2008 február 1.
Hát jó régen jártam már erre. Történt azóta sok-sok minden. Megvolt a genetikai ultrahang. Minden rendben van szerencsére. MiniManó épp aludt amikor a doktorbácsi megnézte. De így legalább nyugodtan meg tudta mérni minden porcikáját. Csinált róla 3 „sztárfotót”, hogy az Apukája is meg tudja nézni. Aztán a nagy méregetéskor meg is állapította, hogy kb. kéthéttel nagyobb, mint amekkorának lennie kellene. No de ez egyátalán nem baj. A nagy bökdösésre miniManó persze felébredt, komótosan nyújtózott egyet, aztán pedig mocorogni kezdett. Minden alkalommal rácsodálkozom, amikor látom. Szinte hihetetlen, hogy csak egy arasznyi kisember, mégis oly tökéletes. Gyakorlatilag mindene megvan már, csak nőnie kell. Megérkeztek a négymarkeres teszt első eredményei is, amivel a Down-szindrómát szűrik. Ez nagyon jó eredményt hozott, 1:1632. Persze sejtelmem sem volt, hogy ez mit jelent, de a biológus hölgy türelmesen és teljesen érthetően elmagyarázta. A lényege az, hogy ha összevetik 1632 hasonló korú és egyidős várandós nő eredményét, abból várhatóan 1 gyermek születik betegen. Tehát, hogy az ő szavaival éljek, csak az életkorom indokolja a kromoszóma vizsgálatot. Jövő héten megnézik az AFP-t, ezt még összevetik az eddigi eredményekkel, aztán meglátjuk. Nyomaszt ez a dolog, mert szinte a vízcsapból is az folyik, hogy itt is-ott is beteg gyerekek születnek, és azt sulykolják az Anyukákba, hogy kell ez a vizsgálat, mintha ettől függne, hogy egészséges lesz-e a baba. De közben meg minden porcikám tiltakozik ellene. Valahogy mintha érezném, hogy baj lesz, ha hagyom magam rábeszélni. Szeretném minden bajtól megvédeni ezt a csöppséget, ha már eddig ilyen szépen vette az akadályokat. De jó lenne okosnak lenni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése