2016. október 16., vasárnap

Versenyre készül...

Kb egy hete olvastam,  hogy országos levelezőverseny indul olvasásból. Regisztrálni kellett, jött e-mailben egy jelszó, ott kaptunk egy 6 oldalas feladatlapot és egy könyv címét. 
Maga a verseny 4 fordulós, plusz behívják a legjobb 48 versenyzőt egy fő-fő versenyre. Hát ebbe is belevágtunk. (ezen kívül még kettő hasonlóba)
A könyv  Czigány Zoltán: Csoda és Kósza két lóról szól, hihetetlen humoros még nekünk felnőtteknek is.  Zozi időnként hangosan felnevet a poénokon.
Kárára nem válik az biztos. ... És láthatóan élvezi is :-)

2016. október 11., kedd

Akkor... a Titok :-)

Talán a közeli családtagoknak nem is annyira,  de érdemes megemlíteni.
Amikor Marci még a pocakomban lakott, már tudtuk , hogy az akkori kis ékszedoboz bordó Peugeot-om nem lesz elég nagy a család számára.
Így lecseréltük egy csapatszállítóra, név szerint Ilu-ra, aki az egyszerűség kedvéért a rendszámáról kapta a nevét. Nem volt nehéz megszeretni, kényelmes volt, elfért mindenki, könnyű volt vezetni. De sajnos telt az idő, és hát akkor sem volt fiatal amikor vettük,  kezdett egyre gyakrabban betegeskedni. Próbáltuk becserélni, de nevetségesen keveset kínáltak érte. Egyszer aztán a szerelőnk úgy döntött,  kell neki,  megegyeztünk.
Ezután került a családba Hófehérke,  az Opel.  Aki gyönyörű volt,  csak ámultunk amikor megláttuk. Hatalmas volt és nagyon erős.  De sajnos bosszúságot bosszúságra halmozott... Nagyon sok baj volt vele. Illetve,  velünk volt a baj,  mert nem szabadott volna egy ekkora teljesítményű autót városban használni. Ő száguldásra termett, mi pedig kalitkába zártuk. Persze,  hogy folyton beteg lett. Gyógyítgattuk, szerelgettük. Különlegessége miatt minden alkatrész brutálisan drága volt hozzá. Gyakorlatilag a másfél év alatt,  amit nálunk töltött, egy egész vagyont költöttünk rá.  Nyár végén betelt a pohár.  Még utoljára mindent megcsináltattunk rajta, és kimondtuk, hogy menjen a háztól.  Elég volt.  Így most arra várunk,  hogy valaki beleszeressen. Pillanatnyilag egy kereskedésben várja leendő tulajdonosát.
Nem is a kényelem miatt, -mert szívesen tekertünk bicajjal mindenhova -, de nem tudunk egy autóval létezni. Apa ugyebár dolgozik a sajátjával egész nap.  Változó mikor megy, mikor jön haza.  Ez reggel 5-7 és este 7-8 közt bármelyik időpontban lehetséges.  A gyerekek reggeli "szétszórását" délutáni "összeszedését",  különórát, orvost, egyebeket az esetek 90%-ban nekem kell logisztikázni.  Nem nagy ez a város, de szégyen,  nem szégyen nem esett túl jól,  amikor szakadó esőben iskolatáska,  saját cucc, tornazsák, úszáscucc, de még kicsit be is vásároltunk,  tekertünk haza, de csak addig amíg lepakoltunk és Marcit elhoztuk Mamitól, aztán vissza a zeneiskolába. Vagy épp a város másik végén rendelő fogorvoshoz.
Na nem panaszkodni akartam ezzel,  de kell még egy autó.
Így aztán,  mert eddig is bevált, most is remélem jó lesz, vissza a gyökerekhez. Egy újabb Peugeot lett a kiszemelt.  Lélegzet-visszafojtva vártam a napot amikor végre megnéztük,  és igen,  tetszett amit láttunk.  Két teljes hét kellett hozzá, hogy a papírokat elintézzék, ééés tadammmm, dobpergés, hazahozhattuk végre.  Egy Iluhoz nagyon hasonlító, de nála jóval fiatalabb autó költözött a garázsba.  Még vár rá, némi apróbb szerelési munka,  de a héten már használatba vettük. Imádjuk máris. Pillekönnyű vezetni, elférünk kényelmesen...  És... a gyermekkori szerelmem Peugeot.
Isten hozott,  vigyázz ránk!

2016. október 5., szerda

Suliváró- újra

Most, hogy így a szeptembert "ellazáskodtam"  -komoly indokom volt rá, de még nem árulom el miért- jelentem, itt vagyok :-)

Egy aktuális, friss, mai hírrel "robbanok" vissza. 

Minden különóra októberben kezdődik (kivéve a Zeneiskola)
Így Marci ma túlesett a tűzkeresztségen, Sulivárós lett. Ezentúl minden szerdán délután iskolás lesz a Drágám.  Ma volt az első óra. Igaz egy megbeszéléssel kezdődött,  három csoportba lettek osztva a gyerekek.  Nyuszi,  süni, katica.
A tanító néniket még nem ismerjük,  de tulajdonképpen mindegy is,  mert minden csoportban mindhárom leendő elsős tanító néni tart majd foglalkozást.
Ez nagyon szimpatikus,  mert valamennyire meg is ismerik egymást a gyerekekkel.  Mi pedig látjuk melyik a legjobb Marci számára.
Várhatóan három osztály fog indulni,  matek-informatika, angol-magyar kéttannyelvű, magyar-német.  Ha bejönne Marcinak a tanító néni,  hajlunk a kéttannyelvű osztályra, mert úgy érzem,  Marci nagyon könnyen tanulja az angolt. Kiscsoportos volt, amikor volt az oviban angol foglalkozás, bár sajnos félbeszakadt, de Marci még ma is tisztán emlékszik az akkor tanultakra. Erre akkor jöttem rá,  amikor nyaralás közben a játszótéren egy kislány angolul kérdezte Marcit, hogy hogy hívják,  és ő szemrebbenés nélkül angolul válaszolt. Pedig soha nem gyakoroltuk.
Persze majd meglátjuk,  még sok idő van a beiratkozásig. Vagy nem is????

Nagyon büszke vagyok Marcira, mert minden stressz nélkül bement az osztályterembe, kiválasztotta a helyét,  és ott volt, részt vett, válaszolt, játszott. Mi meg a folyosón vártuk :-) 

Jaaaj a legkisebb is iskolás lesz....  Felnőnek...