2015. december 27., vasárnap

Ami volt... Ami van... Ami lesz...

"cseppet"  megcsúsztam...
(Inkább szétcsúsztam... ha elhallgatok itt a blogon az sose jelent jót) de nem erről írok most.

Munka rengeteg, kimerültség, gondok-bajok, agyalni való még több, hangulat nulla. Így indultunk neki az ünnepeknek.  Hát nem túl szép kilátások. De végül is egész jól kialakult.  Nagyon jól!!

A program fix volt:

23-án este tettem le a lantot. ... És bár mindig megfogadom, hogy jövőre időben csomagolok,  késő éjszakáig ragasztottam, szalagoztam, cimkéztem. Apa pedig húst aprított, készült a másnapi főzéshez. 

24-én főztünk, díszítettünk,  ünnepeltünk Anyuéknál,  illetve itthon.

25-én naaagy családi banzáj nálunk,
26-án ugyanez a család másik felével Apuéknál.

Ajándék hegyek,  boldogság,  gyermekmosoly. Csak ez számít. 

Minden szabad percben játszottunk a gyerekekkel.  Marcival autópályáztunk,  Zozit bámultuk ahogy ügyeskedik az új peonzájával, illetve társasjátékoztunk az új Blanco-val. Ha épp nem volt kedvük velünk játszani olvastunk, beszélgettünk. Rövid,  de értékes időt töltöttünk együtt.  Jó volt.  Nagyon jó. 

27-én meghívtam Apácskát ebédelni Kecskemétre egy étterembe. Ugyanis ma lett 40 éves,  de ma mindenki dolgozott. 

Tehát a hosszú hétvége,  az ünnepek egy szempillantás alatt tova tűntek...  Lehet várni a következőt.

...Ami van....
Mi nagyok dolgozunk...  Az apróbbak Maminál...  Jó lenne itthon lenni,  de ez most kizárt...

...Ami lesz...
31-én is dolgozunk... Zoli 4-ig, én is kb.akkor kerülök elő... Délig leszünk nyitva,  utána leltár, éves zárás,  statisztika, és...

...És elköszönök a munkahelyemtől... 
Maradok a szakmámban, csak egy pár lépcsőfokot ugrok.  Adódott egy lehetőség,  amit vétek lett volna kihagyni. Hívtak,  rám gondoltak...  Hát elfogadtam.  Nagyon más lesz,  nagyon idegen.  Nagyon izgulok helyt tudok-e állni,  úgy ahogy elvárom magamtól és ahogy elvárják tőlem.  Majd kiderül... 
Az biztos,  hogy nehéz elköszönni... 

Most nézem ahogy a kollázsokat készítettem, alig készültek képek...

2015. december 13., vasárnap

Ezt már nem tudom....

.... szavakba önteni.... 

Micsoda csoda ez a gyerek :-)  (most épp Zoziról van szó megint) 

Hétfőn reggelenként van a tanítás előtt a templomban egy kis hét kezdő áhítat. Ennek keretében Zoziék osztálya adventi műsort adott. Ebben a műsorban Zozi előadta azt a bizonyos verset, amivel november végén különdíjat hozott el az országos versmondó versenyről.

Nos... hétfőn délután csörgött a telefonom. Anita néni volt, Zozi tanító nénije, hogy elmondhatná-e Zozi a verset vasárnap az Istentiszteleten.... Hááát persze...!!! :-)
Így ma reggel testileg-lelkileg ünneplőbe öltöztünk, és mindannyian templomba mentünk. Zozi szavalni, mi pedig hallgatni ŐT.  (bár mondta már ennél szebben is... de az érzés... leírhatatlan :-) 



(azt meg csak úúúgy megsúgom, mert Zozi sem tud róla, a Művelődési központ szervezésében a városi karácsonyi műsoron két alkalommal kellene előadnia citerán a Mennyből az angyal-t... Azért csak kellene, mert ütközik az időpont a sulis ünnepséggel... így majd máskor...)  Mondom én, hogy csoda ez a gyerek :-)

2015. december 6., vasárnap

Mikulás itt is, ott is...

Mi másról is szólt volna az egész hét, mint a Mikulásról, illetve annak várásáról...

Marciéknak már kedden megérkezett az óvodába. Volt mindenféle ünneplés, zenebohóc, mikulásbuli. Állítólag, még verset is mondott Marci neki :-)  Nem volt nagyon közlékeny, amikor azt kérdeztem, mit mondott neki a Mikulás... 
-Hááát, semmit, csak, hogy mondjam el a verset... 
-Khm... azt nem, hogy ne szomorkodj reggelente?
- ....Hááát lehet, hogy azt is mondta...      :-) 

Kaptak színezőt, meg kis csomagot a nagy-szakállútól. Boldogság volt ám, hogy Ő kapta a családban először a csomagot. 

Még a hétfői citera órán mondta Gábor bácsi, hogy csütörtökön várja szeretettel a fiúkat, lesz némi mikulásozás a hangversenyteremben.  Naná, hogy 3-5-ig.... amikor 3/4 5-ig dolgozom...  Nos, a lényeg, hogy Apácska szabaddá tette a délutánját, felmarkolta a fiúkat és buliztak egyet. No itt kicsit kettéválik a mesélés, mert Apa azt mondta, égetni valóan rosszak voltak, a fiúk pedig, hogy milyen jót buliztak, haza sem akartak jönni. Végül is a kettő együtt is megy nekik :-)  Na a lényeg a feladat volt, Zozi egy másik citerázó fiúval együtt zenéltek. Apácska természetesen felvette :-) Ahogy néztem a videót, szinte hihetetlen, hogy nem gyakoroltak előtte együtt, sőt nem is találkoztak még csak akkor, ott. A másik csodálatos dolog számomra, hallgatni, ahogy Zozi zenél. Lehet, hogy az elfogódottság is, de nekem annyira ügyes. (mondjuk Gábor bácsi is sokat dicsérte) Tehát, ahhoz képest, hogy szeptemberben fogott a kezébe először pengetőt.... szerintem szuper :-) 

No és  pénteken megérkezett a "városi" Mikulás is. Minden évben a városháza erkélyéről ereszkedik le kötélen, és a krampuszokkal bohóckodnak kicsit a megjelent gyerekeknek. Ilyenkor minden óvoda viszi a gyerekeket, sőt az alsósok is ott vannak. Ovis csoportonként kapnak ilyenkor egy nagy piros zsákban csomagokat, minden kisgyermeknek névre szólót. Ez egy városi rendezvény a kicsiknek, de szerintem kedves.

