Kezdem a rosszabbakkal... aztán már csak a jobb jöhet :-)
Betegségek...
Október közepén Anyu rosszul lett. Szoktak neki olyan szédülős keringési zavarai lenni, de ezek pár nap alatt el is múlnak. Na most nem így volt, 23-án ki kellett hívni az ügyeletes orvost, mert már felkelni sem tudott... Nálunk sajnos az ügyeleti dolgokat frissen végzett orvosok látják el, ami nem is lenne baj, mert hátha a frissebb tudásuk jól jön, de sajnos semmi tapasztalatuk nincs még. Anyunak az egyik gyógyszeradagját megemelték, de épp olyat, amit ugyan meg lehet, de csak max 2 napig... Anyu persze "jókislány" módjára szedte több mint egy hétig így, persze jobban nem lett, és amikor elment a dokibácsijához az rögtön kórházba utalta... Kapott infúziós kezelést, jobban is lett, így ma végre haza is engedik. Hát soha jobbkor nem jöhetett volna a szabi nekem... mert a fiúk hazahordását az oviból nem egyszerű megoldani...
Még betegségek... természetesen a fiúk szedtek össze megint valami vírust, ami brutál magas lázzal, Marcinál hányással, hasmenéssel is járt. Itt az egyetlen jó dolog az volt, hogy másfél nap volt csak az "átfutási idő"... és ahogy jött, egyik percről a másikra, úgy el is múlt. Zozi szerencsére "csak" lázas volt, Ő egy kicsit talán könnyebben is vette az egészet.
Óvoda...
Most ezt is a rosszabb élmények közé sorolom... Marci ugyanis harmadik hete minden reggel olyan eszméletlen sírással megy oviba, hogy az valami borzasztó... Nem tudom igazán mi váltja ezt ki... csak tippelni tudok arra, hogy az egyik óvónénit nagyon szereti és épp nem ő volt akkor reggeles... Viszont a másikkal is nagyon jól elvan, bár ő valóban szigorúbb, nem annyira babusgatós... Ami még szóba jöhet: épp akkor kezdett Marci sírni reggelenként amikor egy új kisfiú jött a csoportba aki szó szerint szerint egész nap sírt, úgy hogy nem is engedte magát vigasztalni. Na ettől Marci is kedvet kap és együtt folytatják... Óvónénik szerint ez a sírás Marcinál nem tart sokáig, Mónika néni ölelgeti egy kicsit aztán mire az ablakhoz érek addigra valóban nem hallom már...
Az viszont nagyon jó, hogy Marci az összes verset éneket tudja, mondja, énekli is, otthon pláne :-) Fest a többiekkel, játszik, ismeri név szerint még a másik csoportok óvó nénijeit és a dajka néniket. Ha valahol máshol találkozunk velük akkor messziről kiabál nekik és köszön :-) (ennek nagyon örülök, hogy nem kell szólni egyik gyerekemnek sem, nagyon szépen illedelmesen köszönnek)
Szóval ezek voltak a "nehézségek" tudom soha nagyobb gondom ne legyen :-)
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése