Rendületlenül

Haragudtam. 

Már napok óta a két fiú olyan, mint két kis eszement,  szófogadatlanok, fittyet hánynak minden kérésemre. Többek közt arra is, hogy némi rendet szeretnék a szobájukban.
Szóval haragudtam.  Beígértem, hogy kidobálok mindent ami a lábam alá kerül. 

Szombat délután kisütött a nap. A fiúk naná,  hogy biciklizni szerettek volna. ....én meg rendet... Valamit valamiért. 

Fogtam egy kávét és kényelmesen leültem meginni.  Jött Zozi, bújva,  puszilgatva.  (nagyon el tudja adni magát) 
Kérdezem: -Na, rend van már?
Zozi: -Már rendül.
:-)