Marci is csavarog...

Hétfőn reggel nem kellett ébreszteni Marcit. Aznap volt a kirándulás. Bocsi... A KIRÁNDULÁS... jaj nagyon be volt sózva.

Budapestre mentek az Elevenparkba. Mi már jól ismerjük a terepet, így nagyon várta. Busszal mentek. 7-kor volt a gyülekező, jött 2 busz. Egy óriási és egy kicsi. Ezekre felfért a három első osztály.  Már jó néhány napja ki volt írva a faliújságra, hogy tapadós talpú zoknit KELL vinni... hát úgy szombat délután nem titok, azt gondoltam,  hogy akkor vegyen az, aki kitalálta. Mert Marci 36-os lábára esélytelen történet. 
Na végül megoldottam egy régebbi zoknira cikkcakkokat rajzoltam ragasztópisztollyal.
Na de kirándulás... Reggel az anyukák lehet jobban izgultak, mint a kicsik.
Fél nyolc körül végre elindultak. Valamikor délelőtt kaptunk egy képet a fb.csoportba, hogy megérkeztek. Később pedig egy üzenetet  hogy remekül vannak.
Aztán hogy 3/4 4 körül érnek haza  és minden második gyerek alszik a buszon.

Hatalmas élmény volt Marcinak.  Be sem állt a szája. Csak mesélt, mesélt.
Nagyon jól viselkedtek ezért kedden fagyizni mentek.

Még május... -Zozi kirándul

Igen... Mééég májusban történt...  Így le vagyok megint maradva...

Zozi egyik nap azzal jött haza a suliból,  hogy eldöntötték az osztálykirándulás helyét és időpontját.  Igen és Anyaaa fényképezőgépet is lehet vinni... Na kb ennyit tudtam meg,  mert nem bökte ki a részleteket.  Aztán persze szép apránként megtudtam... Budapest az uticél, azon belül Hősök tere,  Parlament,  Margitsziget,  Dunapart. Éééés vonattal,  trolival,  villamossal...  Na az én szívem kb itt állt meg...  Hogy ennyi gyerek tömegközlekedésen? Szülők meg nem mehetnek? 

Volt kb 4-5 napom, hogy barátkozzak a gondolattal.  Ráadásul Zozi minden nap olyan témával állt elő, hogy mit kell csinálni,  ha lemarad a csoporttól, fennmarad a villamoson, elveszik meg hasonlók...  Annak fényében,  hogy tavalyi tanévben ott felejtették Zozit a másik iskolában amikor valami rendezvény volt...  Hát minden voltam csak nyugodt nem... 

Aztán eljött a nagy nap,  8 órás vonattal indultak. Oda Zoli vitte. Szerencsére Ica néni 3 képet napközben megosztott a fb csoportban.  Csekkoltam, hogy igen látom, akkor megvan még.  Tudom, túlparáztam, de nem tudtam nyugodt lenni. 

5-kor ért be a vonat amivel jöttek,  de mi Marcival már fél órája ott ültünk "vonatokat lesni".  Jöttek sorban a szülők.  Szerintem hallani lehetett azokat a hegyomlásokat amik zuhogtak le az anyukák szívéről amikor megérkeztek.  Retkesen,  izzadtan,  fáradtan és hiánytalanul. :-)  Élmény hegyek.  Csak mesélt, mesélt. Itthon megnéztük a fényképeket amiket készített.  Meglepően jól sikerültek.  Ahhoz képest,  hogy egy ezer éves kis gépet adtam oda, amiért annyira nem is lett volna kár,   ha baja esik netán elhagyja. De vigyázott rá :-) ügyesen. 

Szóval itt bebizonyosodott, hogy nem vagyok én még elég érett egy ilyen kalandos kirándulásra. Pedig jobb, ha edzem magam,  mert negyedikben 4 napos erdei iskolába mennek a Mátrába... :-)

Másnap mindenkit megdicsért a Tanító néni,  fegyelmezett és szófogadó volt az osztály.

