Volt egyszer egy ballagás...

Igen,  idáig már eljutottunk. Nem csak nagykorú (már egy éve) hanem ballagó diák. 
Ugyan 2 évig még az iskola padját koptatja, de persze az már nem olyan tanulás lesz.
Igazándiból nem tudok felhőtlenül boldog lenni... Nem szeretnék a piszkos részletekre kitérni, legyen elég annyi, hogy  pokolian küzdelmes évek vannak mögöttünk... pláne az első és az utolsó év volt kritikus...
Na de  túl vagyunk rajta,  ha minden rendben lesz,  akkor lesz egy "érett" diákunk. Ha nem... hát... majd lesz valahogy...

Szóval ballagás.  Hááát voltak bajok...
- először is,  pénteken este volt...
- mindenki dolgozik... na jó, van szabadság...
- a másik... namármost a család egyik része ugye nem a közelben lakik... kvázi ha eljönnek a ballagásra, utána nem tudom őket elhívni megünnepelni, mert az éjszakára nincs hova tegyek ennyi embert...
Így azt találtuk ki, hogy majd érettségi után tartunk egy naaagy bulit.
- Zozinak aznapra tették az Anyák napi ünnepséget... sikerült átkönyörögnöm hétfőre... de mi van ha nem... melyikre ne menjek... Ballagás jó esetben az utolsó... viszont az Anyák napi ünnepség... hát a szívem szakadt volna meg...
- Marci aznap kirándult... na jó, hazaértek, de volt logisztika rendesen, ki, hol, mikor, kit...
- fodrász... minden volt, csokor, ruha... de basszus elfelejtettünk a fodrásznál időpontot egyeztetni... előtte 3 nappal ugrott be... így nekem előtte éjjel (!) itthon befestettük Apácskával a hajam, reggel 6-kor pedig már a fodrász fésülte.  Utána Zsuzsinak...  Mire vinni kellett a fiúkat a suliba itthon voltam 😊

Maga az ünnepség a megszokott volt. Vonultak, lufit engedtek, virág, fotózás stb... Nekem az nagyon fura, hogy ezek a gyerekek nem énekeltek... végigvonultak nevetgélve  de semmi meghatottság nem lengte át az ünnepséget. Csak úgy megvolt és kész... biztos azért is,  mert ők nem válnak el,  az osztály nagy része marad diák.

Kutyaharapást szőrivel?

Így mondja a közmondás...

Na szóval a múlt péntek este  még tartott némi izgalmat.
Ugyanis amíg mi farsangoltunk a fiúkkal Zsuzsanna fodrászhoz ment. Hazafelé nem a megszokott útvonalon jött haza (mertugyemiértis)...
Az egyik ház előtt volt az utcán egy kutya. Az meg szépen jól megharapta.

Na ebből milyen információ jutott el hozzám? 
Kb fél 7-kor értünk haza a fiúkkal, láttam hívott telefonon.
-Miért kerestél?
-Ja semmi csak fertőtlenítőt kerestem.
-Azt aztán minek?
-Jaaa megharapott egy kutya. (mondta ezt úgy, mintha közölte volna hogy megevett egy szelet kenyeret)
-Milyen kutya,  hol, kié?
-Mondja az utcát hogy hol.
-Voltál dokinál?
-Ááá, csak kicsit harapott meg.
Na nekem itt cseppet elgurult a pirula. Mert veszettségben nem lehet "kicsit" meghalni...
Bakker leendő eü dolgozó...

Úgyhogy cipő, kabát indulás az ÜGYELETRE (bakker megint oda)
Vajon ki lesz? Elhajtanak? Csak nem...
Szerencsére tök normális doki volt,  bár oltóanyag épp nem volt raktáron (no comment) vett fel jegyzőkönyvet  és hétfőn kellett Zsuzsannának a háziorvoshoz mennie. Ott megrendelték az oltóanyagot és kedden megkapta az első szurikat. (amitől úgy félt, hogy bőgött egy sort miatta... aztán meg sem érezte)

Haladjunk tovább...

Péntek este volt Zsuzsanna szalagtűző bálja.
Igazándiból nem szeretnék írni róla. (Túl sok feszültséggel járt)

Szépek voltak, szépen táncoltak. Vége. Elmúlt.
Bár miután egy sportcsarnokban volt a távoli képek nem túl jó minőségűek...  de van szalagtűzős,  Apa-lánya tánc, tesós kép. Ráadásul a fiú akivel táncolt már átöltözött mire megtaláltuk.  De azért az utókornak megörökítettük.

16 lett ma :-)

Boldog szülinapot "kis"lányom!!

Eltelt az első hónap...

Amennyire tartottam az évkezdéstől, annyira kellemes meglepetésként ért, hogy azt látom jól  vesszük az akadályokat.
Mindenki tudja a dolgát, mindenki teszi is. Aránylag zökkenőmentes volt a tanévkezdés.

Marci mindenki legnagyobb meglepetésére nagyon sokat fejlődött. Már nem az a kis összegömbölyödött kis süni. Nyitott szinte mindenki felé. Már mesél, van mondanivalója mindenkinek. Csak félve merem mondani -nehogy elkiabáljam- egyre kevesebb a reggeli sírás. Nagyrészt köszönhető ez a kedvenc óvónéninknek. Imádják egymást, és nagyon tudja mire van szüksége Marcinak. Első félévben szerencsére csak ő van velük, de januártól visszakapjuk a másik óvónénit is. Hátha addigra beleszokik az óvodába...
A reggeli sírás ellen egyébként nagyon jónak számít az is, hogy még pár perc ölelgetés van a folyosón, és Marci mondja meg, hogy mikor érzi magát késznek a búcsúzásra. Ez max.10 perc plusszt jelent, de így nem szomorkodik annyira.
Októberben indul Zeneovi és angol oktatás. Jelentkeztünk, megpróbáljuk.

Zozi imádja továbbra is az iskolát, nagyon sokat tanulnak nagyon gyorsan... Általában minden lecke kész van, ha valami nem olyan szép, mint ahogy megálmodtuk akkor kicsit gyakorlunk.  A gyakorlás nem kötelező, bármit csinálnak plusszban pirospont jár érte. De ha foglalkoztató füzetet visz megmutatni, azért is jár pirospont. Szuper :-)
Voltak a tanító nénik családlátogatáson, szinte csak dícsérték Zozit. Ügyes, gyorsan és szépen dolgozik, jelentkezik, okosan érvel. Csupa csupa jó. ...énpedig nagyon boldog vagyok, hogy ilyen szépen sikerült belerázódni. Féltettem, mert senkit nem ismert minden ovistársa másik iskolába jár. De ez sem jelentett gondot, vannak barátok és van egy barátnő.... aki- Anya olyan szép a haja, és olyan szépen beszél :-)
Voltak már apróbb balesetek is... tulajdonképpen minden hétre jut valami... Zozi volt az első aki magára borította a padot... vannak kissebb nagyobb horzsolások, kék foltok... múlt héten pedig annyia szaladt a suliba, hogy megbotlott és a száját horzsolta le, belül pedig felhasadt csúnyán... hát folyt a vér rendesen....
A legbüszkébb talán tegnap voltam rá. Az úszás órát mesélte, hogy bele kellett ugrani a medence széléről a vízbe... ami neki állig ér, ráadásul nem hogy úszni nem tud, hanem egyenesen retteg a vízben. Szóval BELEUGROTT... háromszor is :-) legyőzte a félelmét. És ez annyira jó...

Zsuzsi is szokja... végre a negyedik hét végére megkapták az órarendjüket. Talán ez már végleges. Már csak kedden van nulladik órájuk, de ezen a napon még kilencedik óra is van... brutális... Mint ahogy a menza is... egyszerűen nincs rá lehetőség, hogy ebédeljenek. Van, létezik, de a 10perces szünetben képtelenség úgy ebédelni, hogy ne késsen óráról. 2 után pedig nincs ételkiadás... Így októbertől le is mondtuk, inkább visz szendvicset, este pedig úgyis főzök...
Az osztályuk elég vegyes... mint mindenütt, itt is vannak még nála is nagyobb szájúak, rendbontók. Voltak -és lesznek- emiatt büntetések. Csak reménykedem benne, hogy őt nem szippantja be ez a közeg. Szokatlan még neki ez a fajta tanulás... hogy itt nem írni hanem jegyzetelni kell. Bírkózik a latinnal is... de majd belejön.
Ügyesen hazajárnak Zozival, bár ez-az néha ott marad (sapka pohár kulacs), de a gyereket még nem felejtette ott :-D Ez a lényeg.

Szóval mi így. Soha rosszabb hónapot magunknak.

Hajógyári szigetes- csúszdás

Zozi kb. májusban kezdte emlegetni, hogy menjünk el a szigetre csúszdázni. De akkor még azt mondogattam neki, hogy melegben, nyáron nem lehet, mert felforrósodik a fémcsúszda és odasül a hátsójuk. Majd ősszel úgy irányítjuk a dolgokat, hogy beleférjen az időbe.
Igazából nem sok kedvem volt velük együtt menni Zsuzsi és az anyuja randijára, mert sem az állapota nem túl jó mostanában, sem a Tegyesz kapcsolattartó szobája... (hihetetlenül elhanyagolt, koszos lett a helység) 
Ahhoz pedig nagy távolság, hogy csak úgy odaruccanjunk pár csúszás kedvéért.

Ezek tükrében böktem erre a szombatra a naptárban, illetve a múlt szombatra, de akkor max úszni tudtunk volna.... akkor voltak azok a nagy esők.

Most viszont az időjárás is tökéletesnek ígérkezett, így gyors telefonos egyeztetés után -(persze biztosan ott lesz, naná hogy mégsem)- szombat reggel pest felé fordult az autónk orra.
A találkozás ugyan sikertelen volt, de az azt követő órák tökéletesek :-)

Bár a szigeten sokan voltak, de elég nagy a terület ahhoz, hogy jól kirohangálják magukat a fiúk. Először a 17-18 fok kevésnek tűnt így pulcsiban kezdték a bulit, de később a rövid ujjú póló is majdnem soknak bizonyult. Csatakosra izzadták magukat. Néha megettek egy szalámis kiflit aztán hajtás újra... hogy fér beléjük ennyi energia...? 

Mindent kipróbáltak, mindenre felmásztak, csúsztak ülve, hanyatt, hason, előre, hátra, forogtak, forgatták őket, pörögtek, pörgettek... 

Nagyon nem is tiltakoztak amikor kora délután előálltunk az ötlettel, hogy együnk valami rendeset és induljunk haza. A KÖKIN levő Kfc-re esett a választás. Útba is esik. Tökéletes.
Miután jól telepakolták a pocakjukat indulás haza. Nem hiszem, hogy kellett 2 perc, mindhárman!!!! aludtak :-D

Munkás, dolgos, sulis, ovis hét...

Ez a hét már élesben ment. Így összegezve azthiszem egészen jól vette mindenki az akadályokat. Bár ez nem az én érdemem, hanem a gyerekeim ennyire csodálatosan rugalmasak.
Persze nagyon izgultam -és azthiszem fogok is még- minden délután...

Zsuzsinak még mindig nincs végleges órarendje, de bízom benne nem marad így ahogy most van... heti 3 alkalommal van 0. órájuk ami 5 órás ébredést jelent... viszont pénteken csak a 4. órával kezdenek és csak 2 órájuk van... többet utazik, mint amit ott van...
Szokatlan neki a tempó... kicsit kiborult ma emiatt, mert az egyik tanárnő szinte élvezi is, szándékosan gyorsan diktál. Hát igen ez már nem az ovi, lépést kell tartani. De majd belerázódik.

Zozinál már minden szépen elrendeződött. Gyűlnek a piros pontok és csillagok.
Apropó: -Ti mivel jutalmazzátok, ösztönzitek a lurkókat?
Volt szerdán egy maratoni szülői értekezlet is. Viszont mindent átbeszéltünk. Jó kis csapatnak tűnik az osztály is és a szülők is. Közvetlenek, nyitottak. Szuper.
Zozi hétfőn magára borította a padot... fogalmam sincs hogy sikerült, mert -másnap megnéztem- jó stabilak alig tudtam megmoccantani...  Na mindegy neki sikerült. Hintázott a széken, gondolom megbillent és magára rántotta. Szerencsére nem történt nagyobb baj az ijedtségen, egy buksi-púpon és egy arcon levő kékes folton  kívül. Viszont egy életre megtanulta: nem hintázunk a széken.
Elkezdődött a suliban a szolfézs is, kíváncsi vagyok tetszeni fog-e Zozinak...
A tanulmányi versenyeket szerintem idén még kihagyjuk. Majd jövőre ha kedve lesz indulhat. Lesznek majd versmondó versenyek, arra viszont jó lenne benevezni.

Marci nem nagyon barátkozik az óvodával. Illetve az elválás a nagyon nehéz, mert állítólag játszik, jó kedvű egész nap, énekel, mondja a verseket, jól eszik. Hát nem tudom remélem nem csak vígaszként mondja az óvó néni...
Itthon jó kedve van, még amikor reggel Zozit visszük akkor sincs baj, csak amikor odaérünk és át kell öltözni akkor szomorodik el. Most azt próbálgatom mi lenne a jobb... eddig öltözés után gyorsan elköszöntünk beadtam, aztán tiszta lelkibeteg voltam hogy sírva hagyom ott... Hétfőn annyira zokogott, hogy hányt is... Keddtől egy kicsit csücsülünk a folyosón összebújva és Marci szól ha úgy érzi bemegy már. Persze így is pityereg, de talán nem annyira. Ez időben kb. 5-10 perc, de ha ez kell ahhoz, hogy jobb legyen neki,  legyen így.

Zozi és Zsuzsi ügyesen jöttek haza minden délután, nem volt semmi gond. Kedden amikor előre jelezték az esős időt akkor kaptam észbe, hogy semmi vízhatlan ruhájuk nincs még... így extra sebességre kapcsoltunk délután és lett gumicsizmájuk és új esőkabátjuk. Azt találtam ki, hogy a suliban marad és ha esik akkor jön Zozi benne haza. Reggel visszavisszük. Olyankor úgyis autózunk nincs jelentősége... (bár ma reggel kb 20 mp alatt áztam szó szerint bőrig...)

Hát ennyi volt az első hét. Szerintem belejövünk :-)

Főpróba... avagy én a kém... :-)

Jelentem a próba jól sikerült :-) épségben hazaértek.

Marciért mentem az oviba fél 4-re onnan pedig leselkedni Zozi és Zsuzsi hogy jönnek át a város legforgalmasabb útján.

Pont olyan parkolóhelyet sikerült találnom ahonnan klasszul ráláttam a gyalogátkelőre, de takarásban voltam. Legalábbis ezt gondoltam. Zsuzsi persze kiszúrt... még integetett is...
Amikor elhaladtak már az utca előtt ahol álltam átmentem egy másik pontra amerre jönnek. Naná hogy ott is integetett Zsuzsi vigyorogva...

Azthiszem a következő hivatásom nem kém lesz sem magándetektív...

A harmadik nap kilencedikesként

Vajon miért nem lep meg, hogy a legtöbb mérget miatta nyelem...
Banális apróságok, de így besűrítve már kicsit na jó nagyon besokalltam...

Tudom új iskola, új tanárok, új közösség, új szokások. Miért gondolja, hogy minden körülötte forog és minden érte van, mindenki a kívánságait lesi. Milliószor átbeszéltük és mégis... mintha a falnak beszélnék... Előre félek mekkorát koppan majd, mert fog az biztos csak nem mindegy milyen magasról zuhan.

Jaaj most nagyon kamasz... olyan, mint egy dackorszakos 3 éves... akivel veszekedni kell még azért is, hogy az évnyitóra az ünneplő ruha fehér blúzt fekete szoknyát jelent, nem pedig sötét farmert fehér pólóval... és nem, gyerekem a fekete szoknyához nem való a kék-fekete sportcipő...  (válasz: kib... jó hogy a tanárok mondják meg mi az ünneplő és mi nem)

Az évnyitója egyébként hétfőn volt reggel 8-kor. Esélytelen volt ottlennünk, de itt viszont jól jött a kamaszsága mert cikinek találta volna :-)

Majd lesz jobb is.
A harmadik napra viszont elértük, hogy van bérlete, sikerült venni menetrendet, még a buszt is elérte. Vannak már tankönyvei is, amiket az idén először egyedül csomagolt... órarendje még nincs csak ideiglenes, de majd... nyugi...

Mondom én alakul... remélem komolyodik is...
Amit nagyon melegen ajánlok neki :-) mert a tervek azok nagyok. Ő fogja hazahozni/kísérni Zozit az iskolából...

A héten még szabin vagyok, így gyakorló üzemmódban vagyunk... Tegnap és ma autóval bár de végigjártuk pontosan merre jönnek. Holnap-holnapután már ő megy Zoziért, én pedig tisztes távolból lesem... Hétfőtől pedig élesüzem... Ők jönnek haza kettesben, Marcit Anyu hozza az oviból, én kb. 5-kor itthon vagyok Zoli meg valamikor amikor végez...
Szóval ezek a tervek. Remélem beválik, mert B terv (még)nincs...

Végülis elmondhatom, hogy elkezdtük a tanévet. Még élünk, idegbajt sem kapott senki (csak engem kerülget néha)

Ja és évkezdős fénykép sincs most róla...  (na nehogy már ünneplőben fényképezz)
Egy lesifotó a szorgosan tanulóról :-D

Kicsit vissza: Készülődés a tanévkezdésre...

A szerdai szülőin ugyan elhangzott, hogy szinte semmit nem kell majd venni, mégis kiderült, hogy néhány dolgot be kell szereznünk mert vagy kinőtték... vagy nem jó... vagy valami...
A szombati napot tűztük ki, hogy akkor majd aztán mindent beszerzünk.
Korán indultunk, mert félő volt hogy nem végzünk éjfélig sem...

Mindent sikerült végülis beszerezni, még olyat is ami eredetileg nem volt tervbe véve.
Ez pedig egy íróasztal volt. Mi "felnőttek" azt terveztük, hogy hát ott a mienk ami 4 fiókos ebből már egyet úgyis Zozi birtokol, kap még egy fiókot a könyveknek. Meg hát a suliban mindent megtanulnak amit gyakorolni kell majd gyakorolja a mienken...

Naná hogy Zozi nem így gondolta... okosan érvelt és győzött... kell neki egy saját igazi íróasztal. Persze ez szobarendezéssel is járt ami szintén nem volt betervezve... persze az sem, hogy a lapraszerelve csomagolt asztalt majd még össze is kell szerelni... és még nem is beszéltem Marci oviscuccairól... idő...idő...idő...

De végül varázsütésre minden elkészült, és vasárnap estére bekerült az utolsó tornapóló, váltócipő, sőt a MÁK igazolás is :-)
Annyi de annyi cucc volt az előszobába készítve, mintha költöznénk. De akárhogy is nézem azt tettük. Áthelyeztük a székhelyünk az iskolába és az óvodába...

Margitsziget

Szombaton a szokásos nemszeretemprogram volt. Azaz annak kellett volna lennie, de nem sikerült találkozni Zsuzsi édesanyjával. Aztán másképp alakult, nagyon jó kis nap lett :-)

1.-Az idő csodaszép volt, így ha már az egész család ott van, tegyük kissé szebbé :-)
2.-A lépcsőházban a bejárati ajtó mellett valaki még nagyon-nagyon régen felragasztott virágos képeket. Köztük van a Margitszigeti szökőkút képe is. Namármost kb egy hónapja minden reggel induláskor és minden hazaérkezéskor azt hallgatom a fiúktól, hogy jaaaj de szééép mikor megyünk megnézni?

Szóval, emiatt a két dolog miatt esett a választás  egy szigeti sétára. Tök fura, mert ott éltem 4 évig a közvetlen közelében és csupán egy alkalommal voltam még csak, akkor is valami kötelező sulis futóversenyen...

De csak ámultunk-bámultunk, olyan szép volt, olyan igazi virágos, parkos, olyan sétálni való, olyan szeretni való.

Nagyon jó parkoló helyet találtunk a Margit híd közelében, ráadásul csak hétköznap fizetős, így nem szorított az idő sem minket. Onnan természetesen sétáltunk. A kicsik csodálták a hajókat :-)
Aznap is volt vízilabda meccs, így nagyon nagy volt a forgalom a sziget felé. Volt sok rendőr, ami a fiúknak pláne nagyon tetszett. Minden szembejövő rendőr "bácsinak" szépen illedelmesen köszöntek. :-) Szokás szerint most is ikreknek nézték őket jó páran, pedig most nem is voltak egyformába öltöztetve (csak majdnem) De Zozi mindenkit felvilágosított, hogy -Ugyan dehogy két év van köztünk!! 
Tehát átverekedtük magunkat a tömegen, és a szökőkúthoz értünk. Valóban gyönyörűűű! Szerencsénk volt, mert árnyékos ülőhelyet is kaptunk. Vagy fél órát üldögéltünk. Annyi kellett a következő zenei blokkhoz ami ráadásul épp a gyerekeknek szólt. A várakozást a kicsik azzal töltötték, hogy szaladgáltak körbe-körbe, időnkét azért fűztek minket, hogy béreljünk pedálos autót, vagy inkább elektromosat még jobb lenne :-) Marci időnként emiatt durcás volt, mert nemet mondtam... Végül persze megbékült.
A zenei blokk után sétálni mentünk. Ami úgy zajlott, hogy mi sétáltunk és időnként(percenként) kiabáltunk a fiúk után, hogy állj mááár meg, ne rohanj előre, vááárj meg hasonlók...
Jó sokáig sétáltunk, láttunk ezt is azt is. Szerintem még most mennénk, ha nem jött volna egy naaagy-naaagy fekete felhő... így jobbnak láttuk ha visszafordulunk. Az eső persze nem kezdett el esni, de így is jó választás volt, mert mire az autóhoz értünk már két igen nyűgös fáradt fiam volt, akik az ilyenkor megszokott módon (bár mostanában egyébként is) folyamatosan civakodott. Hát igen pasiból vannak... pocak is üres volt, fáradtak is voltak :-)

Még odafelé. Nagyon sütött a nap :-)

Nem túl illendő, de bebújtak... :-)

...meg felmásztak...

Úgy odarohantak a szökőkúthoz, hogy komolyan

azt hittem beleugranak.

Az épp morcosMarci...

Fára(ba) mászós Zozi...

...nanááá, hogy Marci is...

Szép

...

khm... ide is felmásztak...

Hajót bámuló fáradt csapat :-)

Egy pillanat nyugalom ...

Zsuzsi is elballagott...

Csak nőnek, nőnek telik az idő 

... még előttem van a kép amikor először megláttam rácsos kiságyában aludt, szopta a bal hüvelykujját. Annyira baba volt még, csak egy csöpp kisember... 

Most pedig csak néztem 

-ahogy készülődik a ballagására, 

-ahogy az osztálytársaival vihorászik, 

-ahogy nagy komolysággal lépked a templom felé, 

-az ünnepség után pedig nevetve viháncolva röpíti a lufiját a felhők közé... 

Néha idegtépően értetlen gyerek, néha pedig meglepően komoly majdnem felnőtt. De ez így van jól. Így szeretjük. 

Tegnap az Ő napja volt, Őt ünnepeltük.

Szép nap volt. Az ünnepség után itthon folytattuk a "bulizást" Helyhiány és létszámra való tekintettel hidegtálak készültek -lásd a képen és szorozd kettővel, plusz saláták.

