Totál szívás... nem elég, hogy olyan gyorsan elröppent az a két hét amíg nyaraltunk. De hogy úgy kezdjünk dolgozni, hogy hat napos a munkahét na ez... az igazán sokkoló.
Egyik este vasalgattam (már úgy két órája a negyven fokban) csörgött a telefon. Zozi osztálytársának anyukája hívott, hogy Kristófnak szülinapi bulit tartanak szombaton, meghívhatja-e Zozit. Naná! Igenám, de szombaton lesz 4-kor .... ééés nem is itt, hanem Kecskeméten játszóházban...
-Aaaham, kicsit több logisztikát igényel a dolog, mert szombat lévén hamarabb zárhatunk, (5 helyett 3-kor) de nehogy már lemaradjon élete első bulimeghívásáról.
Nos így történt, hogy 3-kor (na jó... 2.55-kor bezártam) 3-kor riasztás élesítés, lakatok és 3.10-kor már a zuhany alatt álltam. 3.20-kor indultunk. Időben értünk oda, Kristófot megköszöntöttük és leléptem. 6-ra volt megbeszélve a buli vége, így volt idő szét nézni, sőt kávézni a Frei kávézóban :-)
Sajna képem nincs róla, de egy csurom izzadt, boldogságtól és a melegtől kipirult arcú gyereket kaptam vissza, aki egy oroszlánokat megszégyenítő hangon üvöltötte: -ez volt életem legjobb bulija.
Siettünk ezután haza.
Ugyanis a mi bulink még hátravolt:
-Zozi szülinapjára a siófoki fürdő látogatását kérte. De pont akkor voltak betegek, így elnapoltuk egy héttel. Akkor kicsit zokon vette, mert messze van és úgysem jövünk vissza... na pont ezért sem akartuk húzni halasztgatni, hanem vasárnap irány újra a Balaton!
Hát nem mondom, hogy az egész heti hajnali ébredés után jól esett amikor 5-kor megszólalt az óra... de időben indulni akartunk...mert maga az út több, mint 2 óra...
Mi voltunk az elsők :-) úgy emlékeztünk 8-kor nyit... és neem... csak 9-kor. Addig legalább kávéztunk.
Cseppet sem bánom, hogy nem az élő víznél voltunk. Nem sütötte szét az agyunkat is a nap, kellemes volt a hőmérséklet, ráadásul kevesen voltak, így nem kellett osztozni a helyeken. Szóval szuper volt :-) A kicsik nagyon élvezték. De mi is, még koktélt is ittunk a medencében :-)
Délután próbáltunk időben hazaindulni, féltünk a vasárnapi forgalomtól. 4-kor indultunk, de egész jól haladtunk. Bár a jól bevált terv szerint jöttünk, nem autópályán, hanem toronyiránt :-)
A fiúk elszundítottak útközben, de szerencsére csak rövid időre. Annyira lefárasztották magukat, hogy este egy pillanat alatt elaludtak. Na minket sem kellett ringatni... ma reggel viszont a szokásosnál is jobban gyűlöltem a reggeli ébresztőt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése