a fiúkat és usgyi a zeneiskolába elkapni G bácsit, hogy hangszer órát egyeztessünk.  Kettőre ígérte, hogy jön. Hát mi jóval előtte ott voltunk ami nem is baj, mert így legalább úgy vannak az óráik ahogy szerettem volna.
Zozi szolfézséhez igazodtunk, ami hétfőn és csütörtökön 4 és 3/4 5 közt van. Így Zozi ebéd után kicsit tanul a tanulószobán és elballag a zeneiskolába. Fél 4-től van hangszeren lekocog szolfézsre. Én pedig 4-re megyek Marciért, fél 5-től zenél. Zozi végez feljön  Marci 5-kor végez. Fél 6-ra otthon vagyunk.  És ezt mindkét napra így sikerült beírni!
Van a héten 3 szabad délutánunk. Egyenlőre amíg nem találnak ki valami szakkört.
A hétfői délutánt estét füzetek, könyvek csomagolásával töltöttem, illetve tornacucc, úszáscucc, rajzdoboz Marcinak.

Kedden ezt a sok vackot be kellett fuvarozni a suliba. Persze amikor indultunk ömlött az eső. Az autótól 3-szor fordultam Marcinál... ráadásul nem lehetetz felvinni az osztályba, csak a földszinti folyosóra. Így különösen örültem  hogy csütörtökön reggel Marcinak csak a tornacuccát kellett keresni. Meglett, nem veszik el semmi. A földszinti folyosón várta felakasztva, hogy felvigyük.

Szerdán felugrottunk Anyuhoz suli után.  Tavaly is a szerdai nap volt a Mamis nap.  Úgy tűnik most is maradhat. Ilyenkor mindig várja őket valami Mami féle finomság.

Csütörtökön már zenesuli is volt. Jól működik majd a dolog. Zozinak kell beleszokni abba, hogy amikor csak lehet, kapjon elő valami leckét, hogy itthon estére kevesebb maradjon.
Blama volt egyébként... Marciért amikor mentem a suliba egy csurom vizesre izzadt gyereket találtam, akit a homokozó pora is belepett... gyorsan megmosta kezét arcát, de a haja  bakker szó szerint saras volt. Jó kis izzadt szagot árasztott. Amennyire lehetett letörölgettem nedves törlőkendővel, de nem volt az igazi. Hát... így mentünk zeneiskolába... azthiszem lesz egy váltóruhánk a kocsiban...

Pénteken,  vagyis ma reggel... szabin voltam ma  mert időpontom volt dokihoz. Így később keltek a fiúk.  Tudom én, hogy ha 10 perccel később kelnek akkor mire indulunk kb fél óra lesz belőle...
Persze semmivel nem haladtak, az indulás előtti percben Zozi még a fogát mosta... de még fésüljem, vaxoljam a haját. A bejárati ajtót zártam volna amikor kinyögte, hogy nem vett zoknit... 😳
Elképzelni tudom csak  mit gondoltak a szembe jövők rólunk, amíg a kocsihoz értünk. Két rohanó kölyök,  egy bicegő nő. (naná, hogy a bokám kibicsaklott a lépcsőházban) Zozi a kezében egy pár zoknit szorongat. (a kocsiban vette fel)
Na de semmi gáz  odaértünk időben.  Bár necces volt, mert 7 körül bedugul a körforgalom és nincs b terves út.
Szabadságomnak hála, ebéd után összekaptam őket. Most meg a ruhás szekrényeiket próbálom selejtezni...

Ja, és itt az első napos képek. Zozit nem kísérhettem a terembe, (már ciki) így róla csak a ház előtti indulós van...

2018. szeptember 2., vasárnap

A 2018/2019-es tanévet megnyitom...

...ezt mondta ma az Igi-bá...

Hát, nem kísérte olyan lelkes taps, mint az évzárón elhangzó hasonló de mégis más mondatot... De voltak lelkesek, csillogó gyermekszemek.

Nálunk sok minden változik...
Zozi ötödik osztályba megy... ( ááá nem létezik... tuti tévedés...)
Új tanárok. Új osztályfőnök.  Új tantárgyak. Új tanterem. Másképp kell tanulni. Gyanítom  nem lesz ilyen könnyű dolgunk,  mint eddig...
Az új osztályfőnök -Szilvi néni- szimpatikus... ma találkoztunk vele először.  Rögtön kérte mindenkitől, hogy tegeződjünk. Így közvetlenebben tudjuk egymást megszólítani.

