Itthon

Úgy is kezdhetném, hogy itt van az ősz, itt vannak az első betegségek... 

Marci lett beteg. Már pár napja náthás, de nem vészesen, szépen kifújta az orrát és kész. Kedd hajnalban viszont volt egy kruppos rohama... ááááá pokoli érzés amikor fuldoklik.... Szerencsére azért kezelhető volt, mert a kinyitott ablak hűvösénél szépen megnyugodott és el is aludt újra. Még szerencse, mert a kúpnak amit ilyenkor adni kell lejárt a szav.ideje 1 hónapja... Másnap reggel a doktornéninél kezdtünk volna, ha épp nem szabadságon tartózkodna... Helyettese a mi nem kedvelt doktorbácsink.... délután rendelt csak. Így Zozit oviba vittem, Marcit Anyuhoz én pedig mentem dolgozni, mert ha én nem megyek akkor nem tudunk kinyitni sem...(ez egy nagyon nemszeretem dolog a munkahelyemen, mert még hulla állapotomban is be kell menni, hogy átadjak) Tehát ebédidőben felkerekedtem, Marcit elvittem a dokihoz, majd Őt visszateleportáltam Anyuhoz én pedig befejeztem a napi dolgokat, illetve átadtam a helyettes kolléganőnek. 

Na szóval zárójelben és lerövidítve ennyi a története, hogy három napig itthon vagyunk kettesben. Persze ezt mindketten roppant módon élvezzük :-) Marci naponta kb ötvenszer jön és átölel :-) én pedig imádom, hogy nyakamba szakadt egy kis szabadság és le tudok újra lassulni. Bár a lassulásban az is sokat segít, hogy én is összeszedtem Marcitól ezt a náthaféle dolgot... gyakorlatilag elég kutyául vagyok én is...

Valahogy az elmúlt két napban nem éreztem késztetést még arra sem, hogy bekapcsoljam a számítógépet :-) (most is csak azért, hogy bejelentsem az árammérő állást)  

Pakolásztam, szekrényeket rendezgettem, selejteztem... szóval csupa olyan dolog került sorra ami másnak láthatatlan. Főzőcskézek, úgy nyugiban nem rohanva, pont úgy, mint rég...  Közben persze azért Marcit is gyógyítgatom :-) Neki persze már az is gyógyír, hogy reggelente közli az óvónénijével, hogy nem kell neki oviba menni majd csak hétfőn :-) Zozit délben hazahozzuk, itthon együtt alszanak délután pedig foglalkoztatózunk, tanulunk, várjuk apát. 

Ja még azt meg szerettem volna örökíteni, nehogy feledésbe merüljön, hogy hihetetlen, Marci mennyit fejlődött az oviban. Gondoltam, hogy megindul a beszélőkéje, de nem hittem, hogy ennyire. Mesél-mesél-mesél :-) Mi történik épp vele az folyamatosan közvetíti, illetve régebbi emlékeket is felidéz. Az én agyam pedig állandóan kattog, mert még elég nehéz összerakni mit is szeretne mondani, hát még kitalálni :-) A másik az önállósága. Gyakorlatilag én nem tudtam rávenni, hogy egyedül vetkőzzön vagy öltözzön, állt és megvárta amíg lehúzom róla a ruhát vagy épp ráadom. Most pedig gyakorlatilag kizavar a mosdóból, mert ő egyedül intézi a dolgát. Imádom.