Megszületett

2008 augusztus 13.

Hát itt van végre, megérkezett. J   Július 31-én 16.55-kor (Apácska órája szerint 16.51-kor) megszületett miniManónk. Súlya 3840gr, hossza 54 cm.

Előző este 10 körül már jelezte, hogy találkozni szeretne velünk, de még annyira rendszertelenül, hogy nem vettük komolyan. Milyen jól tettük… csütörtök reggel aztán rögtön a szülőszobába küldött a doktor bácsink, csordogált a magzatvíz. Eltelt szinte az egész nap, jöttek a fájások, de csak nem akart kibújni ez a manó. Így aztán császármetszés lett a vége. A műtét után mondta az orvos jobb is, hogy így lett, mert a nyakán volt a köldökzsinór.

Tehát az apás szülésből, apás vajúdás lett csak. Amikor megszületett Zolikánk csak felmutatták egy pillanatra és vitték mosdatni. Oda Apácska követte, és fényképezte végig. Öltöztetés után egy percre odahozta a csecsemős nővérke, megpuszilgathattam a buksiját.

Hihetetlenül jó érzés volt, amikor a megfigyelési időszakban megkaptuk miniManót. Csak feküdt a mellemen és néztük egymást. Ott voltunk hárman összebújva.

Négy napot töltöttünk az újszülött osztályon, azóta itthon tanulgatjuk egymást. Az első nap elég bőgősre sikeredett. De aztán vagy belejöttünk, vagy megnyugodtunk, azóta már sokkal jobban boldogulunk. Szopizás is egyre jobban megy, szerencsére van is mit. Sőt, rosszabb időkre gondolva már van némi tejcsi vésztartaléknak a fagyasztóba eltéve. Így a majdnem két héttel ezelőtti érzésekre visszagondolva, már nem tűnik olyan fájdalmasnak az egész. Tényleg csodálatos a természet. Bár most is azt vallom, ez a csepp gyerek minden kínt és fájdalmat megér. Fantasztikus érzés babusgatni. Eddig nem akartam elhinni, de most már látom, érzem, hogy tényleg minden nap hoz valamit, aminek aztán lehet örülni. Egy mosolyt, egy elégedett szuszogást, vagy egy mosolyt fakasztó grimaszt.