Juppiiiii!

Éssss igen!
Büszkeségem kimondhatatlan! 

Ötödik éve küzd érte Zozi! Minden álma, hogy kezet foghasson a Polgármesterrel.

 
Megérdemelte.

Képekkel majd jövök az esemény után.

Tanévzáró

Na végre nálunk is megvolt a tanévzáró. 
Jó sokára... nem így szokott lenni.

De még kicsit visszakanyarodok az utolsó sulis napra. Hamarabb el kellett hozni a fiúkat.  Így én is rövid napot dolgoztam.  Miután begyűjtöttem őket, elballagtunk a zeneiskolához, mert a bizonyítványokat aznap délután osztották.
Na jó, Marciét hamarabb, a nyílt órán megkaptuk. Ja, hogy arról sem írtam... ...szóval volt. 
Marci is példás eredményt produkált szolfézsból.
Na tehát, Zozi zeneiskolás bizije full példás. Ügyibogyóim. Kapott két könyvet, és két oklevelet. Az egyiket az eredményért a másikat a zenetörténeti vetélkedőért. Valamint lehetőséget, hogy részt vegyen a tehetség gondozó napokon. Ez is megvolt már, majd írok róla.

Na tehát a zenesulis bizi kipipálva. Jöhet a sulis.
Ezzel ott tartottam, hogy későre tették. Mindig az első szünidei vasárnap szokott lenni. Most pedig az azt követő szombaton.
Nagy volt az izgalom.  Számomra komoly dilemma volt,  hogy melyik gyereket kísérjem. Marci mégiscsak élete első bizonyítványát kapta... Zozi pedig búcsúztatja az alsó tagozatot és a tanító néniket.  Na meg őt kérték fel,  hogy búcsúzzon azoktól, akik mennek 8 osztályos gimibe. A mi osztályunkból ketten,  plussz egy gyerek költözik.
Végül abban maradtunk Apával, hogy ha Marci nem lesz kitűnő, akkor őt kísérem, mert bizony nagy sírás várható. 
Ezt azért tudtuk volna meg előre, mert a kitűnő tanulók neveit osztályonként felsorolják és az igazgató átad egy oklevelet. 
Nagyon izgultam én is... szinte levegőt sem vettem amikor az osztályukhoz értek. Éééés, igen!!! Elhangzott a neve.
Nagyon reménykedtem benne,  hogy így lesz. Amiért nem voltam teljesen biztos benne az az, hogy Marci tanító nénije túl szigorú,  túl sokat vár, de keveset ad... dícséretet szinte sohasem... soha egy plussz feladatért nem kapott Marci még egy piros pontot sem... Így meg aztán szépen lassan leszokott arról,  hogy túlteljesítsen... De a felmérői mindig nagyon jók voltak. 95-100%-ok.

Zozinál sima ügy volt.  Nagyon sejthető volt,  hogy meglesz a csupaötös.
Bánatára nevelőtestületiről lecsúszott, de így is 3 dícsérete volt. Marcinak kettő.

Nagyon boldog vagyok,  hihetetlen büszke rájuk, mert ez az ő munkájuk. Hogy őszinte legyek, nem nagyon gyötörtem őket az itthoni gyakorlással. A házi feladat mindig kész volt, néha-néha egy-két feladatot átbeszéltünk.
Jövőre biztosan oda kell figyelni jobban, hiszen a 2.osztály nem könnyű  és 5.-ben már nem lesz tanítónő,  aki megnézze  hogy kész-e az összes lecke.

Zoziéknál a búcsúztató olyan nagyon megható volt,  hogy kb a 2. percben sírt mindenki... Zozi kezdte a műsort a búcsúversével. Az egyik elköszönő kislánynak végig potyogtak a könnyei. Mire Zozi végigmondta, már ő is nagyon küzdött... Aztán a tanító nénik jöttek... egy közös énekkel kezdtek a gyerekek.  Hát sírt ott mindenki,  gyerek, felnőtt... Bizony bizony ilyen tanító néni,  mint K néni több nincs a világon.
A végén volt nagy ölelkezés.

Na mikor mindenki jól kibőgte magát, jött a program többi része.  Nálunk már hagyomány,  hogy egy éttermi ebéddel ünnepeljük meg a tanév végét.
Most is így volt.  Annyi különbséggel, hogy most volt némi ajándék is. 
Már évekkel ezelőtt megbeszéltük Zozival , hogy ha jó lesz a bizi  negyedik osztály végén kap egy telefont.  Pontosabban a felét.  Nálunk az úgy van  ha valami nagyobb dolgot szeretnének   a  felét összegyűjtik a másik felét pedig megkapják.  Így Zozi egy telefont kapott   Marci pedig egy lego techniket nézegetett egy ideje  azt kapta meg.
Nagy volt az öröm.

Na ezennel a 2017/2018-as évet bezárom. Túl vagyunk rajta,  nem volt könnyű év, de sikeres volt. 

Marcis Anyák napja

Csütörtökön volt Marciék osztályában az Anyák napi ünnepség. 
Délelőtt várták a Mamákat, délután pedig az anyukákat.  Hát fura volt így külön... nekem úgy teljes, hogy mellettem ülnek a mamák. 

Úgy volt hirdetve, hogy 4-kor kezdődik.  Hát cseppet korábban, 3/4-kor értem oda, azzal a jól megfontolt szándékkal, hogy olyan helyre tudjak ülni, ahonnan jól látom Marcit.
4 előtt 1-2 perccel még az iskola ajtajában voltunk,  mert be volt zárva az ajtó...
Hogy miért az csak később derült ki... akkor amikor kinyitotta E néni. Sorfalat álltak a csöpp gyermekek. Na nekem könnybe is lábadt a szemem rögtön, olyan kedves gesztus volt.  Amikor odaértem Marci elé, kézenfogott és bekísért a szépen feldíszített terembe.
Mondtak verset,  énekeltek, magyarul is angolul is. Édesek voltak.  Nekem külön meglepetés volt a vers, mert Marci olyan jól titkolta, hogy mit mond  hogy nem derült ki. Egyszer ugyan rákérdeztem  hogy gyakoroljuk-e, de nem engedte, mert akkor megtudom. 
A műsor végén kaptuk meg az ajándékokat. Ők is rajzoltak rólunk egy portrét, és kaptunk virágot meg egy kis fából készült szivecskét.
A helyválasztás olyan jól sikerült,  hogy Marci pont mellettem állt. Néha-néha megfogta a kezem.
Szép délután volt.  Kicsit könnyes, megható, kedves.
Hazafelé természetesen járt a gombóc fagyi.

Zozival az Anyák napja

Hétfőn délután tartották Zoziék az Anyák napi ünnepséget. 
Gyakorlatilag ez volt az utolsó olyan igazi igazi megható bőgős műsor.
Ötödiktől már nem szeretnek szerepelni, már dedósnak tartják a verseket, cikinek a pityergő anyukákat.  Legalábbis Zsuzsannáéknál ez volt.
Na de Kati néni és Ica néni nagyon kitett magukért. Nagyon ott volt ez a műsor.
Már hetekkel előtte készültek és most kivételesen nem derült ki, hogy mivel. Annyit tudtam, hogy van saját kis produkciója az összes gyereknek. Volt egy fal, ami tele volt ragasztva az anyukákról készített portréval. De csak a végén kaptuk meg, addig csak találgattuk melyik rajz ki lehet. Mondjuk én jól tippeltem.
Megvoltak a szokásos versek, énekek. Közben egy-egy zeneiskolás játszott egy darabot. Zozi most a gitárját vitte, egy nagyon klassz keringőt pengetett el.
Aztán mikor már minden gyerek mondott verset és azt gondoltuk, hogy vége van, Kati néni kiállt középre és a ezekkel szavakkal konferálta fel a következő műsorszámot :
-Ezek voltak a nagy költők és írók. Most pedig hallgassuk meg mit tudnak kis írók és költők.
Ezután minden kisgyerek elővett egy saját maga írt fogalmazást és felolvasta.  A téma persze az volt, kinek milyen az anyukája.
Zozi egy kis verset is írt a fogalmazásába szőve.
Nagyon érdekes volt hallgatni milyennek látnak minket. Nagyon megható volt. Na jó biztosan mindenki csak a jót írta, de olyan hihetetlen szeretet áradt a gyerekekből, hogy az leírhatatlan. 
Tudom, hogy sokszor van ilyen gondolatom, de tényleg most kellene megállítani az időt.
Fantasztikus délután volt.

