A Hosszú hétvége...

Jaj, majdnem elfelejtettem erről írni...  A hosszú hétvége...

Már évek óta ilyenkor tartjuk a két fiú szülinapját és Zsuzsi névnapját. Ilyenkor tuti biztos, hogy mindenki ráér a családban. Most is így volt.

Csütörtökön mi megköszöntöttük Marcit. Megkapta az ajándékot.  Imádom, hogy mindennek úgy tud örülni.  Most először várta úgy igazán a szülinapját. Ugyanígy lelkesedett amikor sms jött amivel köszöntötték. Mindegyiket nézegette, és együtt válaszoltunk rá.

Még hét közben vettünk a gyerekek szobájába csillárt az helyett amit júniusban a fiúk lefociztak. Apa ügyesen most fel is szerelte. Na meg takarítottunk egész nap... 

Pénteken főztünk.  Este pedig jött Mama, Papa és a testvérem a kislányával Anitával. Vacsoráztunk, beszélgettünk, jól eltelt az este. 

A szombat izgalmasan kezdődött...  Nem állítottam be ébresztést, mert legkésőbb 6- fél 7 körül ébredni szoktunk.  Hááát mikor alszik be mindenki??  Amikor kinyitottam a szemem,  félkómában, (szemüveg nélkül) félvakon bámultam a mennyezetre vetített órára... Már 6.21 van??  Zoli felvilágosított, hogy az 8.21...  Ennek fényében kissé feszülten (na jó teljesen idegbajosan) készült az ebéd.  Erre Anyuékat, Zoli Anyukáját,  testvérét és családját vártuk. 
Ekkorra volt rendelve a torta is a fiúknak.  Az új őrületet követve,  Minyonos torta volt tűzijátékkal.  Bár nem volt olyan mint amit megálmodtam, de nagy sikert aratott így is. 

A vasárnapi programot már előre elterveztem: Zozi a bizonyítványa mellé kapott egy mozijegy kupont.  Ezt használtuk most fel. Kinéztem egy jó kis filmet, az Irány a bárkát,  de a fiúk leszavaztak... Minyon lett helyette...  Mindegy, ez is jó volt.  Bár Marci kérdezgette néha,  hogy mikor lesz vége...

Mindent összevetve,  fárasztó,  de jó hétvége volt.