Marci tanító nénijei nem változtak. A terem, sőt az épület igen. Másodikban (mondom én,  hogy tévedés...) megint másik épületben vannak. Még mindig külön, nem a nagyokkal. Jó kis hely, aránylag nagy udvar, játszótérrel. Bár ami nem volt régen (értsd Zoziéknál másodikban) túl jó dolog, hogy minden nap, mint a malacok olyan retkesek voltak. A játszótér ugyanis homokozóban van... 
No náluk ennyi a változás. Kíváncsi vagyok Marcinak mennyire jön be ez az épület. Anno Zozi nem szerette, mert nagyon nagy.  Régi, nagy belmagasságúak a termek. Egyébként nem komor szerintem, de szokni kell a tavalyi lapostetős elsős épület után. A termet nyáron mi szülők tettük rendbe. Ebben az évben ezt a négy osztályt nem festették volna ki. Hogy mégis tiszta legyen, az apukák festettek, anyukák takarítottak. A gyerekek így mégis szép tiszta falak közt lehetnek. Ha már ott vannak egész nap...

Személy szerint én nem vártam a sulit... olyan jó volt így, hogy nyugi volt. A fiúk jól elvoltak a mamáknál. Idén nyáron igazán szerencsések voltunk. Sokat voltunk együtt.  Mindhárom nyári hónapban voltunk szabadságon.  Illetve a megszokottól eltérően két nyaralás is volt az egy hosszú helyett.
Mindketten hatalmasat nőttek... teljes ruhatár csere van folyamatban... Zozi jól megerősödött, már nem csúfolhatjuk bőrkének... ilyenkor szokott nőni. Hát hajrá!
Marci óriásit nőtt, most az évnyitón látszott igazán, hogy jóval magasabb mindenkinél... na ő viszont gondolom ennek köszönhetően nagyon sovány... de majd behozza ő is.
A kis lelkük úgy érzem rendben van.  Tulajdonképpen várták az iskolát. Kíváncsi vagyok meddig tart ez a lelkesedés. Remélhetőleg minél tovább.

Holnap még aránylag nyugis napjuk lesz. Csendes nap. Lehet értük menni fél kettő körül. 
Ez jó is, mert kettőtől a zeneiskolában már hangszer-óra beosztás van.  Jó lenne valami jó kis időpontot megcsípni. De legalább azt, hogy a két fiút ne kellene külön-külön hordani ugyanahhoz a tanárhoz. Na meg az én munkaidőmmel se üsse egymást...

Úgy látom azért holnap beleugrunk a sűrűjébe. Izgulok is rendesen... titokban... Hát hajrá.

Minden sulisnak/ovisnak zökkenőmentes tanévkezdést és sikeres évet kívánok!

2018. augusztus 31., péntek

Most így... augusztus utolsó napján... nyaralás...

Hát... nem voltam túl aktív...
Pedig lett volna mit megörökíteni.

Pl... volt még egy nyaralás. Egy Balatonos. A szokott helyen Füreden.
Szerintem a nyár legforróbb napjait töltöttük ott.
Nagyon nem is tudtunk sehova menni a forróság miatt, egyszerűen ránk olvadt a ruha. Így az ott töltött 9 napból 7-et a strandon töltöttünk. Azért ennyit, mert az érkezés napján nem fürödtünk, illetve volt egy "hűvösebb" nap, amikor csak olyan 37 fok körül volt. Na aznap megnéztük a Kinizsi várat.
Szuper élmény volt.  Akkor voltunk, amikor Marci még a hasamban utazott. Jókat nosztalgiáztam, hogy a torony csigalépcsőjén lefelé nem láttam a hasamtól. 😊
Most sikerült olyan időpontban menni, hogy érkezésünk után kb fél órával várjáték kezdődött.  Ó, hát az nagyon szuper volt.  Belevonták a közönséget is. Főleg a gyerekeket. Na meg a bátrabb felnőtteket. Így lett Apából Kinizsi, a vár ura.  Akkora hatalommal bírt, hogy a gyerekeket ő ütötte lovaggá.

A többi strandos nap ugyanolyan volt, mint mindig. Fürdés, evés, pihenés, fürdés, fagyi, haza. Annyi volt az érdekesség, hogy most kipróbáltuk Füreden a Eszterházy strandot. Kétszer voltunk ott. Nagyon szép,  nagyon kultúrált, de baromi drága.  Az egyik nap kipróbáltuk az élményfürdőjét. Szuper. Nem túl nagy, kb a kétórás jegy fedezi, hogy minden elemet végigjátsz. De jó volt a kristálytiszta medencében lubickolni.
Változatosságnak tökéletes. 

Összegezve elmondhatom, hogy nagyon passzív pihenés volt. Kellett ez, az egész nyári rohanás, kapkodás után.  Kicsit nehéz volt visszazökkenni utána a pörgésbe... pláne, hogy mindkettőnknek nemszeretem napok következtek...


2018. augusztus 20., hétfő

Marci, te kicsi kincs!

Drága Kisfiam!
Egy csoda volt számunkra az érkezésed 8 évvel ezelőtt. Egy olyan csoda ami azóta is tart.
A hatalmas szeretet amit kapunk tőled, a mosolyod, a "gondterhelt" homlokráncolásod, mind mind csoda. A csoda Te magad vagy!
Nagyon szeretlek DRÁGA KISFIAM!

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

2018. július 31., kedd

Kincsem Zozikám!

Mondd, mikor nőttél meg ilyen nagynak? Mikor lett abból a szuszogó kis csomagból ez a helyes kispasi?
Az első  kétszámjegyű szülinap...

Még gyakran odajössz, hogy "-összebújunk?"
Hát persze. Ölellek amíg lehet, amíg igényled, amíg engeded. Imádom az érzékenységed, a szereteted, a vidámságod. Téged!

Isten éltessen nagyon sokáig KISFIAM!
Boldog születésnapot! Szeretlek!

2018. július 30., hétfő

Nyaralásos...3...-Velence, Murano, ...hazafelé

Hát a hat ott töltött napba nem sok program fért bele. Na meg valljuk be, a lelkünk most a  finom puha homokot és a tengert vágyta. Az édes semmittevést.
Viszont a fiúknak is látni kellett Velencét. Kíváncsiak voltak a gondolákra, a sikátorokra, a hajókra. El sem tudták képzelni, hogy ott nem közlekednek autók... 😊
Így pénteken útnak indultunk. Azt a tanácsot kaptuk, hogy olyan hajójegyet vegyünk, ami családi és egész napra szól, mint egy bérlet,  korlátlan mennyiségben fel és leszállhatunk bármikor és bárhol. Így is lett. 

Nagyon korrekt a közlekedés.  Tényleg,  mint Pesten a BKV buszok úgy jönnek-mennek a hajók.
Az első állomás természetesen Velence volt. Újra és újra elvarázsolt. A fiúk is nagyon odavoltak érte. Imádták a hidakat, boldogan integettek minden gondolásnak és ujjongtak, amikor azok visszaintegettek.
Mi most is kihagytuk magát a gondolázást. Prózai oka van... brutál drága... 

Hatalmasat sétáltunk. Észrevétlenül szinte órákat. Pontosan nem is tudtuk merre járunk, de nem is volt lényeges. Egy nagyon szimpatikus helyen fagyit vettünk, félárnyékban egy hídon leskelődtünk amíg elfogyott. Épp akkor kötött ki egy gondola. Marci egyszercsak felkiált: ott a Majka, az ott a gondolás. Már indult is volna oda hozzá. Nagyon nehezen sikerült meggyőzni, hogy csak hasonlít rá. 

Csuda szuper kiskereskedéseket láttunk. A csokiárustól kezdve, miniatür könyvárusig, parfüméria, meg minden, tényleg minden.
Na amikor már mindenki lába jajgatott egy kis pihenőért felszálltunk egy hajóra és visszamentünk a nagy kikötőbe. Át szerettünk volna menni egy másik szigetre.  A következő hajó Muranoba vitt. Gyönyörű hely. Nem tudom melyik megállónál szálltunk ki, de tuti nem ott ahol a turisták. Egy nagyon csendes, szinte kihalt városrészben sétáltunk.  Gyakorlatilag egy bácsi üldögélt a háza előtt és más nem is volt az utcán.
Egy folyó mentén épültek itt is a házak. Érdekes, hogy itt úgy parkolnak a ház előtt a motorcsónakok, kishajók, mint nálunk az autók. Csak jönnek  bepattannak és már mennek is. Találtunk egy kávézót. Ittunk egy kávét, a fiúk fantát és megkerestük a hajóállomást.
Vissza Velencébe. A mi kikötőnkhöz onnan volt csak vissza hajó.
Útközben megcsodálhattuk a temetőszigetet is. Érdekes,  addig fel sem merült bennem, hogy vajon hova temetkeznek. De így már érthető.
Az utazással szerencsénk volt.  Nem kellett szinte sehol sokat várni.
Azt úgy megállapítottam, hogy nem voltunk olyan igazi turisták. Nem jártuk be a múzeumokat, nem álltunk sorba sehol. Biztos az is gyönyörű,  de egy napba nem fért volna bele több. Az is csoda volt, hogy a fiúk fegyelmezetten szépen bírták. Na jó, ők más szemmel nézik az efféle kirándulásokat.  Nekik fontosabb volt egy-egy díszes giccses kirakat, mint egy szép szobor. Na meg persze elfáradtak ők is nagyon.

Aztán bármennyire nem is akartuk, közelgett a hétvége, a hazaindulás.
Szombaton a parton ülve csak bámultuk a tengert, a partot, az eget. Nem is tudtam mit akarok magammal vinni.  Úgy mindent. Az illatokat, a látványt, az érzést.  Ááá, ez az a hely  amit nem lehet megunni...
A fiúk is azt kérdezgették, hogy ugye még fürdünk  ugye sétálunk, ugye szedünk kagylókat, ugye ugye ugye...
Vasárnap reggel,  még reggeli után a teraszról integettünk egyet a tengernek, annak a csodának ami ott vár minket... mert ugye visszavár... ugye visszavár...