2013. december 31., kedd

B Ú É K !!



Köszönöm mindazoknak akik türelmesen kivárják, hogy gépközelbe jussak és hűen olvasnak. Azt el sem tudom mondani/le sem tudom írni micsoda érzés amikor ismeretlen ismerősként érzem a jelenléteteket. Hihetetlen erőt adnak a hozzászólásaitok. Köszönöm, köszönöm, hogy vagytok!!

BÉKÉS, BOLDOG, EREDMÉNYEKBEN, EGÉSZSÉGBEN ÉS SZERETETBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK ÉS CSALÁDJÁNAK.


2013. december 27., péntek

Karácsonyunk... ami előtte-közben-és utána volt...

Kezdem az ovis karácsonnyal.
17-én lett volna Marcinak az ovis karácsonyi munkadélután. Sajnos beteg lett... nagyon durván... még kruppos fulladása is volt... így Ő az idén lemaradt az ovis bulizásról. Viszont így egy héttel neki hosszabb lett a téli szünet. 
18--án Zozi ovis karácsonyára volt jelenésünk. Fantasztikusak voltak. Előadtak egy mesét, énekeltek, szavaltak. Bár a létszám náluk is erősen csökkentett volt (ott is sok a beteg gyerek) de ügyesen okosan előadták a kis műsorukat. Utána egy aranyos karácsonyi díszt készítettünk el közösen. 

Ezután, még néhány napot várni kellett az igazi nagy karácsonyi ünneplésre. Nálunk Jézuska jön. Együtt díszítjük a fát, de az ajándékokat a Jézuska hozza. Persze csak akkor, ha tetszik neki a karácsonyfánk. ...hát az idén biztosan nagyon tetszett, mert nagyon szép ajándékokat kaptak a gyerekek. 
Az ünneplés pedig -szokás szerint- elég zsúfoltra sikeredett. Karácsony estéjén nálunk volt az ünneplés, Anyuékkal és Öcsémmel. 25-én Zoli családjához mentünk, majd amikor hazaértünk még megnéztük Mamiék fája alá került-e ajándék. 26-án Apuéknál volt ebéd, ahol összegyűlt az összes gyerek és unoka. A kicsik minden nap annyira elfáradtak, hogy tőlük szokatlan módon reggelente csak 8, fél 9 körül keltek csak így mi is tudtunk kicsit tovább aludni. (ez óriási ajándék volt tőlük)





 Még egy kép ami közvetlenül az ünnepek előtt készült. Így ez az aktuális kedvenc.




2013. december 24., kedd

Békés, boldog Karácsonyt!!


azt hiszem, ebben a versben minden benne van...

Kívánok minden kedves olvasómnak, családtagjaiknak, szeretteiknek
 BÉKÉS BOLDOG ÁLDOTT ÜNNEPEKET!!

2013. december 15., vasárnap

Akkor hát a videók...

Csoda egy dolog ez a telefon. Ha valami akció van felveszem (bár még nem rögzült, hogy ennél a telefonnál fektetve kell tartani, mert így nem az igazi...), párszor megnézem és a feledés homályába vész. Illetve ilyenkor amikor nagytakarítást végzek a telefonon előkerülnek a rég látott csodapillanatokat megőrző képsorok. Többek közt ilyen amikor Zozi épp csak megtanult bicajozni és az első teljes körét rótta a garázs előtt:




...vagy még egy nyári felvétel... igen, tudom ezt a zenét egyszer már elsütöttem Marci révén, de ez olyan igazi Zozis :-)  Tulajdonképpen csakis Verde macsós-videó kérésére ágyazom be. De imádom :-) (mint ahogy a többit)


Már az előzőekben írtam, hogy nagyon várták a mikulást, a karácsonyt pedig nagyon-nagyon :-) Ehhez kapcsolódik Zozi verse amivel majd szerdán a karácsonyi műsorban szerepel. Naná, hogy Marci is látszódni akart...

...és akkor jöjjön egy kis Marci szereplés :-) Az első ovis vers amit még itthon megtanultunk, de ez volt az oviban is az első. Imádom, mert mindig úgy fejezi be, hogy utána mondja: ügyeees! Most kihagyta, de Zozi a háttérből pótolta :-)


A következő a Télapó itt van... Igazi Marci módra, a második versszaktól cseppet rockosítva :-)


A végére hagytam a legfőbb kedvencemet. KETTEN énekelnek. Számomra is ez volt a legelső. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy ilyen szépen végigéneklik.

Hát ennyi... jó lesz majd később újra végignézni.

2013. december 14., szombat

Mééég... További gyöngyszemek a telefonról :-)

Őszi levéldobálás. 
Sikerült azt a pillanatot elkapni amikor a feje fölé dobta Zozi a faleveleket :-)

Marci uzsonnázik az első héten...
 (még nem vette észre hogy ott vagyok) 

Marcival az egyik parkban sétáltunk amíg Zozi suliváró foglalkozáson volt. 
Na ezt a szobrot vagy ötvenszer körbefutotta...

Apa és Zozi egy őrült hullámvasutas kukacon.
 Áldom az eszem, hogy nem ültem fel Marcival :-)
Ugyanott Zsuzsi


Amikor Marci körhintázni szeretne... 
De legalább Zsuzsi kísérhette (persze ő ennek nem örült igazán)

Zozi lánchintázik :-)

Ilyen matricákkal próbálják az Óvónénik Marcit lekenyerezni :-) 
Van amikor sikerül :-)

Marci és az olló...
 hát nem kicsit féltettem az ujjait... de mind megmaradt :-)

Rendőrló... :-D  
Kaptak egy-egy rendőrsisakot és ez a legjobb tárolóhelye :-) 
Nem tudom melyik fiú találta ki, de én percekig könnyezve röhögtem.

A te ágyadban alszom!!! Ez az új szlogen...

Na azért általában a saját ágyában szokott...

Összebújós alvós. Ez az egyik kedvencem...

Zozi alvós... hihetetlen hogy be tud ájulni.

Másik kedvenc. Általában ilyenek... -ha éppen nem püfölik egymást...

...és egy mikulásvárós.

Ovis művek

Nagyon sok alkotás születik az oviban. Ezeket persze meg is kell rögtön örökíteni amint kikerülnek a faliújságra. Most, hogy sikeresen átmásoltam a gépre ezeket a képeket is, így egy kis ízelítő belőlük.

Marci-művek:
Egy őszi falevél
cica-mica 
(a színezés lett volna a lényeg, 
dehát nem egy rajzművész a Drágám :-)


 esernyő
 gyümölcsöstál gyurmagyümölcsökkel
Mikulás-csizma

Zozi (mester)-művei:
Tavaszi fa

Őszi fa



Tehénke

Meseillusztráció
A kiskakas gyémánt félkrajcárja

Tanulnak cipőfűzőt kötni...

Angyalka


Mikulás itt is-ott is...

Először volt az óvodában:
Az Óvónénik adtak elő egy kis műsort :-) Zozi Óvónénije volt a mikulás. Persze titok volt, nem tudták a gyerekek sem. Naná, hogy volt aki kitalálta, de Irénke néni hősiesen tagadott :-) Ehhez kapcsolódva van egy nagyon édes Zoziszáj:
-Anya, mindenki azt mondta az óvodában, hogy az Irénke néni volt a mikulás, de ő azt mondta, hogy ááá dehogy. Hát nem tudom... Anya, én hiszek neki!!
(na jó, így leírva nem jön át a hangsúly, de élőben nagyon édes volt)


Aztán jött a városi mikulás: 
Nálunk a városháza tornyából ereszkedett le. Sajna én dolgoztam... de az ovisok ott voltak. Mármint a nagyok, mert a kiscsoportosokat még nem viszik ilyen hosszú sétára. Próbáltam képet keresni róla, de nagyon aprók, nem lehet kimásolni sem, így itt a link . Biztosan szuper volt.

Na persze végül megérkezett itthon is: 
Fürdés közben szoktam a bejárati ajtó elé csempészni az ajándékokat. Ha rányitjuk a fürdőszoba ajtaját akkor el is takarja. Na ez az idén annyira sikerült, hogy már mindent kitaláltunk, hogy arra menjenek a kicsik, hogy észrevegyék :-)  Semmi nem jött be. Így elküldtem őket, hogy harisnyanadrágjukat vigyék ki a szennyesbe. Ez volt a hatásos. Volt nagy öröm.

Azóta a fürdőkádban mikulások szoktak ücsörögni, valahogy így :-)

Na van még képem az oviból ahol épp lefeküdtek aludni a lurkók :-) 





Újra...

...itt vagyok... 

Ha valaki netán azt hitte volna, hogy kész vége befejeztem... NEM!!!
-csak egyszerűen felőrölnek a hétköznapok...
-elromlott először az én "kisgépem"...
-... aztán a nagy is...
-aztán mire mindkét számítógépet megjavították addigra a fényképezőgép kábele tűnt el... (nem tudtam leszedni róla a képeket...)
-kerestem a kábelt napokon keresztül, de nincs...
-de tudtam, hogy van valahol a fiók mélyén egy kártyaleolvasó, így nagy-nagy keresésbe kezdtem...
-igen, ma végre sikerült, vannak képek, van csepp idő, így belekezdek az elmúlt ...majd két hónap pótlásába...
(nem tudom lesz-e valaha olyan, hogy naprakész legyek és ne mindig csak pótoljak...)

Így most írok egy hosszú-hosszú bejegyzést... sok-sok képpel :-)

Ugye emlékeztek még rá, hogy valamikor réges-régen ígértem egy kirándulós képsorozatot... 
Még októberben voltunk Szolnokon a repülőmúzeumban. Csodaszép meleg (!!) vasárnap délelőtt volt, így útnak indultunk. Ez egy amolyan nem túl hosszú program (kb másfél óra alatt be lehet járni ha mindent végignézünk) de megéri beugrani ha valaki arra jár, mert tényleg szuper repcsiket, helikoptereket lehet látni. Ráadásul ingyenes. Általában ha az apuka némi műszaki beállítottságú (mint a mienk) akkor végig tudja magyarázni, hogy melyik alkatrész mire jó. Van ugyanis két nagy hangár az egyikben régi "repülőgép darabokat" is találunk. Még nekem is érdekes volt. Rögtön a bejárat mellett van egy ősöreg Malév gép amire fel is lehet menni és ki lehet próbálni az üléseket. (na jó ez számomra azért is volt újdonság, mert még soha nem repültem) De a fiúkat is alig lehetett lekönyörögni :-)
Aztán vannak csodaszépre festett helikopterek, meg minden szuper dolog. 


Október végén amikor mindenki tököt faragott, mi is kedvet kaptunk :-) Na nem egy bonyolult mintát faragtunk, de életem első Halloween-tökje volt. Marci szerint a mi tökünk boldog tök :-) Kár, hogy olyan kevés ideig bírta...









2013. november 22., péntek

X ? :-)

Gyors hír  ...illetve ma épp egy hetes...
Vagyis csak egy kép... (ami viszont csak telefonos...)

Kimondhatatlanul büszke vagyok a kis drágámra :-)



2013. november 11., hétfő

Akkor hát...2...

... a jobbak :-) 

Az előző bejegyzésben nem is írtam Zoziról...  Hát vele csuda jó dolgok történtek csak :-) 

Amire a legbüszkébb (jogosan): megtanult két keréken bicajozni. Lélekben fel voltam rá készülve, hogy fogni kell majd a biciklit és futni vele napokon keresztül (képtelen is lettem volna rá, mert épp alig tudtam mozogni épp be volt csípődve a derekam) ... erre ő? Apa segítségével, kb 10 perc alatt tökéletesen egyensúlyozva úgy ahogy kell csak ment és ment... azóta is teker amikor csak időnk van -akár 10 percünk is- körbebringázza a lakótelepet. Mindenhová visszük a biciklit, Marcinak a motorját és mennek... mi meg futunk utánuk :-) 

A másik az a suliváró programok. Már régóta eldöntöttük, hogy a város 5 iskolája közül melyikbe szeretnénk majd járatni Zozit. Ennek az iskolának a sulivárójára (előkészítőjébe) jár Zozi szerda délutánonként. A leendő elsős tanító nénik tartják, amit nagyon jó dolognak tartok, mert így kölcsönösen megismerik egymást. Mi is kicsit jobban rálátunk arra hogy melyik tagozatra alkalmasabb a csemete. Egyenlőre úgy gondolom/gondoljuk, hogy mivel Zozi nagyon jól számol, a logikája is szuper, szeretnénk a matek tagozat felé terelgetni. Az pedig csak bónusz, hogy épp ez a tanító néni a legkedvesebb, a legszimpatikusabb Zozinak is és nekünk is. Olyan jó lenne, ha ez így maradna és nem csak így akarjuk látni, hanem így is lenne :-)
Ja és amit nem írtam ezzel kapcsolatban, hogy múlt szerdán még az iskola uszodájába is bevitték a kicsiket. Hát nagyon tartottam ettől a foglalkozástól, mert Zozi nem épp vizibolha... de mint kiderült teljesen alaptalan volt a félelmem, belement a medencébe... sőt a víz nyakig!!!! ért. Vonatoztak benne :-) Hát tudják ők, hogy kell belecsalni a félénkebbeket is, ez ismét jó pont :-)
Holnap után informatika "órájuk" lesz, utána pedig angol :-) A lényeg persze az egészben az, hogy imád odamenni Zozi, számolja a napokat, hogy mikor lesz ismét iskola... :-) 

Még írni akarok a kirándulásról, de a képek még a fényképezőn vannak, így azt ha lesz rá idő, akkor szerdán... Holnap vizsgázom, de majd csak csütörtökön dolgozom csak :-)  

Szóval ismét: ... folyt.köv...

Akkor hát...

...mi is volt?
Kezdem a rosszabbakkal... aztán már csak a jobb jöhet :-)

Betegségek...
Október közepén Anyu rosszul lett. Szoktak neki olyan szédülős keringési zavarai lenni, de ezek pár nap alatt el is múlnak. Na most nem így volt, 23-án ki kellett hívni az ügyeletes orvost, mert már felkelni sem tudott... Nálunk sajnos az ügyeleti dolgokat frissen végzett orvosok látják el, ami nem is lenne baj, mert hátha a frissebb tudásuk jól jön, de sajnos semmi tapasztalatuk nincs még. Anyunak az egyik gyógyszeradagját megemelték, de épp olyat, amit ugyan meg lehet, de csak max 2 napig... Anyu persze "jókislány" módjára szedte több mint egy hétig így, persze jobban nem lett, és amikor elment a dokibácsijához az rögtön kórházba utalta... Kapott infúziós kezelést, jobban is lett, így ma végre haza is engedik. Hát soha jobbkor nem jöhetett volna a szabi nekem... mert a fiúk hazahordását az oviból nem egyszerű megoldani... 
Még betegségek... természetesen a fiúk szedtek össze megint valami vírust, ami brutál magas lázzal, Marcinál hányással, hasmenéssel is járt. Itt az egyetlen jó dolog az volt, hogy másfél nap volt csak az "átfutási idő"... és ahogy jött, egyik percről a másikra, úgy el is múlt. Zozi szerencsére "csak" lázas volt, Ő egy kicsit talán könnyebben is vette  az egészet. 

Óvoda...
Most ezt is a rosszabb élmények közé sorolom... Marci ugyanis harmadik hete minden reggel olyan eszméletlen sírással megy oviba, hogy az valami borzasztó... Nem tudom igazán mi váltja ezt ki... csak tippelni tudok arra, hogy az egyik óvónénit nagyon szereti és épp nem ő volt akkor reggeles... Viszont a másikkal is nagyon jól elvan, bár ő valóban szigorúbb, nem annyira babusgatós... Ami még szóba jöhet: épp akkor kezdett Marci sírni reggelenként amikor egy új kisfiú jött a csoportba aki szó szerint szerint egész nap sírt, úgy hogy nem is engedte magát vigasztalni. Na ettől Marci is kedvet kap és együtt folytatják... Óvónénik szerint ez a sírás Marcinál nem tart sokáig, Mónika néni ölelgeti egy kicsit aztán mire az ablakhoz érek addigra valóban nem hallom már... 
Az viszont nagyon jó, hogy Marci az összes verset éneket tudja, mondja, énekli is, otthon pláne :-) Fest a többiekkel, játszik, ismeri név szerint még a másik csoportok óvó nénijeit és a dajka néniket. Ha valahol máshol találkozunk velük akkor messziről kiabál nekik és köszön :-) (ennek nagyon örülök, hogy nem kell szólni egyik gyerekemnek sem, nagyon szépen illedelmesen köszönnek) 

Szóval ezek voltak a "nehézségek" tudom soha nagyobb gondom ne legyen :-) 

Folyt. köv.

2013. november 1., péntek

Na jobb, ha belehúzok...

...khm...
októberben egyetlen bejegyzés sem született...
-nincs időőőőő....
-rossz a "kisgép" ezen pedig nem szeretek írni...

DE még pár nap és ha minden igaz szabin leszek néhány napot... (add uram, hogy így legyen valóban)
Ha tényleg így lesz akkor írok egy maratonit, vagy több kisebbet, mert téma az van bőven:
-Zozi suliváró programjai
-Zozi kétkerekűzik
-ovis dolgok főleg Marcival
-kirándulás
-sajnos betegség is

Kitartás... jövök majd. De tényleg :-) ...és köszönöm azoknak akik hűen kattintgatnak mégis...



Nevessünk is- Zoziszáj 18.

Elzsibbadva: -Anya, zúg a lábam...

Kérdés:
-Anya, ha majd felnőtt leszek én is kiabálhatok Nannával (Zsuzsival) ?
-khm...

Autóban utazunk. Épp csend van véletlenül. Egyszer csak Zozi megszólal:
-Csak úgy gondolkodom és bámulok ki a fejemből....

Apaaa! Már tudom mi az a fájdalomküszöb!
(tágranyílt szemekkel lesek rá én is)
-No?
-Amikor belerúgunk a küszöbbe és fáj. :-DD

...és egy Marciszáj...
Sokat sétáltunk.
M: -Elfáradtam Anaaa!
A: -Vegyelek fel te fáradt nyűgös kisbabám?
M: -Nem vadok kisbaba, én Rédei Marci vagyok!!!


2013. szeptember 27., péntek

Itthon

Úgy is kezdhetném, hogy itt van az ősz, itt vannak az első betegségek... 
Marci lett beteg. Már pár napja náthás, de nem vészesen, szépen kifújta az orrát és kész. Kedd hajnalban viszont volt egy kruppos rohama... ááááá pokoli érzés amikor fuldoklik.... Szerencsére azért kezelhető volt, mert a kinyitott ablak hűvösénél szépen megnyugodott és el is aludt újra. Még szerencse, mert a kúpnak amit ilyenkor adni kell lejárt a szav.ideje 1 hónapja... Másnap reggel a doktornéninél kezdtünk volna, ha épp nem szabadságon tartózkodna... Helyettese a mi nem kedvelt doktorbácsink.... délután rendelt csak. Így Zozit oviba vittem, Marcit Anyuhoz én pedig mentem dolgozni, mert ha én nem megyek akkor nem tudunk kinyitni sem...(ez egy nagyon nemszeretem dolog a munkahelyemen, mert még hulla állapotomban is be kell menni, hogy átadjak) Tehát ebédidőben felkerekedtem, Marcit elvittem a dokihoz, majd Őt visszateleportáltam Anyuhoz én pedig befejeztem a napi dolgokat, illetve átadtam a helyettes kolléganőnek. 

Na szóval zárójelben és lerövidítve ennyi a története, hogy három napig itthon vagyunk kettesben. Persze ezt mindketten roppant módon élvezzük :-) Marci naponta kb ötvenszer jön és átölel :-) én pedig imádom, hogy nyakamba szakadt egy kis szabadság és le tudok újra lassulni. Bár a lassulásban az is sokat segít, hogy én is összeszedtem Marcitól ezt a náthaféle dolgot... gyakorlatilag elég kutyául vagyok én is...
Valahogy az elmúlt két napban nem éreztem késztetést még arra sem, hogy bekapcsoljam a számítógépet :-) (most is csak azért, hogy bejelentsem az árammérő állást)  
Pakolásztam, szekrényeket rendezgettem, selejteztem... szóval csupa olyan dolog került sorra ami másnak láthatatlan. Főzőcskézek, úgy nyugiban nem rohanva, pont úgy, mint rég...  Közben persze azért Marcit is gyógyítgatom :-) Neki persze már az is gyógyír, hogy reggelente közli az óvónénijével, hogy nem kell neki oviba menni majd csak hétfőn :-) Zozit délben hazahozzuk, itthon együtt alszanak délután pedig foglalkoztatózunk, tanulunk, várjuk apát. 

Ja még azt meg szerettem volna örökíteni, nehogy feledésbe merüljön, hogy hihetetlen, Marci mennyit fejlődött az oviban. Gondoltam, hogy megindul a beszélőkéje, de nem hittem, hogy ennyire. Mesél-mesél-mesél :-) Mi történik épp vele az folyamatosan közvetíti, illetve régebbi emlékeket is felidéz. Az én agyam pedig állandóan kattog, mert még elég nehéz összerakni mit is szeretne mondani, hát még kitalálni :-) A másik az önállósága. Gyakorlatilag én nem tudtam rávenni, hogy egyedül vetkőzzön vagy öltözzön, állt és megvárta amíg lehúzom róla a ruhát vagy épp ráadom. Most pedig gyakorlatilag kizavar a mosdóból, mert ő egyedül intézi a dolgát. Imádom. 

