Ígértem nemrég, hogy felteszem azt a verset amit olyan aranyosan mondott el Zozi egyik este. Amikor elővettem a kamerát, hogy felvegyem akkor viszont nem akart megállni egy versnél, hanem csak úgy ontotta magából a nemrég tanultakat. Na meg a régieket is, azokon jókat nevettünk, mert előfordult, hogy átköltötte :)
Na így született ez a kis őszi csokor :) Gondolom nem kell mondanom mennyire imádom ahogy mondja :)
A könnyebb érthetőségét pedig a szövegek:
Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél
Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.
Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha a fejem fölé teszem,
látom, nagyobb, mint a fejem.
Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal-éjjel
óriási tenyerével
befödné a fejemet.
A kállói szőlőben
Két szál vesszőben,
Szíjja-fújja fújdogálja,
Harmat napos hajdogálja,
Sűrű, sűrű raf-raf-raf.
Két szál vesszőben,
Szíjja-fújja fújdogálja,
Harmat napos hajdogálja,
Sűrű, sűrű raf-raf-raf.
A tokaji szõlõhegyen két szál vesszõ,
Szél fújja, fújdogálja, harmat hajdogálja.
Hol a tyúknak a fia? Talán mind fel kapdosta.
Csűr ide, csűr oda, kass ki bárány, kass oda.
Hol a tyúknak a fia? Talán mind fel kapdosta.
Csűr ide, csűr oda, kass ki bárány, kass oda.
Egyik Péter, másik Pál.
Szállj el Péter!
Szállj el Pál!
Gyere vissza Péter!
Gyere vissza Pál!
Tökéletesen érthetően mondja, és hipercuki, ahogy mutogatja:)
VálaszTörlés