A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kézműves. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kézműves. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. március 2., hétfő

Házi feladat-szülőknek...

...de az elismerést a gyermek kapja :-)
Zoziék iskolájában a héten "Arany-hét" van. Mindenféle tanulmányi versenyekkel, házi gyűjtőmunkával. Zozi először az összes versenyen indulni akart, de megegyeztünk, hogy elég a matekverseny és a szavalóverseny. Ezekről majd írok még. 

Ami viszont időszerű volt, az az úgynevezett tablókészítés. Két téma közül lehetett választani, Arany János élete és Március 15. Ő a másodikat választotta. ...nekünk... Apa és anya összedugták a fejüket és terveztek, nyomtattak, vágtak, nyírtak, ragasztottak, tűztek, varrtak. Vasárnap délután megszületett A MŰ. Nem dícsérni szeretném magunkat (de igen) szerintem nagyon mutatós lett. Ma reggel be is sikerült épségben fuvarozni az iskolába. 
Az eredményről később...

2012. február 15., szerda

Megvagyunk...


... nem vesztünk el.

...csak egy kicsit kidőlt a banda. Szépen sorban mindenki. Marci kezdte úgy kb 3 hete... szegénykém azóta sincs tökéletesen jól, de alakul. Illetve Zozi köhögött először, de szerencsére őt nem gyötörte annyira, pár nap alatt jobban lett. Marci már keményebb dió, vele ismét rohanni kellett ügyeletre, magas láza volt, hányt és borzasztóan köhögött. Mára mindebből az orrfolyás maradt, de majdcsak jobban lesz. Szerencsétlen módon sikerült apácskát és engem (aki évente kb kétszer beteg) is megfertőznie, apa már jól van engem viszont rendesen leterített, még (vagy újra) nem tudom azt mondani, hogy hú de jól vagyok... Aztán Zozi folytatta egy jó kiadós hasmenés-hányásos valamivel, így a múlt hetet itthon töltötte. Közben Zsuzsi is fújogatja az orrát, nem akar kimaradni semmiből...   Ma pedig mintha Marcinak menne a hasa... remélem csak foga jön megint.... A konyhaszekrény komplett patikával ér fel, de lassan már orvoshoz sem kell vinni senkit, mert magánrendelést is nyithatnék... 

Szóval ez a jelen... Mindehhez még társul egy kis tél végi rossz hangulat is, így nem sok kedvem volt/van írogatni. Be-bekukkantok mindenkihez, nagyjából képben vagyok ki mit csinál, és hogy van... Tizenegynéhány éve egy néni azt mondta nekem, hogy minden nap keressek valamit amin mosolyogni lehet és akkor könnyebb elviselni ezt az időszakot. Úgyhogy most ezzel próbálkozom. Kell egy kis napsütés és szépen megrázom magam :)

Tennivaló, készülni való persze mindig van. Most éppen Zozi ovis farsangjára készül a jelmez. Bár nem kötelező beöltözni, de megkérdeztem mi szeretne lenni. Hát gondoltam a szokásos Bob mester, vagy szupermen, vagy valami hasonló divatos figura... Hát nem. Pillanatok alatt eldöntötte, hogy óra szeretne lenni... ÓRA... olyan falióra, mint a szobájukban van... egyszerű fehér számlapos, kék szegélyes kerek falióra... Hát lehet egyszerűbb lett volna valami divatos figura mégis :)  na de ha az én gyerekem óra akar lenni, akkor óra lesz :) Így ma vagy holnap készül a jelmez, mert már szorul a hurok, pénteken lesz a farsang. Az agyamban már összeállt, hogy csinálom meg, de az még talány, hogy fog Zozi egész délelőtt jelmezben parádézni.

Aztán vasárnap itt van Zsuzsi szülinapja is... istenem már 13... annyira megnőtt... Ja és előtte szombaton megyünk Apuékhoz egy -főleg miattunk- elmaradt névnapi köszöntésre...

Na tehát események ismét lesznek, remélem a fényképezőt sem felejtem el... :) majd jövök...

2011. december 4., vasárnap

Ablakok...


Nem titok, hogy szeretem az egyedi dolgokat :) Szeretem, ha a gyerekeimnek valami olyan van, ami csak az övék, csak nekik készült. Ilyen nálunk a gyerekszoba ablaka. Nem túl nagy kézügyességgel áldott meg a sors, de annál több ötlettel. Így a fejemben sokkal szebbek szoktak lenni a dolgok, de igyekszem a tőlem telhető legtöbbet kihozni az elképzelt dolgokból. Tehát az ablakok, tavaly télen, idén nyáron, és végre elkészült az idei téli ablak is :) (kattra nőnek)