2013. szeptember 21., szombat

Elmúlt két hétben...

Hihetetlen...
...arra eszmélek, hogy már megint eltelt egy hét, egy hónap, egy év... 

Na jó, most "csak" két hét telt el :-) A fiúk járnak az oviba, Zsuzsi suliba, mi pedig dolgozunk kifulladásig. 
Az elmúlt két hét az értekezletek hete volt... Zsuzsinál nagyon fontosnak tartottam hogy ott legyek, mert ugye a nyakunkon a pályaválasztás... (nem, ő sem tudja mi szeretne lenni...)
Na sokat nem tudtam meg a suliban sem, mert 5 órakor kezdődött, én pedig már 6-kor lakáson belül voltam úgy, hogy nem én jöttem el leghamarabb, és még benti cipőt is vettem a kicsiknek hazafelé... Szóval semmi konkrétum, fontos dátumok ledarálva, majd talán december-január környékén lesz még egy szülői... Hááát...

Zozié viszont maratoni hosszúságú volt :-) ott aztán minden volt. Ő most nagycsoportos, reményeink szerint elsős lesz jövő ilyenkor, és el kellene dönteni melyik iskolát válasszuk a városunk 5 iskolája közül. Na jó, ezt mi már előre kitaláltuk/eldöntöttük, de mégis kíváncsi a szülő a felhozatalra, ki mit ígér/kér/ad. Nagyon korrektül képviselte is magát 4 iskola. Érdekes volt végighallgatni hogy akarják egymást felüllicitálni a bemutatkozó iskolák. Mert -nagyon jól fejezte ki magát az óvónénink- ígérnek fűt-fát a gyerekeknek, légváras játszódélután, meg csoda foglalkozások, aztán amikor szeptemberben jönnek a hétköznapok akkor a gyerek csak koppan hogy hoppá nincs légvár, meg lufis bohóc, nincs aszfaltrajzolás, hanem a kőkemény tanulás. Hát nem könnyű ez sem... 
Nagyon szuper programjaik lesznek az idén. Jövő héten az egyik nap kirándulnak egyet a közeli erdőben. Na meg a kedvencem, sütnek majd almás sütit :-) vinni kellett pár szem almát mindenkinek, ők összegyúrják a teremben a sütit, tepsibe teszik és a dajkanéni megsüti a konyhán. Szuper nem?? Majd októberben mennek egy tehenészetbe, megnézni milyen munka is van ott. Friss tejjel és kiflivel várják a gyerekeket. Vettünk bérletet, mert lesz bábszínház idén is, meg majd lesz tavasszal nagy kirándulás (arra mennek a szülők is) Meg ehhez hasonlók. 

A legkisebbünk beszoktatása sem egyszerű... hát talán most már elmondhatom, hogy már nem sírva hagyom ott... Szépen bemegy a csoportba, köszön és játszik. Még bújik ugyan az óvónénihez, de már nem kíséri egész nap, már játszik, már kezd felszabadulni...  Olykor sír amikor felébred a délutáni alváskor... arra gondolok, hogy ha nem piheni ki magát, akkor itthon is bújósabb... olyankor ölbe veszem, aztán amikor teljesen felébred akkor semmi gond, de kell egy kis idő összebújva. Talán -és persze érthető módon- ott nincs erre idő, mert sietni kell a mosdóba, sietni kell az uzsonnával, ő pedig még ilyenkor nem tud pörögni... Neki pedig ezek a percek annyira kellenek még...
...és a szívem apró darabokban, mert nem tudok ebben neki segíteni, nem tudok ott lenni, hogy megöleljem... 
Aztán lehet, hogy ez részemről kicsit túlspirázott dolog, de akkor is nagyon rossz érzés, hogy eddig ott voltam neki most pedig nem... Na persze itthon semmi jelét nem adja annak, hogy ő egy olyan elesett és elkeseredett emberke, mert tökéletesen normális gyerekként viselkedik :-) vagyishát rosszalkodik, játszik, rohangál, borsot tör az orrunk alá ugyanúgy mint eddig. Cseppet na jó... sokkal bújósabb lett, van amikor éjszaka veszekszik valakivel álmában. 
Nagyon érdekes, hogy amikor az udvaron vannak, Marci mindig odamegy Zozi óvónénijéhez és egy kicsit felkéredzkedik (hogy a fenébe kell ezt helyesen írni) a kezébe.  Egyébként pedig ha egyszerre van kint a két gyerek akkor együtt vannak, Zozi kézen fogva kísérgeti Marcit. Ha kell segít neki felmászni a mászókára, ha kell akkor bekíséri a mosdóba, és ezt olyan jó volt hallgatni :-) 
Marciról külön tudtam beszélgetni az óvónénivel, mert az ő szülőije egy napra esett egy munkaértekezlettel ahonnan még a félholtak sem hiányozhatnak... De így talán személyesebb is volt az egész. 
Aztán volt még nagyon sok minden, ami miatt voltak nehéz óráink, napjaink... Nemszeretem szeptember ez most...
 ... és még nincs vége a hónapnak...

