Pecások

Na és, hogy miért is vagyok én ma szinte egész este a gép előtt??? Hát mert elmentek a pasik pecázni... vagyis hát a nagyobbak. A két Zoltán éjszakai horgászatra ment :-) Bizony ám...

Zozi már régóta rágja a fülemet, hogy micsoda igazságtalanság, hogy ő nem mehet horgászni Apával éjszakára, pedig szeretné látni a holdat, meg a csillagokat és szeretne sátorban aludni. Na ezt egyik este így elmeséltem a családfőnek és Ő nagy könnyelműen  igent mondott elsőszülöttje kérésére. Most az idő is aránylag kellemes, remélhetőleg a szúnyogok is túl vannak a vacsorán mert ma felkerekedtek, és sátorozni indultak a vízpartra. Hát a tapasztalatokat majd egyszer megírom.

Első hírek szerint épp elkerülte őket egy vihar, fúj a szél, sátor felállítva, matrac felfújva,  Zozi rosszalkodik, Apa még bírja :-) 

Hopp éppen érkezett egy kép: 

Még egy, Zozi és a hatkilós ponty :-)

Láblógatós szombat és pecázós barátos vasárnap

Ez volt a hétvégén. Szombaton semmi különös, készültünk a vasárnapra. Sütöttem délután kakaós csigát, Zozi ott kuktáskodott mellettem :)
Vasárnap reggel pedig Apácska hajnalban, mi pedig reggeli után indultunk útnak. Jöttek velünk a barátaink, sejtettük, hogy jó buli lesz :) az volt. itt voltunk Csakis ajánlani tudom, nagyon klassz hely, sokat járunk ide. Most miénk volt a sziget :) ami gyerekek szempontjából is nagyon jó, mert teljesen biztonságos, teljesen körülöleli egy jó vastag nádfal a szigetet. Vittünk pácolt husit, azt megsütöttük, így a pocak sem korgott. A fiúk horgásztak, fogtak jó nagy halakat, mi pedig gyerekekkel játszottunk, heverésztünk, beszélgettünk.
Képek: (kattra nőnek)

Ez van...

Komoly listát írtam, hogy mi is az amit feltétlenül le szeretnék írni. Meglátjuk meddig alszik a banda és meddig hagynak...
-Marci -Zozihoz hasonlóan- bekerült a Kismama újságba a Megérkeztem rovatba :)  Na jól van ez nem olyan nagy szám másnak, de én igenis örülök neki :) Ez az újság is megy az "emlékes" dobozába.
-Így majdnem 7 hónaposan sem kapkodja el a mozgást, kicsit (nagyon) lusta a drágám. Forog minden irányba, kúszni nem nagyon kúszik, illetve próbálkozik, de kevés sikerrel. Nagyokat szoktam röhögni rajta, mert eszméletlenül aranyos, ahogy mint egy kis hernyó, először feltolja a fenekét magasra, aztán vesz egy pillangó-úszás szerű mozdulatot és orral érkezik.  Persze ez nem tetszik annyira, általában sírással végződik... A hátán ügyesebb, megtámasztja a lábát, felemeli a fenekét és szintén dobja magát a feje felé. Meglepő, mekkora távokat képes így megtenni. Ja, és csücsül néha egészen hosszú percekig. Na jó én ültetem fel, de imádja hogy többet lát a világból.
- Hozzátáplálunk. Na persze nálunk semmi sem úgy történik, ahogy a nagykönyvbe van írva, na ez sem kivétel :) Alma jöhet, krumpli nem, zöldségek egyáltalán, sütőtök bármilyen mennyiségben. Eddig ok, még bevallható ... az viszont nem annyira, hogy imádja a kenyérhéjat, a húsleves levét, a benne főtt egész répát, a banánt, a csokoládét... De úúúgy tudja nézni amikor eszünk, hogy nem lehet nem adni egy-egy apró falatot, vagy nyalintásnyit.
-Ja és fogak... van már egy félig kibújva, kettő épp csak áttörve, egy látható, de nem áttört állapotban. Az éjszakák? Brutálisak... kb. 10 percenkénti felsírás...
-Ha már Marci... Pont ma voltunk tanácsadáson, a méretei: 9600 gr és 71,5 cm. Dokibácsi meg van elégedve vele. Sajnos most már tápszer is kell folyamatosan, mert amit fejni tudok az max. 1 esetleg jobb napokon 2 etetésnyi tejecske. Kimondhatatlanul bánt... Annyira jó lett volna ha úgy tudom táplálni ahogy Zozit. ...és bárki bármit is mond, és én is ha józan ésszel gondolom végig, az eszemmel tudom, hogy felnő így is és örülök, hogy ennyi is volt. ...de a szívem akkor is facsarodik, hogy képtelen vagyok megadni neki ugyanazt amit Zozi kapott. Nála olyan természetes volt (és még tejtesónak is jutott 10 hónapig) most pedig annyira értetlenül nézem a napról-napra fogyatkozó tejcsit.
-Zozi dumája hihetetlen, észre sem vettem, hogy mikor lett ekkora a szókincse, de hihetetlenül jókat lehet vele beszélgetni. Olyanokat mond, hogy sokszor csak lesek... most nem a beszólásaira gondolok, hanem amikor csak úgy beszélgetünk. Olyan régebbi dolgokra is emlékszik, amit én már régen elfelejtettem, de ő nem... (tudom öregkori elbutulás :)) (persze arra nem akar emlékezni, hogy hova rejtette el Apa óráját és napszemüvegét)
-Próbálgatja a pelenkamentességet, hát úgy jellemezném, hogy vagy-vagy... Vagy annyira ügyes és szól, akár naponta többször is, de vannak napok amikor reggel tiltakozik, ha nem adok rá pelenkát és akkor általában nem is sikeres a dolog. Viszont nagyon zavarja, ha nem egyedül vagyunk itthon, olyankor alig lehet rábeszélni a bilizésre, ezerszer jobban megy, ha nincsenek  a többiek. A betegség nagyon visszavetette, persze nem is próbáltam szóba sem hozni amíg nem volt teljesen jól. Mindegy, nem sürgetem, ideje van még rengeteg, és pontosan tudja, mit szeretnék.
-Zsuzsi rejtélyes módon összetörte magát... állítólag fogóztak az udvaron valami mászókán és úgy esett, hogy a egyik arcán jókora seb lett. Fura, hogy sehol máshol, se kezén se lábán csak az arcán... Természetesen esély sincs rá, hogy szombatig rendbe jöjjön... akkor megyünk az édesanyjához...
-Hosszú hétvégén voltunk megnézni a halakat... Hát majdnem elmaradt, mert itt hétfő reggel szakadt az eső... Apa azért elindult, és 11 körül mi is mentünk utána. Bár halat nem is láttunk (...) de csodálatos volt a jó levegőn a nyugalom... Marci szinte az egész napot átaludta, Zsuzsi és Zozi játszótereztek, Apa pecázott én pedig végre nyugiban kiolvastam egy újságot. (az élet apró örömei)
-és végül, hogy ne csak csöpögős cukorszirup legyen... Az elmúlt két hétben több alkalommal randiztam... a fogorvosommal... Bár semmi sem fájt, de a másfél évvel ezelőtti műtét helyén lett egy cseresznye nagyságú dudor. Azt gondoltam, annyi mindent sikerült túlélni, lúzerség lenne egy ilyen dologtól meghalni, így meglátogattam a világ legnormálisabb fogdokiját. Közölte, hogy újra egy ciszta, fel is vágta az ínyem, hogy tisztuljon, de ez csak ideiglenes állapot, jövő héten szerdára kaptam időpontot a szájsebészetre... Most, hogy tudom mi vár rám, nem annyira várom... Drukkok ide...
KÉÉÉÉPEEEK!!!!!!!


 Így alszik mostanában Marci, belefúrva az arca egy puha takaróba, és a háta mögött egy másik puhaság. Figyelmetekbe ajánlom a kis kezét :) nincs ám elkötve cérnával a csuklója :DDD












Így iszik Zozi :)


























Pecás pillanatok, még szivárványt is láttunk :)


























Na hogy méri a horgász a gyerek súlyát??
Hát ííígy...




 




Így csücsül Marci :)


















Hát jól megdolgoztatott,  de sikerült lefényképezni a fogacskát :)

Kellene...

...valamit írni... Nem azért nem írok, mert nincs mit, csak ... mert csak...

A nálunk levő naaagy-nagy kuszaságban kicsit elveszek mostanság. Zozi időnként tombol. Hát nincs könnyű helyzetben... pont belemászott a dac és hisztikorszakba, plussz még kapott egy kistestvért is. Talán mostanában eszmélhetett rá, hogy ez a bőgőmasina most már mindig itt marad, mert kb. egy vagy két hete mehet ez a hihetetlen üvöltés. (tudom oroszlán, üvöltéssel intézi a dolgokat) Nappal még csak-csak el lehet terelni a figyelmét, de éjszaka, ha nem tudok azonnal ugrani, a harmadik másodpercben szerintem már a szomszédok is ébren vannak... ...biztosan imába foglalják a nevünket... De a másik véglet pedig az, hogy ölelgeti-szeretgeti Zozi Marcit. Próbálom bevonni Marci körüli teendőkbe, ha nyafog Öcsi akkor ringathatja, adhat neki cumit. No ez utóbbit nem kell erőltetni, mert ha kell ha nem mindig nyomkodja Marci szájába :) Ő pedig persze rögtön kiköpi. Erre Zozi: -Óóó Maaarci!! Ááá!  Hamm! Na meg lehet őket zabálni ilyenkor.  (A kisképek kattra szokás szerint megnőnek)

Hétvégén kicsit kiruccantunk a jó időben megnézni, hogy vannak-e halak. Egy új helyen voltunk, csodaszép, plussz nagyon gyerekbarát is. Játszótér, játszókuckóval, mini-állatkert (tényleg nagyon mini) szépen parkosított kert stb. Zozit és Zsuzsit szinte egész délelőtt nem láttam, csak ha éhesek vagy szomjasak voltak. Marci pedig aludt a jó levegőn illetve amikor nem aludt akkor evett :)

Tegnapelőtt kicsit átrendeztük a kispasik szobáját. Na nem hobbiból tologattuk a bútorokat, hanem, mert Zozi őrült dolgokat produkált... Az ablak alatt volt eredetileg egy fotel. Nagyon szerettem, mert kényelmesen lehet benne szoptatni. Na a kis drágám felmászott rá, onnan a radiátorra, onnan pedig az ablakpárkányra... Mindezt kb 20 másodperc alatt... Én meg minimum két infarktust és három agyvérzést kaptam egyszerre amikor megláttam... Próbáltam higgadtan odamenni és leszedni, nagy és komoly beszélgetés következett, hogy mennyire megüti a kis buksiját ha onnan leesik és akkor bizony menni kell a kórházba. Nagy és komoly bólogatás volt a válasz bocsánatkérő puszival megspékelve. Másnap délelőtt fura hangok a gyerekszoba felöl, kérdezem Zozi mit csinálsz? Válasz semmi... Settenkedek befelé, mit is csinál a fiam, de már csak a függöny lebbenése árulkodott arról, hogy ismét felmászhatott... Így nagyon gyorsan kellett rendezkedni.

Szerdán megejtettem a hathetes kontrollvizsgálatot a dokibácsimnál. Majdnem minden tökéletes. Azért csak majdnem minden, mert valahogy a vérzés csak nem akart elmúlni, hiába vártam. Na erre kaptam gyógyszert. Kiváltottam, és rossz szokásomhoz híven rögtön a betegtájékoztatót olvastam... szoptatás alatt nem ajánlott a szedése, mert a tejelválasztást gátolja... Hát cseppet sem örülök neki, mert így, hogy mindkettő igényt tart a tejcsire épp csak elég... Így aztán csütörtökön amikor tanácsadáson voltunk Marcival a biztonság kedvéért írattam fel egy doboz tápszert... Csak akkor fogom kiváltani, ha tényleg csökken a mennyiség... Na és töredelmesen bevallom, csak esténként veszem be a gyógyszert a napi kettő helyett. Hátha így is elég... És ha már tanácsadás, nagyon meg volt elégedve a doki Marcival, szépen gyarapodik, most 5080 gr és 57,5 cm.

Még egy érdekesség: Anyu hozott át újszülöttkori képeimet :) A kép minősége korára való tekintettel nem túl jó, de elnézhető azért... Íme: Elég Marcis nem???

Ja és vettünk kenyeret. Na ez nem hír, mert naponta szoktunk... De nem ekkorááát :)

Csak, hogy friss Marci kép is legyen, október első napjaiban készült,

így tartja a fejét :)

Itt az erkélyen levegőzött :)

Ez csak úgy...

...És feltétlenül akartam egy csibész-Zozit :) Egyszerűen imádom ezen a képen :)

Hát jó pár dologgal le vagyok maradva...

Akkor először is a névnapozós: A bulizás jól elhúzódott, mert tudvalevő, elég kiterjedt famíliával rendelkezünk. Így a buli a napját megelőző hétvégén kezdődött és az azt követő hétvégén is tartott :)  A napján sem valami szokásos módon ünnepeltünk. Ugyanis Zoli aznapra kapott időpontot kontrollra, így Pesten voltunk. Ott szerencsére mindent rendben találtak. Így bosszúságot csak a várakozás jelentette, ami több órán keresztül tartott, pedig időre mentünk. Az ajándékokat nem részletezem, volt ez is, az is, mindenféle jobbnál jobb dolog kicsinek nagynak egyaránt. Nálunk ez a nap nem csak a fiúk névnapja, mert bár nőnap is van, de Anyu szülinapját is aznap ünnepeljük. Úgy szoktam mondani: emeletes ünnep.

Az elmúlt két hétben volt még dokibácsi látogatás, újabb babakukk, vérvétel, meg minden jóság. Sorban pedig így következtek egymás után:  Megérkezett a kombinált teszt eredménye. 1: 1200 Negatív :)  Zolikával 1:1630 volt.  Mindenesetre ajánlották az Integrált tesztet is. (természetesen ez már fizetős) Kedden levették az AFP-hez a vért, szerdán pedig a teszthez. Most újabb várakozás. Szerdán délután az eddigi összes leletemmel elballagtam a dokibácsihoz, ő is nagyon meg van mindennel elégedve. Csak zárójelben jegyzem meg, ilyen szuper, tankönyvbe illő vérképet soha az életben nem produkáltam, kivéve amikor Zozival voltam várandós. Szóval, megbeszéltük a következő ultrahang időpontját április elsejére :) Másnap jegyzetfüzetet magam mellé gyűjtve vad telefonálásba kezdtem, hívtam a genetikai rendelést időpontot egyeztetni, kaptam is márc 29-re. Szuper, kell friss ultrahang lelet és beutaló. Újabb telefon a dokinak, hogy hozzuk előre az uh-ot, így csütörtökön sikerült azt is megejteni. Hihetetlenül jó fej volt (már ha illik ilyet mondani egy deresedő halántékú nagytudású dokibácsira) alig értünk be a kórházba, máris mehettünk be az uh-ra. Kértük, hogy vegyük dvd-re, természetesen az is sikerült :) ...és amiket megtudtunk: Kismaszat, köszöni szépen jól van, láttunk szebbnél szebb piruetteket, megmérni alig lehetett mert úgy fickándozott. ...ááá itt a feje, hopp ez már a feneke... A másodperc töredéke alatt képes megfordulni. Tökéletes méretekkel rendelkezik, van keze lába, vannak ujjai... ééééés, na mije van neki??? Fütyije :))))) mégegy pasi :)))))))))  titokban ebben reménykedtem ám... Így utólag bevallotta Apácska, hogy ő is. Reggel még felhős volt az ég, de mire végeztünk a nap is kisütött :) Így aztán feldobódva mentünk haza. Persze a lényeg, hogy minden rendben és jól van a legkisebb. Az uh közben Zolikám hihetetlenül édes volt, végig magyarázott a monitornak. Jó lenne tudni, hogy érti, tudja hogy ott a tesót látta. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogy fogja ő ezt a tesó dolgot megélni. Mostanában nagyon változóan, szerintem hangulatától is függ. Van amikor simogatja a pocakom, van amikor teljes a tagadás. A múltkor felhúzta a pólómat, megsimogatta  a pocim és mondja: cici, mondom, nem ez egy pocak, ott lakik a kistesó. Rázza a fejét: cicííííí  :)  Az biztos, hogy Zsuzsi örül neki, várja már nagyon, hogy érezhetően mocorogjon. Hát még én sem érzem, pedig a nagykönyv szerint illene... Na majd. Zozit a 19. héten kezdtem érezni.

Na mi is volt még....? Volt Zoli horgászni, hozott egy rakás halat. kárászokat, keszegeket, pontyot. Az utóbbi kifilézve fagyoskodva várja, hogy legyen még mellé másik is, és halászlé készül belőle. azt aprókat pedig aznap este paprikás lisztben megsütöttük és felfaltuk. Mmmmm már annyira vártam. Nagyon szeretjük. Zolikám is evett belőle, nem is akárhogy :) alig tudta kivárni, hogy szálkamentesítsem... :) Zsuzsi is befalt párat.

Most szombaton pedig nyakunkba kaptuk a lábunk és autókereskedéseket jártunk... Itt jön az én nagy bánatom... Sok-sok év után múlt év áprilisában teljesült az álmom és lett egy kis Peugeot-om (206-os) olyan, mint amire mindig is vágytam, meggybordó. Nem túl fiatal, nem túl öreg, csilli-villi kis ékszerdoboz. Imádom, mert ...imádom és kész. Négyen klasszul el is férünk benne. De... öten már nem. Ugyebár a két gyerekülés mellé nem fér egy nagy gyerek... Persze agyalás, hogy a pici úgyis hordozóban lesz egy darabig, és azt előre kötöm. De mi van, ha mindannyian menni akarunk? Tehát kinéztünk a neten két árban elfogadhatónak tűnő autót és hajrá. Aztán jól pofára estünk. Az egyik hihetetlen módon lelakott karcos volt, a vezető oldali ajtó lógott, tehát nem kellett gondolkodni, akarjuk-e. A másik tényleg gyönyörű, kicsit drágább, de nagyon jó állapotban. Két dolog volt ami miatt nemet mondtunk: a hirdetésben nem írták, mennyi km-t futott.... hát túl sokat.... és azt is kifelejtették, hogy a szélvédője törött. Ügyesen volt fényképezve, mert nem látszott. Hazafelé pedig megállapítottuk, hogy a miénk még így is többet ér, pedig öregebb is és kisebb is. Na mindegy, kirándulásnak jó volt. Ötleteket várok, hogy a több gyerekesek hogy oldják meg, ha menni akarnak valahova. Ill. milyen autóba fér két gyerekülés + mégegy gyerek?