Persze nem csak komolyságokban bővelkedett ez a nap. Emlékezetes marad ahogy a két kicsi szórakoztatta a körülöttünk levő vendégeket.

Templomi szösszenetek: (református iskola)

Marci  (amikor megszólalt a templomban az orgona):

-Ez nem is zene!! (természetesen jó hangosan)

Zozi: (már jó ideje hallgattuk a lelkészi búcsúztatót) 

-Apa, ez olyan unalmas...

(Na biztosan néhány ember neveletlennek gondolja az előbbieket. Tény, hogy nem vagyunk templomjárók, mindenkinek fontos a saját hite, természetesen nekünk is.)

Ma elballag Ő is...

Ízelítőül a tablóképek...

Okmányirodás

Akartam róla írni, de valamiért elmaradt...
Vagy 2 hete munka után összeszedtem mindhárom gyereket és bevonultunk az okmányirodába. Ugyanis mindenkinek kellett valamit intézni. Zsuzsinak a diákigazolvány igénylőt, Zozinak személyit (mert épp lejárt) és neki is diákigazolvány igénylőt, Marcinak pedig szintén személyit. Hát hazudnék ha azt mondanám örültek nekünk... pedig a fiúk csak egyszer bunyóztak össze :-) na jó csak kicsit :-) Ma már csak emlék hogy az ügyintéző egy pokróc volt.
...ja és hogy miért most jut az eszembe? Megérkeztek az új igazolványok. A régiek pedig mehetnek az emlékes dobozokba... telik az idő...

Igen, így szerettük volna :-)

Levelet kaptunk tegnap. Nagy az öröm. Egy álom valóra vált és jó lenne még 4+2 évig tovább álmodni.

Felvételi eredmény...

Mára ígérték, de tegnap este megtaláltam az iskola honlapján (ahová múlt kedden felvételizett és az első helyen van megjelölve) az ideiglenes felvételi rangsort. Bár tudjuk, hogy ez még nem végleges, mégis ad némi okot az örömre hogy Zsuzsi a 16. helyen szerepel. :-D

Ma délelőtti program...

Zsuzsi szóbeli felvételije...
Most épp várjuk, hogy behívják.
Jó lenne ha sikerülne...

Zsuzsinak!!

Boldog szülinapot kislányom!!!!

Játszóházasdi

Mielőtt belelendülök a mesélésbe leírom, mert tuti elfelejtődik az ehhez kapcsolódó "Zoziszáj":
Z:-Mikor megyünk el egy játszóházba?
A:-Hááát nem tudom, majd hamarosan.
Némi hatásszünet...
Z:-Nagy ajándék lenne... (befűzlekúgyishangsúly)
Anya:-Jó akkor mit szólnál hozzá, ha ezt kapnád névnapi ajándékul?
Z:-Semmi mááást csak ezt??
Még nagyobb hatásszünet...
Z:-...és nem lennél szomorú, ha nem adnál más ajándékot csak ezt?
Apa:-Nem hiszem nagy ajándék ám ez.
Na itt már nem kicsit kuncogtunk némán magunkban...
Z:- Mert én egy kicsit az lennék ám...
Na mi eddig bírtuk nevetés nélkül. Persze megbeszéltük, ha jóóól viselkednek akkor a következő hétvégén elmegyünk valahova.

Itt a környéken nincs olyan igazán szuper hely, így a kiválasztottunk a KACKAC játszóház lett. (itt kicsi is és nagy is megtalálja azt a helyet ahol jól érzi magát. Igen, még mi nagyok is jól mulattunk.

Nem csalódtunk nagyon jó kis hely, bátran ajánlom :-)

Sokat nem tudok róla mesélni, mert megteszik ezt a képek helyettem, de mindent elárulnak azok a ragyogó szemek és mosolygó arcok.

Nanááá, hogy én is kipróbáltam a csúszdát :-) még szerencse, hogy Marci az elején kicsit bátortalan volt :-D


Aztán persze már nem hagyta, hogy segítsünk...


Csúsztunk úgy is, mint egy nagy kukac mind az öten összekapaszkodva... csak arról nem volt aki képet készítsen :-)