Nem szeretnék róla túl sokat írni, mert jó lenne már agyban is túl lenni rajta.
Minden rendben ment... az altatás, a műtét, az ébredés, a hazaérkezés szóval minden.
Na jó emlékké azért nem nyilvánítom, mert torokszorító volt a félig elkábított kismanó amikor bevitték a műtőbe, és az oxigénmaszk, a monitorozás amikor kihozták...
Marcit ezennel hőssé nyilvánítom :) Számomra mindenképpen az volt és lesz, de olyan példásan és fegyelmezetten tűrte az egészet, hogy az szavakkal szinte nem is kimondható.
Még hétfőn vár ránk a doktorbácsi egy varratszedésre, aztán csak pár kontroll vizsgálat lesz még.
Na meg nekem kell majd a gyerekorvosunkhoz menni... Zoli kérdezte, hogy minek, az első válaszom az volt, hogy ráborítani az asztalt :) de megígérem, hogy jó kislány leszek és csak Zozi igazolását kérem el tőle :D
...és köszönöm a szurkolásokat, nagyon sokat jelentettek. Köszönöm a műtét utáni érdeklődést Márti, nem tudtam gép közelbe kerülni, hogy válaszolhassak.
...és köszönöm a szurkolásokat, nagyon sokat jelentettek. Köszönöm a műtét utáni érdeklődést Márti, nem tudtam gép közelbe kerülni, hogy válaszolhassak.
Jaj, de nagyon jó, hogy túl vagytok rajta! Most már irány az ünnepek :) Szerintem nyugodtan ráboríthatod az asztalt. A felelőtlen mindenét!!
VálaszTörlésSok puszi a hős Marcikának!:)
Egyetértek Mártival mindenben :-) Boldog Karácsonyt Nektek! Sok puszi
VálaszTörlésÖrülök, hogy túl vagytok rajta!!!! Ha nem is borítod rá az asztalt( na jó dehogynem:D) mindenképpen jelezd felé a felelőtlenségét, hogy más gyermeknél ne kövesse el ezt a szarvas hibát!!!!!Ölelés
VálaszTörlésJelentem, jó kislány voltam :) nem borítottam asztalt... Szépen csendben döftem viszont akkorát, hogy befejezte a kezdeti jópofizást és nem szólt/ nem mert szólni semmit :)
VálaszTörlés