Először volt az óvodában:
Az Óvónénik adtak elő egy kis műsort :-) Zozi Óvónénije volt a mikulás. Persze titok volt, nem tudták a gyerekek sem. Naná, hogy volt aki kitalálta, de Irénke néni hősiesen tagadott :-) Ehhez kapcsolódva van egy nagyon édes Zoziszáj:
-Anya, mindenki azt mondta az óvodában, hogy az Irénke néni volt a mikulás, de ő azt mondta, hogy ááá dehogy. Hát nem tudom... Anya, én hiszek neki!!
(na jó, így leírva nem jön át a hangsúly, de élőben nagyon édes volt)
Aztán jött a városi mikulás:
Nálunk a városháza tornyából ereszkedett le. Sajna én dolgoztam... de az ovisok ott voltak. Mármint a nagyok, mert a kiscsoportosokat még nem viszik ilyen hosszú sétára. Próbáltam képet keresni róla, de nagyon aprók, nem lehet kimásolni sem, így itt a link . Biztosan szuper volt.
Na persze végül megérkezett itthon is:
Fürdés közben szoktam a bejárati ajtó elé csempészni az ajándékokat. Ha rányitjuk a fürdőszoba ajtaját akkor el is takarja. Na ez az idén annyira sikerült, hogy már mindent kitaláltunk, hogy arra menjenek a kicsik, hogy észrevegyék :-) Semmi nem jött be. Így elküldtem őket, hogy harisnyanadrágjukat vigyék ki a szennyesbe. Ez volt a hatásos. Volt nagy öröm.
Azóta a fürdőkádban mikulások szoktak ücsörögni, valahogy így :-)
Na van még képem az oviból ahol épp lefeküdtek aludni a lurkók :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése