2009 január 5.
Elteltek az ünnepek. Úgy hiszem a legszebb karácsonyt tudhatom magam mögött. Négyesben, boldogan. Karácsony estéjén itthon voltunk. Napközben együtt főzőcskéztünk, nagyon finom lett a vacsora. Mindenki keze benne volt, talán ezért lett olyan jó. Halászlé és aszalt szilvával töltött pulykamell volt a menü. Eredetileg egészben sült süllő volt betervezve, de épp az nem akadt a horogra egész télen. (bocsi Apácska…J…) Szóval. Feldíszítettük a fát, természetesen azt is együtt. Nálunk csak az ajándékot hozza a Jézuska. Zsuzsi most nagyon édes, mert bár együtt vesszük az ajándékokat a családtagoknak, de az övét még a Jézuska hozza. Szerintem tudja, hogy mi a helyzet, csak még el akarja hinni a mesét. Fadíszítés után vacsoráztunk. Persze jó türelmetlenül. Aztán pedig jött az ajándékbontogatás. Nem sorolom fel ki mit kapott, de úgy hiszem mindenki nagyon örült. Zolikám, ahogy vártuk rácsodálkozott a díszekre, a fényekre. Nagyon tetszett neki a csillagszóró. Jól elfáradt, így el is aludt a karomban. Jövőre már azt kell nézni, nehogy magára borítsa a fát J Másnaptól, viszont megkezdődött a család végigjárása. Nem tudom ki, hogy oldja meg, ha több a családtag, mint az ünnep, mi vagy ettünk, vagy autóban ültünk. Fárasztó volt ez így nagyon, de mindenhova el kellett jutni. Vannak családtagok, akikkel szinte csak ilyenkor találkozunk a nagy összejöveteleken. A gyerekek persze jót játszanak, vagy épp rosszalkodnak. Mamák-papák kényeztetik őket minden jóval. Mi felnőttek pedig beszélgetünk. Ettől nem igazán szeretném megfosztani a gyerekeket. Nekem is szép emlékek jönnek elő, ha felidézem gyermekkorom karácsonyait.
Ünnep után újra ünnep: Apácska szülinapja J Az ajándékát hamarabb megkapta, mert nem bírtam (igen én) kivárni, hogy napja legyen. Előtte este pedig sütöttem neki tortát. Nagy fába vágtam a fejszémet, mert nem vagyok egy konyhatündér. Cukrász meg pláne nem. A kedvence a Sacher-torta, így azzal próbálkoztam. Hát tökéletes nem lett, de azért elfogyott. Aznap pedig kirándultunk egy hatalmasat. Nagybörzsönyig mentünk. Ott kicsit sétáltunk, de tényleg csak egy kicsit, mert kutyahideg volt. Hazafelé Szentendrén ebédeltünk, ott is egy csepp séta, aztán haza.
A szilveszter mókásra sikeredett… Kora este vendégeskedtünk a barátainknál. Utána pedig otthon vártuk, hogy éjfél legyen. Természetesen szoptatás közben én is elaludtam, nem csak Manócskám. Zsuzsi a saját szobájában szundikált film nézés közben, Zolit pedig mellettem nyomta el az álom, valami filmet nézett ő is. Egyszer csak hatalmasat ugrott, hogy két perc múlva éjfél. Berohantam Zsuzsit ébreszteni, de alig tudtam felrázni. Koccintottunk, aztán mindenki feküdt vissza. Nem érdekelt senkit a tűzijáték, meg a petárdázás, nem fújtunk trombitát sem az erkélyen. Viszont szerintem gyerekkoromban voltam ilyen kipihent újév napján. Ja és Zsuzsi reggel bánatosan kérdezte, hogy miért nélküle koccintottunk…J Nagyon meglepődött, amikor mondtuk, hogy még pezsgőt is ivott.
Tehát az elmúlt év összegzése az én szemszögemből: nem volt könnyű év, sőt néha nagyon nehéz volt. Sok volt a bánat a bosszúság, de nagyon sok volt az öröm is. Sokat sírtunk, de nagyon sokat nevettünk. A lényeg, hogy nagyon boldogok vagyunk. Minden álmom teljesült, hogy kisbabám született. Hogy van egy nagyon klassz lányom, aki már a kiskamasz kategóriába sorolható, de így imádom, ahogy van. És nem utolsó sorban van egy olyan párom, akit csak álmodhat magának az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése