2017. szeptember 20., szerda

Mi történt?

Én nem tudom mi történhetett az első c-ben az elmúlt héten...
Hétfőn reggel a legkisebb iskolásunk amikor beértünk az osztába, szó nélkül kipakolta a holmiját, elvitte a helyére a táskáját, a törölközőjét, elkezdte lepakolni a még meg nem érkezett gyerekek székeit. Úgy kb mintha azt mondaná, hogy süt a nap, úgy közölte, hogy ha akarok menjek mostmár dolgozni.
Hm. Örültem. 
De tegnap már út közben mondta Marci,  hogy be se kísérjem. Végülis muszáj volt,  mert a tanító nénivel beszélni szerettem volna. 
Aztán ma már azt pedzegette, hogy ő Zozi iskolájától egyedül akar menni. Megbeszéltük, hogy miután nekem is arra kell mennem, így kénytelen lesz az iskola bejáratáig elviselni útitársnak.
...megengedte... 😁

Egy kicsit olyan érzésem van,  mintha jóóó távol akarna tartani, ne lássam hogy az iskola mellé jár. 😁

Vagy iskolás lett?

😁😁😁

2017. szeptember 17., vasárnap

Az első két hét...

Mit is mondjak? ...túl vagyunk rajta.
Hát nem volt könnyű,  és gyanítom ezután sem lesz az...

A legkönnyebben, leglazábban Zozi vette az akadályokat. 
Ő gyakorlatilag, mintha csak lapoztunk volna a naptárban folytatta az iskolát. A változás csupán három területen érinti.

1. Egy lépés az önállósodás útján,  hogy a napköziből 4-kor eljöhet és Marci iskolájánál találkozunk. Ez gyakorlatilag kb 2-300 méter, egy közepesen forgalmas úton kell átmenni neki, de a szabályokat tudja így ez pipa. Báár eddig szinte minden alkalommal mi végeztünk hamarabb Marcival és mi vártunk rá a nagyiskola udvarán. Na jó... kétszer már ő jött 😊

2. Heti két alkalommal szülői felügyelet nélkül mennek csapatostul -ez asszem 14 gyereket jelent- a zeneiskolába.  Bár két olyan úton kell átkelniük ami főútvonal,  de a körforgalom mellett van a zebra és ott tényleg megállnak az autók.
Ez így elfogadható,  viszont pont csütörtökön történt,  hogy Zozi és egy másik kisfiú később lett kész a leckével és addig a tanító néni nem engedte el őket.  Ezért ketten szaladtak késve a többiek után.  Na ez már cseppet sem tetszett, mert egyrészt egy csapat gyereket könnyebben észrevesznek az autóból,  mint két kicsit. Másrészt ha rohannak nem figyelnek annyira. Kár, hogy ezt pénteken este mesélte el Zozi,  de azthiszem beszélgetni fogok I.nénivel...

3. Az angol. Eddig nagyon tetszik neki.  Túl sok szót nem tanultak még, de állandóan egyeztetnek Marcival  ki mit tud, mit tanult ❤

Hááát a legkisebb csemeténk viszont elég nehezen adja meg magát. 
Tetszik neki minden, csak az a fránya reggeli elválás ne lenne... És közeleg az október amikortól nem mehetünk be mi  szülők az osztályba.
Persze addig még pont két hét van, így hátha lazul az a köldökzsinór...
Matekkal nincs gond, tudja a dolgokat, kapja a könyvekbe a jutalom nyomdákat.
Magyar, hát az olvasással tuti nem lesz baj, viszont az írás... hát olyan mit is mondjak... fiús... ha van türelme nagyon szép.  Aztán látszik, hogy sor végére elfogy a lendület,  de nemhogy ritkulna pl.a kiskerítés hanem olyan lesz mint a sűrű gyep 😊 
Persze majd alakul. Nehéz ez a kicsi kezeknek.
Környezet megy, szereti.  Torna nagyon jó, úszás "jaj anya olyan jót játszottunk"
Rajz, technika, ének gondolom jó ezekről nem mesélt.
Az órarendjük brutális... hétfőn 6, kedden 7, szerdán 6, csütörtökön pénteken 5-5 órákuk van. Pedig olyan jó lenne valami mozgásos különóra, de nem merem... olyan hihetetlenül fáradt szegénykém...  Este 8-kor befordul a fal felé és két perc múlva alszik is. 

A reggelek még kissé szomorkásak. Nagyon látni a feszültséget rajta. Próbálja ő uralni, de nem mindig sikerül. Most pénteken viszont talált magának egy jó kis levezető gyakorlatot. Fogta az asztalon levő székeket és pakolta le. Mondta is, hogy mehetsz anya dolgozni ha akarsz hamarabb. 😊 
Hát majd kíváncsi leszek holnap a hétvége után mennyire lesz hétfői hangulatban.
Beszélgettem péntek délután E.nénivel, az első héten nagyon aktív volt Marci, de a második héten belassult. Gondolom azért az is közrejátszott, hogy elég náthás lett. Új környezet,  új bacik... tolom a c.vitamint beléjük hátha gyorsan jobban lesznek. Na de szerencsére E.néni nem vette zokon ezt a belassulást, csak kicsit ösztönözni kell rá hogy többet jelentkezzen.

Aztán még itt van a legkeményebb dió... Zsuzsanna... aki idén érettségizik... voltam a szülői értekezletén. Nagy reményekkel mentem, feltételeztem, hogy kapok egy rakás információt szalagavató, érettségi, ballagás témakörben... hát igazán nem lettem okosabb. Semmi sincs eldöntve, senki nem tud semmit. 
Hááát így nem lesz egyszerű...

Majdcsak belerázódunk  mindannyian. De az őszi szünetet nagyon várom... kértem szabit, remélem kapok is..., jó lenne kicsit együtt lógni 😊

2017. szeptember 5., kedd

Iskolás... mégis izgulós

Péntek: első nap az iskolában.  Időben sikerült indulni, bár ezért egy lyukas garast sem adtam volna.
Még egy első nap az iskola felé fényképre is maradt idő.

Zozi: Bár mint egy teherhordó szamár úgy megyünk az iskolába, mégsem lehet Zozit az osztályhoz kísérni. Nem baaj, mondja és már nem is velünk akar foglalkozni. Még váltottam néhány szót az ügyeletes tanító nénivel aki szerencsémre pont az "ebédcsekkes" tanító néni. 
Aztán egy kapuval odébb sétáltunk Marcival.

Marci: Isten hozott az első osztályban felírat fogadott minket. Mi voltunk az elsők. Nem véletlen,  pont így szerettem volna.  Így Marci kiválaszthatta a legszimpatikusabb padot magának.

Első kérdés: - Anya mi lesz ebben a jó buli?
Hááát ööö... jóóó lesz, hidd el...

Választottunk kosarat is, ebben vannak a tankönyvek és egyéb apró vicik-vackok.
Felakasztottuk a kéztörlőt a mosdóban, helyére tettük a táskát. Na kb ekkorra telt meg az osztály gyerekekkel,  szülőkkel, nagyszülőkkel. (Még mindig nem fér a fejembe... ok, hogy elsös de minek kíséri a két szülő plusz nagymama...)
Na kb ekkorra fogyott el Marci lendülete...
Görbült a szája, könnyes lett a szeme... és kész... Hiányozni fogsz anyaaa...
Ugyanmáár hát itt vagyok pár lépésre. Ha kinézel az ablakon nézd csak odalátsz a dolgozómra...  de hiába volt itt szép szó, a könnyek nem fogytak el...
E.néni gyors búcsúra kérte a kedves szülőket.  D.néni meg-megölelte a pityergőket.
Fél 2-kor lehetett menni értük. És egy boldog csacsogó vigyori Marcit találtam az 1.c-ben. Olyan jó volt!

Repültünk Zoziért. Aztán meg a zeneiskolába.  Egész jó órabeosztást sikerült kifogni illetve megbeszélni. Hétfőn 15-15:45-ig szolfézs. Ott megvárja amíg odaérünk Marcival. Kedden 17-17:30 citera. Csütörtökön 15-15:45 szolfézs,  16-16:30 citera.  Így csak egy nap kell visszavinni. Szuper. Maradhatna így...

A hétvégén aztán minden volt... szombaton pestre mentünk az űrhajós kiállításra a Millenárisba.  Ez nagyon klassz volt. Csak piszokdrága...  Szept. 11-ig tart még ha esetleg valakit érdekel.

Aztán mire hazaértünk belecsöppentünk egy nagy... egy óriási családi gubancba...  hát igazán nem a blogra való a téma, de az elkövetkező jó pár hétre-hónapra ad gondolkodni valót...  ez természetesen az egész maradék hétvége hangulatát megalapozta. Pedig jaj de jó lett volna kicsit magunkban lenni, kicsit hangolódni.

Vasárnap becsomagoltuk a tankönyveket. Bekészítettük a maradék cuccot. Tornát, úszást, technika dobozt.
Aztán jött az este... Marci egyre kedvetlenebb... lefekvés előtt el is tört a mécses... -Mi a baj kérdem. -Nem akarok holnap iskolába menni... jön a válasz. 
Miért? Hát sokára kibökte, hoģy őneki nincs még barátja... Ó kicsi szívem.... nagyon fájt a lelkem. Beszélgettünk összebújva, kicsit megnyugodva feküdt le aludni.
Reggel már sírva ébredt.  Nagyon nehezen vígasztalódott meg.
Zozit ismét a suli udvaráig kísértük.
Ahogy beléptünk a terembe Marci máris pityeregni kezdett. De kicsit könnyebben, hamarabb abbahagyta a sírást. 
Délután megint csak csacsogott, tök jó kedve volt. 
Ma pedig tényleg csak két könnycseppet morzsolt el. Hát majdcsak jobb lesz végre...