2007 december 30.
Hurrá! Most hogy mindenféle különösebb nehézség nélkül sikerült elindítani első saját blogunkat folytathatom…
Tehát… próbáltunk mindent megtenni a fogamzás érdekében. Vitamint szedtem és hát…khm az időzítést sem vicceltük el. Talán nem tűnik nagyképűségnek elég ügyesek voltunk, mert a második hónapban teljes lett a siker. A tesztet Zoli, a párom vette meg és másnap hajnalban (nov. 23-án) használatba is vettem. Annyira pozitív lett, hogy a mosdóból nem tudtam olyan gyorsan beérni a szobába, hogy az eredményt közösen nézzük meg. Nem mertem elhinni sem… én, aki már gyerekként anyuka akartam lenni, annyi sikertelenségen túl, most 36 évesen teljesült a vágyam. Legszívesebben világgá kiabáltuk volna az örömünket, de miniManó zsenge korára való tekintettel nem tettük. Csak Édesanyám, legkedvesebb barátnőm, egyik munkatársnőm és Zoli két munkatársa lett beavatva. Megbeszéltük, hogy karácsonykor az ajándékok mellé ezt a hírt kapják szeretteink.
Aztán mégsem így lett…
Másnap, szombaton Zoli, Anyukája és én frontálisan ütköztünk egy autóval. Az őrangyalkánk biztosan a vállunkon ült, mert bár súlyos sérüléseket szenvedtünk, de élünk és remélhetőleg teljesen rendbe jövünk. Hatalmas volt a riadalom, amikor a kórházban közöltem, hogy köszönöm szépen engem ugyan röntgenezni nem fognak. Így ultrahangon nézegették, hogy milyen belső sérüléseim vannak. Szerencsére csak hasi zúzódások voltak, és a térdem kellett varrni. Zoli nem úszta meg ennyivel, csigolyatörése lett. De a lényeg, hogy amikor a nőgyógyász vizsgált, 5 hetesnek megfelelő méretű és korú terhességet állapított meg. Bár szívhangot még nem látott, de ez korai is lett volna még.
MiniManó jól kapaszkodott J.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése