2008 július 15.
Ma voltunk a harmadik NST vizsgálaton. Apácska vitt el, egyrészt mert kíváncsi Ő is, másrészt meg már nem engedi, hogy vezessek. Ez már a második hét, hogy a doktor bácsink nem a magánrendelőjébe hív vissza, hanem a kórházba. Megnézi miniManót ultrahangon, csinál NST-t, vizeletvizsgálatot, vérnyomást mér, a méhszájat ellenőrzi. Ismét kaptam egy hét haladékot J azt mondta, szerinte még jövő kedden találkozunk. Ezek szerint miniManó jól érzi magát bent, és esze ágában sincs kibújni. Hurrá, akkor már betöltöm a 39. hetet is.
Telt ház volt ma a szülészeti osztályon, így a szülőszobán végezték el a vizsgálatokat. J Legalább láttam milyen, tudtam kérdezni néhány dolgot az egyik szülésznőtől.
Zolit szinte egész nap hívogatták a munkatársai, hogy meg van-e már a baba. Okosan kikövetkeztették, hogy nem dolgozik akkor biztosan szülünk. Jót mosolyogtunk ezen. Nem telik el nap, hogy engem is ne keresne valaki az ismerősök közül, hogy mi újság. Gondolom, ahogy az idő telik ez csak fokozódni fog. A család is készenlétben áll, bárkit riaszthatok, ha menni kell és Apácska még épp dolgozik. Persze jó lenne, ha együtt mehetnénk, de mint tudjuk a gyerekek nem mindig fogadnak szót.
Itthon minden kész, csomagom összerakva, babaruhák a szekrényben kimosva, kivasalva.
Az érzéseim? Hm, még mindig nem változtak… várom, mert …várom és kész. De örülök, és megünneplek minden egyes napot amit a pocakomban tölt ez a kismanó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése