Kellett az idő...

...hogy átrágjam magam, hogy kissé feldolgozzam az elmúlt heteket napokat. Nem szeretem amikor csak jönnek- jönnek a rosszak és nem tudok tenni ellenük... Egyébként is olyan vagyok, hogy nehezen emésztem meg a történteket, ha pánikolok elhallgatok utána pedig kibeszélem magamból. 

Ez utóbbiban nagyon sokat segített a barátnőm, szinte állandó telefonos kapcsolatban voltunk (ajajjj következő telefonszámla) Jó, mert oda-vissza működik ez a felhívjuk egymást ha valami baj (vagy éppen jó dolog) történik vagy ha nem vagyunk biztosan és csak megerősítésre várunk. Na meg egyébként is :)

Hogy kicsit érthetőbb legyen ez a majdnem zagyvaság... 

Kezdődött Marci kruppos fulladásával, majd Zoli műtétjével. Aztán folytatódott az én pesti kalandommal, ami már csak hab volt a tortán... Szerencsére kiderült közben, hogy Zoli szövettanja jó lett, így egy cseppet fellélegeztünk. 

A következő pár nap történéseinek megértéséhez viszont kell némi visszatekintés, amiről itt nem is írtam.

Zozinál nyár vége felé úgy láttam, hogy nem lesz rendben a fütyije, részleges letapadást véltem felfedezni. (ami tulajdonképpen így is van, de még fél évet várni kell, mert lehet, hogy magától oldódni fog.) Ezt egy Kecskeméten rendelő szegedi gyermeksebész magánrendelésén tudtuk meg. (kb másfél hónap a várakozási idő a rendelésére) Amikor ott voltunk Zozival akkor megemlítettem neki, hogy van nekem egy kétéves Marcim is akinek mintha nem mindig találnám meg az egyik heréjét. A (nemszeretett) gyerekorvosunknak ugyan mondtam párszor a státuszvizsgálatkor, de amikor megnézte akkor ő annyit mondott, hogy áááá megvan az csak kicsit felcsúszott (?)  én pedig bíztam benne, mert mégis csak ő az orvos... 

Ez a doktorbácsi viszont azt mondta, hogy inkább megnézné, mert ebből a későbbiekben nagyobb bajok származhatnak. ...és igen kiderült, hogy nem csak hogy nem jó helyen van, hanem bizony műteni is kell Marcit igen-igen gyorsan, mert 2 éves kor felett elkezd sorvadni a here, ha nem a helyén van. Igazából 1 évesen már műteni kellett volna... (na ezt most biztosan nem túl szakszavakkal írtam le, de a lényege konyhanyelven ez)  Gyors egyeztetés történt és december 17-re időpontot is kaptunk a műtétre... Szegeden műtik, ha minden jól megy akkor még aznap haza is jöhetünk és karácsonykor kell visszamenni varratszedésre... Minden beutalót kórházi papírt megkaptunk, már csak az kell, hogy addig egészséges maradjon Marci, nem köhöghet, nem lehet megfázva, szóval csúcsformában kell neki lenni, hogy altatható legyen...

Na én itt sokkolódtam le teljesen, a düh amit a gyerekorvosunk miatt érzek az nem kimondható. Arról még fogalmam sincs mi lesz és hogy lesz, most sodródunk az eseményekkel és próbálom beszámíthatóvá összekaparni magam.

Még úgy bónuszként Zozi pénteken köhögni kezdett olyan igazi fojtós száraz köhögéssel, így nem ment ma 

oviba. Délután megyünk ahhoz a doktornénihez aki helyettesíteni szokta a "midokinkat",  mert vele nem szeretnék mostanában találkozni. (szerintem neki is jobb ez így)