Tegnap este 8.00-kor jóéjszakát kívántam. Még gyorsan megbeszéltük mi legyen a reggeli, aztán szunya.
...A gyerekeknek... én már napok óta nem alszom...
Reggel kicsit előbbre hoztam kivételesen az ébresztőt, mert Zozival korán a suliba akartunk érni. Az első padban szeretett volna ülni. Na ez annyira sikeres lett, hogy mi értünk az iskolába elsőnek :-)
Idén az osztályuk átkerült egy másik épületbe. Nagyobb a tanterem sokkal, viszont nem olyan barátságos, mint az előző volt. No majd belakják. Szóval felköltöztünk az osztályba, ezt most szó szerint lehet érteni, mert annyi cucc volt. Kicsit vártunk még, megnéztük mi merre van, aztán gyors búcsú következett.
A következő állomás az óvoda volt. Kicsit az ájulás kerülhetett az izgalomtól... Marci viszont pörgött, csacsogott, így igyekeztem palástolni...
Felmarkoltuk a maradék holmit az autóból, és hajrá...
Az udvaron Marci meglátta Irénke nénit, az új óvónénit. Odaszaladt hozzá és megölelte. Majd a folyosón megkereste a szekrényét ahova be is pakoltunk. Váltócipő, varázscukor* (neem, nem felejtette el)
Aztán spuri a csoportba. Ott várta az új óvónéni, Erika néni. Őt nem ismertük, mert másik oviban volt eddig. Nevén szólította Marcit :-) Ő pedig elköszönt és mehettünk dolgunkra. Semmi sírás, sehol egy görbült szájacska. Óóó maradjon így!!!!
Ennyi... Elkezdődött a tanév. Minek ezen ennyit stresszelni... Tudja mindenki a dolgát, és csinálja is :-)
*varázscukor: Még a tavalyi sírós időből származik, amikor már mindent kipróbáltam... Ez egy apró töltetlen cukor, a pennyben szoktam venni. Kineveztem varázscukornak, mert ez elmúlasztja a rosszkedvet. De csak egy szemet szabad enni belőle, mert csak akkor használ. Biztos ami tuti, tettem a táskám erre a célra használatos rekeszébe egy maréknyit. Ééés nem felejtette el. Kereste. Úgy, de úgy örült Marci neki. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése