Mammamia...

Egyszerüen imádom :-)
Gyengéd emlékeim füződnek hozzá. (Amikor Zozival ki voltam írva, aznap láttuk moziban)
Amikor meghallottam, hogy a Szegedi Szabadtéri Színpadon játszani fogják abban a pillanatban mondtam Apácskának, hogy én semmi mást csakis csakis ezt kérem a szülinapomra.
Kívánságom teljesült. Két jegyet sikerült szereznie tegnapra.
Két hónapja vártam ezt a napot. ...mégis mikor ha nem most egész nap zuhogott az eső. Egész nap az időképet lestem hogy talán ott nem esik...
Nem tántorított el az sem, hogy a szabadságomról visszarendeltek... és dolgozni kell ma...
Nekiindultunk pedig nálunk akkor szakadt a legjobban... Útközben? Háááttt halálfélelmem nem volt de csak kevés választott el tőle amikor az autópályán egyszerre!!! villámlott körülöttünk és úgy dörgött, mintha épp a vihar gyomrában lennénk...
Odaértünk szerencsésen Apácska ügyesen vezetett :-) borus volt az ég, de jó volt az idő egészen addig amíg vacsoráztunk... aztán esett az eső hol kicsit jobban, hol elállt de csak annyi időre amíg letörölgették a nézőtér székeit és víztelenítették a színpadot... aztán újult erővel kezdte újra...
Kb fél óránként mondták be mennyit csúszik az előadás. (Eredetileg 9-kor kezdődött volna)  végúl 3/4 11-kor felengedtek a nézőtérre. Kb 20 perc mehetett le az előadásból amikor szünetet rendeltek el mert annyira ömlött az eső... na mi itt adtuk fel... hazajöttünk (ma hallottam, hogy még kétszer kínlódtak 10-20perceket és lefújták a mérkőzést az időjárás nyert)
Fogjuk fel kalandként :-) amit láttunk az nagyon szuper volt.
Cseppet sem bántam meg még így sem hogy elmentünk.

A napokban...

...is történtek ám dolgok :)  

Valamikor... majdnem 2 hete ígértem Zozi karácsonyos verseit, dalait... Hát ember tervez... Másnapra kicsit kidőltem valami szuper vírus söpört át gyorsan rajtam. Aztán Zozi náthásodott be kicsit. Nem is tudtam rendesen felvenni, mert vagy Zozinak nem volt kedve, vagy valami más történt mindig... de végül, tegnap megszületett a mű.  Kicsit "dáthás" még a drágám, viszont nagyon lelkesen közreműködött :)  Volt amit többször fel kellett venni, mert néhányszor Marci is közbeszólt, vagy csak úgy beleugrott a képbe.

Na az előzőeket addig írtam, amíg töltődött fel az összevágott videó a youtubera... Sajnos mégsem kapjátok meg... ugyanis valami szörnyű lett a hangminőség. Olyan brekegős az egész. Így ha lesz csepp időm akkor dolgozom még rajta...

Készülünk az ünnepekre mi is. Idén először, -hogy kissé ünnepi hangulatba kerüljek én is...- mézeskalácsot sütöttem. Amikor Zozi meghallotta mire készülünk akkor elhatározta, hogy majd ő szurkálja ki a figurákat. ... aztán valahogy elfogyott a lelkesedés, inkább megyek legozni felkiáltással a második süti után lelépett... :) Nesze neked közös készülődés... :D 

Szerencsére Marci nem csak a műtét közben volt hős, hanem itthon is :) nem fájnak a sebei (merthogy kettő is van belőlük) sőt, úgy kell visszafogni a rohangálástól... Azért biztos ami biztos, amikor elmentünk megvenni a fenyőfát akkor babakocsival mentünk, mert nem akartam, hogy akkora távot gyalogoljon. Nem tiltakozott,  de csak Apa tolhatta a kocsit :)  Elég nehezen sikerült kiválasztani a megfelelő fenyőt, mert elég kicsi a hely ahová tenni tudjuk, így én nem szerettem volna nagyon nagyot. Nem is lett az, csak kb 2 méteres :D  Viszont gyönyörű, formás. Alig várom, hogy díszítsük. Idén is közös lesz a fadíszítés, így szoktuk. De hogy a csoda is megmaradjon, a jelszavunk: -Ha szépre díszítjük a fát és a Jézuskának tetszik akkor hoz alá ajándékot :) 

Tegnap pedig a szobájukban tettem-vettem, az ablakra mázolt őszi képet is időszerű volt végre lemosni és valami ünnepibbet varázsolni. (Bár amikor már majdnem odafagyott a kezem az ecsethez akkor megfordult a fejemben, hogy mi a fészkes fenének csinálom amikor úgyis világvége lesz ma :D De megnyugodtam, mert elmaradt ez a program.)

Ma délutánra egy kis kézműveskedést terveztem, készítünk együtt karácsonyi képeslapokat :) remélem ehhez több lesz a kedv, mint a mézeskalácshoz :) 

Ma...

... 5 éve lett kétcsíkos Zozival a tesztem :)))

Khm... ilyen is csak egyszer van az életben :)

Ma rákukkantottam a bioritmusomra... Ezt írta:

Mai állapotom:

Fizikai 77%

Érzelmi 75%

Szellemi 0%  :DD (hát ezért vagyok ma annyira...)

Statisztikám:

Ma vagyok 15000 napos :) (lehet osztani :D )

Beach-club 3 négyzetméteren és Zsuzsi-haj

Ezt már mi sem bírjuk... - ezt a borzasztó meleget... így Apácskánk fejéből pattant ki az az okos ötlet, hogy vegyünk egy kismedencét az erkélyre :) Alattunk úgysem laknak, így mehet a pancsolás :) Megy is, minden nap 2-3 alkalommal beleugranak a kicsik :) ...és volt már olyan este amikor sötétedés után mi ketten is megmártóztunk :D (igen elfértünk) 
Zozikám azóta amióta beszereztük (múlt hét szerdáján azt hiszem) mindenkinek újságolja, hogy van ám medencénk :)  Szóval imádják, jól elvannak, nekünk pedig jó sport a vizet kihordani a fürdőből vödörrel... a vízszámla majd később jön... de most jóóó :) 


Zsuzsi haja pedig ilyen lett, nekünk nagyon tetszik, és a mi a lényeg, hogy neki is :)  A reggeli fésülködés pedig minimumra csökkent, csak beletúr a hajába és kész :D
Utoljára ennyire picinek volt rövid a haja, akkor is jól állt neki szerintem :)
(hú hogy fog morogni ezekért a képekért ha meglátja)

Idő...

Úgy kb. négy és fél éve élek boldog időtlenségben :) életemnek legszebb, és azt hiszem leglelassultabb időszaka ez. De telik az idő nagyon... nem akarok gondolni rá és persze ha tehetem nem is gondolok, de újabban néhány dolog rádöbbent, hogy nem örökké tart... Szembesítenek vele nap mint nap:

-Hihetetlen mekkorát nőnek napról-napra a kölykök... Ahogy melegebbre fordult az idő, elővettem a tavalyi nyári pólóikat, rövid nadrágjaikat. Háát... Zoziét egy az egyben át is tettem Marci szekrényébe... Zsuzsiról meg ne is beszéljünk, neki komplett ruhatár kell...

-Marcit ahogy ma tettem tisztába, csak úgy rácsodálkoztam, hogy atyaég... szinte térdtől lelóg már a pelenkázólapról... még pár hónapja a feje fölött tudtam tárolni a krémeket, törlőkendőket...

-Zozi mostanában reggelente csak szépen felkel, kimegy a mosdóba elvégzi a dolgát és csendben (!!) játszik. Sokszor csak azt veszem észre amikor felkelek és óvatosan kukucskálnék a szobájába, hogy ül az ágyán és ébren van, olvasgat, autózik, vagy könyvet nézeget. Olyan sokat komolyodott, hogy néha ijesztő.

-Ja és a tükör is a piszok nem a barátom :D

-Minap kaptam egy levelet a munkáltatómtól, hogy miután nemsokára Marci betölti a 2 évet igénylem-e a gyest... Úristen mindjárt két éves...

Segítség!! Még csak most hozta Apácskánk a tesztet, hogy ugyan nézzük már meg tényleg ott van-e egy miniManó (akit még nem tudtunk, hogy Zozinak hívnak majd) a hasamban...  Még csak most tervezgettünk, hogy milyen jó lenne, ha lenne Zozinak egy kis tesója... és tessék itt van, egy kész nagyfiú és egy kész kisfiú...

