Zozi:
-Mi a főnév? Főnév a ki, mi, kik, mik kérdésre a válasz.
-Mi a köznév? A köznév valami köznek a neve.
Marci:
-A harkály a fákon kopogtat. Kipp-kopp, kipp-kopp van ott valaki?
Zozi:
-Mi a főnév? Főnév a ki, mi, kik, mik kérdésre a válasz.
-Mi a köznév? A köznév valami köznek a neve.
Marci:
-A harkály a fákon kopogtat. Kipp-kopp, kipp-kopp van ott valaki?
Nézem Zozi tarkóját, van egy ismeretlen pötty. Világítom kislámpával, hogy mi lehet az.
- Lesz itt egy új anyajegyed. -mondom.
- Jaj de jó. Azért lesz, mert nagyon szeretjük egymást. -válaszolja.
❤
Két napja pakolunk a gyerekek szobájában. Ruhákat selejtezünk, fiókokat ürítünk az elmúlt tanév összegyűjtögetett lomjaival együtt. Kezembe akad egy nekem címzett boríték. Olyan Zozi féle összeeszkábált, ragasztott, csoda. El szoktam tenni ezeket a kincseket, mert később olyan szivet melengető olvasni.
A borítékon ez áll: " A szeretet mindig veled van" valamint: "Gyógyulj meg, én hiszek benned!"
Hmhm... óóó cuki-muki kisfiam... olvadoztam. (Bár ezt a gyógyulj meg szöveget nem tudtam hova tenni, mert jóideje nem voltam beteg...)
Na lássuk a levelet: "Kedves Anya! Sajnálom, hogy beteg vagy, de csütörtökön nem tableteztünk, pénteken se tableteztünk. Szombaton nem annyira érdemeltük meg. Vasárnap felhúztam a redőnyt, az ágyneműt elraktam. Zozó"
Szóval miután a levelet az íróasztal fiókjában találtam, így arra jutottam, hogy valószínű vasárnapra vagy meggyógyultam vagy tabletezhettek...
😀
Ma, mintha két zsák bolhát hurcoltam volna magammal olyan csintalan volt mindkét fiú.
Nem kimondottan rosszak, csak olyan zizegősek. Pedig sok a hétfői program, későn végzünk, így szinte percre ki van számolva mikor hol kell épp lennünk. Épp végeztünk az optikában, megrendeltük Marci új szemüvegét, de még volt kb 10 percünk bevásárolni zeneiskola előtt. Cikáztunk a városban ide-oda.
Olyan beszólást kaptam Zozitól, hogy a meglepetéstől (utána meg a röhögéstől) majdnem satuféket nyomtam menet közben. Tud ez a gyerek.. Vág az esze...
A: -Még beugrunk a boltba, de kérlek szépen benneteket jól viselkedjetek.
Z. M: (kelletlenül) -Jóóóó.
A: -Akkor olyanok legyetek, mint egy álom!! Rendben??
Z: -Anyaaa, milyen álom? Jó álom? Vagy rémálom?
Nos, senki nem mondhat semmit, egy rakás olvasni valót kaptatok az elmúlt napokban. Még befejezésül egy kis gyerekszáj, mert úgy imádom azt az okos fejüket :-)
Marci :
Esti fürdés, szépen önállóan. Csak "emlékeztetem" őket melyik porcikájuk maradt ki. Épp arról van szó, hogy miért is fontos tisztán tartani a férfiasságuk jelképét. Marci: igeen, mert begyullad és visszanő a bőr. Akkor meg menni kell a fütyészetre.
Segélyhívó telefonszámokról beszélgetünk. (amíg Zozi citerázik mi a folyosón várjuk, ahol ki vannak függesztve)
Marci mindig felsorolja, központi segélyhívó 112, rendőrség 107, tűzoltóság 105, mentőség 104. Kijavítom, hogy mentők. De miért, amikor a többi ..... SÉG?
Zozi (tegnap este)
-Anya, azért bevallhatod, kicsit jót tettünk veled is, mert nem kellett dolgoznod.
(hááát, egyrészt kihagytam volna, hogy ilyen rosszul voltak, másrészt be kell pótolnom az elmaradást)
Haragudtam.
Már napok óta a két fiú olyan, mint két kis eszement, szófogadatlanok, fittyet hánynak minden kérésemre. Többek közt arra is, hogy némi rendet szeretnék a szobájukban.
Szóval haragudtam. Beígértem, hogy kidobálok mindent ami a lábam alá kerül.
Szombat délután kisütött a nap. A fiúk naná, hogy biciklizni szerettek volna. ....én meg rendet... Valamit valamiért.
Fogtam egy kávét és kényelmesen leültem meginni. Jött Zozi, bújva, puszilgatva. (nagyon el tudja adni magát)
Kérdezem: -Na, rend van már?
Zozi: -Már rendül.
:-)
Bár év elején minden füzet bekerült az iskolába, Zozi reklamált, hogy környezetre vegyünk sima füzetet, mert az kell. Vettem.
-Mit írsz rá?
-Hát a neved és az osztályod.
-Jó. De azt is írd rá, hogy Környezet-lelkiismeret. :-D
Zozi: -Anya! Mit jelent az, feltétel nélküli szeretet?
Én: -Hát... (hogy a csudába magyarázzam el ezt egy majdnem hat évesnek???) ...hát amikor csak úgy szeretsz valakit saját magáért, nem azért mert valamit kapsz tőle, hanem csak úgy. Meg akkor is szereted ha valami olyat csinál ami neked nem tetszik. Valami ilyesmi.
Zozi: -Akkor én feltétlenül így szeretlek! ♡♡♡♡♡
Marci téblábol naná, hogy a csepp fürdőszobában lábam alatt. Nem férünk...
Én: -Bébikém menj kicsit arrébb amíg végzek.
Marci: -Bébikém... nagggyon vicces!
Én: -Hát mit mondjak akkor? (Szoktam néha így szólítani)
Marci: -Hát Marcikám vagy valami hasonló!
Már második napja esik...
-Óóó ezek a pocsolyák akkorák, hogy már horgászni lehet bennük...
-Apaaa! Amikor kisgyerek voltál, te is olyan okos voltál, mint én???
♡ :-D