Egy két-lábon és négykézláb járó humorbomba :)
Igazi vidám, mindene vigyorgós rosszaság. Szándékosan keresi, hogy mit tud rosszalkodni, közben figyeli, hogy mit szólok hozzá :)
Annak idején Zozi is hasonlóan próbálgatta a határokat, így van ezzel most Marci is. Én pedig nem túl következetesen, hangulattól és a kialvatlanság mértékétől függően próbálom humorosra venni a dolgokat. Félreértések elkerülése végett: soha nem zavar, ha szétpakol, vagy a lábam alatt van.
Hogy miket csinál?
Pl:
-mosásnál a már szétválogatott koszos ruhákat a lakás minden pontjába széthordja,
-a mosógépet rendszerint átprogramozza, még szerencse, hogy csak a centrifuga gombja érdekes számára, így max víztől csöpögve veszem ki a ruhákat, ha véletlenül valamiért nyitva maradt a fürdőszoba ajtaja és Marci ezt észrevette :)
-Az már meg sem lep, hogy a konyha szekrényekből kipakolja az edényeket…
-vagy a mosogatógép lehajtott ajtaján ücsörög…
-vagy Zozi szekrényéből (sose a sajátjából) kirángatja a ruhákat…
-vagy a konyhában egy közepes méretű vödörben tárolt krumplit szanaszét gurítja…
-vagy az összes vöröshagymáról megpróbálja a héját leszedegetni…
-vagy kikapcsolja a számítógépet amikor épp valami „nagyon fontosat” írok vagy olvasok…
-vagy megkaparintja a tölteni csatlakoztatott telefonok zsinórját és addig rángatja míg az ki nem jön a konnektorból…
-vagy…vagy… vagy… órákig sorolhatnám :)
De imádom:) Nagyon bújós lett mostanában, sokszor nyújtja a kezét, hogy vegyem fel, dugja a kis arcát, hogy pusziljam meg, arcomra tapasztja a kis száját, nála ez a puszi :) aztán ha épp humorzsák kedvében van akkor „rátrombitál” az arcomra :)…és nevetünk…
Imádja, ha végigpuszilgatom minden porcikáját, hangosan kacag hozzá, tolja el a fejem, hogy a következő pillanatban már provokálhassa a következő csiklandozós puszikat :)
Persze van amikor nem humorzsák, hanem méregzsák… olyankor rendesen odacsap… de szerencsére már egyre gyakrabban jön utána a simogatás is bocsánatkérésül.
….ééééés, el ne feledjem, vééégre vette a bátorságot és elindult… rendesen, elengedett kézzel sétálgat. Ha siet, akkor rögtön mászni kezd, még nem jött rá, hogy két lábon gyorsabb :) Nem siette el, bár nem voltam miatta ideges, mert Zozi 16 hónaposan szánta rá magát.
...és ilyen Ő:
Ilyen, mikor alszik :) mindig imádom a nyugodt babapofiját :) Na persze Apa kezében a legédesebb a déli szieszta.
Az egyik nap amíg elkészítettem a reggelijüket és olyan jóóól elvoltak Zozival a mi szobánkban, a művészúr alkotott. A festővászon pedig nem volt más, mint a mi ágyunk lepedője... Tehát ez a kép fogadott:
Nálunk minden fájdalomra, bajra, rosszkedvre gyógyír tud lenni, ha a konyha ablakon kikukucskálhatnak. Általában külön-külön de most nagy volt az egyetértés, avagy két jó testvér egy széken is elfér. Illetve van még egy közös mesenézős és egy oviba indulós kedvenc:
