2012. március 28., szerda

Cifra-kert


Nagyon nehéz kitalálni merre, hova menjünk Marcival, ha kicsit ki szeretnénk mozdulni. A lakótelepünk játszótere katasztrófa... tele csikkekkel, törött üvegekkel... és a kutyások sem gondolnak a gyerekekre...

Van nekünk, mármint a városunknak egy ligete, parkja (azt hiszem ez a legjobb elnevezés) Cifra-kert a neve. Aránylag elfogadható kis hely, van sok minden, persze inkább csak akkor van benne élet amikor már jó az idő. Van egy csepp kis játszótere is, bekerítve, úgy ahogy illik. Kár, hogy tőlünk jó messze van, gyalog jó kis túra nekem is. Viszont nincs messze attól a gumiszerelőtől ahova vinni szoktam az autót ha kell. Most aktuális volt a nyári gumi átszerelés, így útba esett...  
Nos ide látogattunk el Marcival az egyik délelőtt. Rajtunk kívül csak a közmunkások voltak, akik még az ősszel lehullott leveleket gereblyézték. Így miénk volt az egész terület :) Marci jól kiszaladgálhatta magát. El is fáradt rendesen. ...én meg csak ültem/álltam, néztem élvezettel :) olyan volt, mint egy kiscsikó akit szabadon engedtek. Mindent megvizsgált, a kavicsokat, a nyíló virágokat, a lehullott leveleket. Maga a játszótér még nem nagyon érdekelte, illetve nagyon szívesen csúszdázott, mert azt nagyon szereti, mászókázott ha tartottam :) A hintát sajnos nem az ő méretére építették... (soha nem fogom megérteni, hogy miért nem tesznek a játszóterekre legalább egy olyan hintát ami babáknak való) bár nem is a kedvence a hintázás. Szóval imádta az egészet :) Annyira elfáradt, hogy a visszaúton már sétálni sem volt kedve, csak cipeltette magát :)


2012. március 19., hétfő

Mi is volt?


...ajjajjajj, nem szabad ilyen sokáig halogatni az írást, mert aztán annyira össze jönnek a közölni valók, hogy kisregényt írhatok... mint most :)

Tehát:
Zozival még mindig a fülecskés aranyos doktorbácsihoz (ahogy Zozi hívja) járunk... holnap lesz 1 hónapja, hogy nem volt oviban... Jól van, nem folyik az orra, nem köhög, nincs láza, nem fáj már a füle sem. Kop-kop-kop... Csak épp azt mondta a doktor úr, hogy ne hűljön át, ne fertőződjön vissza, ne rohangáljon... na ezt nem tudom garantálni, csak akkor, ha itthon őrzöm... így itthon van/volt.  Ráadásul össznépi influenza megbetegedések voltak, az oviban a csoportjukban összesen 4 gyerek volt... természetesen nem túl egészségesen, csak őket nem tudták elhelyezni sehol... Na de ma reggel belátogattunk az oviba és 14-re emelkedett a csoportlétszám, nagyjából jól vannak.  Így arra a döntésre jutottunk, hogy holnaptól megszűnik a szabadság, munka van kérem, tanulni kell az ovis verseket húsvétra :) Jövő hét vége felé még egyszer visszamegyünk a fülészetre egy hallásvizsgálatra, mert sajnos nem volt még jó az eredmény. Remélem tökéletes lesz már.

A hosszú hétvégén megejtettük első pecás napunkat is... Persze Apácska remekelt :) először fogott egy kis csukát, aztán egy nagyot. Íme :)

Sajnos volt ismét egy malac-katasztrófánk... Most már Marcinak nincs magasság-akadály sem, felmászik mindenhova, ha nem tud széket tol és annak a segítségével éri el amit akar... Így történhetett, hogy a Zozi ágyán levő annyira óvott és imádott malacot ismét megkaparintotta... és ripityomra tépkedte/rágta... Így ez a látvány fogadott amikor beléptem...

Zozi persze vigasztalhatatlan volt, joggal persze... De egyszerűen képtelenség még egyszer eljátszani a beteg volt, de meggyógyult mesét... egyszerűen nem lehet havonta új malacot kikönyörögni valakitől... Megbeszéltük, hogy kap egy olyan malacot amin nem fog Marci foga sem... :)  Így esett a választás erre a kis jószágra... Ami formáját tekintve szerintem inkább kutyaféle... de ki látott már rózsaszínű kutyát? Persze nem öleli olyan nagy szeretettel még, mint a régit, de majdcsak összeszoknak... :)

Marci újra a szorongós korszakát éli... az még csak hagyján, hogy rám van tapadva, mintha odaragasztották volna... de ha jön valaki, vagy megyünk valahova akár a szemben levő kisboltba) olyan sírásban tör ki, mint anno bátyuskája... na de remélem nem tart nála sem hosszú hónapokig... Ezért nagyon érdekesen és izgalmasan alakult a hétvégi programunk is. Anyu szülinapi köszöntése ugyanis mostanra halasztódott a múlt heti nálunk-buli miatt. Jaaa, hogy még arról sem írtam... Kééésőbb... Szóval, volt egy elmaradt Anyu-bulink és egy színházjegyünk az Operett-színházba vasárnapra a Miss Saigonra. Na ezt a kettőt ötvöztük, mint utóbb kiderült sikeresen :) Ebédeltünk Anyuéknál, és amíg a picik deleltek, mi meglógtunk... na jó, Zozi tudta, megértette és örült is neki, de Marcit így kicsit kicseleztük, mert az előre sejthető volt, hogy ha felébred jó esetben csak keres, de lefoglalják a játékok. Meg különben is szeret ő Anyunál lenni, csak ne lássa, hogy otthagyom... A színház, fantasztikus volt, bárkinek szívből ajánlom a darabot, nagyon profin megrendezett és előadott műsor volt. A gyerekek pedig demo-üzemre váltottak, sírás nélkül szépen lefeküdtek és aludtak... hogy itthon miért nem lehet kicsit így?

...és hogy Marciról is legyen kép (kattra nő) :) ezt választottam. Története, egyik ebéd közben már egyértelműen jelezte, nem kér többet elég volt. Elkészítettem az ágyát, és amikor mentem érte a konyhában találtam rá... ezek szerint úgy döntött mégsem hagyja meg azt a pár falatot :)

Na és akkor nálunkbuli: volt egy januárról elmaradt Marci nap, egy én névnapom, egy februári Zsuzsi szülinapja, és egy-két márciusi nemzetközi Zoltán nap :) szóval mindenki ünnepelve lett két napon keresztül. A családunk méretéből adódóan jó sokan voltunk :) ...és sajnos a fényképezőnk szabadságon tartózkodott, mert egyik nap sem jutott eszébe senkinek fényképezni :) Jó buli volt.

Biztosan maradt ki még néhány dolog... pedig igyekeztem összekaparni magam...

Ismét blogdíj :)


Mickától kaptam megható szavakkal kísérve :) 

Köszönet érte! Már nem adnám név szerint tovább, de aki szeretné vinni természetesen vigye :)


2012. március 8., csütörtök

Névnapos...


Életem két legfontosabb Zoltánjának kívánok nagyon boldog névnapot!!
Nemes Nagy Ágnes

Köszöntő!

Névnapodra mit vegyek?
Vegyek húzós egeret?
Vonatot és síneket?
Kék építő-köveket?

Nem, már tudom mit vegyek:
néked tavaszt rendelek,
bodzafát és kék eget,
rajta csokros felleget.

Megrendelem jó előre
a virágot a mezőre,
tél után a lomb-nyílást,
betegségre gyógyulást.

És ha meglesz egy napon:
bedobom az ablakon.

2012. március 7., szerda

Nevessünk is- Zoziszáj 10.


Egy jó ideje, már lehet egy éve is amióta gyakran elhangzik a következő párbeszéd:
-Anya! Van egy ötletem!!
-Milyen ötleted?
-Egy zöld ötletem!
...aztán semmi... nincs tovább...


Zozi beteg, ennek megfelelően az étvágya borzalmas, a megevett reggeli kb a nullával egyenlő... :(  Pont ezért is örültem neki, amikor délelőtt kijött hozzám a konyhába és kért egy tejeskávét. Gyorsan neki is kezdtem elkészíteni.
-Fekete tejeskávét kérek.
Értetlenül nézek rá: -A tejeskávé nem fekete, hanem tejeskávé színű.
-Olyan fekete tejeskávét kérek!  -azzal felmutat a szekrényben levő kakaósdobozra.
-De az nem kávé, hanem kakaó. -közben elkészült a kávé, leteszem elé az asztalra...
Eltolta magától és nagy komolyan közölte:
-Jó akkor, te iszol egy tejeskávét, nekem pedig csinálsz egy kakaót.


Mai friss :) Már vagy fél órája próbálom letölteni az adóbevalláshoz a programot... nem túl sok sikerrel... Támaszkodok a könyökömön, bámulom a monitort... Zozi odajön, nézi-nézi... :
-Anya ez meg milyen játék amit játszol?? (bevallom nagyon-nagyon csúnya válaszokat tudnék rá adni)