2008 május 14.
Úgy alakult, hogy újra itthon vagyok. Az elmúlt héten voltunk orvosnál és bár semmi nagyobb baj nincs, de jobb lenne már otthon pihengetni kijelentéssel kiírtak táppénzre.
Hát, hogy őszintén bevalljam, nem nagyon tiltakoztam, mert elég nehezen tudok végigülni egy napot az asztal mögött. Nem könnyű beismerni magamnak, hogy nem vagyok már 20 éves, és lehet nehezebben bírom a terhelést. Nagyon elfáradtam már nap végére és itthon szinte semmire nem voltam használható.
De nézzük a jobbik oldalát… Így legalább lesz idő a babaszoba berendezésére és a még hiányzó dolgok beszerzésére (jó sok van belőlük). Talán a lányokra is több idő jut ismét. Bár nem tudom ennek ők mennyire örülnek J.
Szóval a doktor bácsi megállapította, hogy miniManó jól érzi magát, széééép nagy baba lesz. Így ennyire elnyújtva mondta. Jövő héten megnézi bent a kórházban a nagy ultrahangon, mert az ő gépe már hetek óta nem tudja megmérni rendesen. Ja, és éppen csücsül. Apukája szerint okos gyerek, bolond lenne fejjel lefelé lógni még 10 hétig. Azért én nem bánnám, ha majd a végén megfordulna… De ha Ő így akar maradni, akkor legyen. Azt szoktam mondani, valahogy majdcsak kibújik, még egy gyerek sem maradt bent.
Sokat mocorog, bár kevesebbet, mint eddig, de erősebben. Néha kellemetlen, amikor beszorul a bordáim alá, de egyátalán nem fáj. Csodálatos érzés, hogy növekszik bennem egy kisember, aki már teljesen tökéletes, csak még híznia kell cseppet. Azt hiszem néha fel tudom már ismerni épp melyik testrészét nyomja ki. Legalábbis a fejét meg a popsiját biztosan J.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése