Szóval megvagyunk ám...
Nem könnyű ennyi idő után újrakezdeni az írást.
Hogy is vagyunk? Kicsit túlterhelve, kicsit belassulva, kicsit túlagyalva... de vagyunk. A napok peregnek felettünk, tesszük a dolgunk, sodródunk a napokkal.
A fiúk jól vannak. Tanulnak, mindketten a maguk módján és szintjén. Nem lehet okom panaszra.
Azt hittem, december után kicsit fellélegzünk, kevesebb lesz a program, többet "unatkozunk"... Áááhhh a csudát... csupán lapoztunk egyet a naptárban és rohantunk tovább.
Zozi:
-befejezte az országos olvasóversenyt, (a Pál utcai fiúk) 18. lett. Ez nem olyan rossz eredmény, bár nem is annyira jó. Rengeteg munka volt benne, nagyon hosszú és bonyolult feladatlapokkal ezen kívül kreatív anyagot is be kellett adni minden feladattal. + a végén egy kreatív olvasónaplót. Hát lehet többet is ki lehetett volna hozni belőle, de közben rengeteg volt az egyéb tanulni, felkészülni való. De így legalább most szünetben nem kell az olvasónaplóval vesződnünk, eleve 2 példányban készítettük el.
- A félévi bizonyítványba került 3 db négyes is az ötösök mellé, de nem estünk kétségbe, nagyon nagy váltás az alsó tagozathoz képest.
- A farsangjuk már külön volt a fiúknak. Zoziék csoportosan öltöztek be, 101 kiskutya volt az osztályuk. Jó buli volt, az ofi volt a Szörnyella 😊
- volt márciusban a Városi hangszerszóló ahol végre megérdemelten arany minősítést kapott. Még a helyi újságban is benne volt 😊
- illetve szintén márciusban volt a tanszaki hangverseny, ahol szólót játszott.
- Április elején az iskolai szavalóversenyen szintén arany oklevelet kapott Zozi, ez automatikusan hozza, hogy indítják a városi versenyen is. Hát ez, számomra érthetetlen módon most másképp alakult... Zozit nem indították... lehet, hogy mert volt a térségi versenyen, vagy ki tudja. Végülis nem bánom annyira, mert aznap volt egy hangverseny ismét.
- A szokásos Weiner hét hangversenye, itt énekelt is a kórussal, benne volt a citeraegyüttesben és gitározott is. Ez utóbbi ott derült ki, de szépen játszott.
Marci:
- A félévi bizi kitűnő lett. Különösen nagy boldogság ez nekem. Hihetetlen jó feje van.
- Februárban volt a nyílt nap, illetve órák. Kettő volt hirdetve. Nagyon szeretek ott lenni, olyan jó látni mit csinálnak. Bár tudom ez más, mint a hétköznapokban, de akkor is szeretem.
- A farsangon útépítő munkás akart lenni. Az lett. Jót buliztak. Még Zozi és pár osztálytársa is belógott. Kivételesen ott tudtam lenni. És amióta suliba járnak, most először sikerült a tombolán nyernünk. Márciusban a zeneiskolás tanszaki hangversenyen már Marci is fellépett. Úgy konferálták fel, hogy öröm, ha testvéreket taníthatnak, de az külön öröm, ha ennyire tehetségesek mindketten. Hát ez annyira jól esett!
- Szintén március, a suliban Arany hét. Lehetett választani különböző versenyek közül, Marci verset akart mondani. Hát ha ezt akarja, hajrá. Ezüstöt hozott haza. 😍 Nagyon büszke vagyok rá, mert eddig nem akart szerepelni sehol.
Most pedig számukra és nekem hétfőtől tavaszi szünet. Milyen mázlisták, a többi suli még javában tanul.
Szerencsére az influenza és hasonló kórságok elkerülték a családot. Némi apró megfázás, nátha volt csak, semmi olyan amivel doktorhoz kellett volna menni velük.
A doktorosdi most az én kiváltságom volt. Pedig nem vagyok dokihozjáró tipus. Évek óta kínlódok a derekammal, olyan becsípődés érzésű éles fájdalommal. Eddig kb egy hét alatt elmúlt. No ez most úgy maradt... úgy kb ősztől... annyira, hogy január elején elmentem a háziorvoshoz aki rögtön a kezembe adott egy beutalót a neurológiára. Időpont? Március vége... így aztán bejelentkeztem ahhoz a gerincgyógyászhoz, aki Zolit műtötte 2009-ben. Egy hét alatt megvolt (jópénzért persze) az MR és az ítélet... az egyik porc van annyira elkopva, hogy gyakorlatilag alig maradt belőle, ezért a gerinc túlmozog, és van némi sérv is. Még nem műtene meg, de 1 hét bentfekvős kezelést próbáljunk meg. Március utolsó hetében ez meg is történt. Csodajó volt, annyira koncentráltan kaptam mindenféle kezelést, hogy úgy jöttem haza, hogy alig fájt. Hát azóta már fájdogál újra, de aránylag gyógyszer mentesen kibírom még. Akkor kell mennem vissza ha ismét nagyon rossz lesz, akkor viszont meg is műt, így aztán... akkor se fáj, ha fáj...
Mindeközben hogy az unalmas napok se legyenek annyira unalmasak, belefogtunk a naaagy konyhafelújítás projektbe...
Hát megállapítottam, hogy el vagyok én már ettől szokva... a rumli, a por, a nemtudommimelyikdobozbanvan...
Pedig aránylag gyorsan végeztünk... durván 3 hét alatt lett kész. Ebből a teljes konyhanélküliség (értsd gáz, víz, pult nélkül) úgy 1 hét volt. Na ezt nagyon nem szerettem... de kész lett egyszercsak. Nagyon szép lett, nagyon modern, kényelmes, kézre esik minden.
Az első 4 hónap életjeleit olvashattátok. Majd jövök...
Próbálok jelentkezni gyakrabban... most nem lesz semmi felújítás, sem verseny. 😉