Mert ma a 6.

2013. szeptember 6., péntek

By Marci

Na ez amit nem lehet kihagyni :-)
Majd pár év múlva ha kéri törlöm...


2013. szeptember 5., csütörtök

Augusztusi elmaradások pótlása...4.

Augusztus 20 után minden visszazökkent a "normális" kerékvágásba, Apácska is és én is dolgozni kezdtünk, a gyerekek pedig Maminál töltötték az utolsó napokat. Ráadásul ugye rövid hétvége is volt, mert szombati az munkanap volt. Vasárnapra szervezett a munkahelyem egy családi napot, így a nap nagy részét ott töltöttük. Volt minden gyerekbarát dolog, trambulin, légvár, lufis-bohóc, arcfestés, meg hasonlók. Zozit le sem lehetett szedni a légvárról szinte, de Marcit nem érdekelte. 
Kora délutánig voltunk ott, utána pedig még egy utolsó nagy bevásárlás az oviba, suliba. Már majdnem mindent beszereztünk, de még így is egy nagy rakás szatyorral tértünk haza. 

Az elmúlt hétvégét pedig horgászósra szerveztük. Apa reggel korán elindult, mi pedig dél körül mentünk utána. Volt néhány halacska is, de inkább a finom levegőn szaladgálás volt a kicsiknek a lényeg. 




Ééééésss ezennel meg is kezdtük a szeptembert...
a tanévet...
az óvodát...
az iskolát...

Augusztusi elmaradások pótlása...3.

Azt hiszem ott hagytam abba, hogy milyen jó is volt a nyaralás. Kicsit feltöltődve értünk haza szombat délután. 
Úgy terveztük, hogy vasárnap este már meg is kezdjük az évi nagy bulizást, hiszen ilyenkor összeérnek az ünnepek. Zozi kezdi a szülinapjával Zsuzsi folytatja a névnapjával, Marci pedig a szülinapjával zárja az ünnepség-sorozatot. Egyszerűbbnek tűnik így összevonva megtartani... Szóval, a terv az volt, hogy vasárnap este jönnek Édesapámék hétfőn pedig Zoli családja és Anyuék. De hát ember tervez... a vírusok pedig győznek... Vasárnap reggel már apácskánk nem érezte jól magát, délutánra pedig teljesen kidőlt... (de annyira, hogy ki kellett hívni az orvosi ügyeletet...)  Nagyon úgy tűnt, elkapta a fiúktól a betegséget. Így a vasárnap este lemondva (a vacsora természetesen már félkész állapotban volt, a süti pedig teljesen készen...) A hétfői pedig részben keddre átcsúsztatva... (a tortát ugyanis Zozi keresztanyuja sütötte ezért ők eljöttek) 
Így azért bár sokkal szerényebben, de megtartottuk az ünneplést. 




2013. szeptember 4., szerda

Augusztusi elmaradások pótlása...2.

A nyaralás:

Soha életemben nem volt még ilyen, hogy két teljes hetet tölthessek a Balatonnál. Jól tettük, hogy így terveztük. A szállásunk ugyanott volt, mint tavaly Balatonfüreden. Ez is tökéletes választásnak bizonyult, most sem csalódtunk. Bár jó előre, még télen lefoglaltuk, hogy biztosan legyen hely :-)
Az időjárás is nagy barátunk volt, a legmelegebb napok épp akkor voltak. Na jó, 1-2 hűvösebb nap becsúszott, de ez pont kellett ahhoz, hogy felfrissüljön minden. Kedvencünk a csopaki strand, oda jártunk át fürödni szinte minden nap az első héten. Úgy terveztük, hogy jóóól kiáztatjuk magunkat és csak a második hétre terveztünk kirándulásokat. Hát ez egészen másképp alakult.

