...rajtam a pánik
Basszus egy hónapom van már csak az édes itthonlétből...
Talán pont ezért hirtelen annyi, de annyi teendőm lett. Természetesen olyanok amiknek semmi értelmük nincs, hiszen nem a világvége jön (az hamarabb lesz kicsit) csak dolgozni kezdek...
Még meg szeretném csinálni:
-a beépített szekrények rendberakását, (még neki sem kezdtem)
-a gyerekek szobájában a ruhák selejtezését, (na jó ez már félig megvan)
-a mi ruháink selejtezését, (szerintem ez elmarad)
-egy olyan igazi "mindentkihúzogatós" nagytakarítást, (nem kihagyható)
Na jó egyetlen értelmes dolgot találtam:
...mindeközben tartalmas, meghitt, vidám együttlétet szeretnék a családommal...
...mert januártól tudom semmire nem lesz időm.
Ezért kicsit elmebetegként viselkedem. Legszívesebben magamra ragasztanám a szeretteim és úgy léteznék...
Különben meg minden rendben, a gyerekek gyógyulgatnak, telnek a napok, sodródunk.
Nem is tudtam hogy Marci bölcsibe készül :(
VálaszTörlésNagyon együttérzek veled... el sem tudom képzelni mi velem, amikor hason helyzetbe kerülök...
Köszi Bea, ezeken az érzéseken gondolom minden újra munkába álló anyuka átesik. Talán azok nem annyira akik várják a visszatérést(én nem tartozom közéjük) Szerencsére nem lesz Marci bölcsis. Anyu lesz vele nagyszülői gyesen és szeptemberben pedig ovis lesz ő is.
TörlésTeljesen megértelek! Ez a fejléc pedig nagyszerű, csak most vettem észre!:)
VálaszTörlésKöszi Márti :) Még csak a napokban készült el :)
TörlésTeljesen megértem a pánikodat.
VálaszTörlés6 hónapja úgy éreztem, hogy nem bírom tovább itthon és vissza kell mennem dolgozni (na meg más külső kényszer is van) Most meg rettegek, hogy mi lesz és gyötör a lekiismeretfurdalás, hoy szegény Marcus 18 hónaposan családi napközibe fog menni.- Még akkor is a a Mátéval lesz együtt és csak 12-en vannak az egész napköziben.