Marci napja 💕

 Kicsi Kincsem! Isten éltessen sokáig! 

Egy csoda vagy nekünk, egy áldás! Maradj ilyen mosolygós, csupaszív szeretetgombóc! 

Nagyon szeretlek!

Zozi napja 💕

A mai nap a TE napod kisfiam! 

Isten éltessen nagyon sokáig! Nagyon boldog születésnapot kívánok! 

Nem tudom elégszer mondani mekkora kincs vagy nekem. Köszönöm,  hogy az anyukád lehetek!

Marci, te kicsi kincs!

Drága Kisfiam!

Egy csoda volt számunkra az érkezésed 8 évvel ezelőtt. Egy olyan csoda ami azóta is tart.
A hatalmas szeretet amit kapunk tőled, a mosolyod, a "gondterhelt" homlokráncolásod, mind mind csoda. A csoda Te magad vagy!
Nagyon szeretlek DRÁGA KISFIAM!

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

Kincsem Zozikám!

Mondd, mikor nőttél meg ilyen nagynak? Mikor lett abból a szuszogó kis csomagból ez a helyes kispasi?
Az első  kétszámjegyű szülinap...

Még gyakran odajössz, hogy "-összebújunk?"
Hát persze. Ölellek amíg lehet, amíg igényled, amíg engeded. Imádom az érzékenységed, a szereteted, a vidámságod. Téged!

Isten éltessen nagyon sokáig KISFIAM!
Boldog születésnapot! Szeretlek!

Marcis Anyák napja

Csütörtökön volt Marciék osztályában az Anyák napi ünnepség. 
Délelőtt várták a Mamákat, délután pedig az anyukákat.  Hát fura volt így külön... nekem úgy teljes, hogy mellettem ülnek a mamák. 

Úgy volt hirdetve, hogy 4-kor kezdődik.  Hát cseppet korábban, 3/4-kor értem oda, azzal a jól megfontolt szándékkal, hogy olyan helyre tudjak ülni, ahonnan jól látom Marcit.
4 előtt 1-2 perccel még az iskola ajtajában voltunk,  mert be volt zárva az ajtó...
Hogy miért az csak később derült ki... akkor amikor kinyitotta E néni. Sorfalat álltak a csöpp gyermekek. Na nekem könnybe is lábadt a szemem rögtön, olyan kedves gesztus volt.  Amikor odaértem Marci elé, kézenfogott és bekísért a szépen feldíszített terembe.
Mondtak verset,  énekeltek, magyarul is angolul is. Édesek voltak.  Nekem külön meglepetés volt a vers, mert Marci olyan jól titkolta, hogy mit mond  hogy nem derült ki. Egyszer ugyan rákérdeztem  hogy gyakoroljuk-e, de nem engedte, mert akkor megtudom. 
A műsor végén kaptuk meg az ajándékokat. Ők is rajzoltak rólunk egy portrét, és kaptunk virágot meg egy kis fából készült szivecskét.
A helyválasztás olyan jól sikerült,  hogy Marci pont mellettem állt. Néha-néha megfogta a kezem.
Szép délután volt.  Kicsit könnyes, megható, kedves.
Hazafelé természetesen járt a gombóc fagyi.

Múlt vasárnap...

...hát mi megint csavarogtunk.
Szombaton reggel olvasott Zoli egy cikket, hogy Balatonfüreden veterán autó kiállítás  van hétvégén.  Így aztán vasárnap reggel útnak is indultunk.
Csoda szépségeket láttunk.
Volt köztük több, mint 100 éves autó is  aminek a lámpája gyertya volt, a kereke pedig fából készült. A legkülönlegesebb számomra Erzsébet királynő limuzinja volt. Hihetetlenül pompás, tiszteletet parancsoló autó.
A fiúknak legjobban a pici autócsodák tetszettek.
Miután kigyönyörködtük magunkat, ebédelni Csopakra mentünk, Gyula bácsi kaktusz büféjébe. Természetesen hekket evett mindenki. Nála jobban tuti senki nem süti az országban. 
Miután a pocak is tele volt, hát meg kellett nézni milyen meleg/hideg a víz. Készültünk fürdőruhával is biztos ami biztos. Hááát én csak térdig merészkedtem bele, Zozi úgy kb derékig, Marci egy pillanat alatt vizibolhát játszott,  ő belefutott, Apa és Zsuzsi be is úsztak... pedig tényleg hideg volt...  kb 5 percet hagytam a kicsiket pancsolni, aztán szigorúan kiparancsoltam őket.  Törölközés, száraz ruha és mehettek játszani. 
Kár, hogy nem volt hétfőn szabadnap, mert alig akartunk haza jönni...

Volt egyszer egy ballagás...

Igen,  idáig már eljutottunk. Nem csak nagykorú (már egy éve) hanem ballagó diák. 
Ugyan 2 évig még az iskola padját koptatja, de persze az már nem olyan tanulás lesz.
Igazándiból nem tudok felhőtlenül boldog lenni... Nem szeretnék a piszkos részletekre kitérni, legyen elég annyi, hogy  pokolian küzdelmes évek vannak mögöttünk... pláne az első és az utolsó év volt kritikus...
Na de  túl vagyunk rajta,  ha minden rendben lesz,  akkor lesz egy "érett" diákunk. Ha nem... hát... majd lesz valahogy...

Szóval ballagás.  Hááát voltak bajok...
- először is,  pénteken este volt...
- mindenki dolgozik... na jó, van szabadság...
- a másik... namármost a család egyik része ugye nem a közelben lakik... kvázi ha eljönnek a ballagásra, utána nem tudom őket elhívni megünnepelni, mert az éjszakára nincs hova tegyek ennyi embert...
Így azt találtuk ki, hogy majd érettségi után tartunk egy naaagy bulit.
- Zozinak aznapra tették az Anyák napi ünnepséget... sikerült átkönyörögnöm hétfőre... de mi van ha nem... melyikre ne menjek... Ballagás jó esetben az utolsó... viszont az Anyák napi ünnepség... hát a szívem szakadt volna meg...
- Marci aznap kirándult... na jó, hazaértek, de volt logisztika rendesen, ki, hol, mikor, kit...
- fodrász... minden volt, csokor, ruha... de basszus elfelejtettünk a fodrásznál időpontot egyeztetni... előtte 3 nappal ugrott be... így nekem előtte éjjel (!) itthon befestettük Apácskával a hajam, reggel 6-kor pedig már a fodrász fésülte.  Utána Zsuzsinak...  Mire vinni kellett a fiúkat a suliba itthon voltam 😊

Maga az ünnepség a megszokott volt. Vonultak, lufit engedtek, virág, fotózás stb... Nekem az nagyon fura, hogy ezek a gyerekek nem énekeltek... végigvonultak nevetgélve  de semmi meghatottság nem lengte át az ünnepséget. Csak úgy megvolt és kész... biztos azért is,  mert ők nem válnak el,  az osztály nagy része marad diák.

Szünet is volt - Húsvét is volt...

Így utólag mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok! 

Húú ez a szünet, ez az ünnep most úgy elrobogott felettünk, hogy mire észbe kaptunk volna el is múlt. 

Pedig a fiúk hosszabban tavaszi szüneteltek, mint az átlag diák,  mert az egész nagy hetet megkapták. Minden évben így van, mégis olyan rövidnek tűnt...

Biztosan közrejátszik az is, hogy szinte minden nap volt valami.
A cégnél munkamunkamunka... itthon meg ha visszagondolok az elmúlt két hétre, nem tudom eldönteni, hogy vígjáték vagy horrorsztori szereplője voltam. De ezt inkább nem fejtem ki...

Kedden Zozi nem kis fába vágta a fejszét, ismét egy országos versenyen vett részt., Kányádi Sándor  szavalóversenyen indult.
Bár dobogós most sem lett, de nagyon-nagyon büszkék vagyunk rá. 
Sokat készült, jól is mondta a verset (ezerszer jobban, mint amikor felvettük)
Egyszóval sok munkája van benne.
Most (úgy tudom legalábbis)  kicsit szüneteltetjük a versenyeket. Sok volt a két hangverseny,  iskolai tanulmányi versenyek,  két szavalóverseny.  Az év végi eredményre kell most gyúrni. Nem mintha félteném, de jobb ha oda koncentrál. 

A szünetben olvastak, meg olvastak, meg olvastak. Nem sok gond volt velük.  Kivételesen ha csend volt, az nem a rosszaság miatt volt, hanem mert bekuckóztak. Süti, ropi, könyv. Nem voltak nagy igények.

A húsvét is huss elrepült.  Vasárnap voltunk Zoli családjánál. Hétfőn meg csak itt helyben a Mamit és Mamát locsolták meg a fiúk.  Ja és megint készült a szokásos húsvéti családi kép 

Ééés... gyakorlatilag ennyi...

Az év vége...

Ebben az év végében az a legjobb, hogy elmúlt...  Kimondhatatlanul strapásra sikeredett...

A téli szünet előtt két nappal Marci beteg lett. Mondjuk várható volt,  mert az osztályuk 26-os létszámából csupán 10-en voltak az utolsó héten.  Nem volt vészesen beteg, hőemelkedése volt de az folyamatosan, illetve köhögött. Nem szoktam azonnal csillapítani a lázukat, de most muszáj volt, mert állandóan fájt a feje.
Mi csütörtökön kezdtük a szünetet. Az nap reggelre Zozi is kidőlt. Péntekre pedig én is. Így már hármasban köhögtünk kánont... 
Közben még nem volt karácsonyfánk, nem volt rend, nem volt bevásárolva, de még lista sem volt... Közben meg muszáj volt összekaparni magunkat,  mert hétfőre hozzánk jött a  család.
Két gyógyszer közt elmentünk fát venni, szombat reggel pedig bevásároltam.
Szép lassan minden elkészült.

Karácsony második napján délután elmentünk kipróbálni az új korikat. Nálunk ugyan nincs jégpálya,  de a két szomszéd városban három is van. Ez igazából pasis móka, mert én csupán a soför vagyok.  A fiúk koriznak én hordom Apácskának a forralt bort, a kicsiknek a teát, forró csokit, gyerekpuncsot. Illetve jókat vigyorgok a pálya szélén. Ugyanis mindhárman életükben először idén húztak korcsolyát a lábukra.

A két ünnep közt Apácska egy évvel korosabb lett, azt is megünnepeltük.  Bár mindketten dolgoztunk. Utolsó hajrá. Ráadásul ügyeletes is voltam, így 5.30-kor már az irodában voltam. Zoli szintén az utolsó napok hajráját nyomta.
Ennek megfelelően már nagyon vártuk, hogy szombat legyen.
Bár ne tettük volna...
Szombat este Marci szolgált kellemetlen meglepetéssel. Alig, hogy lefeküdtek, hányni kezdett. De nem akárhogy... nem tudta abbahagyni. Közben pedig iszonyatosan fájlalta a hasát. Olyan gyenge lett, hogy tartani sem tudta magát.  Kb 1 óra telt így el. Hát nem jellemző ránk, de pánikoltunk rendesen, mert nem lett jobban. Végül orvost hívtunk. Aránylag gyorsan kb 20-25 perc alatt jöttek. De a doki is csak vakargatta a fejét, mert gőze sem volt mi a baj. Végül kapott Marci 4 féle injekciót. Ez úgy fél óra alatt kiütötte. Kaptunk beutalót a kórházba,  ha nem lenne jobban, de szerencsére nem volt rá szükség.  Nem mertem elaludni, mert bár semmi gyógyszerre nem érzékeny Marci, de most először kapott algopyrint, és Zoli allergiás rá. Kérdeztem a dokit mik a tünetek mire figyeljek. Hát fulladni kezd, meg dagadni. ...hát kösz.... de nem volt semmi gond.  Egy párszor óvatosan megbökdöstem Marcit, mert annyira mélyen aludt, hogy nem lehetett látni lélegzik-e.
Viszont másnap úgy kelt fel, hogy semmi baja, csak a szúrás helye fájt...
Ivott, ivott, ivott. Szegénykém nagyon ki volt száradva.  Mai napig nem tudom mi volt a baja.

Szilveszterre nem terveztünk semmi komolyat. Mi filmet néztünk, a gyerekek tévéztek meg játszottak.  9 után lementünk a parkolóba tűzijátékozni. Vittünk kölyökpezsgőt meg egy kisüveges  Törleyt. Aztán megvártuk az éjfélt, bámultuk az ablakon keresztül  mások tűzijátékát majd takaródót fújtunk.

Újévkor Apuéknál ebédeltünk. Utána megismételtük a korizást. Most már sokkal jobban ment a fiúknak.

Éés ennyi.... (dögfáradtakvagyunk)
B.Ú.É.K! 

7 éves lett MiMarcink...

Drága kicsi Kincsem...
Milyen is Ő?

Hát semmit sem veszített szeretetbombaságából. Bújós cicamica. Puszikirály.  Hihetetlen mennyire tud szeretni. Arcán a gödröcskéivel mindenkit elbűvöl.

Ő a bölcs. Csak rá jellemző homlokráncolással mesél vagy vesz tudomásul dolgokat. Nagyon jó meglátással rendelkezik. Okosan érvel ha szükséges. 

Ugyanakkor szeleburdi kisvadóc. Rohan rohan ész nélkül,  olykor persze koppan. 

Hatalmasakat tud nevetni a vicces dolgokon, illetve saját maga által kreált poénokon.

Szinte mindenkit palira vesz... bármit képes bemesélni bárkinek.

Mindemellett roppant simulékony, kedveskedő kisember. Figyelmes. Lesi azt, hogy mivel okozhat örömet. Millió meglepetést készít. Általában valami autóval kapcsolatos rajzot vagy képet.
Mindig van ügyeletes kedvenc. Ez gyakran változik azért... hol limuzin, tűzoltó, autómosó, kukásautó,  autószállító, trabant, BMV, most épp ferrári.   Egy biztos:  a kutya. Az az örök kedvenc.

Nagyon-nagyon érzékeny... már-már mimóza. Nagyon könnyen elpityeredik. Ugyanakkor jól tűri, ha egy játékban nem ő a győztes.
Stresszes eléggé... ezt a szorongást nem sikerült még oldani. Olykor jobb, de vannak visszaesések.

Várja az iskolát. Az új barátokat.  Könnyen barátkozik ha úgy érzi elfogadják. Szinte mindenkivel szót ért.

Nem verekszik mással csak Zozóval... ő legalább annyira példakép, mint amennyire rivális. De imádja, nagyon felnéz rá, ha azt látja tanulhat tőle.

Remélem jól látom, hogy könnyen tanul. Szinte minden tudását (olvasás, írás) magától tanulta meg. 

Ha neki tetsző dolog van akkor roppant érdeklődő, olyankor az információkat szivacsként szívja magába.
Szuper a hosszú távú memóriája, olyan dolgokat emleget ami évekkel ezelőtt történt. 

De mindegy is meddig ragozom milyen Ő...
Ő egy fantasztikus kisgyerek, akit nagyon-nagyon szeretünk.
És nem mellesleg ma van a születésnapja. A HETEDIK.

ISTEN ÉLTESSEN NAGYON SOKÁIG MARCIKÁM!
Egy kincs vagy nekünk Te! Szeretlek!

9 éves ...

Holnap lesz 9 éve...

Hogy is volt?
9 éve ilyenkor  már nem találtam a helyem. Nem fájt olyan nagyon csak olyan sehol nem jó érzés volt.  Ültem a nagy labdámon, a konyhában a széken, feküdtem az ágyon, végül a legkényelmesebbnek a leendő babaszobában elhelyezett jókora fotel bizonyult.  Olyannyira,  hogy szinte az egész éjszakát ott töltöttem mérsékelt fájásokkal.
Hajnalban aztán mintha nedvesnek éreztem volna a bugyimat. Nem voltam egyáltalán biztos benne,  csupán sejtettem, hogy szivárog a magzatvíz. 
Reggel 7-kor pedig ígyis-úgyis jelenésem volt a dokibácsinál, mert már 4 nappal túlléptük a kiírás dátumát. 
Még jócskán vigyorogva indultunk útnak, majd csekkoltunk be a kórházban.  Még az is benne volt a pakliban,  hogy haza leszek küldve. Micsoda naív gondolat  😀
Dokibá megerősítette, hogy igen a magzatvíz csordogál szép lassan.  Méhszáj alig nyitott... Fájás szinte semmi.  Nem baj,  itt ma gyerek lesz. Kaptam valami zselét amitől tágulni kellett volna.  Na persze 😊  Közben kúp (itt nincs beöntés) meg séta.  Eltelt vagy másfél óra, semmi... még a fájások sem voltak kibírhatatlanok. Közben a  szomszéd szülőszobában született egy kisfiú...   úgy kb fél óra alatt...
Dokibácsi úgy gondolta valami hatásosabb dolgot ad. Hát jött az oxi... vele együtt a fájások. Nagyon... már nem mosolyogtam.  Néha megvizsgált valaki hogy állunk, de nem haladt túl gyorsan a dolog. Nagyon bekorlátozta a mozgást az infúzió... labdán ültem egy pár órát... ráborulva az ágyra volt a legkibírhatóbb. Apácska nézte a görbéket, masszírozta a derekam, szóval tartott.  Közben az egyik fájás közben burkot repesztettek, hátha felgyorsulnak a dolgok. Na kb én itt éreztem azt, hogy már maradnék az oldalamon fekve. És kb itt veszítettem el az időérzékemet. Zoli szerint kb egy óra telt el így, hogy nem szóltam semmit csak voltam.  Nem reagáltam semmire. És még mindig nem jártunk csak 3-4 ujjnyinál... Aztán valami történt.  Jött Dokibácsi és mondta,  hogy ki kell venni mostmár ezt a babát. Sajnos valószínűleg egy pár évvel azelőtti méhszáj műtét hegesedése miatt nem fogom tudni megszülni természetes úton Zozit.
Jött egy fiúcska és áttett a kocsira. Kellemesen hűvösnek éreztem a műtőt. Pikk-pakk gerincen szúrtak. Némi hideg érzés, itt-ott rángatás, jókora hányinger és egyszer csak hangos bömbölés. 2008. július 31. csütörtök. 16 óra 47 és hatalmas kisfiú -mondta a szülésznő.  Odadugták a fejemhez egy puszira és vitték mérni, vizsgálni, fürdetni. Oda végig kísérte az újdonsült Apuka. Tényleg nagy baba volt.  3840 gramm és 56 cm.
Engem gyorsan összeraktak, férceltek, majd jött a kétórás megfigyelés. Ott kaptam meg Zozit egy kicsit. Szoptatással is próbálkoztunk, legalábbis úgy csináltuk mintha tudnánk hogy kell  ☺ Később elvitték Zozit,  mert ő fázott, én meg remegtem nagyon az érzéstelenítés miatt. Na meg rettentően fáradt voltam. 
Ennek ellenére valamikor éjfélkor tudtam csak elaludni.

Hát így született meg...
...most meg 9 éves...

Nagyon boldog születésnapot kívánok drága kisfiam!  Egy csoda vagy! A mi első csodánk!

Még május... -Gyermeknap

A fényképek szerint a gyermeknap volt a következő megemlítendő dolog. 
...biztos volt más is, a naptárban minden nap fullosra volt írva májusban. 
A városi gyermeknapot szombaton tartották.  Milyen mázli, mert nekünk az a vasárnap egy igazán jeles nap lett, de nem lövöm le a poént...
Szóval jó korán ebédeltünk,  mert ki szerettünk volna menni a felújított Cifra-kertbe.  Ez a város úúúj projektje... Vagyis az egyik.  Már régebben írtam,  ez egy park.  Fás, árnyékos, réges-régi park.  Volt...  A város pályázott és nyert egy valag pénzt, ebből újjáépítették a Cifra-kertet. Sok régi dolgot lebontottak, építettek egy hasonlót,  lett egy játszótér,  ez igazán klassz...  De... Rengeteg egészséges fát kivágtak... Nem az összeset, de nagyon sokat... Odalett az árnyas, park... Lett helyette egy óóóriási placc térkőből...  Ide szervezik ezentúl a városi rendezvényeket. Lett a régi,  már nem működő kertmozi helyett színpad. Meg tényleg mutatós, új, modern,  de elveszett a régi varázslatos,  csupafa, madárcsicsergős parkunk.
Na elég a kesergésből (lenne még mit)

Szóval kora délután kiautóztunk. Volt minden.  De szó szerint... minividámpark. Szerencsére a fiúk nem kattantak rá mindenre, dodgemeztünk, meg ugrálóváraztak. Néhány limonádé is lecsúszott, de inkább érdekesnek találták azokat a játékokat, amik a rendezvény részei voltak.  Ezen a napon ingyenes szokott lenni.  Dobtak dárdát, ijjászkodtak, törtek diót,  horgásztak, játszottak egy csomó népi játékkal,  de a legnagyobb szám a kalandpálya és a mászófal volt. Ezeken többször is végig mentek.  Nem volt őrült sorbanállás, így jól kijátszhatták magukat. Már estébé hajlott az idő, mire hazaindultunk. Még megkoronáztuk a napot egy finom fagyival.

Húsvéti locsolkodós

A két fiú már napok óta készült erre a napra.  Marci az oviban tanulta a verset,  Zozinak itthon kerestem.

Tegnap Manyi Mamáéknál voltunk, mert jött haza Marcikeresztanyu is, így velük is tudtunk találkozni.  Jó nagyot játszottak,  és megállapították, hogy Atibaba már nem is baba, hanem kisgyerek :-D 

Az a megtiszteltetés ért, hogy Ati életében először locsolkodott és az első meglocsolt én voltam :-D  Fájó szívvel váltunk el,  nem tudjuk mikor sikerül találkozni legközelebb.

Reggel Zozi már 6-kor felébredt, fél 7-kor odabújt mellém mint a jégcsap olyan hidegen , mert megunta, hogy a konyhában ücsörögjön. Később jött Marci is és várták,  hogy Zsuzsi felébredjen. Először Zozi locsolta meg jóóó adag szódával,  majd Marci is egy hasonló adaggal.  Tuti nem fog elhervadni :-)

Szerencsére velem elnézőbbek voltak,  én verset kaptam meg kölnit. 

Reggeli után pedig először Mamihoz,  majd Mamához ment a fiúk csapata,  nehogy elhervadjanak a hölgyek. 

Boldog Új Évet Kívánok

Aranyosi Ervin:  Szilveszterkor

Engedjük el ezt az évet,
hozott rosszat, hozott szépet.
Az újat kezdjük tiszta lappal,
legyél boldog éjjel-nappal.
Kísérjenek szép emlékek,
amik szíved mélyén élnek.
A jövőtől újat várok,
boldog új évet kívánok.

Békés, boldog karácsonyt mindenkinek

A házak ablakában távoli fények
Átölelik hóarcát a didergő télnek.
Csillagszóró szórja nevető sugarát,
Szikrázik tőle a kristályos jégvirág.

Fenyőkből árad a reménység illata,
Bútok és gondotok ne legyen már soha!Mézízű üzenet az ünnepi kalácson:
Szép legyen, jó legyen az idei karácsony!

(Simon Ágnes: Karácsonyi képeslap)

Miki Miki mikulás... képekben...

Időhiány miatt inkább csak címszavakban:

-Komoly leszállópálya építés
-Titkos érkezés
-Mikulás levele olvasás (jó apróbetűs volt)
-Boldogság, csillogó szemek
-RénszarvasMarci
-Láva készítés
-Csoki csoki csoki.
....és mééég nincs vége...
-