2011. július 31., vasárnap

3 éves




Elérkezett ez a nap is. Már nem baba, nem olyan kis szuszogó gombóc, mint amikor megszületett...
Igazi kisfiú...olyan igazi hároméves...
aki:
-imád bújni...
-imád ébredés után a hasamra feküdni és ott szusszanni még pár percet...
-imád cirógatni...
-ezer módon kifejezi a szeretetét...
-huncutul szemembe mosolyog...
-mindenre kíváncsi...
-kérdez-kérdez-kérdez...
-beszél-beszél-beszél...
-hihetetlen összefüggéseket lát meg...
-néha nagyon komoly, néha pedig baba...
-nagyon makacs...
-szerencsére nem hisztis...
-bárkit az ujjai köré csavar...
-naponta százszor elmondja -Szeretlek anya!...

Tehát számomra/számunkra Ő a tökéletes 3 évesünk. Nagy kincs Ő nekünk. Az egyik legdrágább...

Boldog szülinapot kisfiam!!



2011. július 27., szerda

Nevessünk is -Zoziszáj 6


Egyik nap kis híján hanyatt estem, amikor közölte határozottan: -APA LETTEM. (gondoltam hohóó ráérünk azzal még egy kicsit)  Azóta már tudom, hogy azt szeretné ilyenkor mondani, hogy nagy vagyok. De nagy előszeretettel használja így ilyen módon :) Nekem tetszik.


Mostanában Zozi szívesen játszik szerepcserés játékot. Ilyenkor közli, hogy ő az Apa, Apa pedig Zozi :) és csak akkor csinál bármit is, ha így szólítjuk.


Egyik szombaton jó meleg volt, elmentünk Barátnőjéhez medencében lubickolni. Már jó régen látták egymást, Csenge kitörő örömmel szó szerint lehengerlően üdvözölte... Zozi ezt nem szereti, az ölembe bújt, nem akart menni játszani. A folyosón édesen billegve-totyogva megjelent Zsombi-bébi Csenge öcsikéje, mögötte Apukájuk. Zozó odasandítva kérdezi: -Az kicsoda? Mondom: -Hát tudod Zsombor, Csenge testvérkéje. Erre Ő: - .... és az ott fenn? (csak, hogy érthető legyen, az Apuka minimum 2 méter magas)

2011. július 20., szerda

Mindenféle történések


Már éppen ötödször kezdek neki megírni a múlt héten történteket, de valami mindig közbejön... De most aztán!
Igazán nehéz volt megszokni az "egyedüllétet". Mindig így van ez, amikor Apácskánk visszamegy dolgozni szabi után. Aztán persze belerázódunk. A nagyon nagy melegre való tekintettel nagyon ki sem mozdultunk, így szinte ruha nélkül is patakokban csorgott a víz mindenkiről. Csütörtökön viszont kötelező programunk volt, Marcit vinni kellett tanácsadásra. igazából pont akkorra esett amikor nem voltunk itthon, így aztán már nem húzhattam tovább az időt. Doki bácsinkat nagyon jó kedvében találtuk, csak a szokásos méregetés és a tetőtöl talpig vizsgálat volt, semmi szuri vagy egyéb kellemetlen dolog. Így persze Marci végig vigyorgott nagyon szerette volna megszerezni dokibácsi nyakában lógó fénylő izét (fonendoszkópot), de nem kapta meg... Hangosan kacagott amikor a pocaknyomkodás volt (persze ott a legcsiklandósabb) A számok pedig így néznek ki: 79 cm és 11120 gr. Nem is akar minket látni csak a 15 hónapos oltáskor :)
Apácska péntek este horgászni ment, mi pedig jóóól kialudtuk magunkat. (a mondat második fele nem igaz, mert alig aludtunk valamit) Ő sem, mert úgy döntött, hogy kifogja az összes nagy halat éjszaka. Haza csak fényképen kerültek a  halacskák, így most elmaradt a velük járó rumli itthon.
Szombat délután viszont meglátogattuk Csengééket, mert nekünk otthon nagyon melegünk volt, nekik viszont van egy felfújható medencéjük és a gyerekek legalább jót lubickolhatnak. Csoda klassz volt :) Bár ezt a csoda klasszat megelőzte Csenge szó szerint lehengerlő üdvözlése, ami miatt Zozi az első 10 percben tartózkodóbb volt a szokásosnál is. De aztán úgy belejöttek a játékba, hogy alig lehetett összeszedni a csapatot hazainduláskor :)
Tegnap (kedden) Zozinak meghívója volt a védőnénihez. Hát nem túl nagy örömmel ment... gondolom friss volt még a rossz élmény a bárányhimlő elleni szuri miatt. De nagyon-nagyon megdicsértem amikor végeztünk, mert roppant közreműködő volt. Pedig számára ismeretlen vizsgálatok is voltak. Vérnyomásmérés, hallásvizsgálat. Zozi "számai" pedig a következők: 89cm és 12700gr. Ha nem siet Marci utoléri :)
Lubickolós képek:
Nagy-nagy bánatomra hétfő éjjel brutális vihar jött... dörgéssel, villámlással, széllel, jégesővel. Hihetetlen pusztítást művelt a városban. Bosszúságból nekem is jutott, az erkélyen levő virágaimból semmi sem maradt...
Ilyen lett...
Kiegészítésül... mert mire sikerült volna tökéletesen befejezni az írást addigra olyan vihar kerekedett, hogy még csak hasonlóra sem emlékszem... Nos, a fenti képen látható "petúniákat" tövestül kicsavarta a szél... A fák a lakótelepen sorra dőltek ki, az egyik egy villanyoszlopot is kettétört, ennek örömére csak nem rég 3 órakor lett áramunk... Azt még nem tudni vizünk mitől nincs, de az sincs... majd lesz. Csak pozitívan...
A végére tartogattam, hogy Marcikám ma 11 hónapos :)  már csak 1 hónap és felkerül az első gyertya a tortára... hihetetlen... egy éve még a pocakomban hordozgattam, most meg cipelhetem a "kis" fenekét :) Most zenghetnék ódákat mennyire imádni való, de egyrészt ez már unalmas lehet, másrészt valamit hagyni kell a szülinapi posztba is :) Tehát: Isten éltessen kicsi Drágaságom!


2011. július 13., szerda

Csakazértis!!!


Apácskánk két hétre vette ki a szabadságát, gondolta kipiheni a nyaralást :) Nem így történt... :) Szervezkedtünk, hogy mi minden fér bele egy hétbe, hogy tartalmassá tegyük, ne csak a láblógatásé legyen a főszerep. Zsuzsi lelépett még hétfőn a Mamihoz, így csökkentett létszámmal üzemeltünk.
Majdnem címszavakban: hétfőn baracklekvárt főztünk, 
kedden horgászós nap volt,
szerdán meglátogattuk a dokibácsit, mert Zozinak aktuálissá vált a bárányhimlő-elleni második oltása. Hősömmel egy játékboltban kötöttünk ki, ahol jutalmul a bátor viselkedéséért választhatott valamit. Célirányosan ment, Ő már előre tudta, hogy buszt szeretne. Egy csuklós buszra esett a választása, ami/aki azóta alvócimborává lépett elő. 
Csütörtökön kirándultunk. A veresegyházi Medveparkra esett a választás. Pokoli meleg volt, ennek köszönhetően nem volt túl sok vendég, de az állatok sem voltak túl aktívak... Vittünk nekik finom mézet, de nagyon éhesek sem voltak... A macik csak heverésztek, illetve a tóban fürödtek. A farkasok nagyon elbújtak, róluk alig lehetett képet készíteni. De mi azért jól éreztünk magunkat, Marci végigvigyorogta az utat, mindenre rácsodálkozott, Zozi pedig a háromévesek kíváncsiságával vizsgálgatott mindent. De azért elhangzott itt is, hogy menjünk haza... Na 
pénteken viszont láblógattunk, bevásároltunk, főztünk, takarítottunk. Zsuzsit estére hazahívtam, mert már nagyon hiányzott a leltárból. Éééés készültünk a 
szombatra :) Ugyanis időjárásfüggővé tettük a szombati programot, ha melegszik a víz, visszamegyünk pancsolni Csopakra. Hááát jó meleg lett az biztos. Kárpótolt az egész elmúlt hétért ez az egy nap. Jó korán indultunk, így időben oda is értünk. Mi még egészen jó helyre tudtunk lecuccolni, de az első mártózás után már alig lehetett lépni a plédektől-sátraktól-törölközőktől. Zozi meg is jegyezte, hogy micsoda rumli van itt :) Nagyon élvezték a vizet, a pancsolást, a sarazást. Egy kedves kisgyerekes párnak köszönhetően, na meg annak, hogy Marci aludt, Zozit és Zsuzsit pedig lekenyereztük egy cső kukoricával, mi ketten is megmártózhattunk. Úsztunk egy kicsit. Hihetetlenül jó volt. Késő délután Füred felé kanyarodtunk, megnéztük a kacsékat, hattyúkat. Vittünk nekik kenyeret nehogy éhesek maradjanak :) Ettünk egy fagyit aztán indulás haza.
Tehát nyaralás ide, szabadság oda, csakazértis jól éreztük magunkat.
És képek... :)

2011. július 11., hétfő

Nevessünk is- Zoziszáj 5


Mondókázik:
1- Megérett a meggy.
2- Csipkebokor-vessző.
3- Tele lesz a párom... :DDD


Bújócskázik:
1-2-3-4-5-6-7-8-9-10... aki bújt aki nem, ...aki nem az bújjon el :) megyek!!


Jön egy kis ajándéktasakkal...
-Megyek a teszkóba.
-Ok, mit veszel?
-Másik ájszt (kinder pingi)
-És még?
-Túrózóst. (túrórudi)
-Mást?
-Pipihusit.
-És még?
-Puhaautót Marcinak és zenélőt. :)
(szívet melengető hogy mindig gondol a testvérére is is :) )


Esti elköszönés:
Fürdés-pizsama-ugrás az ágyba. Amíg besötétítek, hívja apát:
-Apa! Aaapaaa! Aaaapaaaaa! Gyere mááár! Hallottad?
Jön Apa:
-Persze hogy hallottam.
(szerintem még a szomszédok is)
Nagy puszilkodás Apával, utána mellébújok. Szintén nagy puszilkodás. Kb a tizediknél a minden este elhangzó mondat:
-Jöhet a cici :)  (kicsi lelkének még mindig kellenek ezek az összebújós pillanatok... bevallom az enyémnek is...)

2011. július 5., kedd

Nyaralás...


...vagy telelés?? ...
Van az úgy, hogy valami kicsit félresikeredik, például a nyaralás időpontjának kiválasztása... Nálunk úgy látszik ez hagyománnyá válik... remekül kiválasztottuk ismét, hogy mikor nem lehet térdnél tovább bemenni a vízbe...

Nyaralási legek:
-Legelső bosszúság: a harmadik emeleten kaptunk apartmant, élmény volt fel-lecipekedni gyerekestül-cuccostul naponta X-szer.

-Legszívbemarkolóbb: Zozi az első percben ahogy beléptünk a szobába sírva fakadt, hogy ő nem akar itt lenni, menjünk haza. Ezt naponta 2-3, 5-6 alkalommal elismételte... Soha nem volt még ehhez hasonló sem... Nem tudni mi volt az ami kiváltotta, talán azt hitte végleg itt kell maradnunk ebben a csepp szobában, de nagyon sajnáltam emiatt.

-Legdühítőbb: talán az előzőből fakadt, hogy Zozi semmiben nem akart részt venni... nem tetszett a balatonedericsi Afrika-múzeum (pedig lehetett volna tevegelni), a füredi Hajókikötő, a zánkai Hadtörténeti kiállítás (pedig belülről is megnézhettük az egyik helikoptert) Így már meg sem kíséreltük megnézni Zánkán a dinoszaurusz kiállítást, a Szigligeti várat, a Jeli-arborétumot. Persze ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy Marci nem akart megmaradni a babakocsiban, ha pedig megmaradt akkor lehetetlen volt tolni, mert semmi sem babakocsi-barát... (sajnos nem készültünk kendővel vagy bármi háti-hordozóval)

-Legmegnyugtatóbb: viszont imádott kacsákat etetni, szökőkútban ugrálni, ész nélkül száguldozni a motorjával a Tagóre-sétányon, csúszdázni, sarat lapátolni a Balaton parton. ...és ki ne maradjon, fagyizni :)

-Legmosolyogtatóbb: amikor fagyizni mentünk és Zozi "rendelte" a saját fagyiját :) Így hangzott: -Kélek egy dombóc fagyit. Kélek mál egy dombóc fagyit! -Milyet kérsz? -Hát egy dombóc fagyit kélek! Na ennek örömére akkora gombócokat kaptunk, hogy alig tudtuk megenni :)  De hasonlóan kedves volt amikor kifelejtették az üdítőjéből a szívószálat és egészen a konyháig ment megkeresni a pincér bácsit :)

-Legmeglepőbb: hihetetlenül jól aludtak mindannyian. 7 előtt nem volt ébresztő :) Marci sem ébredt fél 6-kor.

-Legijesztőbb: a balatoni vihar... hihetetlen erővel tud tombolni. Sajnos egy letört faág pont a mi autónkat szemelte ki landolási helyéül, így még javíttatni is kell majd a motorháztetőt :(

-Legröhögtetőbb: Az egyik strandolás... odaértünk, Apácska felverte a napvédő kicsi sátrat, pancsoltak a picik egy rövidet a part szélén, Zsuzsi elment a játszóházba... és jött egy vihar... percek alatt összepakoltunk én a gyerekekkel egy büfé napernyője alatt vártam Apát, majd körülültük az asztalt és ettünk-ittunk a szakadó esőben. Eddig idilli... Na ez volt a bevezetés,  egy óvatlan pillanatban az ölemben ülő Marci felrúgta az asztalt, repült minden, hot-dog, lángos,kávé, apa söre. Már csak nevetni tudtunk az egészen.

-Legek legje: Ismét nyaraláskor növekedett éveim száma. Hát menthetetlenül telik az idő... a naptáramba ezt írtam bejegyzésként: Basszus 40... (a jó csak az, hogy még mindig nem érzem ennyinek magam :D )

-Legkedvesebb: az ágyba kapott kávé és szülinapi ajándék.
De a

-legjobb: amikor végre hazaértünk. Igaznak tűnik a közmondás miszerint: mindenütt jó, de legjobb otthon.

Mindezek mellett jól éreztük magunkat, próbáltuk emlékezetessé tenni ezt a pár napot. De azért a fogadalom megszületett: soha, de soha többé nem megyünk június végén nyaralni.
Képek :)