...és telik az idő... közeleg az október eleje, amikor is vissza kell menni dolgozni... Várom? Biztosan állítom, hogy NEM!!! Persze vannak nehezebb napok is, amikor kikészülök és azt gondolom, hogy kész én erre nem vagyok biztosan alkalmas... (de ez elmúlik ám gyorsan :D) Imádok itthon lenni velük, imádom figyelemmel kísérni minden nap az újdonságaikat, imádom tanítgatni őket. De persze azzal is tisztában vagyok, hogy ez az élet rendje. Sokat, nagyon-nagyon sokat gondolkodtunk rajta, hogy mi is legyen Marcival, bölcsöde kontra Anyu-bölcsi... Arra a döntésre jutottunk, hogy óvodáig Anyu vigyáz majd rá. Így nem annyira esik ki a családi fészekből, nem kell idegen embereket megszoknia. Jó helyen lesz, biztonságban tudhatom napközben. Hiszem, hogy ez a legjobb, legokosabb döntés.

Aztán a másik nagy-nagy kérdés, hogy mi lesz majd, hogy fogok valamennyire egyensúlyt teremteni, hogy fogom majd szétosztani magam annyi felé? Sokszor így, hogy itthon vagyok így sem tudok egyszerre annyi helyen lenni, mint ahány helyen elvárják meg akarok felelni. Sokszor szánalmasan kevésnek és tehetetlennek érzem magam. Tudom más is dolgozik a gyerekek mellett, és gondolom, legalábbis bízom benne, hogy elég tudok majd lenni, meg tudok majd felelni az általam felállított elvárásoknak. Eddig igyekeztem a munkám során a maximumot teljesíteni, hát most majd lehet eleinte a maximum csak cél lesz, de bízom benne, hogy nem elérhetetlen cél. ámen

Vagyunk-vagyok...

... nem vesztünk el... (bár senki nem hiányolt :D )

Csak most nem megy az írás... van ez így...

de jövök, mert azért az élet nem állt ám meg nálunk, folyamatos a pörgés :)

Aktuális

Túl vagyunk a húsvétolós hétvégén is... hurrá... és leszámítva kisebb-nagyobb megfázásokat megvagyunk.

Részletesebben: Apácska kezdte... köhög már jó pár napja/hete... Hét közepén Marcival kellett egyik reggel orvoshoz rohanni, mert olyan szépen ugatósan kezdett köhögni, hogy az valami félelmetes. Kapott gyógyszereket, már jobban van. Persze ki más kaphatta el tőle, mint én... várható volt, mert alig mertem letenni a kezemből, ráadásul ő is igényelte, hogy cipeljem magammal a lakás minden pontjára. Szóval a húsvéti készülődéstől kezdve úgy kedd reggelig én köszönöm jól voltam, bár a család nem túl sokat aludt, mert mindenkit felköhögtem... Apácska aztán kedden reggel felnyalábolt (volna ha hagyom) és elmentünk a dokihoz. Lórúgásnyi (és brutál drága) antibiotikumot írt fel, így már levegőt kapok és a család is jobban alszik :D

Volt egy szombati meglepetés-esténk :) Aznap ünnepeltünk. Gyerekeket kölcsönadtuk éjszakára, mi pedig a kedvenc éttermünkbe mentünk vacsorázni. A meglepi ott várt. Egy gyönyörűséges rózsaszál az asztalon, egy üveg pezsgő... a meghatottságtól szinte szólni sem tudtam... (Még egyszer köszönöm Drága!!)

A húsvét pedig olyan jóóó volt :) Vasárnap reggel haza teleportáltuk a gyerekeket, addig itthon is jött a nyuszi :) ebédeltünk, főzőcskéztünk, hidegtálat készítettünk,, sonkát főztem, és sütöttem egy tortát. Hétfőn reggel a pasik locsolkodni kezdtek. Édes volt Zozikám, ahogy elmondta a kis versét és meglocsolt. Tojásbegyűjtés után pedig elindultak ők hárman a Mamákat is megöntözni. Zozi verse így hangzott:

Tündérországból jöttem én,

Tündérországból gyöngyharmatot hoztam én.

Tündérország gyöngyharmatja szálljon a fejedre,

Piros tojás, hímes tojás, ugorj a zsebembe.

Igen, igen...

... tudom, tudom...

adós vagyok egy másfél éves beszámolóval... (nincs elfelejtve a kis Drágám) ...csak most megint dokihoz járós, nem alvós, extra nyűgös, vigasztalhatatlan napokat élünk.

Szóval, ... majd jövök...

Csoda vagy csalás...?

..nem is vallom helyesnek az efféle nevelési elveket... dehát az elvek azért vannak, hogy megdőljenek, pláne, ha a gyerekem szemébe könnycsepp helyett örömöt varázsolunk vele.

Na ennyit a bevezetőről, a történet pedig a következő:

Zoli hazahozott a munkahelyéről egy puha, pont egy maroknyi méretű kabalamalacot. (nem tudom mi az anyagának a neve, olyan műanyag, de szivacs szerű valami) Zozó azonnal a kedvencének kiáltotta ki, azzal aludt, de úgy, hogy még álmában is szorongatta, nappal pedig mindig az ágyán várta a kisgazdáját. Soha nem volt még számára ennyire kedves egy tárgy sem.  Egyik délután a delelés után a malaccal a kezében odakucorodott a mi ágyunkra, később pedig valami érdekes játék elcsábította. Igen ám, de a malac ott maradt... Marci pedig kihasználta a figyelmetlenségét, játszani kezdett vele. Először csak nézegette, aztán pedig meg is kóstolta... annyira jól sikerült a kóstoló, hogy sajnos a malac egyik lábát le is harapta... Apa vette észre... hívta gyorsan anyát... gondolkodóba estek, hogy most aztán mi is legyen... arra jutottak, hogy hátha sikerül még egy ugyanilyen malacot szerezni, addig pedig a malac fájós lába be lesz kötve, hogy meggyógyuljon. Persze amikor Zozi számára világossá vált, hogy a malac elvesztette a lábát, voltak könnyek, de megígértük, hogy biztosan meggyógyul csak sokat kell szeretgetni, ölelgetni. Hosszú hetek teltek el, 2 vagy talán 3 is, mire sikerült valaki olyan munkatársat fellelni, akinek van ilyen malackája és nincs rá szüksége, elhozta nekünk. Az aznapi esti lefekvésnél volt nagy öröm, csodák-csodájára meggyógyult a malac lába :) Azóta a beteg lábú malac bekerült Zozi "dobozába" amiben a tárgyacskáit -első ruhácska, első hajtincs...stb... -gyűjtögetem. Az új malac pedig továbbra is nagyon nagy kedvenc, azzal alszik, vele ébred és naponta elhangzik, hogy nagyon kell rá vigyázni, nehogy beteg legyen ez is :)

2011. ...ABC-ben

Csak hogy kicsit rendhagyó legyen. Az ötlet nem magamtól, hanem Ferilkától
származik, egyszer valamikor Ő készített hasonlót, és megtetszett.

ALVÁS: Egy éve a felállás a következő volt: Marci kapott egy utazóágyat így abban aludt, de nagyon sok ébredéssel, Zozi pedig a gyerekszobában saját ágyában. Na most ez arra módosult, hogy bár mindenki a helyén alszik el, de a mi ágyunkban ébredünk négyen. Hát nem mondom, hogy túl kényelmes :D
BESZÉD: Zozi hihetetlenül sokat fejlődött szókincs ügyileg, eszméletlen dolgokat mond. Marci mindent megért, meg is érteti magát, de semmit nem beszél. Illetve a kis haspók egyetlen "szava", hogy hamma... vagyis enni kér :) na jó, még lelkesen tik-takozik és brümmög, nénózik, vau-vauzik, béget :D  ...de semmi anya, apa vagy valami értelmes...
CUMI: A nem cumizó Marci a fogzáskor kicsit rászokott a cumira, de nem kell állandóan, csak ha eszébe jut rág rajta egyet-kettőt. Viszont nem mindegy, hogy milyen, ragaszkodik ahhoz a két darabos kiszerelésűhöz amit egyszer a Tescoban vettem. Az egyiket el is hagytuk egy séta alkalmával, de nem tudom pótolni sem, mert egyszerűen eltünt a polcokról...
CSALÁD: A létszám nem változott 2011-ben :)
DOKI: Sajnos jó sokszor látogattuk őket...
EVÉS: Nincs rá panasz, Zozi szépen önállóan, Marci kis segítséggel eszik.
ÉTVÁGY: Zozinak lehetne jobb is, pláne az oviban. Marci viszont mindenevő, bármit szívesen. Na jó, a tejbegrízt ő sem szereti...
FOG: Zozi 20 fogú lett, nála az egész fogzás könnyített menet volt. Marci nagyon fájdalmasan növesztette őket, ...és még nincs vége... hátra vannak a szemfogak és a hátsó rágók...
GONDOLATOK: Vannak szépek, csúnyák, okosak és ostobák. Van amikor nem sikerül úgy megfogalmazni ahogy szeretném.
GYEREKDOKI: Sok-sok bosszúság... Hát végül nem cserélődött le... nem volt kire, de nem hozzá hordom a kicsiket, hanem ahhoz a doktornőhöz, akivel egy a rendelőjük és váltják egymást. Kicsit trükközni kell ugyan, de megéri...
HISZTI: Szerencsére nem nagyon volt vele dolgunk :) alapból nem hisztisek, amit meg nem szabad azt akkor sem szabad.
IKREK: Ikreeek? Na ezzel még mindig a sírba tudnak kergetni.... Mert bár nagyon hasonlítanak, de a korkülönbség azért látszik.
JÁTÉK: Köszönjük szépen van elég. Sőőőt... Komolyabban, imádnak játszani, legyen az bármi, akár egyedül, akár együtt szívesen játszanak. Szeretem csak úgy nézni is amikor elmélyülnek valamivel :)
KÖNYV: A másik kedvenc :) Zozi minap azzal lepett meg, hogy a kedvencét a Boribon kirándul-t elmesélte magától. Marci is szívesen lapozgatja. Bár rá figyelni kell, mert szó szerint falja a könyveket... :)
LOTTÓ: Mivel többször bebizonyosodott, hogy Zozi milyen szerencsés, ősszel kitöltettünk vele egy lottót. Hát már azóta többször volt kettese... :D egyszer csak telibe találja...
MESE: mese és mese és mese. Mindig, ha van rá idő. Zozinak minden este, de egyre többször jön Marci is egy könyvvel, hogy meséljek :)
NŐK: Az ovikezdéssel az is bebizonyosodott, hogy Zozi bizony a nők/lányok kedvence :D Szeretik az óvónénik, a dadusok, de a csoportban van két kislány akik szó szerint versenyeznek érte :D (most még jót mosolygok, nem tudom később is ennyire tetszik-e)
NYARALÁS: ...hát sok szerencsénk most sem volt, de majd a 2012-es talán jobb lesz.
OLTÁS: Mindhármuknak volt benne része... a legmeglepőbb, hogy mindenki jól viselte.
ÓVODA: Sokat írtam a könnyes kezdésről. A téli szünet előtti utolsó napon délután volt rá lehetőség, hogy mi szülők is bemehettünk és a gyerekekkel együtt karácsonyi díszeket készítettünk. Közben az óvónénivel nagyon jót beszélgettünk Zoziról. Nagyon látványos a fejlődés amin keresztül ment, már nemcsak, hogy nem sír, de nagyon szépen kinyílt. Mindenben közreműködik, a verseket nagyon gyorsan megtanulja és tanítja a többieknek :D Vidám és barátkozó. Hát majdnem sírtam örömömben :)
PELENKA: Zozival elköszöntünk tőle nappalra tavasszal, de nyár eleje óta éjszakára sem kell. Marcinak kell még természetesen.
RÖVID: ...minden nadrágjuk..., minden éjszaka..., minden pihenéssel töltött idő...
SULI: Nemsokára kiderül milyen Zsuzsinak a félévije, mennyire vált be az új iskola. Hát egyenlőre úgy tűnik, minden rendben, aztán majd meglátjuk.
SZOPTATÁS: Marcinál nagy kudarc, de lassan túl teszem rajta magam. Zozi még esténként mindig kéri.
TESTVÉR: Jó testvérek szerintem. Persze vannak konfliktusok, de szeretik egymást.
TY (a tyúkon kívül nem jut eszembe értelmes szó, azt meg csak esszük :D )
UTAZÁS: Szeretünk utazni, pláne, ha csak úgy magunk kedvéért tesszük. A gyerekek is partnerek benne, szeretnek csavarogni :)
ÚJ: Van új családtag nálunk is azért :) beköltözött a fürdőszobába egy mosó-szárítógép. Hogy ez mekkora találmány!!!!!!! Biztosan van más új is, de én ennek örülök a legjobban :)
ÜNNEP: Majdnem minden hónapra jut 1-2 ünnepelni való. Igyekszünk senkit nem elfelejteni...
Ű (na ű betűs meg pláne nem ugrik be...)
VICCES: Mostanában sok vicces dolgot mond Zozi,igyekszem őket észben tartani, amit pedig lehet ide is leírom. Idén sem lesz ez másképp.
ZENE: Gyakran szól. Szeretjük, van amikor táncra is perdülünk :)
ZSUZSI: Igen, mostanában sokkal kevesebb szó esik róla tudom, de ő már lassan kinövi a babablog kategóriát. Kamasz és nehéz róla olyan dolgokat írni, ami ne sértené a hiúságát.