Pénteken délután zenesuli után megnéztük, hogy Mamáéknál is hagyott-e ajándékot a piros ruhás. (naná, hogy igen) 
Szombaton mi Apával kimenősök voltunk, némi beszerző körút volt betervezve, így a gyerekek Maminál voltak. Na ott is járt a Mikulás.
Még szombaton késő este nagy csizmapucolásba kezdtek a fiúk, mert még mi is vártuk... Sőt, Zozi rajzolt egy képet is csalogatónak. ...és ha netán megéhezett volna Mikulásunk, készítettek a fiúk neki tejet és kekszet. Egy zsebkendőt is kapott a tálca mellé, nehogy elcseppenjen az orra... :-D (na ezen jót mosolyogtam) 
Így aztán nem volt hiába a sok-sok csalogatás, mert vasárnap reggelre megteltek a kirakott csizmák, sőt bele sem fért a sok ajándék. De biztos sietett a Mikulás, mert egy csomó szaloncukrot és apró csokit szétszórt a csizmák mellett :-) 

Hát ez volt a mi mikulásváró hetünk :-) 
Bónuszként íme a videó, ami a zenesuliban készült: 


2015. november 26., csütörtök

Kérünk...

...némi szurkolást holnapra...

Zozival a Református Általános Iskolák országos szavalóversenyére megyünk.

2015. október 30., péntek

Aquaworld és erdei séta

Csütörtöki napra "tűztük ki" a pancsolós kirándulást.  Reggel gyorsan összekaptuk magunkat,  és usgyííí irány Budapest. 
Némi dugó volt ugyan az autópályán,  de nem szegte kedvünk.  Szerencsére a tömött parkoló sem annak a jele volt,  hogy mindenki ezt találta volna ki erre a napra. 
"Törzsvendégként" (már egyszer voltunk itt) tudtuk a dolgunk,  vetkőztünk,  pihenőágyat foglaltunk ééés irány a víz. 
Bár néhány medencét kipróbáltunk,  de legtöbbször a csúszdás gyerekmedencében tartózkodtunk. Zozi és Marci hol felváltva,  hol egyszerre csúsztak,  mi pedig hűségesen vártuk őket a vízbeérkezéskor.  Volt, hogy átmentünk a hullámmedencébe, utána kicsit melegedni a "húslevesbe " (a jakuzzi hívjuk így,  mert olyan,  mint egy hatalmas forrásban levő fazék víz, tele hússal,  vagyis emberekkel)   Végül persze újra a gyerekcsúszdához értünk vissza.
Ha röviden akarnám leírni: fürdés, ebéd, fürdés, uzsi,  fürdés. 
Hazafelé sikerült a fiúkat ébren tartani,  így este egy csepp gond sem volt az elalvással. 
...És eljött a péntek...  A szünet utolsó napja...  Délelőtt részemről mosás, főzés,  Apa részéről autó takarítás volt a program.  De, hogy ebben a csodás időben ne ragadjunk a szobában teljesen,  egy rövid erdei sétát iktattunk be délutánra.  Csak itt a helyi erdőben.  KB egy éve voltunk a fiúkkal,  de Zoli még nem látta a Basa-fát, amit 2013-ban az év fájának nyilvánítottak.  Kicsit többet róla itt.
Vittük a bringákat az autóban,  a kicsik tekertek,  mi pedig ráérősen sétáltunk mögöttük. 
...És ennyi... Eltelt az őszi szünet...  Nagyon tartalmasra sikeredett. Az különösen jó volt,  hogy mindenki itthon volt.  Az utolsó pillanatig nem hittem el, hogy kapunk szabit mindketten.  De ez így volt megírva. 
Hétvégén temető látogatás,  aztán indul újra a verkli. ... Nem várom...

2015. október 28., szerda

Állatkert Jászberény

Keddre is kellemes őszi időt ígért az időjós,  így a terveket tett követte. 

Tulajdonképpen tőlünk csupán egy órányi autóút,  nem indultunk korán.

Sok évvel ezelőtt voltam utoljára itt,  Zsuzsi akkora volt,  mint most Marci.  Azóta minimum kettő felújításon esett át az állatkert.  Emlékeimben tágas kifutók voltak,  és sok-sok majom. 

Hááát az első sokk a pénztárnál ért minket...  Igen borsos áron kaptuk a belépőket. ... És hát nem tudom...  Többet vártunk...  Komor állatokat láttunk, nem túl nagy helyen...  Már ha láttuk őket, mert nem nagyon bújtak elő még.  Félóránként van látvány etetés, mi a pingvinekét és a gibbonokét  néztük meg.  Ezek tényleg érdekesek voltak. Hiányoltam viszont az apró majmokat...  voltak,  de sokkal többre emlékeztem.  Viszont aranyosak voltak nagyon :-)  Sétáltunk egy nagyot a botanikai tanösvényen.  A kicsik végülis nagyon jól érezték magukat. Még indulás előtt ugráltak egy keveset a játszótéren, aztán indulás tovább. 

Tanulság: vagy ne várj túl sokat,  vagy dobj hozzá két ezrest és menj a fővárosiba....

2015. október 27., kedd

Őszi kirándulás: Szilvásvárad

Mindenki itthon van nálunk.  Ki őszi szüneten,  ki szabadságon.
Igyekszünk aktívan kihasználni az együtt töltött időt.  

Hétfőn reggel Szilvásvárad volt az uticél.  Az őszi erdő hihetetlenül gyönyörű.  Az időjárás is nagyon baráti volt.  Pont sétára való. Regényeket írhatnék róla.

A felejthetetlen pillanatokat igyekszem mélyen elraktározni. Ilyen pl Marci ámuló arcocskája ahogy nézte a "csúzdás" utat (a szerpentin) Zozi rácsodálkozása tulajdonképpen mindenre és okos kérdései,  Zsuzsi kajlasága, meg ahogy érezhetően megérintette ez a sok tiszta gyönyörűség.  Mi ahogy próbálunk kiszakadni a taposómalomból.  Szerintem sikerült :-)

De inkább a képek mondják el.

2015. október 22., csütörtök

Ám legyen :-) Az én ötvenem...

Minden pillanatát imádtam Erika és Bea Ötvenjének, így csatlakozom.  Bár sok újat nem hiszem,  hogy tudok írni.  Íme a nálunk elhangzó 50 mondat.

1, Jó reggelt Kincseim.
2,  Mit szeretnétek reggelizni? Naná, hogy ami gyorsan elfogy.
3,  Igen,  ringatlak amíg melegszik a tej. Persze,  téged is.
4,  Kapd már be azt a falatot, ne nézegesd!
5,  Egyééél mááár!! 
6,  Mondom... Egyééél... Mááár!!! 
7,  Jó... Menj pisilni...
8,  Na,  ki győz ma, Ti a reggelivel,  vagy én a fürdőszobában?
9,  Siessetek már, 10 perc és indulnunk kell.
10,  Mi lenne egyszer meglepnétek és nem kellene vitázni?
11,  Már indulni kellett volna 5 perce. 
12, Na jó... Veszem a cipőmet,  indulok. Aki kész van jön,  aki nem az marad. 
13,  Indulhattok.  Hátsó ajtónál találkozunk. 
14,  Néma csendben a lépcsőházban!  Pssszt!!! Mondtam hogy ne üvölts!
15,  Nem,  Marci/Zozi tegnap is te nyitottad az ajtót. Most Zozi/Marci következik. 
16, Ne vitázzatok már ki megy ki hamarabb... 
17,  Fogjátok egymás kezét!  Nem én nem tudom fogni a kezed,  a fülemen is csomag lóg.
18,  Kerüld ki a pocsolyát.
19,  Ááááá ne menj le a fűbe...! Minden csupa kutyasz@r.
20.  Beszállás! Nem egyszerre!!!!
21,  Ne töröld a lábad a kárpitba!
22,  Puszi,  ügyes legyél.  Figyelj oda, jelentkezz!
23,  Integess Marcinak, tudod hogy várja. 
24, Igen, megvárlak amíg felérsz az osztályba. 
25, Szeretlek!
26,  Nézd Marci,  markoló/kukásautó/kamion/stb...
27,  Nem, nem tudok olyan lassan menni az óvodáig hogy minden kukaürítést megnézzünk.
28,  Kiszállás,  végállomás!
29,  Varázscukor? Persze hogy van!
30,  Ne rohanj a folyosón! 
31,  Puszi, Mami jön uzsi után.  Szeretlek!
32,  Mi volt a suliban/oviban?
33,  Ne egyszerre mondjátok már hárman, csak két fülem van!
34,  Vacsoraaaa!!
35,  Itt mindenki süket?
36,  Vetkőzés,  fürdés!
37,  Pisilés alvás előtt! Nem egyszerre!!!  Egymás után!
38,  Na jó, még egy korty víz!
39,  Feküdjetek már,  reggel meg csak nyavalyogtok, hogy álmosak vagytok!
40, Tegnap Marci oltotta a lámpát akkor most Zozi következik.
41,  Jó éjt,  szép álmokat.  Reggelig egyikőtöket sem akarom látni! 
42,  Nem veszem meg. Azt sem!
43,  Na most ne legyél beteg,  nincs rá idő...! 
44,  Nem érdekel,  hogy Pisti /Marcsi /Peti azt csinálja,  engem az érdekel, hogy te NE TEDD! 
45,  Gyorsabban,  lassabban.
46,  Most miért verted/csípte/rúgtad meg? 
47, Mi lenne, ha nem versenyeznétek folyton?
48,  Azért, mert csak!
49,  Csak 5 perc nyugalmat kérek. 
50,  Ááááá,  ezt nem hiszem el! 

2015. október 15., csütörtök

Tök-jó nap

Zoziéknál a mai napon volt a Tök-jó nap.  Mit is takar ez?
A napközis tanító nénijük, Ica néni olyan igazi hagyományőrző. Az elmúlt hónapban sok-sok népi mondókát, játékot,  körjátékot tanított a gyerekeknek.  Ezekből kaptunk kis ízelítőt ma délután mi szülők is.
Édesek voltak.  És annyira komolyan vették az egészet. 
A tökhöz csupán annyi köze volt, hogy lehetett bevinni szépen faragott tököt.  Ez utóbbiak kivilágítva díszítették az osztályt. 
Kééépek:

2015. szeptember 30., szerda

Marci politizál... -Marciszáj-

Tegnap reggel a szokásos rutin szerint  mentünk a suliba (utána oviba)

Az utunk a városi buszpályaudvar mellett vezet el. Reggelente nagy a forgalom,  szinte egymást váltják a buszok. Különösen sok ember várakozott az egyik megállóban. 

Marci: -De sokan vannak! Mire várnak?
Én: -Hát a buszra. 
Marci: -Kik ezek?  Menekültek??

Megbeszéltük persze, hogy dolgozni mennek ezek a nénik,  bácsik. De meglepő volt ,  mert nem nagyon beszélünk itthon a témáról.  A tv sem megy csak este...

Szombaton amikor egész nap szakadt az eső,  akkor is megjegyezte,  hogy biztosan most eláznak azok az emberek... 

Hm...Szóval fura. 

2015. szeptember 26., szombat

Anya túl vicces...

...vagy inkább fárasztó...

Szabin voltam a héten. (nem akar elfogyni, még mindig maradt kB 10 napom...)

Miután a konyhát, kamrát, szekrényeket és sok mást kisikáltam, -úgy rendesen- már elfogyott a türelmem, kedvem. Ilyenkor szoktam valami olyan dologba vágni ami jó a lelkemnek is.

Most a gyerekek szobájának az ablakdíszítésére esett a választás. Jól elterveztem,  vásároltam némi színes lapot és nekiláttam. Amióta ablakcsere volt nem festek rá, csak ragasztok. 

Tehát... hogy a cím kifejtésére is rátérjek...
Odakinn mocsok esős, szürke idő volt,  én a konyha asztalnál alkottam, amikor Zoli hívott telefonon. Sok blablabla után... :

Z: -Mit csinálsz?
Én: -Rajzolok.
Z: -Mit?
Én: -Felhőket.
Csönd.... 
Z: -Aztán azt minek?
Én: -Mert nincs elég az égen...  (épp ömlött az eső)

Persze nagy röhögésbe fulladt a beszélgetés :-) 

De hogy megörökítésre kerüljön itt is,  íme, ilyen lett. Na jó... Pocsék képet sikerült róla készíteni...  Élőben jobb. 

2015. szeptember 23., szerda

Valami történt... De mi???

Bár remélem már csak múltidő, de leírom,  hogy látjátok??

KB 2 hete Zozi reggelente sír az iskolában.  (nem minden reggel,  de elég gyakran)

Már induláskor érezhetően feszült,  pedig nagyon igyekszem hangos szó nélkül készülődni.  (ez meglehetősen nehéz,  mert úgy húzzák az időt ahogy csak lehet) 

Minden reggel ugyanaz a sorrend.  Zozit elfuvarozom a suliba.  Ott felballagunk az emeletre,  kipakol,  búcsúzik, mi Marcival tovább indulunk.
No ez a tovább indulás lett kicsit nehezebb...  Ugyanis már jó néhányszor mire Marcit beültettem az autóba, Zozi sírva kiabált az iskola ajtajából... Indok mindig van: vagy a könyvét nem találta, vagy a tornacuccát, vagy valami hasonlót. 
Persze minden a helyén volt soha semmi sem maradt otthon. 
Kicsit pánikolni kezdtem,  mert elsőben már szeptember végétől egyedül ment be az iskolába. Volt néha kivétel persze...

Pár alkalom után leültem vele beszélgetni.  Bántja-e valaki,  vagy valami?   Tanító néni összeszidta- e valamiért? Kedves-e vele az új napközis tanító néni?

Igazából minden rendben van...  Van ugyan egy fiú az osztályokban aki sokkal nagyobb,  erősebb,  sportoló is, de nagyon agresszív...  Egy kicsit ő macerálja,  nem bántja igazán,  inkább csak piszkálja. De közben meg barátok...

Egy kicsit elbeszélgettem a fiúval. Szépen,  kettesben,  inkább vigyázzon Zozira, mert ő sokkal kisebb,  gyengébb, mint ő. Azóta ő lett a testőre :-) 

Na de a sírdogálás maradt...  Továbbra is talány,  hogy mi a baj.  Tanító néni szerint napközben semmi gond nincs,  ügyes,  jelentkezik,  vidám. Na meg szeret is járni,  imád tanulni...

Amire még gondolok,  hogy egyik reggel egy biztonsági őr volt a folyosón,  közölte,  hogy októbertől csak az iskola kapujáig jöhetnek a szülők...  A folyosóra sem tehetjük be a lábunk...
Zozi pedig szereti megmutatni a rajzait amiket kitesznek a folyosón lévő faliújságra. Ráadásul ő bármire rávehető csak előre meg kell beszélni,  itt viszont tényként közölték mit kell tennie. 

Hát nem tudom...
Most két napja nem volt sírás...  Bár a feszültség érezhetően nő benne amíg odaérünk. 
Nagyon rossz így ott hagyni...  Jó lenne segíteni neki...

Valami ötletetek mit lehetne tenni???

2015. szeptember 14., hétfő

Hogy tudnak...

...ilyen édesen aludni???

Ma még itthon vagyok.  (ugyan holnap is, de az már dokis nap lesz) Tevékenyen telt a délelőttöm, mert a gyerekek "szétszórása" után a beépített szekrényben pakoltam.  Szép is lett. (elvégre nincs nekem semmi bajom,  csak nem látok...)
Most pedig várom,  hogy Marci felébredjen,  aztán megyünk Zoziért. 

Ma sem bírtam ki... hazahoztam Marcit az oviból ebéd után :-) Ilyenkor olyan nosztalgikus érzés, olyan jó itthon lenni, olyan jó várni mikor lehet már értük menni. 

2015. szeptember 12., szombat

Rendületlenül

Haragudtam. 

Már napok óta a két fiú olyan, mint két kis eszement,  szófogadatlanok, fittyet hánynak minden kérésemre. Többek közt arra is, hogy némi rendet szeretnék a szobájukban.
Szóval haragudtam.  Beígértem, hogy kidobálok mindent ami a lábam alá kerül. 

Szombat délután kisütött a nap. A fiúk naná,  hogy biciklizni szerettek volna. ....én meg rendet... Valamit valamiért. 

Fogtam egy kávét és kényelmesen leültem meginni.  Jött Zozi, bújva,  puszilgatva.  (nagyon el tudja adni magát) 
Kérdezem: -Na, rend van már?
Zozi: -Már rendül.
:-)

2015. szeptember 11., péntek

A második hét után

Zozi:
- Voltam a héten az iskolában szülőin.  Hát egy élmény volt...  Eleve késtem (pedig vesszőparipám a pontosság) mert fél 5-kor kezdődött,  mi pedig pont addig vagyunk nyitva...  Ilyenkor felmerül bennem, hogy más hogy a csudába csinálja? Vagy nem dolgozik senki 4 után??  Szóval felírtam sok-sok adatot,  időpontot,  szünetek napját, programokat, különórákat, szakköröket ééés még ki tudja mit. Beadtam az osztálypénzt,  a színházbérlet árát.  Szavaztam az szm szülőkre.  Majdnem 7 volt mire hazaértem.

Zozinak hétfőn és pénteken van a zeneiskolában a citera órája.  Eredetileg gitárra jelentkeztünk,  de ez a tanár tanít citerát is, így ezt a hangszert is felvette és ezzel kezdenek.  Na tehát hétfőn volt az első óra,  már pengettek :-) élvezte nagyon.  A szolfézst szerencsére az iskolában tartják,  így nem kell külön hordani. 

Van csütörtökönként pingpong órájuk,  na ez megint nagy kedvenc lesz szerintem.  Legalábbis nagyon tetszett neki. 

Szintén nagy sikerélmény volt,  hogy az úszás órán -bár segédeszközzel- de átúszta a medencét. 

Kevesebb örömöt okozott viszont,  hogy elhagyott egy úszószemüveget,  és egy sapkát a héten... 

Szerzett viszont sok piros pontot,  bezsebelt sok dicséretet :-)

Marci:
A múlt hét mosolygós reggeli elválásaihoz képest zokogva kezdtük a hetet... Szerencsére csak egy napig tartott a szomorúság. 

Kedd reggel találkoztunk a logopédus nénivel, aki miután összerakta a képet, hogy Marci hozzám tartozik,  csak dicsérte.  Hogy milyen bátor,  ügyes,  szuper a szókincse.  Az r hang nincs meg,  de nyugi majd meglesz az is.  Ha jövő ilyenkor mégsem akkor menjünk hozzá.  Ismerem,  ügyfelünk ő is, sok tanácsot kaptam tőle amikor még régebben beszélgettünk Marciról.  Így nagyon örültem ezeknek a híreknek.

Náluk még nem volt szülői, nem tudok részleteket.  Az óvónéni szerint ügyes,  játszik,  eszik, alszik.  Nyugodt, szófogadó kisgyerek. 

Csütörtökre lett egy árpa a szememen,  így itthon vagyok...  Marcit ma haza is hoztam ebéd után.  Húúú azt az örömöt,  azt a boldogságot a kis arcán :-) 

Zsuzsi :

Hááát...  Még nincs meg minden tankönyv,  nincs végleges órarend.  Lesznek könyvek amiket meg kell vásárolni pluszban...  Felajánlottam, hogy a könyvtárból hozza ki, de épp "sok volt a cucca és nem akarta cipelni " ááááá kamasz....  Ja, és a bérletét is elhagyta (szerencsére meglett)  no comment...

Bár még nincs vége a hétnek,  mert Zozival megyünk a zeneiskolába,  de aránylag jól telt a hét. Persze voltak bosszantó pillanatok,  általában reggelente, amikor nem akartak a fiúk haladni a reggelizéssel... De még mit is akarok csak a második hét.  Jó lesz ez :-)

2015. szeptember 5., szombat

Na vééégre ...

Tadammm...

Végre, ma 17.53 perckor Zozi 7 éves, 1 hónapos, 5 napos korában kipottyantotta az első tejfogát. 

Már mögötte az utánpótlás,  így nem fogatlan a mosolya.  :-)

2015. szeptember 1., kedd

Az első tanítási napon

Tegnap este 8.00-kor jóéjszakát kívántam.  Még gyorsan megbeszéltük mi legyen a reggeli, aztán szunya.
...A gyerekeknek... én már napok óta nem alszom... 

Reggel kicsit előbbre hoztam kivételesen az ébresztőt,  mert Zozival korán a suliba akartunk érni.  Az első padban szeretett volna ülni.  Na ez annyira sikeres lett, hogy mi értünk az iskolába elsőnek :-)

Idén az osztályuk átkerült egy másik épületbe.  Nagyobb a tanterem sokkal,  viszont nem olyan barátságos, mint az előző volt.  No majd belakják.  Szóval felköltöztünk az osztályba, ezt most szó szerint lehet érteni,  mert annyi cucc volt.  Kicsit vártunk még,  megnéztük mi merre van,  aztán gyors búcsú következett. 

A következő állomás az óvoda volt.  Kicsit az ájulás kerülhetett az izgalomtól... Marci viszont pörgött,  csacsogott, így igyekeztem palástolni...
Felmarkoltuk a maradék holmit az autóból,  és hajrá... 
Az udvaron Marci meglátta Irénke nénit, az új óvónénit. Odaszaladt hozzá és megölelte.  Majd a folyosón megkereste a szekrényét ahova be is pakoltunk.  Váltócipő, varázscukor*  (neem,  nem felejtette el)
Aztán spuri a csoportba.  Ott várta az új óvónéni,  Erika néni. Őt nem ismertük, mert másik oviban volt eddig.  Nevén szólította Marcit :-) Ő pedig elköszönt és mehettünk dolgunkra.  Semmi sírás,  sehol egy görbült szájacska. Óóó maradjon így!!!!

Ennyi... Elkezdődött a tanév.  Minek ezen ennyit stresszelni...  Tudja mindenki a dolgát,  és csinálja is :-)

*varázscukor:  Még a tavalyi sírós időből származik,  amikor már mindent kipróbáltam... Ez egy apró töltetlen cukor, a pennyben szoktam venni.  Kineveztem varázscukornak, mert ez elmúlasztja a rosszkedvet. De csak egy szemet szabad enni belőle,  mert csak akkor használ. Biztos ami tuti,  tettem a táskám erre a célra használatos rekeszébe egy maréknyit. Ééés nem felejtette el.  Kereste.  Úgy, de úgy örült Marci neki.  :-)

2015. augusztus 30., vasárnap

Tanévkezdés előtt...

Gondolom nem csak nálunk telt az elmúlt hét a tanév előkészületeivel.   Sok minden volt a fejemben mit, kinek,  hová, miért, hogyan.  A gondolatokat tett követte,  a hiányzó dolgokat megvásároltuk.

Zozi aránylag könnyű eset volt, mert első osztály végén Anita néni felmérte az igényeket,  ki szeretne összeállított tanszer csomagot. Naná hogy mi igen.  A világ legnagyobb találmánya.  Így cseppet kárörvendve (fúúúj)  néztem a polctól-polcig rohangáló tanácstalan szülőket,  amikor az utolsó símításokhoz való eszközökért ugrottam be a szupermarketba. 
Sajnos iskolatáska új kellett Zozinak,  mert a tavalyi csak első ránézésre volt tartós... Pedig márkás drága darab volt... 
Most egy másikat próbálunk,  erre 3 év garanciát adtak.  De ez már több hete a szekrényben várta, hogy elővegyük.  Tolltartót és belevalókat szintén még nyár elején beszereztük. A tankönyveket pedig hét elején lehetett elhozni. Így tulajdonképpen csak a könyvek és füzetek csomagolása maradt.  Ez volt a szombati program. 

Zsuzsi cuccait hasonlóképpen apránként vettem meg.  Neki most igen tekintélyes összeget szórtunk szét ruhaneműkre. 
Nála a könyvosztás kedden az első napon lesz. 

Marcinak nem kellett sok minden. Benti cipő,  tornacipő,  néhány póló. Még farmer kell, de jövő héten ráér.

Neki viszont minden ovis holmijában át kellett írni a jelét,  mert májusban úgy döntöttünk,  középsős marad még.  Akkor nagyon sok fejtörést okozott,  mert bár a kora szerint (aug 20-i) jövőre suliba kellene mennie,  de ő annyira érzékeny,  annyira játékos baba még...  Kell ez a plusz egy év, hogy iskolaérett legyen majd. Nem akartam, hogy nagycsoportot járja kétszer,  mert ha a többi gyerek suliba készül,  ő pedig nem mehet, az véleményem szerint nagyobb törés.  Az óvónéni nem szívesen engedte el, mert okos,  jó eszű gyerek... Futottunk akkor néhány kört ezügyben, több hozzáértő ember véleményét meghallgattuk. Marci így viszont Zozi régi óvónénijéhez kerül majd,  aminek kimondottan örülök. Pillangó csoportos lesz a kis drágám.  Irénke nénivel is beszélgettünk akkor tavasszal,  várja szeretettel Marcit.  Remélem jól döntöttünk.
A kérdés persze az (amitől nem kicsit félek) hogy Marcit hogy érinti majd ez az egész csoportcsere. Sokszor elővettük a témát nyáron. Az első reakció felemás volt,  mert miért kell neki a kicsikhez mennie,  de mondtuk, hogy már ők is középsősök lesznek.  Így már örült neki, nagyon várja.  Hát...  Kedden élesben kiderül. Majd írok úgyis róla. 
Szóval a jele maradhat süni, csak zöld helyett piros lesz.  A csoportok más-más színt használnak. 
No de szombaton ezzel is végeztünk.  Persze köszönhető ez Apának,  mert a főzést egy az egyben bevállalta, így én csak a gyerekek cuccaival foglalkozhattam.

Most pillanatnyilag úgy állunk,  hogy mindenkinek minden startra kész.  Évnyitón túl vagyunk.  Elkészülni,  vigyázz,  rajt... Kedden.

A 2015/2016-os tanévet megnyitom...

Ma délelőtt volt Zozi tanévnyitó ünnepsége.
Így reggel szép ruhába öltöztünk,  majd útnak indultunk.  A suli központi épületének udvarán volt a gyülekező.  Jó napos, köves udvar.  Mindenkiről patakokban folyt a víz.  Ilyenkor cseppet sem bánom, hogy a templomban tartják az iskolai ünnepséget.

Furcsa érzés volt,  hogy tavaly még az első sorban ült Zozi.  Most ott az idei első osztály csöppségeinek a helye lett.  Zoziék pedig átkerültek a másodikosoknak fenntartott helyre.  Már nem ők a legkisebbek...
Idén már Marcit is vittük, (szokja a hely szellemét)  meglepően jól tűrte a megpróbáltatásokat... A lelkész jó sokáig beszélt,  ráadásul ahol ültünk visszhangzott is, így nem volt túl élvezhető az Istentisztelet...

A gyerekek műsora rövid de kedves volt.
Az igazgató bácsi pedig szokásos rövid, de magával ragadó sztoriját mesélte.  Annyira jó fej.  (már ha lehet ilyet mondani egy "igi-bá"-ra.)
Az egyik elsős tanító néni köszöntötte a leendő elsőségét.
Aztán himnusz és kész vége.

Zozi szerint nem is volt igazi évnyitó, mert nem hangzott el a bűvös mondat:

EZENNEL A 2015 /2016-OS TANÉVET MEGNYITOM .



2015. augusztus 27., csütörtök

A Hosszú hétvége...

Jaj, majdnem elfelejtettem erről írni...  A hosszú hétvége...

Már évek óta ilyenkor tartjuk a két fiú szülinapját és Zsuzsi névnapját. Ilyenkor tuti biztos, hogy mindenki ráér a családban. Most is így volt.

Csütörtökön mi megköszöntöttük Marcit. Megkapta az ajándékot.  Imádom, hogy mindennek úgy tud örülni.  Most először várta úgy igazán a szülinapját. Ugyanígy lelkesedett amikor sms jött amivel köszöntötték. Mindegyiket nézegette, és együtt válaszoltunk rá.

Még hét közben vettünk a gyerekek szobájába csillárt az helyett amit júniusban a fiúk lefociztak. Apa ügyesen most fel is szerelte. Na meg takarítottunk egész nap... 

Pénteken főztünk.  Este pedig jött Mama, Papa és a testvérem a kislányával Anitával. Vacsoráztunk, beszélgettünk, jól eltelt az este. 

A szombat izgalmasan kezdődött...  Nem állítottam be ébresztést, mert legkésőbb 6- fél 7 körül ébredni szoktunk.  Hááát mikor alszik be mindenki??  Amikor kinyitottam a szemem,  félkómában, (szemüveg nélkül) félvakon bámultam a mennyezetre vetített órára... Már 6.21 van??  Zoli felvilágosított, hogy az 8.21...  Ennek fényében kissé feszülten (na jó teljesen idegbajosan) készült az ebéd.  Erre Anyuékat, Zoli Anyukáját,  testvérét és családját vártuk. 
Ekkorra volt rendelve a torta is a fiúknak.  Az új őrületet követve,  Minyonos torta volt tűzijátékkal.  Bár nem volt olyan mint amit megálmodtam, de nagy sikert aratott így is. 

A vasárnapi programot már előre elterveztem: Zozi a bizonyítványa mellé kapott egy mozijegy kupont.  Ezt használtuk most fel. Kinéztem egy jó kis filmet, az Irány a bárkát,  de a fiúk leszavaztak... Minyon lett helyette...  Mindegy, ez is jó volt.  Bár Marci kérdezgette néha,  hogy mikor lesz vége...

Mindent összevetve,  fárasztó,  de jó hétvége volt.

2015. augusztus 23., vasárnap

Testvéri összetartás, -avagy- Véletlen volt...

Délutáni semmittevés közben (épp a szülinapi vendéglátás taktikai dolgait egyeztetjük Zolival) hallom, hogy Zozi és Marci verekednek. Mostanában nagyon jól eljátszanak együtt, de néha azért van némi csetepaté...

Odahívom a két kiskakast magamhoz... Általában nem szoktam közbeavatkozni csak ha már muszáj.

Bűnbánó arccal, lehajtott fejjel állnak meg a szobában. Kérdezem mi is volt a vita (verekedés) oka.
Zozi: -Hát játszottam a kamionnal és Marci is akart volna vele. 
Én: -És ezért kellett verekedni?
Zozi: -Nem verekezdtünk, csak Marci megütött... De csak véletlen volt.
Én: -Hmm???
Zozi: -De tényleg!! ttam a szemén!! ... 

(Apa kuncogni kezdett a hátam mögött,  így én sem bírtam ki...)

2015. augusztus 21., péntek

Marci a pozitív

Tegnap, Marci szülinapján egész nap esett az eső... Borongós, rossz, nem szeretem idő volt.

Marci még ebben is meglátta a szépet. (ez egyébként is jellemző rá)

Bámult ki az ablakon, egyszer csak széles mosollyal odafordult hozzám:
-Képzeld anya! Még az eső is eljött hozzám születésnapot köszönteni.

Azt hiszem van mit tanulni tőle...

2015. augusztus 20., csütörtök

Marci 5 éves lett

Boldog születésnapot kívánunk Kisfiam!! 

Az, hogy mennyire szeretünk, az kimondhatatlan. Legyél mindig ilyen mosolygós, boldog kisgyermek, mint amilyen most vagy!


2015. augusztus 17., hétfő

Viszlát nyár... Viszlát Balaton. Jövőre jövünk :-)

Hétvégén mini nyaraltunk.

Adott volt:
- Egy balatoni ház,
- Egy utazni vágyó család,
- Jó idő.

Így aztán:
- Csütörtök éjjel pakolás,
- Pénteken délután, munka után indulás,
- Péntek este lángosozás a strandon,
- Szombaton egész nap strandolás,
- Szombat este Füredi bornapok,
- Vasárnap délelőtt strand,
- Vasárnap ebéd a strandon,
- Utána pakolás, csomagolás,
- Útközben Almádiban a cirkuszi állatok megcsodálása,
- Vasárnap este érkezés haza.

Olyan, de olyan jó volt.
Ezen a hétvégén elbúcsúztunk a Balatontól. Igazán nem lehet okunk panaszra, sokat voltunk együtt, az idő is nagyon jó volt.

Viszlát nyár...  Viszlát Balaton.
Jövőre jövünk :-)

2015. augusztus 10., hétfő

Sűrű program= jó program

Totál szívás... nem elég, hogy olyan gyorsan elröppent az a két hét amíg nyaraltunk. De hogy úgy kezdjünk dolgozni, hogy hat napos a munkahét na ez... az igazán sokkoló.

Egyik este vasalgattam (már úgy két órája a negyven fokban) csörgött a telefon. Zozi osztálytársának anyukája hívott, hogy Kristófnak szülinapi bulit tartanak szombaton, meghívhatja-e Zozit. Naná! Igenám, de szombaton lesz 4-kor .... ééés nem is itt, hanem Kecskeméten játszóházban...
-Aaaham, kicsit több logisztikát igényel a dolog, mert szombat lévén hamarabb zárhatunk, (5 helyett 3-kor) de nehogy már lemaradjon élete első bulimeghívásáról.

Nos így történt, hogy 3-kor (na jó... 2.55-kor bezártam) 3-kor riasztás élesítés, lakatok és 3.10-kor már a zuhany alatt álltam. 3.20-kor indultunk.  Időben értünk oda, Kristófot megköszöntöttük és leléptem. 6-ra volt megbeszélve a buli vége, így volt idő szét nézni, sőt kávézni a Frei kávézóban :-)

Sajna képem nincs róla, de egy csurom izzadt, boldogságtól és a melegtől kipirult arcú gyereket kaptam vissza, aki egy oroszlánokat megszégyenítő hangon üvöltötte: -ez volt életem legjobb bulija.

Siettünk ezután haza.

Ugyanis a mi bulink még hátravolt:

-Zozi szülinapjára a siófoki fürdő látogatását kérte. De pont akkor voltak betegek, így elnapoltuk egy héttel. Akkor kicsit zokon vette, mert messze van és úgysem jövünk vissza... na pont ezért sem akartuk húzni halasztgatni, hanem vasárnap irány újra a Balaton!

Hát nem mondom, hogy az egész heti hajnali ébredés után jól esett amikor 5-kor megszólalt az óra... de időben indulni akartunk...mert maga az út több, mint 2 óra...

Mi voltunk az elsők :-) úgy emlékeztünk 8-kor nyit... és neem... csak 9-kor. Addig legalább kávéztunk.

Cseppet sem bánom, hogy nem az élő víznél voltunk. Nem sütötte szét az agyunkat is a nap, kellemes volt a hőmérséklet, ráadásul kevesen voltak, így nem kellett osztozni a helyeken. Szóval szuper volt :-)  A kicsik nagyon élvezték. De mi is, még koktélt is ittunk a medencében :-)

Délután próbáltunk időben hazaindulni, féltünk a vasárnapi forgalomtól. 4-kor indultunk, de egész jól haladtunk. Bár a jól bevált terv szerint jöttünk, nem autópályán, hanem toronyiránt :-)
A fiúk elszundítottak útközben, de szerencsére csak rövid időre. Annyira lefárasztották magukat, hogy este egy pillanat alatt elaludtak. Na minket sem kellett ringatni... ma reggel viszont a szokásosnál is jobban gyűlöltem a reggeli ébresztőt...

2015. augusztus 5., szerda

Nyaralás -2-

Az egyik nap, azt hiszem kedden... jó meleg volt az biztos :-) kitaláltuk, hogy ismét nézzük meg Tihanyt. Ez egy olyan hely amit minden évben látni szeretne az ember. Így aztán átkocsikáztunk. A Tihanyi kikötő közelében parkoltunk le, és  megkerestük azt az erdei ösvényt/lépcsőt amire tavaly rátaláltunk. Már csak azért is volt jó ott felmenni, mert így legalább árnyékban voltunk addig is. Az Apátság melletti fagyizót is leteszteltük. Nem romlott a minőség az elmúlt évben :-)  Na meg ásványvizet vettünk, mert a mi hűtött vizünk bizony az autóban maradt.

Nem volt a célunk most sem az Apátságot végigjárni. Majd ha nagyobbak lesznek a fiúk. Megcsodáltuk a kilátást és elsétáltunk a Visszhang dombra. Érdekes, hogy már évek óta járunk Tihanyba is, de még soha nem voltunk itt. Mindenki kipróbálta, hogy visszhangzik-e, de csak Apáét hallottuk. Szerintem csak mély hangokkal működik. Jót nevettünk azon, hogy egy kisfiú kiabálta, hogy hahóóó és valaki visszakiáltott neki :-) 

A nagy kiabálás után megpihentünk egy padon, a kicsik pedig hintáztak, csúszdáztak az ott talált játszótéren. Hát tudnám jóízűen inni reggelente a kávémat ilyen kilátással...

Az esős napokat választották ki a gyerekek arra, hogy betegek legyenek. Marci kezdte hasmenéssel, aztán másnapra Zozi folytatta, ő hányt is. Zsuzsi zárta a sort. Gondolom valami vírust sikerült benyalniuk... szerencsére láz nem kísérte, na meg másfél napig tartott mindegyiknél, így dokit nem kerestünk.

Az egyik nap Kapolcsot vettük célba, reggel borongós volt az idő. Odaértünk, leparkoltunk, majd besétáltunk a faluba. Alig néztünk meg néhány udvart amikor esni kezdett az eső. Így feladtuk... vissza a kocsiba és autóztunk egy kicsit a környéken. Biztos klasszabb ha jó az idö :-)

Amikor az idő engedte mentünk mini-kirándulásokra. Alsóörsi Somlyó-hegyi kilátó volt az egyik uticél, ami nagy sikert aratott mindenkinél.  Csodaklassz a kilátás. A fiúk teljesen odavoltak :-)

Még aznap kerestük az Arácsi-cukrászdát (Zozinak akartunk tortát rendelni) de épp zárva volt. Viszont megláttuk a Koloska csárda tábláját. Zoli  szerette volna megnézni, vajon miért annyira híres. Így aztán arra kanyarodtunk. Megtaláltuk a csárdát is, ahová végül mégsem merészkedtünk be. Viszont a vadasparkhoz elsétáltunk. Ó, hogy micsoda gyönyörű az a völgy!! Csak ámultunk. És az a tiszta illat. Pláne eső után amikor minden tiszta!
Maga a vadaspark nem egy nagy valami, de láttuk az állatokat. Igaz sokáig kellett őket keresni, mert jól elbújtak. Megmásztuk a magaslest, ücsörögtünk kicsit az egyik padon, majd visszaindultunk a kocsihoz. Bár Marci szívesen magával hozta volna a kaput őrző fából faragott kutyát. :-) elég nehéz volt meggyőzni, hogy az állatokra kell vigyáznia :-)

Volt egy nap amikor látszott, hogy bizony egész nap esni fog... a fiúk viszont pörögtek... kötekedtek... és mielőtt tettlegességig fajult a dolog felvetettük, mi lenne ha moziba mennénk. Visítás volt a válasz :-) kicsit rizikós vállalkozás volt, mert Marci még nem volt soha moziban. Megnéztük a moziműsort és az Agymanókra esett a választás. Aranyos kis film. 3D-ben néztük. Mondanom sem kell Marci is imádta, jókat nevetett a poénokon. Mozi után McDonaldsba mentünk, majd haza.

Azthiszem már csak két program maradt :-) az egyik a hajókázás. Méghozzá a Kisfaludy-t próbáltuk ki. Ez is olyan program volt, hogy vagy sikerül vagy nem, mert Marci eddig minden évben végigsírta az utat. Na most viszont nagyon tetszett neki a hajó! Ő kérte, hogy azzal menjünk. Így egy 1 órás utat választottunk ki. Maga a hajó tényleg gyönyörű. Érdekes a kiállítás is. Oda voltak érte a fiúk. Marcit persze legjobban a forgó hajólapát varázsolta el legjobban. Leült a lépcsőre és nézte. :-)
Abban Zolival egyet értettünk viszont, hogy itt van ez a gyönyörű hajó, miért nem tudnak kicsit a matrózfiúk és a kapitány hozzáöltözni. A pink Angrybirds póló annyira nem odaillő volt. Na de ezt is kipipálhatjuk, megvolt ez is.

Az utolsó napon volt Zozi szülinapja. Eredeti terv az volt, hogy a strand éttermébe becsempésszük a tortáját és a kedvenc pincér"bácsink"  kihozza ebéd után, de mivel az idő nem volt strandolós, így ejtettük a témát. Este tortáztunk vacsi után otthon. Meglepi volt így is, mert nem számított rá. Annyira örült neki! :-)

Már csak a csomagolás maradt éjszakára... Másnap még megetettük a kacsákat, megsimogattuk a halász csizmáját, ettünk egy búcsú fagyit és elköszöntünk a Balatontól. Jövőre jövünk!!