2015. február 18., szerda

Mosolyra fakasztó :)



Zoziék sok verset tanulnak mostanában a suliban. Bár a napköziben az összes házi feladatot megtanulják, de megesik, hogy a verseket át kell még venni. Ilyenkor Marci is itt sertepertél körülöttünk. Mivel mostanában egyre jobban szivacs üzemmódra vált, szinte néhány elolvasás után mondja ő is velünk. Ilyen volt a Török és a tehenek is.  Persze segíteni kellett egy kicsit, de nem is olyan könnyű vers, mint amilyennek látszik :-) 
De nekem nagyon tetszik ahogy mondja, pláne ahogy beleéli magát :-)

2015. február 17., kedd

Amikor...

...már azt hiszed megúsztátok... akkor támad a láz, az orrfolyás, a köhögés, a fájdalom...
...naná, hogy két nap múlva a másik kincs szeme is a láztól csillogó...
...azt, hogy alig élsz már észre sem veszed...
...csak a hajtás, a munka... de az összes gondolatod máshol van...
...áldás, hogy van Mami aki segít gyógyítani, vigyáz rájuk...
...már azt hiszed fellélegezhetsz, mert jól vannak...
...de nem...
...délben jön a telefon, hogy újra lázas...
...szökés a munkahelyről, hogy orvoshoz vidd...
...kikönyörgött, kicsikart, kihisztizett egyetlen nap amíg otthon ápolhatod...
...nehéz... most nagyon nehéz...
Egy kétségbe esett, elkeseredett estén íródtak ezek a sorok... Piszkozatba tettem, mert minek nyafogjak... de hát ez van... ezek is mi vagyunk... Az elmúlt két hetünk erről szólt. De szeretném azt hinni, hogy kész, vége, túl vagyunk rajta.
Kicsit összekaparom magam... és majd jövök. ...mert történnek mosolygósabb dolgok is.