2018. november 13., kedd

Október végén... November elején...

Még mindig október....
Az őszi szünet tulajdonképpen arra volt elég,  hogy végigrohanjuk. Persze jó értelemben.
Az időrendet már nem tudom, így csak a történések.
Okt. közepén volt a cégnél egy pályázat,  Hangszer símogató címmel egy családi rendezvényt szerveztek Bársony Bálint és zenekara és Korzenszky Klára részvételével a Benczúr palotában. Nagyon zártkörű volt, már magát a kihirdetését is szerintem kevesen olvasták. Szerencsére én igen. Kb az 5. percben küldtem a válasz emailt, hogy szeretnénk részt venni. Meglepő volt, de sikerült bekerülni a 40 meghívott közé.

Nagyon klassz volt a műsor, még mi felnőttek is élveztük. Volt mindenféle együtt zenélés, dobolás, éneklés. A végén kaptak a fiúk ajándékot is. Zozi természetesen kipróbálta Bársony Bálint gitárját 😍 Marci pedig dobolt és zongorázott 😊 


Ezután volt némi kézműves foglalkozás. A Postamúzeum munkatársai hoztak lúdtollakat, nádtollakat és tintát, azzal írtunk levelet, címeztünk borítékot amit a végén viasszal zártunk le.


Meg lehetett volna nézni a múzeumot is, de annyira eltelt az idő, hogy inkább hazaindultunk... Zozi persze azóta duzzog, hogy ő a csőpostát ki szerette volna próbálni... így nincs kizárva, hogy valamikor a közeljövőben el kell mennünk...  

Egy másik napra pedig egy kedves ismerős család hívott meg a birtokukra. Voltunk már ott valamikor évekkel ezelőtt, de a fiúk csak nyomokban emlékeznek rá.
Az eltelt évek alatt teljesen áttértek az "önellátásra"  állatokat nevelnek, kertészkednek. Amikor odaértünk már rotyogott a bográcsban a tyúkpörkölt. Igazi saját nevelésű kapirgálós tyúkból. Hmmm mennyivel finomabb!
Gyönyörű idő volt,  így a fiúk mindent kipróbáltak. Hatalmas terület,  vittük az ijjakat, tudtak célbalőni, focizni, de a legnagyobb élményt soha nem találnátok ki... Talicskában tologatták egymást.  Na ezt semmi nem tudta felülmúlni.

Voltunk még Agárdon is, a fürdőben. Szokás szerint rongyosra áztatták magukat. Egyszerűen nem lehetett kiparancsolni őket a vízből.

Persze volt töklámpásunk is, kitettük az erkékyre, fellógatva. Jól nézett ki, mókás volt ahogy himbálózott világítva.

Hát azthiszem az októberrel kész vagyok... 

A november első hete ugyebár katasztrófálisan hosszú volt.
Mi nagyok dolgoztunk... a kicsik meg... na kész kabaré... vagyis horror... vagyis tragikomédia... nem tudom eldönteni... a röhögés és az agyvérzés határait súroltam...
Ugyanis ez a gyerekeknek az iskolában tanítás nélküli munkanap volt. Tiszta sor, nincs suli, mennek Mamihoz. Ahan ahogy én azt elképzeltem... Először Marcinak jött egy üzenet,  szombaton reggel 8:45-től Múzeumban lesznek. Találkozó a múzeum előtt,  program kb 1 órás,  utána haza kell vinni őket.  Szuper, Zoli hajnalban indul otthonról én 7-kor... hogy a csudába juttatom el a gyereket...?
Következő üzenet Zozitól: szombaton 10-től, várhatóan másfél órás gyárlátogatás a Bonduelle-nél... A város tőlünk eső legtávolabbi pontján.  Nem, kisfiam nem engedlek el egyedül...
Szabi esélytelen... Zolinak szintén... Mamáékat nem szerettem volna ugrasztani, mert ez a két gyerekkel egy rohangálós délelőttöt felölelt volna, mert ugyebár még az útvonal sem egyfelé van. Nem nagy város  de ilyen esetben nem kicsi...
Végül mindkét fiút egy-egy osztálytárs szülei vitték-hozták. Anyu pedig forgatókönyvet kapott melyiket mikor és milyen autóba kell ültetni.
Azért csak gratulálni tudok, hogy ezt így kitalálták...

A szünet végével belecsaptunk a lecsóba. Zozi jelentkezett egy szavalóversenyre november végén lesz.
22-én pedig Hangverseny lesz, ahol gitározni fog. 

Közben benne van egy levelezőversenyben, ahová még szeptemberben neveztem be... (akkor még könnyebbnek gondoltam a sulit) A Pál utcai fiúkat dolgozzák fel három fordulóban.  Az elsőt most kellett beküldeni. Hát nem könnyű. 9 oldalas feladatlap volt, plussz egy rajz a grundról és egy gondolatábra. A második fordulót ma küldték épp. Az sem lesz könnyebb.  

Hát nagyjából ennyi...