2009. március 30., hétfő

Túl vagyunk az első doktorbácsi látogatáson... :((

Még jó, hogy szombat munkanap volt, így nem kellett hétfőig várni. Ugyanis szombat reggelre Zolikám nyelvén kb lencse nagyságú fehér foltok jelentek meg. Hangulatával és étvágyával nem volt semmi baj, láza sem volt, de azért az anya-para beindult rendesen... Gyors telefon, hogy mit csináljak, rendel-e, vigyem-e... -Délután vigyem, rendel. Elsétáltunk. Szerencsére semmi komoly. Szájpenészre gyanakszik, de nem biztos, hogy az, mert nem olyan a kiterjedése, ami ezt pontosan igazolná. De biztos ami biztos, kaptunk ecsetelőt. Szintén szombat reggeltől folyik kicsit az orra is, erre pedig Cebion cseppet+rendszeres orrszi-porszi, ha bedugulna (szerencsére eddig nem) akkor orrcsepp is.  Az ecsetelő csak estére lett kész, így a kínzás onnantól indult... Zoli megkóstolta, azt mondja eszméletlenül keserű... A Cebiont én kóstoltam, az meg jó savanyú... Kis Drágám meg már akkor visít, ha meglátja a porszívót. Az ecsetelés meg felér egy bírkózással. Alig tudom a száját annyira kinyitni, hogy a bemártott fülpiszit betuszkoljam. Azt meg végképp nem tudom, hogy ott kenem-e ahol kell... Mindig elmondom Zolikámnak, hogy mit fogunk csinálni és a végén mindig bocsánatot kérek Tőle, de annyira sajnálom... :(  Remélem nem feleslegesen kínozom. Bár, mintha ma reggelre csökkentek volna a foltocskák méretileg és darabszámra is. Jó lenne, ha tényleg így lenne, és nem csak így akarom látni és azért képzelem...

2009. március 27., péntek

Ügyes nagylányom :)


Tegnap volt Zsuzsiéknak a szavalóverseny. Kimondhatatlanul örülök, mert a második lett. Íme:


Nagyon szépen mondta, jól állt neki. Anno, még amikor én voltam ekkora, én is ezzel a verssel nyertem :)



Nemes Nagy Ágnes: Panasz


Született egy kistestvérem!
Mint a gombostű feje.
Egy pólyába gyömöszölték,
pedig labdáznék vele.

 Megnézhetné a nagy macim,
de nincs neki szeme se!
Melyik ennek a gyereknek
a hátulja s az eleje?

 Nem testvér ez, jól becsaptak!
Hanem egy bőgő masina!
Ráadásul a szájában
Nincs egyetlen foga!

 Ahelyett, hogy jól kikapna
ciciből tejet kapott!
Egyszer láttam ilyet
mikor etettek egy malacot!

 Igaz, hogy azt nem ciciből,
kisüvegből szoptatták.
Nem tudom a testvérkémet
miért nem rendre szoktatják?

 Hiába is mondják nekem,
hogy nem eszik mást csak tejet,
majd ha elmennek itthonról,
kap jó lekvároskenyeret!

 Míg őt egyszer megetetik,
én százszor is jóllakom.
Jó, hogy el nem felejtettem:
a csokimat eldugom!

 Olyan nagyon örültem,
hogy kistestvérem lesz nekem.
De azt aztán nem sejtettem,
hogy ennyire hirtelen!

 Elmegyek az iskolába,
s ha akarom, elhiszem,
hogy egy kistestvér csak úgy,
egy délelőtt meglegyen.

 Nekem jó az iskolában.
És csak azért morgok,
Hogy otthon addig történnek
a legeslegjobb dolgok!




2009. március 24., kedd

Ismét játék

Ezúttal is Timitől :)
  1. Hol fogtad utoljára valakinek a kezét? *Az ágyban szopi közben a Kisfiamét.
  2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd? * Nem hiszem...
  3. Bealszol a TV előtt? * Szinte mindig...
  4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból? * Volt már rá példa.
  5. Nyertél már valaha betűző versenyt? * Nem.
  6. Mi volt a legnagyobb vitád valamelyik baráttal?* Nem szoktam vitázni.
  7. Gyorsan gépelsz? * Nem igazán
  8. Félsz a sötétben? * Nem.
  9. Most van valaki, aki tetszik? * Hát persze... két pasi is: Zoli és Zolika...
  10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod? * Nem lehet röviden leírni.
  11. Szerencse számod? * Nincs
  12. Nyertél már lottón? * Csak kisnyereményeket.
  13. Most iszol valamit? * Épp túl vagyok a reggeli tejeskávén.
  14. Okosnak tartod magad? * Nem tudom. Van amikor igen de előfordult már, hogy szörnyen ostobának éreztem magam. 
  15. Ettél valaha bogarat? * NEM!! Undorodom a bogaraktól!!
  16. Most van valami/valaki, aki/ami hiányzik? * Sosem teljes az élet. Valami/valaki mindig hiányzik. 
  17. Mit kérsz karácsonyra? * Nagyon sokára lesz. De egy őszinte öleléssel is beérem.
  18. Ismered a muffin embert? * Nem.
  19. Beszélsz álmodban? * Nem hiszem.
  20. Emlékszel az első csókodra? * Igen.
  21. Reptettél valaha sárkányt? * Igen.
  22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova? * Nagyon régen úsztam. 2007 nyarán a Balatonban. :)
  23. Sikeresnek tartod magad? * Vannak területek ahol sikeres vagyok, máshol nem. De elégedett vagyok.
  24. Kb. hány ember száma van a mobilodban? * Kb.70-80
  25. Szerettél volna valaha kapni egy lovat? * Nem.
  26. Mik a terveid holnapra? * Mosok, babázok, vacsit főzök.
  27. Mit csináltál múlt hétvégén? * Lásd az előző bejegyzést :)) 
  28. Most hiányzik a suli? * Jó lenne tanulni, de nem hiszem, hogy most lenne rá energiám.
  29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret? * Ma reggel amikor elköszöntem az én Drágámtól.
  30. Szeretsz szingli lenni? * Nem. Nem jó egyedül.
  31. Szereted a szobádat? * Igen. Nagyon.
  32. Ki a hősöd? * Manókám a legnagyobb hős, mert megszületett. :)
  33. Lógtál valaha a suliból? * :) Jóhogy... :)
  34. Most mit fogsz csinálni? * Felöltözöm, rendet rakok és ha nem esik az eső sétálni megyünk.
  35. Mi a kedvenc ételed? * Nincs kimondottan kedvencem, de vágyom már néhány olyan ételre amit a terhesség és a szoptatás miatt nem ehetek/ehettem.
  36. Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál? * Apácska, Zolikám, és Zsuzsi.
  37. Ettél valaha kutyakaját? * Nem. Szerencsére.
  38. Őszinte ember vagy? * Igyekszem az lenni.
  39. Szereted a ham&eggs-et? * Szeretném, de nem szeretem megcsinálni. Nem tudom miért...
  40. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van? * Zolika, telefon, túlélőfelszereléses táska.
  41. Van valamilyen sebhelyed? * Igen.
  42. Szereted az akciót, a pörgést? *Régebben a lételemem volt, most, hogy itthon vagyok lelassult minden körülöttem. 
  43. Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? * Hát most sem vagyok már kicsi...
  44. Mi a legnagyobb titkod? * Nem lenne titok többé, ha leírnám ;)
  45. Milyen gyakran telefonálsz? * Van, hogy naponta többször, aztán napokig meg sem csörren...
  46. Hiszel a szerelemben? * Igen.
  47. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg? * Van.
  48. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy srácban/lányban? *Kisugárzás, szem, száj, kéz.
  49. Mikor sírtál utoljára? * Csütörtökön.
  50. Kit öleltél meg utoljára? * Zolit. Reggel amikor dolgozni indult.
  51. Jól kijössz a családoddal? * Szerintem igen.
  52. Hol van a mobilod? * Zsebemben.
  53. Mit ettél utoljára? * Tegnap este, sült pulykacombot, krumplipürével.
  54. Mi a kedvenc színed?A zöld és árnyalatai, illetve a napsárga.
  55. Milyen filmet láttál utoljára a moziban? * Mammamia... :) aznap amikorra Zolikámat vártuk De szerencsére nem sietett... :))))
  56. Most milyen dalt hallgatsz? * Csend van.  
  57. Most mire vágysz? * Tavaszi napsütésre. De nagyon...
  58. Melyik a kedvenc kocsid? * Minden álmom egy meggypiros Peugeot...
  59. Most nézel valamit a TV-ben? * Nem.
  60. Kivel beszéltél utoljára mobilon? * Meg kellett nézni... Utolsó hívás: Szerelmem tegnap 16:36-kor.
Továbbpasszolnám Csillagbabának és PicurAnyunak, hogy jobban megismerhessem Őket.

Hétvége


Nagyon-nagyon eseménydús hétvégén vagyunk túl.
Kezdem a péntekkel, mert már az is nagy meglepiket rejtett :) Úgy látszik Zolikámhoz a Fogtündér péntekenként jár, kibújt a harmadik foga. Ezt -a másik kettővel ellentétben-  három nap nyűglődés előzte meg. Semmi nem volt jó, sem ülve, sem állva, sem ha feküdt, sem hason, sem háton. Ha felvettem le akart menni, ha letettem nyújtotta a kis kezét, hogy vegyem fel. Egyik délután annyira sírt, hogy én is könnyeztem már a tehetetlenség miatt. Kentem én mindenféle csodaszerrel a kis ínyét, de csak addig használt amíg maszírozgattam neki. Aztán péntek reggelre végre kibújt a kis bűnös, egy csapásra visszakaptam az én csupamosoly kisfiamat. Szombat reggel ki is próbálta rögtön, hogy csikorgatni is lehet azt a három kis gyöngyszemet :) Apa meg majdnem világgászaladt. :)) Gyorsan el is menekült a garázsba kocsit takarítani :) Mi pedig főzőcskéztünk. Délután meglátogattak bennünket barátnőmék, Zsófijuk egy évvel idősebb Zolikánál. Volt nagy bírkózás meg egyebek. Zsófi nem nagyon értette, hogy Manókám miért nem megy vele játszani, próbálta neki dobálni a labdát, persze eredménytelenül. Pedig még a cumiját is felajánlotta neki :)
Vasárnap már korán elindultunk Apa családjához. Nagyon kellemes napot töltöttünk el. Zoli és a testvére Józsi bográcsban halászlét főztek. Mi sétáltunk Mamával a faluban, néhány ismerőse megcsodálta Zolikát. Illetve a lakásban voltunk, mert elég erősen fújt a szél. Babáztunk egész nap. Lilla, Józsiék kislánya két hónappal fiatalabb Zolikánál. Ment a barátkozás. Nagyon édesek együtt. Mostmár próbálják felfedezni egymást, símogatják egymás arcát, nézegetik a másik babát :) Azthiszem nemsokára  csak futkározhatunk a két pici után :)
...és akkor néhány kép...  (kattra megnőnek)

Itt az első felállás :) kicsit rémülten, hogy jaj most mi lesz velem .... de nagyon büszkén és diadalmasan :)


Íme a fogacskák. Nem felejtettem el, csak eddig nem sikerült használható képet készíteni...


 Lillával... :)

Zsófival és Anyujával:)

2009. március 19., csütörtök

Jó napok... :)


Megígértem, itt vagyok... :) Írogattam kis papírfecnire, hogy miről is szeretnék beszámolni :)) Talán nem marad ki semmi...
Kezdem azzal, hogy kicsifiam máris sztár :) nekem biztosan az, de benne van a fényképe a Kismama újságban. A márciusi babafotó-pályázatára beküldtem egy képet és lám, nem csak én látom gyönyörűnek. Miért is csak én látnám amikor tényleg az. :D (Szóval, ha valaki kíváncsi 50. oldal jobb oldalon legfelül. ) Kis Drágám, megint egy csomó új dolgot csinál... Felállt a kiságyban :) aztán persze ordított, mert nem tudott mit kezdeni magával. Na ez a mai napig így van, leülni még nem tud... áll, visít és ezt nem örömében teszi :) én meg galád módon kinevetem. Na jó szorgalmasan gyakoroljuk a leülést. A kiságy felvőfelületét leengedtük, mert félő volt, hogy átbukfencezik. Mostanában egész jól eljátszik az ágyikóban. Rájött, hogy ha az egyik játékkal püföli a másikat az igen hangos. Neki nagyon tetszik... egy idő után nekem annyira nem... :) Továbbá, az utóbbi napokban egy igazi kishörcsög. Semmi nem jó, feküdni már nem szeret. Ha ülve játszik és véletlenül a hasán köt ki, nem sikerül mindig feltornásznia magát ülésbe, mert általában az összes játék a hasa alatt van és lássuk be így tényleg elég nehézkes. Persze egy idő után elfárad, és nyűgösködni kezd. Annyira látszik, hogy álmos, de ilyenkor szinte küzd az alvás ellen, mintha félne, hogy kimarad valamiből. Valószínű, hogy új fogakkal lesz gazdagabb, mert folyamatosan ömlik a nyála, a keze állandóan a szájában, és sokszor sírdogál/nyöszörög álmában. Az éjszakák elég változatosak, bár biztos pont az elalvás és az ébredés :) Mellettem a nagyágyban. :)  Olyan fincsi amikor ott szuszog a karjaimban. (de az is az igazsághoz tartozik, hogy egy idő után visítani tudnék úgy fáj a hátam ahogy összegömbölyödve fekszem) Az esti szopi közben mindig elalszik, így csak később kerül át a saját ágyába. Ott alvás, (...vagy nem), aztán a hajnali szopi után (...vagy ha nem alszik nyugodtan) vissza hozzánk. Ha jól visszagondolok, még a terhességem előtt aludtam át utoljára egy egész éjszakát... na jó ez nem is panasz, mert nem vagyok dögfáradt. (annyira... mindig...) :)
...és akkor az eltűnésem oka :) Szabadságon volt Apácskánk 3 egész napot, azt pedig szinte összeragadva töltöttük. Mindenhova együtt mentünk, ott lábatlankodtunk egymás mellett folyamatosan. ...és ez annyira, de annyira jó volt, hogy az ki nem mondható. Reggel együtt ébredezni, együtt főzőcskézni, este pedig nem csak a vacsorára maradt erő, hanem egy kis testi/lelki életet is élni  maga a menyország... :) Ilyenkor érezzük csak igazán mennyire hiányzik az egymással eltöltött idő. (sose fogom megszokni, hogy reggel fél 6-kor elmegy dolgozni és este fél 7-kor ér haza)
Hazajött pénteken Anyu is a kórházból. Lassan, de biztosan erősödik. (tuti segített a sok jókívánság is, amit most is nagyon köszönök) Egy kicsit ingajáratban vagyok a két lakás között. Itt laknak a szemben levő házban, és bár segítséget nem nagyon fogad el, de legalább szemmel tudom tartani...
Szombaton Pesten voltunk. Zsuzsi édesanyjával volt találkozónk. Bár nem titkoltam soha, de szerintem még konkrétan nem írtam le a helyzetet. Az előző házasságomból nem születtek gyerekek. Minden lehetséges módszerrel próbálkoztunk, de nem jött össze.  Akkor ezt nagyon nehezen tudtam elfogadni, de ma már tudom, hogy ennek így kellett lennie. Ezért lett először Betti 4 évesen. Ő egy éve nagykorú lett és elköltözött. (sokkal fájdalmasabb és hosszabb a történet, de erről még nem tudok írni) Zsuzsi 2 és fél évesen lett az enyém még majdnem baba volt. :) Tehát. Zsuzsi anyukájával tartjuk a kapcsolatot. Na nem azért mert szeretnénk, hanem mert ennek így kell lennie,  ...hivatalosan havonta egyszer. Ott voltunk szombaton. Ugyanúgy telt, mint szokott, jól elfáradtunk testileg, ...és pláne lelkileg mire hazaértünk.
Még egy hír, április végén kicsit elmegyünk pihenni. A munkahelyemnek nagyon sok üdülője van országszerte. Néha meghirdetnek akciós hosszú hétvégéket. Pályáztam, mert amíg gyeden vagyok a nyári üdüléseket nem vagyok jogosult igénybe venni (és ki tudja mi lesz nyáron, el tudunk-e menni valahova...) , de az ilyen akciósokat igen. ÉÉÉÉS mehetünk!!! Az egyik legtutibb üdülőbe, Balatonalmádiba. Voltunk ott egyszer és fantasztikusan jó volt, remélem most sem fog csalódást okozni. Szóval most úgy repkedni tudnék örömömben... együtt négyesben...
Ok befejeztem máár   :)   Majd jövök...