Na lássuk, milyen Budapest Zozi szemével:  (az utolsó kép pedig találós kérdés,  szerintetek mit fényképezett)

Május 1.

Azt még nem is írtam, hogy merre jártunk május 1-én. 
Az biztos volt, hogy valahova menni akarunk,  de uticél nem volt sokáig.  Nézegettük az ország különböző pontjain a rendezvényeket, de olyan igazi-igazi nem volt köztük.  Erre Zoli feldobta, hogy úgyis jó idő lesz,  menjünk Hegyestűre. Hát menjünk.
Reggel jó időben sikerült elindulni.  Első megálló Füreden volt.  Kissé elkeseredve láttuk, hogy a kikötőnél a nagy parkolót egy az egyben megszűntették. Na nem is szoktunk ott parkolni, deeee egy brutálisan nagy építési terület lett az egész...  Hát bakker szálloda lesz...  Állítólag.  Valahogy nem tudom elhinni...  Az egy csudazöld árnyas parkoló volt,  mindig dugig autókkal....
Hogy kicsit vigasztalódjunk, sétáltunk egyet a kikötőben,  a sétányon. Ittunk savanyú vizet,  megsimiztük a halász és révész csizmáját. ... És tovább álltunk.  Csopakon megnéztük hogy helyileg hol lesz a szállásunk nyaraláskor. Ezután ebédre Gyula bácsinál a strandon ettünk hekket. 
Újból autóba szálltunk és meg sem álltunk Hegyestűig. Hát így, melegben eső nélkül sokkal jobb élmény volt.  Felmásztunk a tetejéig. Na jó, egy ösvényen felsétáltunk. Na jó, mire felértünk majd kiköptem a tüdőmet :-) nem nagyon,  de majdnem.  Gyönyörű a kilátás.  És hihetetlenül meleg volt.  Ennek okát mire leértünk meg is fejtettük. A tippünk: bazalt, fekete,  és szinte visszasugározza a magába szívott meleget.  És érdekes módon ott nem fújt a szél. 
Még kicsit sétáltunk a hegy bejárható részein és nekivágtunk a hazavezető útnak. 
A fiúk alig hagytuk el a Balatont el is aludtak.  Ha hagyjuk őket tuti hazáig durmolnak, de gonosz módon félúton zenét kapcsoltam,  mert így esélyes volt, hogy itthon nem virrasztanak hajnalig.
Jó kis program volt. 

Erdei kirándulás

Apa nincs itthon péntek hajnal óta...
Pénteken munka után indultak céges sportnapra. Majd csak vasárnap délután jön haza.

Egyrészt hangulat-terelésül, másrészt mert olyan csodás idő volt ma, szabadtéri programot terveztem. Már hétköznap körvonalazódott a terv, de véglegesen csak tegnap döntöttem el, hogy hová menjünk. Persze maradhattunk volna itt a lakótelepen is, de már kibírhatatlanul unalmas... már minden repedést ismerek a járdákon...

Tehát... van nekünk a várostól nem messze egy Pusztai tölgyesek nevű parkerdő félénk. Gyerekkorom kedvelt helyszíne... itt tartották régen a majálisokat, ide jártunk kerékpárral szalonnát sütögetni, bográcsozni, vagy csak úgy sétálni. Van itt egy hatalmas nagyon öreg tölgyfa, a Basa-fa. Mondák, legendák születtek róla. Itt olvasható róla bővebben.

Szóval az jutott az eszembe, hogy megnézzük ma az őszi erdőt. Ebéd után icipicit aludtak a fiúk, aztán nekivágtunk. Milyen jó lett volna, ha már Marci is bicajozna mehettünk volna azzal. De sajnos nem...  így az autóban utazott Zozi biciklije és Marci futóbiciklije. Az erdőbe nem szabad autóval bemenni, de van egy parkoló a bejáratánál ott megálltunk mi is. A fiúk onnantól tekertek, suhantak :-) Csak úgy céltalanul mentünk utacskákon, ösvényeken.
Bár őszi erdőt nem nagyon láttunk, mert még minden eleven zöld, de sok érdekességre rácsodálkoztak a fiúk. Azthiszem nagyon tetszett nekik. Láttunk érdekes madarat, bogarakat, gombákat, faodut. És persze nem hagytuk ki a Basafát sem. Na volt ám ott hűű, meg  óóó... :-)
Klassz volt:-)

Zozi utolsó ovis kirándulása

Hüpp-hüpp... a héten befejeződik Zozinak az óvoda. Mindenből számon tartja hogy ez az utolsó... így különösen értékes számára minden élmény... 

Így volt ez a kirándulással is. Nagyon várta már. 

Uticélunk Hetényegyháza Holdfény kúria. 

Reggel fél 8-kor volt a gyülekező az ovi udvarán. Érzékeny búcsút vettünk Marcitól aki ugyan megértette -hogy ez most Zozi napja- de érthető módon kissé morgolódva vette tudomásul hogy marad az oviban. 

Gyönyörü hely ahová mentünk. Nyugalom, csend... Hatalmas bekerített árnyas kert, gyerekbarát játszótér, lovak. 

A kicsik tízóraiztak, utána volt minden. Játszás mindenki amit szeretett volna, lóetetés, lovaglás.

Kaptunk ebédet is. Aztán megint játék és 3 óra körül indulás haza. 

Na persze nem is mi lennénk ha minden simán menne... folyt.köv.

Újra...

...itt vagyok... 

Ha valaki netán azt hitte volna, hogy kész vége befejeztem... NEM!!!

-csak egyszerűen felőrölnek a hétköznapok...

-elromlott először az én "kisgépem"...

-... aztán a nagy is...

-aztán mire mindkét számítógépet megjavították addigra a fényképezőgép kábele tűnt el... (nem tudtam leszedni róla a képeket...)

-kerestem a kábelt napokon keresztül, de nincs...

-de tudtam, hogy van valahol a fiók mélyén egy kártyaleolvasó, így nagy-nagy keresésbe kezdtem...

-igen, ma végre sikerült, vannak képek, van csepp idő, így belekezdek az elmúlt ...majd két hónap pótlásába...

(nem tudom lesz-e valaha olyan, hogy naprakész legyek és ne mindig csak pótoljak...)

Így most írok egy hosszú-hosszú bejegyzést... sok-sok képpel :-)

Ugye emlékeztek még rá, hogy valamikor réges-régen ígértem egy kirándulós képsorozatot... 

Még októberben voltunk Szolnokon a repülőmúzeumban. Csodaszép meleg (!!) vasárnap délelőtt volt, így útnak indultunk. Ez egy amolyan nem túl hosszú program (kb másfél óra alatt be lehet járni ha mindent végignézünk) de megéri beugrani ha valaki arra jár, mert tényleg szuper repcsiket, helikoptereket lehet látni. Ráadásul ingyenes. Általában ha az apuka némi műszaki beállítottságú (mint a mienk) akkor végig tudja magyarázni, hogy melyik alkatrész mire jó. Van ugyanis két nagy hangár az egyikben régi "repülőgép darabokat" is találunk. Még nekem is érdekes volt. Rögtön a bejárat mellett van egy ősöreg Malév gép amire fel is lehet menni és ki lehet próbálni az üléseket. (na jó ez számomra azért is volt újdonság, mert még soha nem repültem) De a fiúkat is alig lehetett lekönyörögni :-)

Aztán vannak csodaszépre festett helikopterek, meg minden szuper dolog. 

Október végén amikor mindenki tököt faragott, mi is kedvet kaptunk :-) Na nem egy bonyolult mintát faragtunk, de életem első Halloween-tökje volt. Marci szerint a mi tökünk boldog tök :-) Kár, hogy olyan kevés ideig bírta...