Mikulás itt is, ott is...

Mi másról is szólt volna az egész hét, mint a Mikulásról, illetve annak várásáról...

Marciéknak már kedden megérkezett az óvodába. Volt mindenféle ünneplés, zenebohóc, mikulásbuli. Állítólag, még verset is mondott Marci neki :-)  Nem volt nagyon közlékeny, amikor azt kérdeztem, mit mondott neki a Mikulás... 

-Hááát, semmit, csak, hogy mondjam el a verset... 

-Khm... azt nem, hogy ne szomorkodj reggelente?

- ....Hááát lehet, hogy azt is mondta...      :-) 

Kaptak színezőt, meg kis csomagot a nagy-szakállútól. Boldogság volt ám, hogy Ő kapta a családban először a csomagot. 

Még a hétfői citera órán mondta Gábor bácsi, hogy csütörtökön várja szeretettel a fiúkat, lesz némi mikulásozás a hangversenyteremben.  Naná, hogy 3-5-ig.... amikor 3/4 5-ig dolgozom...  Nos, a lényeg, hogy Apácska szabaddá tette a délutánját, felmarkolta a fiúkat és buliztak egyet. No itt kicsit kettéválik a mesélés, mert Apa azt mondta, égetni valóan rosszak voltak, a fiúk pedig, hogy milyen jót buliztak, haza sem akartak jönni. Végül is a kettő együtt is megy nekik :-)  Na a lényeg a feladat volt, Zozi egy másik citerázó fiúval együtt zenéltek. Apácska természetesen felvette :-) Ahogy néztem a videót, szinte hihetetlen, hogy nem gyakoroltak előtte együtt, sőt nem is találkoztak még csak akkor, ott. A másik csodálatos dolog számomra, hallgatni, ahogy Zozi zenél. Lehet, hogy az elfogódottság is, de nekem annyira ügyes. (mondjuk Gábor bácsi is sokat dicsérte) Tehát, ahhoz képest, hogy szeptemberben fogott a kezébe először pengetőt.... szerintem szuper :-) 

No és  pénteken megérkezett a "városi" Mikulás is. Minden évben a városháza erkélyéről ereszkedik le kötélen, és a krampuszokkal bohóckodnak kicsit a megjelent gyerekeknek. Ilyenkor minden óvoda viszi a gyerekeket, sőt az alsósok is ott vannak. Ovis csoportonként kapnak ilyenkor egy nagy piros zsákban csomagokat, minden kisgyermeknek névre szólót. Ez egy városi rendezvény a kicsiknek, de szerintem kedves.

Pénteken délután zenesuli után megnéztük, hogy Mamáéknál is hagyott-e ajándékot a piros ruhás. (naná, hogy igen) 

Szombaton mi Apával kimenősök voltunk, némi beszerző körút volt betervezve, így a gyerekek Maminál voltak. Na ott is járt a Mikulás.

Még szombaton késő este nagy csizmapucolásba kezdtek a fiúk, mert még mi is vártuk... Sőt, Zozi rajzolt egy képet is csalogatónak. ...és ha netán megéhezett volna Mikulásunk, készítettek a fiúk neki tejet és kekszet. Egy zsebkendőt is kapott a tálca mellé, nehogy elcseppenjen az orra... :-D (na ezen jót mosolyogtam) 

Így aztán nem volt hiába a sok-sok csalogatás, mert vasárnap reggelre megteltek a kirakott csizmák, sőt bele sem fért a sok ajándék. De biztos sietett a Mikulás, mert egy csomó szaloncukrot és apró csokit szétszórt a csizmák mellett :-) 

Hát ez volt a mi mikulásváró hetünk :-) 

Bónuszként íme a videó, ami a zenesuliban készült: