2014. január 19., vasárnap

A napokban...

...annyi minden történt... 
...annyi mindent jó lenne leírni...
Na lássuk belekezdek aztán majd kiderül lesz-e belőle bejegyzés, vagy csak piszkozat marad :-) 

Betegek... már megint...
Az oviban kb két hete valami hányós-hasmenős járvány dúl... Hát... a fiúk idáig bírták... 
Zozi már hétfőn sírdogált este, hogy nincs jól, nem éhes, fáradt, inkább lefeküdne... Pár falat után hagytam is, hogy tőle szokatlan módon elaludjon hamarabb. Gondoltam fáradt is, (mondta, hogy nem aludt délben) másnap reggel kipihenten, jókedvűen ébredt, így azt gondoltam na ok megúsztuk. Persze mondogatta Ő is, hogy nem lehet beteg, mert nem tud menni szerdán a suliváróra. Nem is volt semmi gond egészen csütörtökig. 
Akkor éjjel ugyanis Marci sírása ébresztett. Már tapasztalatból tudom, ha megsimogatom és nem hagyja abba a sírást akkor jobb ha kiveszem az ágyból és megyünk a fürdőbe, jó esetben kibírja a folyosóig hányás nélkül... Ebben most sem tévedtem. Épp ücsörögtünk a kád szélén amikor hallottam, hogy Zozi is  kirohant... Gyorsan ébresztettem Apácskát, kezébe nyomtam Marcit egy vizes törölközővel és mentem segíteni Zozinak. Szegényt annyira gyötörte a rosszullét, hogy nyeklett-csuklott össze... Marci ugyanezt csinálta Zoli kezében... Kb negyed óra múlva túl a rémületen és a rosszulléten aludt mindkét gyerek. Másnap reggel természetesen nem mentek oviba, Anyu fiai voltak (óóóátkozottmunkahelyhogynemlehetilyenkorotthonmaradni) de szerencsére estére egész jól néztek már ki. Persze a hétvégi programot lemondtuk és itthon pihenget a banda. Zozi már jól van, gyorsan és könnyen átvészelte a dolgot. Marci... hát ő nagyon változóan... szombaton reggel nagyon lázas volt, de egy hűtőfürdő segítségével sokkal jobban lett, viszont brutálisan megy a hasa. Na meg étvágytalan... 

Teljesen más téma amit még le szerettem volna írni. Inkább kicsit dicsekedni ... :-D Mert már olyan régen írtam arról, hogy miket tudnak... Zozikám ír... nyomtatott kesze-kusza nagybetűkkel, de bármit és bármikor :-) Így kapok tőle néha emlékeztetőket... pl. néhány napja kérdezte mikor sütök muffint, mondtam, hogy majd hétvégén. Erre ma az orrom alá tol egy papírt ráírva, hogy mufin. Na meg hasonlók :-) Gyakorlatilag bármit el is olvas... kibetűzi és szépen összerakosgatja magában a hosszabb szavakat is. Mindezeket úgy, hogy nem tanítom rájuk. Régebben nagyon sokat játszott egy játék laptoppal amiben volt betűzős játék és akkor szépen megtanulta a betűket. Olyan kis ügyes :-) 
Nagy most a készülődés az oviban is, de főleg itthon. Zozi februárban szavalóversenyre megy. Ki is választottunk egy nagyon aranyos verset, már tulajdonképpen tudja is, csak a hangsúlyozását gyakoroljuk még. Ha kész vagyunk vele úgyis megmutatom :-) 

Marcikám.... hát az ovi nagy falat számára és számunkra is.... újra nagyon sír... Mi történt, mi nem azt nem tudom, de reggelente már itthon sírva fakad, hogy oda ő nem szeret menni... a szívem szakad meg... Ráadásul a hét elején fültanúi voltunk annak hogy az egyik óvónéni ráripakodott hogy hagyja már abba a sírást...(na ez az ami nála nem használ... persze még jobban sírt). ez adta meg a lökést, hogy akkor most beszélgetnünk kell. Szerinte és a másik óvónéni szerint  és a dajkanénik szerint is gyorsan abbahagyja a sírást amikor már nem lát. Ez egy egyszeri eset volt. (remélem tényleg így van) Szereti Marci nagyon a foglalkozásokat is, szinte az első aki ott van amikor valamit csinálnak. (a verseket énekeket tényleg tudja szépen) De ő egy olyan gyerek akivel folyamatosan foglalkozni kell, mert ezt igényli. Mindenesetre jó, ha tudja, hogy hallottuk azt a rászólást, nem léptünk fel támadóan, gondolom nem is vette annak, mert nem is annak szántuk. Mindenesetre valamit azért csak mutat az, ha a másik óvónéni van reggel akkor szinte könny nélkül megy be Marci a csoportba... áááá nem tudom már mit kellene csinálni... ha valaki tud valami varázsszót bármire nyitott vagyok... Ovit váltani nem lenne jó, mert egyrészt Anyu csak innen tudja hazahozni... másrészt a másik óvónénink egy tündér. Ő úgy szereti Marcit ahogy van, ahogy kell, ha azt igényli babusgatja, ha egyedül akar lenni akkor hagyja... 
Egyébként pedig olyan sokat változott Marci, olyan kis ügyes lett, olyan sok mindent megtanult. Mindenre nyitott, minden érdekli, csak ezek a fránya reggelek mások lennének... 



Játszóházasdi

Mielőtt belelendülök a mesélésbe leírom, mert tuti elfelejtődik az ehhez kapcsolódó "Zoziszáj":
Z:-Mikor megyünk el egy játszóházba?
A:-Hááát nem tudom, majd hamarosan.
Némi hatásszünet...
Z:-Nagy ajándék lenne... (befűzlekúgyishangsúly)
Anya:-Jó akkor mit szólnál hozzá, ha ezt kapnád névnapi ajándékul?
Z:-Semmi mááást csak ezt??
Még nagyobb hatásszünet...
Z:-...és nem lennél szomorú, ha nem adnál más ajándékot csak ezt?
Apa:-Nem hiszem nagy ajándék ám ez.
Na itt már nem kicsit kuncogtunk némán magunkban...
Z:- Mert én egy kicsit az lennék ám...
Na mi eddig bírtuk nevetés nélkül. Persze megbeszéltük, ha jóóól viselkednek akkor a következő hétvégén elmegyünk valahova.

Itt a környéken nincs olyan igazán szuper hely, így a kiválasztottunk a KACKAC játszóház lett. (itt kicsi is és nagy is megtalálja azt a helyet ahol jól érzi magát. Igen, még mi nagyok is jól mulattunk.
Nem csalódtunk nagyon jó kis hely, bátran ajánlom :-)
Sokat nem tudok róla mesélni, mert megteszik ezt a képek helyettem, de mindent elárulnak azok a ragyogó szemek és mosolygó arcok.

Nanááá, hogy én is kipróbáltam a csúszdát :-) még szerencse, hogy Marci az elején kicsit bátortalan volt :-D


Aztán persze már nem hagyta, hogy segítsünk...


Csúsztunk úgy is, mint egy nagy kukac mind az öten összekapaszkodva... csak arról nem volt aki képet készítsen :-)



2014. január 9., csütörtök