Képes

Napok óta nincs kedvem írni (megint)... De most összeszedem magam és legalább néhány képet teszek fel Nektek és az utókornak. 

Annyi szó esett mostanában itt-ott a lovakról :) hát nekünk is születtek lovagolós képeink. Még Zozi picurka volt amikor kapta ezt a hintalovat karácsonyra, de sajnos nem nagyon érdekelte. Egy-két alkalommal ugyan ráült de inkább csak úgy ott volt a gyerekszobában. Nos Marcikám most felfedezte (pedig néhányszor ráültettem és akkor nem tetszett neki) Egyik este nagy csendben volt a szobában és bekukkantottam a kíváncsiság kedvéért, hogy ugyan most mi rosszaságot csinál... hát játszott. Pontosabban a szoba közepére húzta a lovat, gondolom hogy jobban hozzáférjen és hintázott :) Na ekkor rohantam a fényképezőgépért, hogy megörökítsem. Mint később kiderült lett volna még rá módom mert azóta is tart nálunk a nemzeti vágta :) 

Aztán van még papírcsákós Marcis képünk is :) (telefonnal készült, így egy cseppet homályos)

Zoziról viszont egy különleges képet mutatok :) Az oviban készítette, egy önarckép. Nagyon friss, tegnapi alkotás. De nekem nagyon-nagyon tetszik.

Beszélgettünk kicsit ma reggel az óvónénivel, mert Marci beszökött a csoportba és nem nagyon akarózott hazajönni... szó szerint nem érdekelte, hogy indulni szeretnék haza...(nem baj, szokja csak) 

Szóval ismét hízott a májam :D Nagyon-nagyon dicsérte Zozit, hogy milyen ügyes. A fenti képet akkora türelemmel készítette, hogy öröm volt nézni. Meg úgy egyébként is minden téren nagyon jól teljesít, nagyon szépen mondja a verseket (tényleg így van, meg is mutatom majd napokon belül a legújabb kedvencét) szépen énekel, és ha meseolvasás van ügyesen visszamondja a tartalmát. Most már minden nap az oviban vannak "kötelező" foglalkozások. Minden nap más, hétfőn-rajz, kedden-torna, szerdán-matematika, csütörtökön-környezet, pénteken-ének "órájuk" van. Az egyik környezet foglalkozáson megmérték magukat :) hát Zozi a legkisebb és legpehelysúlyúbb a csoportban. Nem baj, jóból kicsit adnak szoktam mondani. Óvónéni szerint a lényeg a koponyában van, így nem baj az, hogy ilyen apró :) 

Marcival is nagyon sokat tudok itthon "tanulni" ha éppen hagyja. Bár még mindig nem akar beszélni... de egyre több mindenre tudom rávenni. Puzzlezunk (na jó, csak a legegyszerűbbeknél tartunk), ez állatos, így tanuljuk közben az állathangokat. Na ezeket viszont egyre ügyesebben utánozza. Építünk, vonatozunk, természetesen autózunk sokat. Ami új és nagyon meglepő volt, hogy a színeket egyre ügyesebben felismeri. A pirosat, zöldet, kéket teljes biztonsággal megmutatja. A sárgát is van amikor, bár még azt csak tegnap vettem elő. Építőkockákkal szoktuk "gyakorolni" Szóval ügyesedik ő is. 

Ennyiiii :)