2008 szeptember 2.
Ajaj, százezer éve nem jártam erre. No jó, csak néhány hete… Helyzet az, hogy úszok mindennel. Nem tudom, ki hogy van/volt vele, de még nehezen alakul ki mikor mire jut idő. MiniManó rengeteget fejlődött, a 3 hetes tanácsadáson a mért súlya 4400 gr, hossza 56,5 cm . Csak szopizik, de azt non-stop szeretné. Ha rajta múlna egész nap rajtam csüngene. Múlt pénteken megkaptam (igen, igen én elsőnek) J az első tudatos mosolyt. Annyira édes volt. Épp tisztába tettem, és szokás szerint „leltároztunk” Ez egy-egy puszit jelent minden porcikájára. Az egyik puszi után egy „hö-hö” kíséretében mosolygott. Aztán csak néztük egymást vigyorogva. Azóta már szinte mindenkinek ezzel udvarol. Szerintem jó baba, szinte csak akkor sír, ha valami bánata van. Viszont nagyon keveset alszik, szerintem túl keveset. Nappal szinte csak fél, max 1 órát összesen, éjszaka szokásos 3 óránként csörög a pocijában a vekker. Elég nehezen is alszik el, (és sejtem, hogy nem csinálom túl jól) igényli, hogy ringassuk, babusgassuk alvás előtt. Ja és tuti, hogy valami kapcsoló van a kiságyban, mert ha fölé emelem abban a pillanatban ő lesz a legéberebb kisember, még ha előtte hortyogva aludt is. Reggelente, ha Apácska elment dolgozni, szopizni átviszem a nagyágyba, ott persze pillanatok alatt alszik. Szóval imádnivaló kisördög.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése