Az úúúgy volt...

Az úúúgy volt, hogy lett volna mit írni, de nem volt rá idő. 

Aztán idő volt, de kedv nem nagyon...

...aztán volt kedv is és idő is, de a billentyűzetem "B" és "N" betűje nem akart engedelmeskedni...

...aztán most mérgemben odacsaptam (kicsit agresszív javítás volt, de hatásos) ééés tarammm működik :) 

Tehát volt nálunk minden... zömében nem túl jó dolgok... 

Kezdődött ugyebár az őszi szünet (ami azóta már véget is ért) Szóval az első nap éjjelén majdnem éjfélkor valami szörnyű hang jött Marci ágya felől... minden előzetes előjel nélkül egyszer csak hörögni kezdett, nem kapott levegőt, majd rettenetes ugató hangon köhögni kezdett... Sírni akart, de még azt sem tudott. Félálomban felkaptam és kirohantam vele a konyhába (fogalmam sincs miért oda) viszont arra jó volt, hogy félig alvó agyam üzembe helyeződjön és felismerjem, hogy valószínűleg kruppos rohama van szegénykémnek. Gyorsan ablakot nyitottam, pár perc alatt megnyugodott és kapott levegőt. Persze Zozi is felébredt, de őt beirányítottam a mi ágyunkba így ő gyorsan visszaaludt. Így mi Marcival az ő ágyában kucorogtunk reggelig. Aludni úgysem tudtam/mertem... soha így még nem vártam, hogy vége legyen az éjszakának... Ez volt az első, hogy ilyen "élményeket" éltem át, de nem szeretném soha soha többet... ha rágondolok is görcsbe rándul a gyomrom... 

Reggel az első utunk a dokihoz vezetett aki megerősítette, hogy igen valóban krupp... hurrá... kapott Marci gyógyszereket és ha megismétlődne kúpot is írt fel. Annyit mondott, hogy mindent jól csináltam, nem is lehetett volna többet tenni... pedig ha tudná... világomról alig tudtam az ijedtségtől...

Egy másik nagyon negatív élményem is volt az elmúlt napokban. Zoli évente szűreti az anyajegyeit... na most a legutolsó vizsgálat után jött egy értesítés, hogy találtak egyet amit közelebbről is megvizsgálnának... Ezt időpont kérés követte és így kedden egy kis műtét keretében ezt az anyajegyet el is távolították. A szövettani vizsgálat jövő héten készül el... egyetlen pozitívum az egészben, hogy így viszont itthon volt Apácska velünk a szünetben. Szerencsére a kicsik szépen megértették, hogy vigyázni kell Apa hasára, mert fáj neki. 

A többi nap aránylag eseménytelenül telt el.

A hétfővel minden visszazökkent a "normális" kerékvágásba, Zozi oviban, Zsuzsi suliban, Apa dolgozik, mi pedig Marcival itthon töltjük a napjainkat. Sétálunk napközben sokat, minden pocsolyát megkeresve és megvizsgálva milyen mély... :)  Imádom, hogy kezd Marci szépen mellettem jönni, (eddig rohangált szinte mindig) most már fogja a kezemet és mindent megfigyel, minden érdekli. Imádja ha madarat lát, ha repülő jön azt is lelkesen mutatja. ...khm... és imádja a kutyákat... :D 

A következő napok sem lesznek túl izgalmasak (legalábbis remélem) Zoli nincs itthon, majd csak szombaton várható, valami céges akármin van. Szombaton megyünk Zsuzsi anyukájához -legalábbis nagyon bízom benne, hogy sikerül vele találkozni- mi mindenesetre ott leszünk.