Hát akkor először is elnézést mindenkitől, akik azt hitték elvesztünk, eltűntünk, világgá mentünk és egyebek. Semmi ilyesmiről szó sincs. Köszönjük jól vagyunk, mi több igen remekül. Belecsöppentünk a 2010-be rendesen. Annyi minden történt illetve történik, hogy szinte ünnepnapnak számít, ha kicsit le tudok ülni a gép elé. Naná, hogy olyankor vagy a gondolatok nem úgy jönnek, hogy az leírható legyen, vagy Zozi balhézik, hogy nem vele foglalkozom. Érdekes jelenség(ek) ütötték fel a fejüket nálunk. Illetve Zozinál. Úgy jellemezném, hogy jóvátétel, megelőzés, bocsánatkérés és tagadás. Na, hogy kicsit érthetőbb is legyen a dolog... Jóvátétel: ha valamit nem szándékosan csinál, pl. ha véletlenül összekoppan a fejünk, vagy megüt, rögtön puszit ad :) Megelőzés: Tudja, hogy vannak dolgok, amik számára tiltottak (távirányítók, billentyűzet, egér, hangfalak, telefonok...) nos ezeket ha látjuk, hogy megkaparintja, azonnal ideadja. Általában, ha épp tv-t nézünk, Zozi fogja a billentyűzetet és egeret (vezeték nélküli ) és tüntetőleg hozza oda, hogy ez nem az Ő kezébe való és milyen ügyes-okos, nem teszi tönkre, hanem ideadja. Legalábbis az arcáról ilyenkor ez olvasható le. Tagadás: ha ugyanezeket az eszközöket megkaparintja és nem látjuk, hanem később bukik le, (nagy általánosságban rákérdezek, hogy Zozi, mit csinálsz) azonnal repül a kezéből minden és ő máris a lakás másik pontján terem, mintha ott sem lett volna... :) Illetve van még a bocsánatkérés, ha valami olyan csínyt követ el, amit nem szabad és ezért megszidom(aztakutyafájátmostmárneki) egy percig farkasszemet nézünk, lehajtja a fejét, oldalsó pillantással lesi a hatást (na én ilyenkor már pukkadozom a visszafojtott nevetéstől) odafúrja a buksiját a nyakamhoz és ad egy puszit. (na ki tud ilyenkor ezek után szigorú lenni? ) Nagy puszi osztó lett, nem csak köszönéskor, hanem csak úgy magától is ad. De a legdrágább, amikor ébred, felnéz, nyugtázza, hogy ott vagyunk-e mellette és ha alszunk, ha nem akkor is kapunk. Imádok így ébredni. Nagyon sokat okosodott az utóbbi napokban, a passzív szókincse fel sem mérhető, mert mindent megért amit kérek tőle vagy mondok neki. Még az összetettebb dolgokat is. Pl: Hozd ki Zsuzsi szobájából a malackát. (na jó, ha közben nem terelődik el a figyelme, de úgy gondolom ez még megbocsátható) Az aktív szókincse viszont nem sokat változott, a hangutánzás jól megy, (tik-tak, bimm-bamm, +állathangok közül a kutya továbbra is a favorit) valamiért imádja a szirénázós autókat, pedig picinek nagyon félt tőlük. Imádom, ha meghall valamit amit meg szeretne osztani, a mutatóujjával a fülére mutat és kérdezi:hatodd? (vagy valami hasonló) Pár napja ha elég kitartóan kérem- és senki nincs itthon, ismétel dolgokat: néni, autó Na ezek csodaszépen tisztán és érthetően. Illetve tegnap este fürdés közben sikerült becsapni és azt is mondta, hogy anya :D Vasárnap másfél éves lesz, így jövő héten csütörtökön megyünk tanácsadásra, kettő szurit is kapni fog, de szerencsére egy jó hosszú időre letudjuk és 6 éves koráig nem lesz benne már része. Kibújt a 13. fogacska is, a bal felső szemfog. Jól megkínozta ez is, volt jó pár sikítozós éjszaka miatta. Ilyenkor frászt kapok, mert közben alszik, és nem ébred fel, csak nyöszörög és sirdogál... Ha már a sírdogálásnál tartunk: január legelején volt egy éjszaka amikor szó szerint nem tudtam, hogy mit csináljak: nagyon nyűgös volt Zozi kb. hajnali kettőtől, forgolódott, sírdogált, ráfogtam ezt is a fogára. Aztán hajnalban hányni kezdett. Mellette olyan kis nyeklő-csukló rongybaba lett, hogy nem tudta magát tartani, de én is alig bírtam fogni. Gyors átöltözés és öltöztetés, ágy rendbetétele. Szopizni akart, gondoltam ha kéri akkor nagy bajt nem csinálhatok vele, még örültem is, hogy lesz folyadékpótlás. De sajnos visszaköszönt a tejcsi is... Borzasztóan sajnáltam. Közben felszökött a láza is, nem túl magasra, de érezhetően melegebb lett a kis teste. Még kétszer hányt, majd a beadott lázkúpnak köszönhetően a láza is lement. Mondanom sem kell, reggelre kutya baja sem volt.