2009. március 9., hétfő

Az első névnap


Egy kicsit szomorkásra, kapkodósra sikeredett az első névnap... Senki nem így képzelte, de ezt dobta a gép... Mamink, (az Édesanyám) pénteken kórházba került :(  eddig is voltak rosszullétei, de most ez minden eddigieket felülmúlta. Infúziókat kap, vizsgálgatják. A vasárnapi napot nála töltöttük volna, mert ő meg épp a születésnapját ünnepelte. A 60.-at.
Még szombaton elmentünk vásárolgatni, Zolikámnak etetőszéket akartunk venni, mert egyre nehézkesebbek az étkezések. Igaz ő még nem eszik, de nagy előszeretettel van velünk és nyúkálna bele a tányérokba. Általában az ölemben ül, ...hát ne mondjam komoly erőfeszítés néha a leves elfogyasztása :))  Szóval etetőszéket nem láttunk olyat ami a mi elképzelésünk volt, illetve ami tetszett annak az ára nem volt túl baráti. Majd legközelebb... De megvettük az első focilabdát névnapjára. Azóta úgy nézem ez lesz A LABDA...  Ez egy kisméretű foci, az FC Barcelona színeivel és címerével. Igazán szépnek nem ezt láttuk mi nagyok, de a kínálatot megmutatva Zolika háromszor is ezt vette ki a kezünkből és ölelte magához széles vigyorral :)  Azóta is nagy kedvenc, mindig szem előtt kell legyen.
Vasárnap reggel -szivecskés kávé után- együtt köszöntöttük Apácskát, (Ő legalább felfogta, hogy a névnapja van, Zolika csak lesett, hogy miért puszilgatja Őt körbe mindenki százszor is) Kapott egy horgászós ágyat, hogy az éjszakai pecázások alkalmával, ne a székben aludjon. :) Nagyon gyors főzés következett, jött Papi ebédelni (jaj szegény olyan elárvult Anyu nélkül) aztán mentünk Mamihoz.  Azért elvittük az ajándékát, egy digitális képkeretet kapott. Anyu egy modern nagymama, szereti az ilyen kütyüket. (telefonja is általában neki van a legújabb tipusú a családban) Jó volt látni az örömét. Tettem fel rá egy csomó képet, úgyis mindig panaszkodik, hogy nincs rólunk fényképe :) Mostmár van. Ahogy hazaértünk C-ről, épp csak kész lett a süti jöttek bátyámék, majd Apuék. Velük is ünnepeltünk egyet. Persze Manókámat nem igazán érdekelte a jövés-menés, beszélgetés, nevetgélés, Ő egyszercsak becsukta a szemét és elaludt.
Persze mi nők is köszöntve lettünk. Papi mindig virágot hoz, egy-egy szálat. A többiektől "ehető virágot" kaptunk, csokit. Zolikám meg nőnapi ajándékul feltérdelt az ágyában, lerámolta a mellette levő játékospolcot. (gondolom nem a megfelelő volt az ágyában) Így most napokon belül ágyszerelés következik...

2009. március 5., csütörtök

Az első vallomás...


Ma reggel történt...
Feküdtünk egymás mellett, (na ebben nincs semmi szokatlan, mert általában így kezdődnek a reggelek) hagyom, hogy babrálgassa a hajam, a fülbevalóm, ...közben nézem, szívom be illatát.  Suttogok mindenféléket (anya kicsi kincse... stb)   ... figyel... Egyszercsak megfogja arcom a két kezével, odanyomja orrocskáját az enyémhez, és felnőttes komolysággal mondja: TETETETE. Bekapja az arcom, (ezt hívom én puszinak) majd mélyen a szemembe néz (...úristen a vesémig hatol a tekintete ilyenkor...) és nevetni kezd.
Mi ez ha nem az első legszebb vallomás? :) Mosolygok és könnyezem egyszerre... :)