Weiner hét a zeneiskolában

Biztosan volt már ilyen cím, nem kerestem vissza.
A múlt héten tartotta a zeneiskola fennállásának 75. évfordulóját. Bár nem ebből az apropóból, -de ezt is ünnepelték- tartották a Weiner hetet.
Ilyenkor minden nap koncertek vannak. Hétfőn G bácsi, Zozi hangszertanára tartott egy koncertet. Ő nemcsak zenetanár, hanem előadó művész is. Van egy együttese, ami főleg a gyermekeiből áll, illetve a saját szerzeményeit adják elő. Nos, ebből kaptunk némi ízelítőt hétfő délután-este.
Jó kis koncert volt, nem egy megszokott. 
A többi napon is fantasztikus programok voltak, de hát más dolgunk is van, mint a zeneiskolában koncertet hallgatni... így kihagytuk a kedd, szerda, csütörtököt.
A pénteket nem... ugyanis azon Zozi is fellépett. Tudom arról volt szó,  hogy most  pihentetjük a hangversenyeket, tanulmányi versenyeket, de hát mégis csak egy városi rendezvényre hívták...
A pénteki program a népzene témát járta körbe. Így minden olyan hangszer szerepelt ami népzenét meg tud szólaltatni. Ezt kiegészítették a népdal tanszakosok énekei is.
Zozi három új darabot kapott citerára, ezeket játszotta. Bár tudta kívülről,  de izgult nagyon és mankónak ott volt a kotta is. De nem is nézte.
Ügyesen, hiba nélkül   tökéletesen játszotta végig.
Szóval ismét büszke vagyok rá. 

Marci nyílt órája

Hétfő délután fedeztem fel,  hogy Marciék osztályánál egy papírlap van kifüggesztve  miszerint szerdán reggel nyílt órát tartanak, várják a szülőket.

Kedden klasszul ki is ment a fejemből, hogy szóljak bent, hogy később megyek...
Így kedd este telefonáltam, hogy mi a helyzet. 

Még ezután sem mertem mondani Marcinak csak a suliban tudatosult benne, hogy maradok én is. Jaj de örült 🙂

Szerintem minden gyerekhez ment vagy 2-3 felnőtt,  de az tuti  hogy többen voltunk, mint a gyerekek. 

Roppant intenzív óra volt. Rengeteg feladatot megoldottak. Ügyesen ráadásul. Sok volt a mozgás, nem tudtak eltunyulni óra közben a lurkók. Marcival nagyon meg voltam elégedve,  sokat jelentkezett. Párszor fel is szólította  E.néni. Jól válaszolt. Bár mögötte ültem, de lehetett látni, hogy gyorsan és hibátlanul dolgozott. Nagyon tetszett.

Gyorsan elrepült az az egy óra. Jó lett volna még maradni. Ezt szerintem Marci is így gondolta, mert kicsit el is pityeredett amikor vége lett az órának és készülődni kezdtünk.

Lőttem néhány Marci-háta fotót...

Bizonyítottak...

Megkapták a fiúk a félévi bizonyítványt pénteken. Előtte csütörtökön Zoziéknál szülői értekezlet volt. De hiába győzködtük Kati nénit,  nem árulta el kinek milyen lett... pedig megígérte az összes szülő, hogy titokban marad, hajthatatlan maradt és csak mosolygott.
Így aztán pénteken reggel nagy izgalommal vártuk a sulikezdést.  Én meg a délutánt. 
De a kíváncsiságom töretlen volt annyira,  hogy délelőtt belekukkantottam az enaplóba.  Ééés igen ott volt. Gyorsan felhívtam Apácskát és megosztottam a hírt vele is. Délután pedig igyekeztem nem túl vigyorgó képpel végighallgatni az ő szájukból az örömhírt. 
Szóval le a kalappal mindkét kismókus előtt,  nagyon szépen teljesített mindkettő. 
És hogy milyen? 
Hát ilyen...
Tessék  ☺

MaiMarci... avagy megáll az eszem...

- Tudom mennyi pénzből lehet telefont venni. Két húszezresből, egy kétezresből, egy ezresből. Az 43000 forint.

Hm...
Jjja...
Khm...

Ahan így már értem miért unalmas,  hogy mások még azt tanulják mennyi 2+3
(De bakker honnan tudja?????)

Mi történt?

Én nem tudom mi történhetett az első c-ben az elmúlt héten...
Hétfőn reggel a legkisebb iskolásunk amikor beértünk az osztába, szó nélkül kipakolta a holmiját, elvitte a helyére a táskáját, a törölközőjét, elkezdte lepakolni a még meg nem érkezett gyerekek székeit. Úgy kb mintha azt mondaná, hogy süt a nap, úgy közölte, hogy ha akarok menjek mostmár dolgozni.
Hm. Örültem. 
De tegnap már út közben mondta Marci,  hogy be se kísérjem. Végülis muszáj volt,  mert a tanító nénivel beszélni szerettem volna. 
Aztán ma már azt pedzegette, hogy ő Zozi iskolájától egyedül akar menni. Megbeszéltük, hogy miután nekem is arra kell mennem, így kénytelen lesz az iskola bejáratáig elviselni útitársnak.
...megengedte... 😁

Egy kicsit olyan érzésem van,  mintha jóóó távol akarna tartani, ne lássam hogy az iskola mellé jár. 😁

Vagy iskolás lett?

😁😁😁

Meglepi

Ma egész nap csavarogtunk. Kellett még egy s más a nyaralásra. Délutánra értünk haza.  Itthon is majd megfőttünk, így nem is csoda, hogy csak pihegtünk és bámultunk ki a fejünkből. A fiúk klasszul elvoltak a szobájukban. Zozi olvasta a legújabb Ropi naplója szerzeményt, Marci pedig labirintust oldott meg.
Egyszer aztán olyan nem megszokott hangokat hallottam. Marci a konyhában ténykedett. Vacsorát készített 😊  Vajas kenyeret párizsival és majonézzel.
Hát a nap legpompásabb falatjai voltak  ☺
Aztán Zozi sem akart lemaradni, így Apa sem maradt éhen 😁

Zozis Anyák napja

Tegnap volt.  Fél 5-kor kezdődött.  Igaz úgy bő 20 perces késéssel kezdték a gyerekek a műsort, mert az egyik fiúnak valami vizsgálatra kellett mennie és így végzett.  Addig viszont K.néni tartott egy rögtönzött szülőit. Így legalább megtudtam időben,  hogy jövő pénteken nem lesz suli..  Hétfőn viszont kirándulni mennek.  Budapest az uticél.  Parlament,  Hősök tere,  Margitsziget.  Vonattal,  trolival, villamossal. Jaaaj de hosszú nap lesz ez nekem...  Mire hazaérnek azthiszem lesz ezerrel több ősz hajszálam...
Na de visszakanyar:
Hosszú,  nagyon hosszú műsor volt.  Mindenki szerepelt. Három részre lehetett osztani,  az elsőben verseket mondtak, de hogy ne legyen annyira egyhangú,  közben a zeneiskolások egy-egy dalt eljátszottak.
A második részben Anyák napi jeleneteket adtak elő. Szám szerint hármat. Zozi az egyiknek a főszereplője volt. 
A harmadik részben táncoltak.  Ez meglepi volt,  mert ezt nem árulta el. 
Nagyon izgultak, nagyon sokat készültek.  Ügyesen adták elő az egészet. Nem volt az a full megható könnycsorgatós műsor, mert tele volt vidám elemekkel.  Pont jó volt,  nekik, nekünk való volt.  Magukat adták,  kiskamaszosan,  kicsit szégyenlősen, de azthiszem mindenki nagyon élvezte.  Legalábbis én nagyon.