Marci ballagása

Nem jó így írni... Ennyi idő elteltével...   Az érzések ennyi idő alatt ülepednek...

Ééés eljött a június. A várva várt.  Rögtön az első napján Marci óvodai évzáró ünnepsége és a ballagás.

Nem kicsit féltem tőle,  talán nem alaptalanul. Az évzárón csak az ő csoportjuk, a pillangó csoport szerepelt. Táncoltak,  verseket mondtak,  valamint egy mesét adtak elő.  A Nagytakarítás a napnál címűt. Aranyos mese, aranyosak voltak.  Marci volt a mesélő. Ügyesen végig mondta a szerepét.  Sőt, igazából az egész mesét tudta, mert egy-két gyereknek súgott is :-)
Aztán amikor vége lett,  kivonultak.

Jött az óvónéni,  és kitessékelt mindenkit, mert a Dínó csoport évzárója következett.  Az szm.anyuka itt gyorsan összeterelte a ballagós szülőket,  és átadták az ajándékokat. Természetesen az szm.anyuka mondott szöveget,  az szm.anyuka kisfia mondott verset.  Szm.apuka pedig beállt középre (mert ott jó a fény) és vette kamerával hitvesét. És persze az szm.család adta át az ajándékokat. Áááá annyira,  de annyira gáz volt.  Nem csak szerintem,  hanem úgy általános vélemény volt.  Itt nem a gyerekek búcsúztak,  hanem az szm.család. 

Majd ebből a teremből is kitessékeltek mindenkit az udvarra.  A fennmaradó kb fél órában voltak gyerekek akik trambulinoztak, futkároztak, homokoztak. Szerencsére Marci csupán egyszer említette meg,  hogy szeretne mókuskerekezni, de elég volt csak mondani neki,  hogy a ballagáson gyűrött lesz a szép új ingje és le is tett róla. Nagyobb baj volt,  hogy szomjas volt.  Szerencsére a konyhában az egyik dajka néni tett-vett, így kértünk tőle vizet. 
Na lassan kezdtek szivárogni ki a Dínós szülők, így gyorsan összetereltem a családom és bementünk, hátha lesz helyünk. Szerencsénk volt.  Épp megüresedett egy pad és azt gyorsan elfoglaltuk.
Jöttek a ballagók. Mondtak közösen egy-két verset. Elbúcsúztak a Pillangók aztán a Dínók egy-egy verssel.  Ezután a terem közepére helyeztek egy virágból készült kaput. Ez egy nagyon szép és megható rész volt.  Az óvónénik egyesével szólították a gyerekeket: -Az óvodától búcsúzik Rédei Marcell Pillangó csoportos gyermek.  És a gyermek a kapu alatt elmondta a saját kis négysoros búcsúversét. Kapott egy tarisznyát és egy búcsúpuszit, majd kilépett a kapun.
(Hát itt kellett kicsit szemet törölnöm...)
Majd integetve kivonultak.

A gyerekek végig vonultak az udvaron,  ott lehetett fényképezni.
Ezután mi elköszöntünk a családtól,  mert a ballagókat még megvendégelték sütikkel, üdítőkkel. Na itt Zozi is beszállt :-)
Amikor jól kibulizták magukat még visszamentünk a csoportba, lőttem néhány képet és eljöttünk haza.
Végülis túlélhető volt.  Nem hullattam könnyeket, hogy vége az óvodának. Úgy léptünk ki a kapun, hogy véééége. Sóhaj, pont.

Mennyire nagy esemény egy ovis ballagás?

Bocsánat Erika Tőled loptam a címet,  mert ugyanaz a kérdés nálunk is. 

Kb 1 hónapja lebegtette meg a témát az óvónéni.  Most hétfőn volt szülői értekezlet,  biztossá vált a dátum...  és a program...

-Első sokk: június 1-én CSÜTÖRTÖKÖN!!!!! fél 4-kor lesz az évzáró...  Utána kb 3/4 óra szünet, mert a másik csoport utánunk tartja. 5-kor ballagás...
Kérdés: addig mit csináljunk a gyerekekkel?  Válasz: játszhatnak az udvaron...  (nanáááá, fehér ingben,  ünneplőben)

-Második sokk: Ha lehet ne hívjunk vendégeket a ballagásra,  mert azt egyszerre tartja a két nagycsoport és nem férünk el a teremben. 
Kérdés: miért nem lehet az udvaron tartani? Válasz: háát nincsenek felkészülve egy esetleges rossz idöre...
(Nanááá, majd szólok a családnak,  hogy kész, menjetek haza a ballagás az a mi ünnepünk...)

Szóval mennyire fontos egy ovis ballagás???  Gyanítom,  hogy csak nekünk az...  Facsarodik a szívem,  ha eszembe jut...  és naponta többször megesik... Mert a legkisebb miért nem kaphat ugyanannyi figyelmet,  ünneplést, mint a nagyobbak?  Neki is lezárul egy korszak az életében...  Neki is becsukódik egy ajtó és kinyílik egy másik.  Miért nem köszönhetünk el méltó módon a kisgyermek kortól? 

Az még csak egy ráadás volt a szülőin, hogy kategorikusan közölték,  hogy a tervezett június 19-i zárást előre hozták június 2-re. Már ha lehet pénteken ne is vigyük a gyerekeket.
Háát viszlát óvoda.... No comment... 

Ideje barátkozni...

...a gondolattal, hogy Marci tényleg ballagni fog az óvodából...
Valahogy még mindig nem fér a fejembe...
Ma reggel amikor vittem az oviba,  az óvónéni egy vastag újságnak kinéző dologgal indult felém. Kapásból hárítottam... nem járatunk semmi újságot...
De nem is az volt.... Elkészült az idei Ballagási évkönyv. Ezt kaptuk meg. 

Ez szintén egy "helyi szokás"  nem tudom máshol van-e.  A város minden oktatási intézményben -bölcsödétől főiskoláig- lefényképezik a ballagó osztályokat, csoportokat és ezt jelentetik meg minden tanév vége felé. 

Szép szokás.  Nekem nagyon szimpatikus. 

Marci farsangol

Jó korán,  még januárban elkezdték tervezgetni a fiúk, hogy minek is öltözzenek be a farsangi mulatságra.
Zoziét még nem lövöm le, mert az övé csak holnap lesz. 
Marci Konyhafőnök akart lenni.  Nem tiltakoztam, mert mesehősből mindig nagyon sok van.  Kicsit vakargattam a fejem, hogy is fogom én ezt megvalósítani...
De rájöttem, hogy hiába vannak szuper ötleteim ha idő nincs rá... Már megint ez a fránya idő...
Zoziét megrendeltem,  meg is érkezett. Épp bontogattuk a csomagot amikor Marci keservesen sírni kezdett...  Egyrészt,  mert ő nem kapott jelmezt még,  de főként azért,  mert meggondolta magát,  inkább rendőr szeretne lenni. 
Ám legyen,  végül is tök mindegy mit rendelek.  Így rátaláltunk egy aránylag jó,  árban is elfogadható jelmezre.
Szerettem volna,  ha kapok kölcsön egy igazi rendőr sapit, de már nem lakik itt a rendőrfiú, aki anno Zozinak adott kölcsön dolgokat.  Láthatóan Marcit nem zavarta a dolog, lelkesen készült. Találtam szuper pisztolyt és bilincset meg jelvényt, így teljessé vált a felszerelés.  Boldogság a köbön. 
Tegnap este így jellemezte a napot: életem egyik legjobb napja volt.  :-)

Karácsonyi ovis délután Marcival...

...hát ez elmaradt...

Egy hete lett volna az ovis karácsonyi munkadélután.  Nagyon készültek a nagyok, műsort próbáltak minden nap.  Aztán amikor hétfőn Apa szabin volt és vitte Marcit, meg az ünneplős szép ruhát,  szólt neki az óvónéni,  hogy bizonytalan meg lesz-e tartva, mert a szereplők 70%-a hiányzik...
Később,  úgy dél körül ezt telefonon is megerősítették.
Sajnálom...  Nagyon készült Marci.  Jó hosszú -számomra tök ismeretlen- verset kapott. Még a neten sem találtuk meg.  De szépen elmondta nekem itthon. 
Jó lett volna látni. 

A nagycsoportos első napja

...hát igen,  ez a nap is eljött...  Már nem húzhattuk tovább,  Marci is oviba ment ma reggel. 
Még visszanyúlok a péntek délutánra,  amikor bevásárlás közben találkoztunk A. Nénivel,  aki szomorúan mondta Marcinak,  hogy sajnos idén már nem az ő csoportjukban lesz óvónéni.  Marci flegmán rávágta, hogy nem baj...
A. néni nevetve mondta, hogy kicsit nagyobb megrendülésre számított.
Hát szerintem lesz is, csak később esik le a tantusz.  Mert a kedvenc -a kezdeti nehézségek után- Ő volt.  Ő nyújtotta a vigaszt, tőle jött a sok ölelés,  bátorítás.

Vasárnap készülődtünk,  összeraktam az ovis zsákot,  tornacuccot, benti cipőt, készítettünk elő új focis pizsamát, kistáskát, alvó cimborát.
Nem láttam Marcit sem szomorúnak,  sem kitörően vidámnak.
Bennem kimondhatatlanul nagy drukk volt/van,  mert nem szeretném, ha az elmúlt évekhez hasonlóan szomorúnak, szorongónak látnám.  A nyáron szerintem egész jól sikerült a kis lelkét rendbe tenni.  Nem lenne jó, ha újra össze lenne törve. Rengeteget dícsértük mindenért,  talán egy kis önbizalmat is sikerült beletáplálni. Jó lenne, ha így maradna. 
Szóval eljött a reggel,  előre megbeszéltek szerint,  Apácska vitte Zozit suliba,  hogy legyen elég időnk Marcival beköltözni.
Aránylag jó tempóban készültünk el, időben indultunk.
Megkerestük az új szekrényt, majd lecuccoltunk a csoportjukban. 
Szomorúan láttuk, hogy a kiírt menü még a múlt heti,  így nem tudtuk mire készíteni a pocakot.
Volt még gyors ölelés,  és szépen besétált Marci a csoportba.  A saját óvónéni még nem volt ott, de A.néni igen.  Jól megölelgették egymást. 
Na én itt indultam el. 

Itthon mesélte, hogy volt már foglalkozás.  Ráadásul az egyik rettegett...mesét hallgattak és azt kellett lerajzolni... Nem szeret rajzolni...
Na majd reggel megnézem a művet :-) és jóóól megdicsérem :-)
Beszélgettünk pont ma reggel erről,  hogy nem baj,  ha nem sikerül szépre. Hibázhat.
Na a lényeg,  hogy jókedvűen jöttünk haza. 
Annyira jó lenne, ha így is maradna.

Az utolsó nap

Hát ez is eljött. Az utolsó nap az iskolában, óvodában. 
A fiúk már nagyon várták.  Hát én nem annyira.  Bár könnyebb lesz,  mert nem kell tanulni,  de nem leszek itthon velük. Ugyanúgy kell reggel 6-kor ébreszteni őket, ugyanúgy sietni, hogy 7.00-kor kilépjünk az ajtón. Csak nem oviba,  suliba mennek, hanem Mamihoz, Mamához.  Ebben iszonyatosan nagy szerencsénk van,  hogy van aki vigyázzon rájuk.  Nem is tudnám hogy lenne, ha nem lennének.

Az utolsó napokban mindentől búcsúzott Zozi.  Minden nap elmondta, hogy ma van az utolsó úszás,  rajz, informatika, ... stb.
Tegnap hazaköltöztünk a suliból,  ma már csak néhány dolog maradt.  Ide már csak az évzáró után,  a bizonyítványosztásra jövünk fel.  Harmadik osztályt a "nagyiskolában" járják már. 

Marci teljesen meglepett, az utolsó napokban békét kötött az óvodával. Az utolsó két héten először őt kellett vinni,  csak utána Zozit. Nekem jobb volt így, nem kellett cikáznom a városban reggelente. 
Már csak játszottak,  kirándultak,  sportnapoztak.
Ma reggel őt is kiköltöztettem. Már csak az maradt, ami rajta volt. 

A hét végére elvarrjuk az összes szálat.
Holnap zeneiskolában lesz évzáró.  Vasárnap az iskolában. Ott majd még elbúcsúzunk a tanító nénitől.
Készülnek a gyerekek egy kis műsorral.
 
Kíváncsi vagyok milyen lesz a bizonyítvány.  Gondolom nagy meglepetés nem ér majd.  Legalábbis remélem. 

Még megemlítem,  mert nagyon kikívánkozik... Van némi keserűség bennem.
Van a városban egy rendezvény ilyenkor tanév végén.  (most 3.-án volt)  Polgármesteri fogadás kiváló diákoknak.  Azok a diákok kapnak oklevelet,  akik kitűnő tanulók és valamilyen tanulmányi versenyen helyezést értek el. Illetve a sportolók. Hát most Zozi vagy nem lesz kitűnő,  vagy nem volt elég az országos szavalóverseny különdíja... Ugyanis ő sajnos nem kapott meghívást a rendezvényre. Nagyon szomorú is volt miatta...  Nem könnyű megértetni vele,  hogy attól még számunkra nagy dicsőség,  hogy ilyen ügyes, és igenis megéri részt venni a versenyeken. 
Hát ez van... 

A zeneiskolába a Tanár bácsinak kreatívkodtam ajándékot. Ha néni lenne egyszerűbb lenne,  kapna virágot... De mit lehet egy Tanár bácsinak adni?  Hát,  nekem nagy barátom a Gugli,  most is segített, nagyon jó ötletet adott. Ma végre el is készült.  Remélem tetszik majd.  Ha nem akkor megesszük és megisszuk. 
(egy üveg pezsgő a váz)

Farsangról

Már január elején kihirdették a farsangok időpontját.  Az ovis január utolsó péntek, iskolás február első péntek.  Ennek nagyon örültem. 
Ugyanis: A tavalyi farsangon Zozi nem tudott részt venni,  mert akkor volt beteg.  A jelmeze készen várta, hogy újra farsang legyen és elővegyük.  Dr Rédei Zoltán akart lenni. Amikor felpróbáltuk, hogy jó-e még,  Marci is lecsapott rá, hogy ő is doktorúr lesz.
Óóó ennek még jobban örültem, egy jelmez, két farsang,  tökéletes.  Most nem volt semmi ötletem úgy sem. 

Ahan...  miért is lenne ekkorra szerencsém...  Marci farsangját áttették ugyanarra a napra, mint Zozié. Így mégis alkottam még egy orvosi köpenyt, lett két orvosi táska,  fecskendő, névtábla. 

Lett két doktorbácsink. Sajnos közös kép nem készült, mert az utolsó este pakolás közben vettem észre,  hogy az egyik köpenyen van egy folt,  azt gyorsan kimostam még. Reggel pedig úgy húzták a fiúk az időt, hogy örültem annak hogy aránylag időben indultunk.

Marci úgy ment be a csoportba, hogy előre beöltözött.  Nekik egész nap buli volt.  Gyorsan lőttem róla a folyosón pár képet.  Nagyon lelkes volt.  Vitt sütit is -linzerkarikát-, bár nem saját gyártmány volt,  de nagyon jót készítenek az egyik pékségben. Nagyon jót bulizott. Mindig van valami program is ilyenkor.  Idén készítettek egy színes csákót, zene volt, táncolás,  süti,  szörp. Szóval bulizás :-) 

