2012. szeptember 17., hétfő

Marci...

...ismét beteg volt. Remélem valóban csak múltidő már...
Pénteken mentünk Zoziért az oviba, kicsit hamarabb értünk oda, így az udvaron játszottunk. Mászókázott, csúszdázott Marci. Imádta, én pedig élvezettel és nem kis büszkeséggel figyeltem milyen ügyesen mászik fel a csúszdára és milyen ügyesen csúszik onnan le :)  Na egy cseppet elhúzódott az ébredés a középsősöknél én pedig nem szoktam csak úgy berontani és kihozni Zozit, hanem most még van időm várakozom türelmesen. Marci viszont mindent végig tapogatott, öltöző folyosót, mosdókat, padokat... 
Na valószínűleg Marci itt nyalhatott be valami vírust... legalábbis más tippem nincs, mert nem voltunk sehol máshol... Éjjel ugyanis sírva ébredt... gondoltam ismét eldugulhatott az orra, bár már két napja rendben volt. Hát sajnos nem, tűzforró volt a kis teste. Nem mértem lázat, mert végül is tök mindegy, hogy 38,6 vagy 38,7-et mutat a hőmérő, hanem gyorsan adtam neki egy kúpot. Szépen gyorsan hatott is, fél óra múlva már aludt a kezemben nyugodtan, szinte majdnem láztalanul. Reggelre viszont ismét nagyon rosszul volt, csak sírt és egyszerűen nem tudtam megvigasztalni sem... ő pedig csak mondta-mondta a saját kis nyelvén a panaszait, de nem értettem belőle egy kukkot sem... (de jó lenne ilyenkor egy fordító gép) Összekészülődtünk, és a szakadó esőben irány az ügyelet... egy idős doktornéni volt, megvizsgálta, ő is vírus fertőzésre tippelt így semmi gyógyszert nem írt fel. Sok folyadék, lázcsillapítás. Egész nap hintázott a láza, amikor jobban volt akkor még egy kis levest is evett, de a déli alvás után megint csak rongybabaként feküdt a kezemben... Na ez a legborzasztóbb érzés...  Jött az este, lázasan aludt el, és még a kúp sem használt. Egész éjjel nagyon forró volt. Hajnalban adhattam ismét lázcsillapítót, na az akkor végre ismét használt, levitte a lázát és azóta kop-kop-kop láztalan. A kis szemein ugyan látszik még a bágyadtság és olyan ide-oda ledőlő, kézbebújós kismanó. De már van kedve kicsit rosszalkodni is :) Nem tudom mikor örültem ennyire annak, ha valami galibát csinált :) 

3 megjegyzés:

  1. Köszi Anyus, jól van már :) betegség ahogy hirtelen jött, úgy el is illant szerencsére gyorsan és nyomtalanul. Nem tudom mi volt ez, de a lényeg, hogy túl van rajta.

    VálaszTörlés