Zsuzsi is szerencsésen visszacsöppent a téli szünet után a sulis hétköznapokba. Megkapta a félévi értékelést is. Ők még mindig szövegeset kapnak. Hogy ez mekkora ökörség... Így aztán tuti nem tudjuk, hogy a gyerekünk mit tud... mert persze hiába hozott haza év közben négyeseket és ötösöket csak sejteni lehet, hogy mire képesek illetve mire nem. Nagyon haragszom erre a rendszerre. Az sem mellékes, hogy majd felső tagozatban esnek nagyon pofára amikor a tanárok majd rendesen osztályozni kezdenek. Na mindegy, amit ki tudtam hámozni belőle, hogy vannak hiányosságok (szövegértésben és a szöveges feladatokban), de alapvetően jó. Magatartása sokat javult, már csak annyi volt beírva, hogy kicsit sokat beszél... :D... Vitáink azért akadnak bőséggel, mert lehet én vagyok maradi, de ha kapnak valami feladatot, akkor miért kell itthon könyörögni még fél délutánt, hogy legyen elvégezve rendesen, ne csak úgy tessék-lássék összecsapva??? Meg miért kell mindent az utolsó utáni másodpercre hagyni? Áááá lesznek itt még komoly háborúk érzem...
Zoli túl van a féléves vizsgáin. Jó sok izgalommal járt ez is, de szerencsére mind megvan. Nagyon várja, hogy jobb idő legyen és mehessen horgászni. ...és kb. két hónap könyörgés után, végre időpontot kért kontrollra... márc. elején megyünk.
Na és akkor egy kicsit én is... Aki észrevette, annak nem annyira újdonság, aki meg nem az nézze meg gyorsan, hogy van mégegy vonalzónk :D Igen, igen, igen, lesz mégegy picurkánk augusztus végén. :D Kb. nyár végén fogalmazódott meg bennünk, hogy milyen jó is lenne ha mégegy csöppségünk lenne. És ha ezt tényleg szeretnénk akkor hajrá, mert az idő nagyon telik és én meg már olyan vén vagyok mint az országút. Így aztán, hogy az elhatározás meglett, ...na most mit részletezzem? Szóval dec. 22-én pozitív lett a teszt is. Ezért is írtam, hogy a karácsonyunk felejthetetlen lett, mert bár egymásnak nem vettünk külön ajándékot, de én a titokban megcsinált tesztet becsomagolva adtam át karácsony reggelén (odáig bírtam magamban tartani) Azóta meg? Csücsülök a rózsaszín kis felhőcskémen és dudorászva lógatom a lábam. Legalábbis a legjobban ez jellemez. Na jó, azért a csupasz valóság sokkal egyszerűbb, mert bár jól vagyok (ha épp nem sütök húst, vagy nem érzek zsírszagot és nem kell bevenni a vitamint) de igyekszem boldogságomat kordában tartani. Háát nem könnyű... Még a család nem tudja. Ani néni, ha olvasol, légyszi Te is tartsd titokban még Apu szülinapjáig. A hírverést akkorra szeretnénk időzíteni. Zsuzsi sem tudja még. Szerencsére egy jó ideje rágja a fülem, hogy Ő szobát akar cserélni Zolikával,mert az övé kissebb és kuckósodni kíván. Szerintem csak azt hiszi, hogy pici szobában kissebb rumlit lehet csinálni. Óóó hogy mennyire téved :) De nekünk nagyon jól jön, hogy a nagyobbik szoba lesz a két kicsié. Kismaszatról híreket és remélem képeket majd csak febr. 16 után tudok mutatni, mert akkor megyek uh-ra. Ó Katám (A.A Anyuja) el sem hiszed milyen nehéz volt nem leírni, hogy az álmod igenis nagyon helyénvaló... :) ... és így válnak valóra szép lassan az álmok, így lesz életem minden apró darabkája helyére téve...
%20web.jpg)