Zoziék bulija délután volt.  Ebéd után az egész osztály átsétált a nagy iskolába, ott az egyik teremben átöltöztek jelmezbe és a tornateremben már indult is a banzáj. Valaki tett fel képeket a fb csoportba, így láttam én is milyen volt.
Hááát látszik, hogy nem volt senki aki segítsen öltözni nekik...  Zozi csak felkapta a köpenyt, fogta a táskát ... és kész.  Bár nem hirdettek nyertest,  de így olyan semmi volt... 5 és 6 között lehetett menni értük.  Amikor odaértünk (Marcival) akkor kezdődött a tombola sorsolás.  Tartott kb 3/4 órát... Rengeteg apró tárgyat sorsoltak ki. Akkora már szinte minden gyerekért jött valaki... annyira zsúfolt volt a tornaterem, levegő sem volt. Próbáltunk úgy helyezkedni, hogy Zozi lássa hol vagyunk.  Ez jól is jött,  mert szegénykém nem nyert semmit,  ezért a fődíj sorsolása után eltört kicsit a mécses. 
Gyorsan megvígasztalódott,  és végül is nagyon jól érezte magát. A lényeg pedig pont ez. 

Dr Rédei Marcell

Sulis buli 

Reménykedve várják,hogy Zozi számait kisorsolják...

Ez a fb kép, nem vitte túlzásba a beöltözést... 

A második hét után

Zozi:
- Voltam a héten az iskolában szülőin.  Hát egy élmény volt...  Eleve késtem (pedig vesszőparipám a pontosság) mert fél 5-kor kezdődött,  mi pedig pont addig vagyunk nyitva...  Ilyenkor felmerül bennem, hogy más hogy a csudába csinálja? Vagy nem dolgozik senki 4 után??  Szóval felírtam sok-sok adatot,  időpontot,  szünetek napját, programokat, különórákat, szakköröket ééés még ki tudja mit. Beadtam az osztálypénzt,  a színházbérlet árát.  Szavaztam az szm szülőkre.  Majdnem 7 volt mire hazaértem.

Zozinak hétfőn és pénteken van a zeneiskolában a citera órája.  Eredetileg gitárra jelentkeztünk,  de ez a tanár tanít citerát is, így ezt a hangszert is felvette és ezzel kezdenek.  Na tehát hétfőn volt az első óra,  már pengettek :-) élvezte nagyon.  A szolfézst szerencsére az iskolában tartják,  így nem kell külön hordani. 

Van csütörtökönként pingpong órájuk,  na ez megint nagy kedvenc lesz szerintem.  Legalábbis nagyon tetszett neki. 

Szintén nagy sikerélmény volt,  hogy az úszás órán -bár segédeszközzel- de átúszta a medencét. 

Kevesebb örömöt okozott viszont,  hogy elhagyott egy úszószemüveget,  és egy sapkát a héten... 

Szerzett viszont sok piros pontot,  bezsebelt sok dicséretet :-)

Marci:
A múlt hét mosolygós reggeli elválásaihoz képest zokogva kezdtük a hetet... Szerencsére csak egy napig tartott a szomorúság. 

Kedd reggel találkoztunk a logopédus nénivel, aki miután összerakta a képet, hogy Marci hozzám tartozik,  csak dicsérte.  Hogy milyen bátor,  ügyes,  szuper a szókincse.  Az r hang nincs meg,  de nyugi majd meglesz az is.  Ha jövő ilyenkor mégsem akkor menjünk hozzá.  Ismerem,  ügyfelünk ő is, sok tanácsot kaptam tőle amikor még régebben beszélgettünk Marciról.  Így nagyon örültem ezeknek a híreknek.

Náluk még nem volt szülői, nem tudok részleteket.  Az óvónéni szerint ügyes,  játszik,  eszik, alszik.  Nyugodt, szófogadó kisgyerek. 

Csütörtökre lett egy árpa a szememen,  így itthon vagyok...  Marcit ma haza is hoztam ebéd után.  Húúú azt az örömöt,  azt a boldogságot a kis arcán :-) 

Zsuzsi :

Hááát...  Még nincs meg minden tankönyv,  nincs végleges órarend.  Lesznek könyvek amiket meg kell vásárolni pluszban...  Felajánlottam, hogy a könyvtárból hozza ki, de épp "sok volt a cucca és nem akarta cipelni " ááááá kamasz....  Ja, és a bérletét is elhagyta (szerencsére meglett)  no comment...