Egyik hajnalban Zozi tűzforrón ébredt és a torkát fájlalta. Alig vártam, hogy reggel legyen, elrohantunk orvoshoz, mert ez sajnos több volt, mint kis hőemelkedés... mandulagyulladása volt, amit nem igazán értettünk, mert bár evett fagyit, de okosan lassan nyalogatva, nem ivott hideget stb... Kereken egy egész napig volt 40 fokot súroló láza, hol kicsit felette, hol kicsit alatta. Semmi lázcsillapító nem hatott, a hűtőfürdő is csak addig amíg a vízben feküdt. Csak aludt, vagy sírt vagy hányt a láztól...  Aztán amikor eltelt 24 óra, ahogy jött a láz, úgy ment is, csak borzasztó torokfájás maradt. Másnapra persze Marci is belázasodott, így volt egy lábadozónk és egy nagyon lázas gyerekünk... Újra doki keresés. Neki is hasonlóan zajlott a dolog, egy teljes nap láz utána torokfájás...

Mire mindketten valamennyire jobban lettek, eltelt a második hét is majdnem. Két napunk maradt arra amit beterveztünk egy hétre. Így ugyan kicsit sűrítve, de elmentünk hajókázni ahol Zozi igazán az elemében volt, imádta :-) még a hajó kormányát is kipróbálhatta :-)
Marci viszont most nagyon félt, szinte az egész utat rám tapadva töltötte. (még jó, hogy csak 1 órás utat választottunk) Nem tudtuk, hogy rosszul van, vagy csak a ringatózás nem tetszik neki.
Viszont a városi kis vonat annyira tetszett a fiúknak, hogy ott két menetet is mentünk. A másodiknál Zozi elaludt apának dőlve :-)

Augusztusban tartja a város a borheteket, így a parti sétány tele van kirakodóval. Köztük volt egy "tulipános ház" is, ami Zozi kedvence lett, főleg mert az eladó nénivel nagyon jókat tudott beszélgetni és nagyon finom szörpöket árult. Ki nem hagyhattuk amikor arra jártunk. Sőt amikor haza indultunk még külön oda el kellett menni, hogy elköszönjenek egymástól :-)

Persze minden nap megetettük a kacsákat és hattyúkat is, mert szegények biztosan nagyon éhesek voltak... :-)  Már profi módon apróra felkockázott szikkadt kenyérrel érkeztük, hogy ne ott kelljen tépkedni.

Ahogy Zozi elnevezte még két éve a "földi csobogó" sem maradhatott ki a napi sétából. Jó időben kicsit pancsolhattak is benne. Csak módjával, mert -bár idén merült fel bennem először- vajon mennyire tiszta az a víz????

Tehát úgy gondolom jó kis nyaralás volt még így a betegségekkel megspékelve is... Pihentünk, együtt voltunk és ez nagy kincs manapság.



Valaki súghatna, hogy a tutijó és éles képekből nagyon jó felbontással készített videó miért lesz feltöltés után életlen...

2013. szeptember 3., kedd

Augusztusi elmaradások pótlása...1.

A július végét nem csak Zozi szülinapjával hanem nagy-nagy hőséggel zártuk, így az erélyen ismét medence-party volt. Nappal a kicsiknek, az éjszaka leple alatt nekünk nagyoknak :-) (persze csak róluk készült fénykép :-D )

Zozi szülinapját úgy ünnepeltük, -miután dolgoztam aznap is-  az előző nap sütöttük meg közösen a tortáját. Meggyes-joghurtos volt a rendelés így azt készítettünk. Hogy Marci is fújhasson a gyertyát a maradék krémet kis pohárkába tettem megdermedni és neki is szúrtam bele egy szál gyertyát. Nagy volt a boldogság.  
Zozi már előre megkapta az ajándékát -a kerékpárt- de valami kis apróság kellett a kis kezébe a nagy napon is, így a legó gyűjteménye gyarapodott egy bányászautóval és egy társasjátékkal ami rögtön a kedvencévé is vált. 

Persze volt nagy közös szülinap is Marcival, amolyan nagy bulinak tervezve aztán másképp alakult, de csak szépen sorban-sorban... :-)