Karácsonyi képes és ami utána jött :)

Nagyon gyorsan elteltek az ünnepek... szinte észbe sem kaptunk és már január lett. Persze nem csak a napok peregtek, hanem az események is, mert nálunk ez már csak így van :)

A karácsony estéjét ötösben töltöttük, vasárnap kezdődött a "buli" nálunk voltak Anyuék, Öcsém, Zoli Anyuja és testvére a családjával. Karácsony második ünnepén Apuékhoz mentünk ebédre, ott találkoztunk a család többi tagjával. Egyszóval zsúfolt, rohanós, fárasztó, de nagyon boldog ünnepünk volt. A gyerekeknek pedig szerintem így volt a legjobb :)

Most csak képekkel jövök, nagyjából időrendben vannak :)

Voltunk kirándulni is, méghozzá Agárdra mentünk el a termálfürdőbe :) bár erről nem készültek képek, de nagyon jól éreztük magunkat. A gyerekeket úgy kellett kihúzni a vízből. Van egy családi medence csúszdával meg mindenféle jóval, na ez volt a nyerő. (alapból nem szeretem csak a természetes vizeket, de ezt a fürdőt bárkinek ajánlom)

Az új évet itthon köszöntöttük, szilveszter délutánján eljöttek barátnőmék (az ő kicsijeik egyidősek a mieinkkel) este tűzijátékoztunk is, gondolom fél lakótelep szentségelt, mert igen hangosra sikeredett... :) Az éjfélt Zozi és Marci már átaludták, Zsuzsi jött koccintani és ő is lefeküdt. Meg mi is, csak úgy öregesen :) de így legalább nem voltunk olyan nagyon álmosak másnap, amikor Apuéknál volt az újévi lencseleves és még mennyi finomság tálalva.

...és van még egy kép (lehet ezzel kellett volna kezdeni...)  december elején sikerült végre találkozni Zsuzsi nővérével (utoljára kislány volt amikor láttam)

...Apácska a karácsonyi ebéd nyersanyagával :) saját fogás természetesen, és Badeni csuka néven fut a recept ahogy elkészült. Ajánlom bárkinek aki szereti a halat, mert valami fantasztikus :)

...aztán (mondhatnám bibibííííí) lett egy mosó-szárító csodagépünk, ami szintén fantasztikus, pláne, hogy azóta a lakás páratartalma jelentősen csökkent :)

...és Marci mostanság így... kis műszaki zsenim... :D

...ahogy a karácsonynak vége lett, Apa is öregebb lett egy évvel :)

Ablakok...

Nem titok, hogy szeretem az egyedi dolgokat :) Szeretem, ha a gyerekeimnek valami olyan van, ami csak az övék, csak nekik készült. Ilyen nálunk a gyerekszoba ablaka. Nem túl nagy kézügyességgel áldott meg a sors, de annál több ötlettel. Így a fejemben sokkal szebbek szoktak lenni a dolgok, de igyekszem a tőlem telhető legtöbbet kihozni az elképzelt dolgokból. Tehát az ablakok, tavaly télen, idén nyáron, és végre elkészült az idei téli ablak is :) (kattra nőnek)

Mai ima

Nati barátnőmtől kaptam. Köszönöm...

Amikor Isten elvesz tőled valami olyat, amihez te nagyon ragaszkodsz, Ő nem büntet téged, hanem lehetőséget ad, hogy helyette sokkal jobbat kapj!

Összpontosíts a következő mondatra: "Isten akarata sosem vezet olyan helyre, ahol az Isteni Kegyelem nem vigyáz rád." Valami jó fog veled történni ma

Csak 22 szó:

"Uram, sétálj át a házamon és vidd el minden aggodalmamat és betegségemet, és kérlek vigyázd és gyógyítsd meg a családomat, a nevedben."

Nevessünk is -amikor anya alakít...

Ma reggel fél 8-kor úgy kellett kiborítani a fiúkat az ágyból... naná, egy ilyen éjszaka után (Zozit megszámlálhatatlanul sokszor vittem vissza az ágyába, Marci pedig megszámlálhatatlanul sokszor nyöszörgött, de csak annyira, hogy én ébredjek, ő pedig békésen aludt tovább) Tehát nem is csodálom, hogy aludtak még... én is szerettem volna... 

Fél 9-ig kell odaérnünk az oviba, mert utána kapuzárás... Ráadásul szerda a gyümölcsnap és -száztizenötször átkoztam az esti torkosságomat, hogy az utolsó fürt szőlőt megettem...- még valamit venni is kellett. Így tudom, hogy nem dicséretes, de épp csak beestünk az utolsó percekben az ajtón... (hajjaj, hogy lesz ebből jövőre pontos munkakezdés...)

Tehát öltöztetem Zozit, közben a fél szemem Marcin, hogy ne essen le a kispadról. 
Teszem el a kabátot, veszem elő a váltócipőt, ráadom a lábára, küldöm a csizmájával, hogy tegye el a szekrénybe.
Zozikám vékony panaszkodós hangon: -Anyaaaa a cipőőőőm.....
Ránézek épp kérdezni akartam, hogy mi a baja vele, akkor látom, hogy a "jobbost" Zozi, a "balost" Marci lábára adtam... :D
Titokban reménykedem, hogy nem látták sokan :DDD

Ölelés világnapján...

...küldj egy ölelést szeretteidnek...

Egy ölelés azt jelenti: nem vagy fenyegető, nem félek ennyire közel kerülni hozzád, el tudok lazulni, otthon érzem magam, védett helyen, ahol megértenek. A hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk.

(Paulo Coelho)

Ha...

...még nem lenne mára belőlem elég... Régi-új kedvenceim, közülük is a mostani legaktuáliasabb...

Most csak ennyi...

Úúúúgy rohan az idő...!!!! Marci már 20 hetes!!! Már csak 20 hét...???

Horoszkóp

Mikor még Zozi a pocakomban volt, kaptam egy mappát, -azthiszem az egyik kismamis újsághoz volt ajándék- a hátoldalán babahoroszkópok voltak. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi jön be belőle... A napokban nézegettem a "kincsesdobozom" (minden benne van ami Zozival való várandósságommal és születésével kapcsolatos) Ezt is megtaláltam. Hát nálunk úgy tűnik, nagyon is jó a jellemzés.

Tehát, Zozi oroszlán. Ezt írja:

Nem könnyű eset a kisoroszlán. Első hónapoktól kimutatja a vérmérsékletét. (Jaja ez nagyon bejött)

Dühkitörései hatásosak, de hamar elmúlnak. (pláne, ha nem veszünk róla tudomást, elárulom nem mindig sikerül...)

Ha a cumisüveg nem áll a rendelkezésére, azonnal tudtára adja a környezetének (Nálunk a cumisüveg a cicivel helyettesítendő...hát igen ha éhes nincs kegyelem enni/menni kell)

Igazi egyéniség, az oroszlán-bébire mondják, hogy van benne valami plussz. (az tuti, hogy nagyon sokan megcsodálják)

Mosolygós, szereti produkálni magát, s igyekszik másokat is jókedvre deríteni. (Az biztos, hogy a legmorcosabb emberek arcára is mosolyt csal sokszor. A legjobb sztori, amikor egy kétajtós szekrény méretű biztonsági őr állt le vele gügyögni)

Imádja ha a figyelem középpontjában lehet. (mindig ott van, hol is máshol lehetne...)