Bár még nincs vége a hétnek,  mert Zozival megyünk a zeneiskolába,  de aránylag jól telt a hét. Persze voltak bosszantó pillanatok,  általában reggelente, amikor nem akartak a fiúk haladni a reggelizéssel... De még mit is akarok csak a második hét.  Jó lesz ez :-)

Az első tanítási napon

Tegnap este 8.00-kor jóéjszakát kívántam.  Még gyorsan megbeszéltük mi legyen a reggeli, aztán szunya.
...A gyerekeknek... én már napok óta nem alszom... 

Reggel kicsit előbbre hoztam kivételesen az ébresztőt,  mert Zozival korán a suliba akartunk érni.  Az első padban szeretett volna ülni.  Na ez annyira sikeres lett, hogy mi értünk az iskolába elsőnek :-)

Idén az osztályuk átkerült egy másik épületbe.  Nagyobb a tanterem sokkal,  viszont nem olyan barátságos, mint az előző volt.  No majd belakják.  Szóval felköltöztünk az osztályba, ezt most szó szerint lehet érteni,  mert annyi cucc volt.  Kicsit vártunk még,  megnéztük mi merre van,  aztán gyors búcsú következett. 

A következő állomás az óvoda volt.  Kicsit az ájulás kerülhetett az izgalomtól... Marci viszont pörgött,  csacsogott, így igyekeztem palástolni...
Felmarkoltuk a maradék holmit az autóból,  és hajrá... 
Az udvaron Marci meglátta Irénke nénit, az új óvónénit. Odaszaladt hozzá és megölelte.  Majd a folyosón megkereste a szekrényét ahova be is pakoltunk.  Váltócipő, varázscukor*  (neem,  nem felejtette el)
Aztán spuri a csoportba.  Ott várta az új óvónéni,  Erika néni. Őt nem ismertük, mert másik oviban volt eddig.  Nevén szólította Marcit :-) Ő pedig elköszönt és mehettünk dolgunkra.  Semmi sírás,  sehol egy görbült szájacska. Óóó maradjon így!!!!

Ennyi... Elkezdődött a tanév.  Minek ezen ennyit stresszelni...  Tudja mindenki a dolgát,  és csinálja is :-)

*varázscukor:  Még a tavalyi sírós időből származik,  amikor már mindent kipróbáltam... Ez egy apró töltetlen cukor, a pennyben szoktam venni.  Kineveztem varázscukornak, mert ez elmúlasztja a rosszkedvet. De csak egy szemet szabad enni belőle,  mert csak akkor használ. Biztos ami tuti,  tettem a táskám erre a célra használatos rekeszébe egy maréknyit. Ééés nem felejtette el.  Kereste.  Úgy, de úgy örült Marci neki.  :-)

Tanévkezdés előtt...

Gondolom nem csak nálunk telt az elmúlt hét a tanév előkészületeivel.   Sok minden volt a fejemben mit, kinek,  hová, miért, hogyan.  A gondolatokat tett követte,  a hiányzó dolgokat megvásároltuk.

Zozi aránylag könnyű eset volt, mert első osztály végén Anita néni felmérte az igényeket,  ki szeretne összeállított tanszer csomagot. Naná hogy mi igen.  A világ legnagyobb találmánya.  Így cseppet kárörvendve (fúúúj)  néztem a polctól-polcig rohangáló tanácstalan szülőket,  amikor az utolsó símításokhoz való eszközökért ugrottam be a szupermarketba. 
Sajnos iskolatáska új kellett Zozinak,  mert a tavalyi csak első ránézésre volt tartós... Pedig márkás drága darab volt... 
Most egy másikat próbálunk,  erre 3 év garanciát adtak.  De ez már több hete a szekrényben várta, hogy elővegyük.  Tolltartót és belevalókat szintén még nyár elején beszereztük. A tankönyveket pedig hét elején lehetett elhozni. Így tulajdonképpen csak a könyvek és füzetek csomagolása maradt.  Ez volt a szombati program. 

Zsuzsi cuccait hasonlóképpen apránként vettem meg.  Neki most igen tekintélyes összeget szórtunk szét ruhaneműkre. 
Nála a könyvosztás kedden az első napon lesz. 

Marcinak nem kellett sok minden. Benti cipő,  tornacipő,  néhány póló. Még farmer kell, de jövő héten ráér.

Neki viszont minden ovis holmijában át kellett írni a jelét,  mert májusban úgy döntöttünk,  középsős marad még.  Akkor nagyon sok fejtörést okozott,  mert bár a kora szerint (aug 20-i) jövőre suliba kellene mennie,  de ő annyira érzékeny,  annyira játékos baba még...  Kell ez a plusz egy év, hogy iskolaérett legyen majd. Nem akartam, hogy nagycsoportot járja kétszer,  mert ha a többi gyerek suliba készül,  ő pedig nem mehet, az véleményem szerint nagyobb törés.  Az óvónéni nem szívesen engedte el, mert okos,  jó eszű gyerek... Futottunk akkor néhány kört ezügyben, több hozzáértő ember véleményét meghallgattuk. Marci így viszont Zozi régi óvónénijéhez kerül majd,  aminek kimondottan örülök. Pillangó csoportos lesz a kis drágám.  Irénke nénivel is beszélgettünk akkor tavasszal,  várja szeretettel Marcit.  Remélem jól döntöttünk.
A kérdés persze az (amitől nem kicsit félek) hogy Marcit hogy érinti majd ez az egész csoportcsere. Sokszor elővettük a témát nyáron. Az első reakció felemás volt,  mert miért kell neki a kicsikhez mennie,  de mondtuk, hogy már ők is középsősök lesznek.  Így már örült neki, nagyon várja.  Hát...  Kedden élesben kiderül. Majd írok úgyis róla. 
Szóval a jele maradhat süni, csak zöld helyett piros lesz.  A csoportok más-más színt használnak. 
No de szombaton ezzel is végeztünk.  Persze köszönhető ez Apának,  mert a főzést egy az egyben bevállalta, így én csak a gyerekek cuccaival foglalkozhattam.

Most pillanatnyilag úgy állunk,  hogy mindenkinek minden startra kész.  Évnyitón túl vagyunk.  Elkészülni,  vigyázz,  rajt... Kedden.

Mostantól....

Ovis évzáró és anyák napi köszöntés

Pár napja -múlt csütörtökön- volt Marcinál az ovis évzáróval egybekötött anyák napi ünnepség.
Nagy titkolózás előzte meg a műsort.
Bár esténként itthon hallgattam némi köszöntő verset, de mint utólag kiderült egyik sem Marci verse volt :-)

A folyosón a gyerekek rajzai fogadtak minket, az anyukákról készítették :-)
A terem is csupaszívben pompázott. A gyerekek pedig izgatottan várakoztak, hogy mikor kezdhetik a bemutatót.
Amilyen aprók olyan ügyesek voltak.
Egy mesével kezdtek, -A katica elveszett pöttyei-. Marci volt az egyik mesélő :-) igen-igen az a Marci aki nem akart 3 évesen sem beszélni, az a Marci akit fél éve még sírva hagytam ott reggelente, az a Marci akit nem lehetett rávenni semmi együtt végzendő feladatra. Hiheteten mennyit fejlődött. De erre a témára egy  későbbi posztban visszatérek.
A mese szuper volt. Szinte mindegyik gyerek mondott egy-két mondatot.

Mese után volt maga az anyák napi műsor. Itt minden kisgyerek elmondott egy verset az anyukájának, mondtak közös verseket is, és énekeltek is. Kaptak természetesen a mamák is verset külön. Itt ismét dicsérnem kell Marcit, mert olyan szépen, hangosan, érthetően mondta a sajátját, hogy csak bámultam.
Ezután kaptak a mamák ajándékot utána az anyukák is. Egy fényképet kaptunk, egy ragasztott orgona képet és virágot.

A nagy örömködés után következett egy kis meglepi. Ugyanis az egyik óvónéni nyugdíjba megy. Most volt együtt a csoport utoljára így teljes létszámban, hát elbúcsúztatták. Kedvesen. Egy kis székre ültették Klárika nénit, körbeállták a gyerekek egy szál rózsával, elmondtak egy búcsúzós verset. Megható volt.

Marci és a zeneovis évzáró

Tanév elején gondoltuk úgy, hogy megpróbálkozunk néhány külön foglalkozással az oviban. 3 ilyen lehetőség tetszett meg. Ezek közül Marcinak a zeneovis foglalkozás volt a legkedvesebb. Ide mindig szívesen ment.
Elérkezett a tanév vége, az évzáró bemutató foglalkozás. A zeneiskola dísztermében volt megtartva a rendezvény.
Délután hamarabb eljött Apa is és én is. Így hármasban mentünk a zenesuliba jót mulatva magunkban, hogy tulajdonképpen nem is tudjuk, hogy a Csilla néni (az órákat tartó zenepedagógus) pontosan ki is, mert mi nem találkoztunk személyesen. Na ez volt a legkissebb gondunk :-) ahogy beléptünk Marci egy nagyob kedves hölgy karjaiba vetette magát :-) így aztán mi is bemutatkoztunk egymásnak. Mi voltunk az elsők, tudtunk váltani néhány szót.
Sorban jöttek a vendégek és a gyerekek. 4 kisfiú és 4 kislány hát nem sok, de ennyi az ő létszámuk. De elég is volt bőven. A 4 fiú -mint aki megkergült- rohangálni kezdtek. Végig izegték-mozogták az egész előadást. Jaaaj... nem kicsit pironkodtunk... de ez már így történt...Majd jövőre komolyodnak kicsit.
Szóval volt körjáték, dallam felismerés, hangszer felismerés, énekeltek sokat.
A műsor végén kaptak egy bizonyítványt a gyerekek.

Egészségnap az óvodával

Kicsit visszanyúlok a hétvégéhez, azon belül is a szombathoz. Akkor került megrendezésre az ovis egészségnap.
Titokban megjegyzem... (pfúj...) semmi kedvem nem volt az egészhez... de Marci egész héten azt emlegette, el ne feledjem... hogy szombaton a Cifra-kertben kell lennünk. (ez nálunk egy olyan szabadidőpark féle, füves, árnyas, szép)
Tehát nem volt mit tenni, Zozi, Marci és én biciklire pattantunk és odagurultunk. Apának dolga volt, de nagy meglepetésünkre és örömünkre egyszer csak ott termett :-)
A program az egészségről szólt természetesen.
-Volt zenés bemelegítő torna. -Családi versenyek itt 7 pályát kellett teljesíteni, a jelentkezéskor kapott névvel ellátott virág szirmaira pecséteket gyűjtve (Hétszínvirág ovi)
-Egészséges étel kóstoló. Ovis csoportok indultak különböző salátákkal. (Naná hogy a mi csoportunk nyert)
-Terápiás kutyabemutató. Különböző játékokat játszhattak a gyerekek a kutyákkal. Futóverseny stb...
-Kivonult  a Bonduelle (helyben van az üzemük) kóstolni lehetett a termékeiket. Zozi vagy 6-szor ment vissza kukoricát kóstolni, végül a kezébe nyomtak két doboz konzervet :-)
-Egésznap ingyenes ugrálóvár is volt.
-Ja, és ki ne maradjon, ott volt kettő tűzoltó autó is amibe be lehetett ülni. Zozi ki is használta. Marci most nem akarta, bár őt nagyon megijesztette amikor szirénázni kezdett...

Tehát egyáltalán nem bántam meg, hogy kimentünk mi is. Sőt... nagyon kellett egy ilyen nap :-)
A gyerekek pedig úgy elfáradtak, hogy hazaértünk, ebédeltek és egyik sem tiltakozott a delelés ellen. Aludtak majdnem 3 órát :-)