2017. november 16., csütörtök

Na, ilyenünk is van már 😊

Ma amikor hazaértünk Marci egy apróra hajtogatott papírt adott a kezembe. Kicsit szégyenlősen mosolyogva, de roppant elégedetten. Azt gondoltam, hogy a szokásos rajz, ami szinte mindennapos ajándék.  Aztán modta, hogy A DÓRITÓL kapta. Igen, ilyen csupanagybetűs volt a hangsúly. 
Hát az első szerelmi vallomást rejtette a levélke. Ugyanis nem csupán egy papírdarab, hanem egy levél. (-érted anya?)
Hát már nemhogy nincs kisbabám, mert megnőtt mindkettő... , hanem ilyen kis csajszikák legyeskednek körülöttük...
Na jó, imádom. Jó érzés.  (Mostmég, mert nem olyan komoly meny-jelölt) 

2017. november 5., vasárnap

Sajnos vége...

...az őszi szünetnek...

Pedig micsoda csodás napok voltak!

Először is aludtunk. Sokat, sokáig. Azaz aránylag sokáig. Ha a fiúk fel is ébredtek csendben jól elvoltak. Kb 8 körül másztunk ki a finom meleg ágyból.

Volt mindenféle nap.

- Gyakorlós. Ami abban nyilvánult meg, hogy megcsinálták a fiúk a levelezős verseny feladatait. Kicsit olvastak mindketten, Zozi átnézte az informatikát amiből témazáró következik a napokban.

- Zenesulis. Egy délelőtt ott volt Zozi. Mostanában elmaradt egy-két óra, így pótolták. 

- Haverkodós.  Na ebből kettő is jutott. Egyszer nálunk, egyszer Zozi barátjánál. Ott is van kisebb tesó, aki Marcival egyidős. Ugyan kislány, de nem az a csillámpónis típus.  Meg is lepődtem amikor nálunk voltak, mert tartottam tőle,  hogy fogok egy ismeretlen kislányt szórakoztatni.  Hát megoldották.

- Csavargós. Voltuk Halottak napján a temetőkben, gyakorlatilag az egész napot ezzel töltöttük.

- Sportos. Ígértem a fiúknak,  hogy bicajozunk egy nagyot ha jó idő lesz. S bár kicsit fújt a szél,  de kitekertünk a közeli parkerdőbe. Ott persze épp csak kitaposott ösvényeken szerettek volna a fiúk erdőt felfedezni. Na de az idő jó volt, és miért ne? Jól elfáradtunk mire hazaértünk. 

- Főzős-sütős. Készült minden amit kitaláltak. Kakaós csiga, sült tök, sőt még lángos is. Jaaajjj, holnaptól éhezünk megint... 😊

- Egy kicsit dolgoztam itthonról, mert muszáj volt...
- Végre időt szakítottam rá és elmentem rákszűrésre... (nem dícsért meg a dokibácsi... pont 5 éve voltam utoljára)
-Na meg itthon tettünk vettünk.
Két napot Apa is itthon volt velünk, olyankor teljes létszámmal üzemeltünk.

...és személy szerint nagyon fájdalmasak lesznek a következő napok. Olyan nagyon jó volt itthon...




2017. november 1., szerda

MaiMarci... avagy megáll az eszem...


- Tudom mennyi pénzből lehet telefont venni. Két húszezresből, egy kétezresből, egy ezresből. Az 43000 forint.

Hm...
Jjja...
Khm...

Ahan így már értem miért unalmas,  hogy mások még azt tanulják mennyi 2+3
(De bakker honnan tudja?????)

2017. október 30., hétfő

Egyik legjobb érzés...

...szinte felülmúlhatatlan:

- szabadságon vagyok a héten...
- ezért még 8:30-kor ágyban kávézom és olvasgatok...
- Zozi itt gitározik mellettem...
- Süt a nap.
Jóóó...!

2017. október 29., vasárnap

Marci a (be)avatott

...azaz az Iskolapolgárrá avatott.

Igen, megtörtént ez is. Mostmár végképp iskolás. Igazi saját nyakkendővel és énekeskönyvvel rendelkezik.  Ugyanis ezeket ilyenkor kapják a gyerekek. 

Pénteken fél 10-kor volt a gyülekező a templomban. Bevonultak a diákok, volt egy rövid Istentisztelet,  beszéltaz Igazgató úr,  volt vers, meg énekkar. Aztán osztályonként felsorakoztak az elsősök és az ötödikesek a nyakukba kötötték a nyakkendőt. Elvonulás közben mindenki kezet fogott az Igazgató úrral aki átadta a névre szóló énekeskönyvet, majd a Nagytiszteletű úrral akitől kaptak egy képeslapot.
Sajnálom, hogy nem jutott hamarabb eszembe... megkérni a tanárnőt, hogy Zozi köthesse Marci nyakkendőjét. Szép lett volna. De késő bánat... majd a gimiben 😊

Ezután visszavonultunk az elsősök termébe. Ott adtak egy rövid műsort angolul és magyarul. Ezt pedig a buli követte. Rendeltünk nekik tortát. Az osztálykép díszítette. Na meg mindenki bevállalt valamilyen sütit vagy üdítőt.
Kicsit buliztunk majd jöttünk haza, ugyanis Zoziék osztálya bábszínházba ment és volt egy szabad jegy, hívták Marcit magukkal. Ezért hazarohantunk átöltözni, majd vissza.
Nagyon jól érezték magukat. Nekem meg volt három szabad órám 😁

2017. október 26., csütörtök

Na jó...

...bejelentkezek.

Megvagyunk, jól vagyunk. Kicsit.... nagyon... szóval teljesen bedarálnak a hétköznapok. Futunk, rohanunk.  Az tuti, hogy soha nem érjük utol magunkat.

Fiúk jól vannak. Túl az idei első betegségen. Kicsit hamar jött, de nem csodálkoztam, mert minden tanévben meg kell ismerkedni az új bacikkal. 
Ez most gennyes mandulagyulladás volt, nagyon magas lázzal,  fejfájással, hányással. Csúnya dolog lehetett, mert a gyógyszer ellenes doktornénink rögtön antibiotikumot adott. De gyakorlatilag ahogy az első adag megmaradt bennük onnantól kezdve rohamosan gyógyulni kezdtek. 
Persze ennek is már majd egy hónapja...

Mintahogy annak is, hogy tartott az iskola  szeptember végén egy családi napot. Na pont akkor volt Marci rosszul,  csak Zozival mentem. Ez egy szombati nap volt, így egyben le is tudtunk egy szombati munkanapot.
Jó buli volt. Olyan majális fíling. Főztek az osztályok, volt egy csomó program, verseny. Lehetett gyűjteni úgynevezett Arany tallérokat amiket a gyerekek beválthattak ugrálóvárazásra, lövészetre,  zsákbamacskára, lufihajtogatásra stb.
Volt "Arany-futás" a templomot kellett háromszor körbefutni. Ez kb 3×600 m. Hááát egyrészt nosztalgiával gondoltam közben a diákkori Városligeti esti futásokra.... másrészt le a kalappal Bea előtt (igen Kópécsirkék Anyuja Rólad van szó csupa nagybetűvel)  gyakorlatilag a tüdőmet kiköptem, de elégedettséggel töltött el,  hogy nem én lettem az utolsó de főleg, hogy végigcsináltam. Arra mindenesetre nagyon jó volt, hogy utána mentem vért adni, és tök jó volt a vérnyomásom. Legalábis elérte a minimum szintet 😊 
Na mindezekért kaptam egy marék zsetont. A program végén már alig tudtuk elkölteni. Na tényleg jó buli volt.
Ja és a legszuperebb az volt, hogy voltak rendőrök is motorral autóval. Zozi töltött ki egy tesztet amivel elhozta az aranyérmet. Ügyibogyóm.

Na és a hétköznapok:
Telnek. Borzasztó gyorsan. Zozi teszi a dolgát. Tanul. Szépen belerázódott. Elmondása szerint szereti is. Ami változott, hogy sokkal de sokkal több a házi feladat... gyakran marad itthonra vers vagy másolni való. 
Zeneiskolába is szívesen megy. Nagyon önálló. Nagyon keveset kell utána nézni maradt-e ki lecke, mert eddig szépen kötelességtudóan csinálja. Csak így tovább. 

Marci szerint haláál unalmas az iskola. Idézem: -Ezek még azt tanulják mennyi 2+3... ezt már ezer éve tudom.  Meg anya nem tudják elolvasni,  hogy m+a az ma. Ó hát mikor fognak ezek olvasni!? (A hangsúlyt képzeljétek hozzá)

Szeret különben járni. Az év eleji szorongás szerencsére elmúlt. Szépen bemegy az osztályba, vannak barátai is. 
Az olvasást és a matekot nagyon szereti, de az írást nagyon nem... nincs türelme szépen írni, pedig tudna, mert épp ma hozott haza egy kiváló felíratos piros nyomdát. Ez a legek legje.
Nagy kópé. Az előírt írás munkafüzetet már kétszer a polcon eldugva találtam meg,  mert nem volt kedve befejezni a kimaradt sorokat.  Persze megbeszéltük, hogy ilyet nem szabad csinálni...
Majd beszúrok egy képet, hogy jelzi Marci a házi feladatot. Jót mulattam rajta 😊  naná, hogy matek munkafüzetben találtam.

Na szóval megvagyunk. Éés holnap kitör az őszi szünet.  Vééégre... de előtte Marci nagy napja következik. 
Holnap Iskola-polgárrá avatják 😊

Na jó volt itt... majd jövök 😊

2017. szeptember 20., szerda

Mi történt?

Én nem tudom mi történhetett az első c-ben az elmúlt héten...
Hétfőn reggel a legkisebb iskolásunk amikor beértünk az osztába, szó nélkül kipakolta a holmiját, elvitte a helyére a táskáját, a törölközőjét, elkezdte lepakolni a még meg nem érkezett gyerekek székeit. Úgy kb mintha azt mondaná, hogy süt a nap, úgy közölte, hogy ha akarok menjek mostmár dolgozni.
Hm. Örültem. 
De tegnap már út közben mondta Marci,  hogy be se kísérjem. Végülis muszáj volt,  mert a tanító nénivel beszélni szerettem volna. 
Aztán ma már azt pedzegette, hogy ő Zozi iskolájától egyedül akar menni. Megbeszéltük, hogy miután nekem is arra kell mennem, így kénytelen lesz az iskola bejáratáig elviselni útitársnak.
...megengedte... 😁

Egy kicsit olyan érzésem van,  mintha jóóó távol akarna tartani, ne lássam hogy az iskola mellé jár. 😁

Vagy iskolás lett?

😁😁😁

2017. szeptember 17., vasárnap

Az első két hét...

Mit is mondjak? ...túl vagyunk rajta.
Hát nem volt könnyű,  és gyanítom ezután sem lesz az...

A legkönnyebben, leglazábban Zozi vette az akadályokat. 
Ő gyakorlatilag, mintha csak lapoztunk volna a naptárban folytatta az iskolát. A változás csupán három területen érinti.

1. Egy lépés az önállósodás útján,  hogy a napköziből 4-kor eljöhet és Marci iskolájánál találkozunk. Ez gyakorlatilag kb 2-300 méter, egy közepesen forgalmas úton kell átmenni neki, de a szabályokat tudja így ez pipa. Báár eddig szinte minden alkalommal mi végeztünk hamarabb Marcival és mi vártunk rá a nagyiskola udvarán. Na jó... kétszer már ő jött 😊

2. Heti két alkalommal szülői felügyelet nélkül mennek csapatostul -ez asszem 14 gyereket jelent- a zeneiskolába.  Bár két olyan úton kell átkelniük ami főútvonal,  de a körforgalom mellett van a zebra és ott tényleg megállnak az autók.
Ez így elfogadható,  viszont pont csütörtökön történt,  hogy Zozi és egy másik kisfiú később lett kész a leckével és addig a tanító néni nem engedte el őket.  Ezért ketten szaladtak késve a többiek után.  Na ez már cseppet sem tetszett, mert egyrészt egy csapat gyereket könnyebben észrevesznek az autóból,  mint két kicsit. Másrészt ha rohannak nem figyelnek annyira. Kár, hogy ezt pénteken este mesélte el Zozi,  de azthiszem beszélgetni fogok I.nénivel...

3. Az angol. Eddig nagyon tetszik neki.  Túl sok szót nem tanultak még, de állandóan egyeztetnek Marcival  ki mit tud, mit tanult ❤

Hááát a legkisebb csemeténk viszont elég nehezen adja meg magát. 
Tetszik neki minden, csak az a fránya reggeli elválás ne lenne... És közeleg az október amikortól nem mehetünk be mi  szülők az osztályba.
Persze addig még pont két hét van, így hátha lazul az a köldökzsinór...
Matekkal nincs gond, tudja a dolgokat, kapja a könyvekbe a jutalom nyomdákat.
Magyar, hát az olvasással tuti nem lesz baj, viszont az írás... hát olyan mit is mondjak... fiús... ha van türelme nagyon szép.  Aztán látszik, hogy sor végére elfogy a lendület,  de nemhogy ritkulna pl.a kiskerítés hanem olyan lesz mint a sűrű gyep 😊 
Persze majd alakul. Nehéz ez a kicsi kezeknek.
Környezet megy, szereti.  Torna nagyon jó, úszás "jaj anya olyan jót játszottunk"
Rajz, technika, ének gondolom jó ezekről nem mesélt.
Az órarendjük brutális... hétfőn 6, kedden 7, szerdán 6, csütörtökön pénteken 5-5 órákuk van. Pedig olyan jó lenne valami mozgásos különóra, de nem merem... olyan hihetetlenül fáradt szegénykém...  Este 8-kor befordul a fal felé és két perc múlva alszik is. 

