2015. augusztus 30., vasárnap

Tanévkezdés előtt...

Gondolom nem csak nálunk telt az elmúlt hét a tanév előkészületeivel.   Sok minden volt a fejemben mit, kinek,  hová, miért, hogyan.  A gondolatokat tett követte,  a hiányzó dolgokat megvásároltuk.

Zozi aránylag könnyű eset volt, mert első osztály végén Anita néni felmérte az igényeket,  ki szeretne összeállított tanszer csomagot. Naná hogy mi igen.  A világ legnagyobb találmánya.  Így cseppet kárörvendve (fúúúj)  néztem a polctól-polcig rohangáló tanácstalan szülőket,  amikor az utolsó símításokhoz való eszközökért ugrottam be a szupermarketba. 
Sajnos iskolatáska új kellett Zozinak,  mert a tavalyi csak első ránézésre volt tartós... Pedig márkás drága darab volt... 
Most egy másikat próbálunk,  erre 3 év garanciát adtak.  De ez már több hete a szekrényben várta, hogy elővegyük.  Tolltartót és belevalókat szintén még nyár elején beszereztük. A tankönyveket pedig hét elején lehetett elhozni. Így tulajdonképpen csak a könyvek és füzetek csomagolása maradt.  Ez volt a szombati program. 

Zsuzsi cuccait hasonlóképpen apránként vettem meg.  Neki most igen tekintélyes összeget szórtunk szét ruhaneműkre. 
Nála a könyvosztás kedden az első napon lesz. 

Marcinak nem kellett sok minden. Benti cipő,  tornacipő,  néhány póló. Még farmer kell, de jövő héten ráér.

Neki viszont minden ovis holmijában át kellett írni a jelét,  mert májusban úgy döntöttünk,  középsős marad még.  Akkor nagyon sok fejtörést okozott,  mert bár a kora szerint (aug 20-i) jövőre suliba kellene mennie,  de ő annyira érzékeny,  annyira játékos baba még...  Kell ez a plusz egy év, hogy iskolaérett legyen majd. Nem akartam, hogy nagycsoportot járja kétszer,  mert ha a többi gyerek suliba készül,  ő pedig nem mehet, az véleményem szerint nagyobb törés.  Az óvónéni nem szívesen engedte el, mert okos,  jó eszű gyerek... Futottunk akkor néhány kört ezügyben, több hozzáértő ember véleményét meghallgattuk. Marci így viszont Zozi régi óvónénijéhez kerül majd,  aminek kimondottan örülök. Pillangó csoportos lesz a kis drágám.  Irénke nénivel is beszélgettünk akkor tavasszal,  várja szeretettel Marcit.  Remélem jól döntöttünk.
A kérdés persze az (amitől nem kicsit félek) hogy Marcit hogy érinti majd ez az egész csoportcsere. Sokszor elővettük a témát nyáron. Az első reakció felemás volt,  mert miért kell neki a kicsikhez mennie,  de mondtuk, hogy már ők is középsősök lesznek.  Így már örült neki, nagyon várja.  Hát...  Kedden élesben kiderül. Majd írok úgyis róla. 
Szóval a jele maradhat süni, csak zöld helyett piros lesz.  A csoportok más-más színt használnak. 
No de szombaton ezzel is végeztünk.  Persze köszönhető ez Apának,  mert a főzést egy az egyben bevállalta, így én csak a gyerekek cuccaival foglalkozhattam.

Most pillanatnyilag úgy állunk,  hogy mindenkinek minden startra kész.  Évnyitón túl vagyunk.  Elkészülni,  vigyázz,  rajt... Kedden.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése