2009. július 31., péntek

Drága kicsi Kincsem, édes Kisfiam...


...el sem hiszed, mekkora boldogság vagy Te nekünk! Ma 1 éve, hogy megszülettél, így lett teljessé a mi életünk is. Rengeteg az öröm amit adsz nap, mint nap. Elég ha csak elmosolyodsz azzal a varázslatos mosolyoddal és már mindenkit az ujjaid köré csavartál. Bár ha engem hívsz akkor még csak ritkán vagyok any, ha fekszünk az ágyban akkor hamarabb támadsz meg ci-ci-ci-ci kiáltással, de azt, hogy Apa olyan sóhajtással mondod, hogy abba a szív beleremeg. Édesek a szeretet-megnyilvánulásaid: belémkapaszkodva bújsz a nyakamhoz és olyankor aj-aj-aj. Ilyenkor még néha harapás a vége, de szerencsée egyre ritkábban. Szinte hihetetlen, hogy a mozgásban mennyit fejlődtél. Abból a tehetetlen kis gombócból egy örökmozgó nagy gombóc lett. :) Bár még önállóan nem indultál útnak, de szerintem hajszál választ el ettől. Nincs még rá szükséged, mert olyan tempóban mászol, hogy így is nehéz utolérni :) istenem mi lesz, ha rájössz, hogy két lábon még gyorsabb lehetsz? :) 
Ma éjszaka sokszor megnéztelek, megsímogattam kicsi buksidat. Számomra még mindig hihetetlen hogy vagy nekem. Az, hogy mekkora csoda volt élni akarásod és mekkora csoda volt érkezésed, azt rajtam kívül senki nem értheti. Ugyanígy, amit érzek, azt sem lehet szavakba önteni, mert ezt a szavak ezt az érzést nem tudják úgy visszaadni ahogy kellene. Tehát csak így egyszerűen: Nagyon szeretlek Drága Kisfiam!
Nagyon-nagyon boldog első születésnapot kívánok Neked Drága Kincsecském!
  Az első fénykép Rólad, ilyen voltál a születésed utáni pillanatokban.
 ...és ilyen vagy mostanában. Apa csokiját titokban megkóstolva... :)