A reggelek még kissé szomorkásak. Nagyon látni a feszültséget rajta. Próbálja ő uralni, de nem mindig sikerül. Most pénteken viszont talált magának egy jó kis levezető gyakorlatot. Fogta az asztalon levő székeket és pakolta le. Mondta is, hogy mehetsz anya dolgozni ha akarsz hamarabb. 😊 
Hát majd kíváncsi leszek holnap a hétvége után mennyire lesz hétfői hangulatban.
Beszélgettem péntek délután E.nénivel, az első héten nagyon aktív volt Marci, de a második héten belassult. Gondolom azért az is közrejátszott, hogy elég náthás lett. Új környezet,  új bacik... tolom a c.vitamint beléjük hátha gyorsan jobban lesznek. Na de szerencsére E.néni nem vette zokon ezt a belassulást, csak kicsit ösztönözni kell rá hogy többet jelentkezzen.

Aztán még itt van a legkeményebb dió... Zsuzsanna... aki idén érettségizik... voltam a szülői értekezletén. Nagy reményekkel mentem, feltételeztem, hogy kapok egy rakás információt szalagavató, érettségi, ballagás témakörben... hát igazán nem lettem okosabb. Semmi sincs eldöntve, senki nem tud semmit. 
Hááát így nem lesz egyszerű...

Majdcsak belerázódunk  mindannyian. De az őszi szünetet nagyon várom... kértem szabit, remélem kapok is..., jó lenne kicsit együtt lógni 😊

2017. szeptember 5., kedd

Iskolás... mégis izgulós

Péntek: első nap az iskolában.  Időben sikerült indulni, bár ezért egy lyukas garast sem adtam volna.
Még egy első nap az iskola felé fényképre is maradt idő.

Zozi: Bár mint egy teherhordó szamár úgy megyünk az iskolába, mégsem lehet Zozit az osztályhoz kísérni. Nem baaj, mondja és már nem is velünk akar foglalkozni. Még váltottam néhány szót az ügyeletes tanító nénivel aki szerencsémre pont az "ebédcsekkes" tanító néni. 
Aztán egy kapuval odébb sétáltunk Marcival.

Marci: Isten hozott az első osztályban felírat fogadott minket. Mi voltunk az elsők. Nem véletlen,  pont így szerettem volna.  Így Marci kiválaszthatta a legszimpatikusabb padot magának.

Első kérdés: - Anya mi lesz ebben a jó buli?
Hááát ööö... jóóó lesz, hidd el...

Választottunk kosarat is, ebben vannak a tankönyvek és egyéb apró vicik-vackok.
Felakasztottuk a kéztörlőt a mosdóban, helyére tettük a táskát. Na kb ekkorra telt meg az osztály gyerekekkel,  szülőkkel, nagyszülőkkel. (Még mindig nem fér a fejembe... ok, hogy elsös de minek kíséri a két szülő plusz nagymama...)
Na kb ekkorra fogyott el Marci lendülete...
Görbült a szája, könnyes lett a szeme... és kész... Hiányozni fogsz anyaaa...
Ugyanmáár hát itt vagyok pár lépésre. Ha kinézel az ablakon nézd csak odalátsz a dolgozómra...  de hiába volt itt szép szó, a könnyek nem fogytak el...
E.néni gyors búcsúra kérte a kedves szülőket.  D.néni meg-megölelte a pityergőket.
Fél 2-kor lehetett menni értük. És egy boldog csacsogó vigyori Marcit találtam az 1.c-ben. Olyan jó volt!

Repültünk Zoziért. Aztán meg a zeneiskolába.  Egész jó órabeosztást sikerült kifogni illetve megbeszélni. Hétfőn 15-15:45-ig szolfézs. Ott megvárja amíg odaérünk Marcival. Kedden 17-17:30 citera. Csütörtökön 15-15:45 szolfézs,  16-16:30 citera.  Így csak egy nap kell visszavinni. Szuper. Maradhatna így...

A hétvégén aztán minden volt... szombaton pestre mentünk az űrhajós kiállításra a Millenárisba.  Ez nagyon klassz volt. Csak piszokdrága...  Szept. 11-ig tart még ha esetleg valakit érdekel.

Aztán mire hazaértünk belecsöppentünk egy nagy... egy óriási családi gubancba...  hát igazán nem a blogra való a téma, de az elkövetkező jó pár hétre-hónapra ad gondolkodni valót...  ez természetesen az egész maradék hétvége hangulatát megalapozta. Pedig jaj de jó lett volna kicsit magunkban lenni, kicsit hangolódni.

Vasárnap becsomagoltuk a tankönyveket. Bekészítettük a maradék cuccot. Tornát, úszást, technika dobozt.
Aztán jött az este... Marci egyre kedvetlenebb... lefekvés előtt el is tört a mécses... -Mi a baj kérdem. -Nem akarok holnap iskolába menni... jön a válasz. 
Miért? Hát sokára kibökte, hoģy őneki nincs még barátja... Ó kicsi szívem.... nagyon fájt a lelkem. Beszélgettünk összebújva, kicsit megnyugodva feküdt le aludni.
Reggel már sírva ébredt.  Nagyon nehezen vígasztalódott meg.
Zozit ismét a suli udvaráig kísértük.
Ahogy beléptünk a terembe Marci máris pityeregni kezdett. De kicsit könnyebben, hamarabb abbahagyta a sírást. 
Délután megint csak csacsogott, tök jó kedve volt. 
Ma pedig tényleg csak két könnycseppet morzsolt el. Hát majdcsak jobb lesz végre...

2017. augusztus 30., szerda

Iskola előtti izgulós...

Szeretem PopiAnyu gondolatébresztő posztjait. Nagyon jól -szinte, mintha ismerne- megfogalmazza az én paráimat is.

Vagyis: -Igen, félek tőle, hogy Marci majd begörcsöl és nem tud, később már nem is akar feloldódni. Hogy emiatt majd nemhogy nem jelentkezik, hanem meg sem szólal.  Ebből szeretném, hogy nem azt a következtetést vonnák le, hogy nem okos. Mert igenis az. Nagyon. Erre nagyon jó példa volt egy vásárlás 3800-at fizettem 10ezressel.  5000-ig visszaadott az eladó és tréfálkozva kérdezte a fiúkat, hogy mennyi jár még vissza.  Marci kapásból rávágta,  hogy 5000.  Viszont ott a zeneiskolából a példa, hogy elég volt azt a szót meghallania felmérés és kész volt, teljesen leblokkolt.
Hát nem tudom. Azért abban bízom, hogy  a tanítók pont azért tanítók, hogy tudják ezt majd kezelni. ..

-Másik parám, hogy nem fog szeretni járni... Bár beszélgettünk róla nagyon sokat, de érzem azt a bizonytalanságot a hangjában. Nem szeretném sírva ott hagyni, mint az óvodában. Megbeszéltük a napirendet már sokszor. Remélem lesz kihez bújnia ha szomorú... (bakker mindjárt bőgök)

- Harmadik parám nekem is, hogy elhagy dolgokat. Bár szerencsére ők nem nagyon mozognak. Az elsősök teljesen külön álló épületben vannak, ott van az iskola ebédlője is.  Csak úszásra mennek át a nagy iskolába. Így hátha lesz rá esély, hogy megtaláljuk a széthagyott dolgokat.
Zozinál sem volt elveszett cucc, egy vadi új pólóját hagyta el még ősszel, de suli utolsó napjaiban megtalálták azt is 😊
Most van egy kinőtt új pólója...

Édes volt Zozi,  épp ma említette, hogy majd amikor mennek ebédelni, hátha találkozik Marcival az udvaron. És milyen jó lesz majd látni  ❤

Szóval valami ilyenek járnak az eszemben  ... már nem mostantól, de így egy nappal az évnyitó előtt...

Apropó... a holnapi évnyitó nagyon-nagyon izgalmas lesz. Ugyanis a mi iskolánk karöltve a gimnáziummal tartja a naaagy naaagy
Nemzeti Tanévnyitót. A DunaTv élőben közvetíti illetve az M1-en is lesznek róla bejelentkezések. Nagy lázban van mindenki...
Csak az első osztályosok szülei -vagyis mi is- mehetnek be a templomba. Fent a karzaton leszünk. Zoziék oldalt az első sorban, Marciékat nem tudom,  ha tartják a hagyományt akkor az Úr asztala előtt az első 4 sorban.
(Valaki felvehetné... ) Bár gondolom az iskolának csak lesz egy felvétele... 😊

Szóval készülődünk... zsibonganak mindenféle gondolatok a fejemben... talán azért is jó, hogy írtam róla, hátha így könnyebb elengedni. ...és huss rossz gondolatok, csakis jók és boldogak, mert csak a jót szeretném bevonzani.