Margitsziget

Szombaton a szokásos nemszeretemprogram volt. Azaz annak kellett volna lennie, de nem sikerült találkozni Zsuzsi édesanyjával. Aztán másképp alakult, nagyon jó kis nap lett :-)

1.-Az idő csodaszép volt, így ha már az egész család ott van, tegyük kissé szebbé :-)
2.-A lépcsőházban a bejárati ajtó mellett valaki még nagyon-nagyon régen felragasztott virágos képeket. Köztük van a Margitszigeti szökőkút képe is. Namármost kb egy hónapja minden reggel induláskor és minden hazaérkezéskor azt hallgatom a fiúktól, hogy jaaaj de szééép mikor megyünk megnézni?

Szóval, emiatt a két dolog miatt esett a választás  egy szigeti sétára. Tök fura, mert ott éltem 4 évig a közvetlen közelében és csupán egy alkalommal voltam még csak, akkor is valami kötelező sulis futóversenyen...

De csak ámultunk-bámultunk, olyan szép volt, olyan igazi virágos, parkos, olyan sétálni való, olyan szeretni való.

Nagyon jó parkoló helyet találtunk a Margit híd közelében, ráadásul csak hétköznap fizetős, így nem szorított az idő sem minket. Onnan természetesen sétáltunk. A kicsik csodálták a hajókat :-)
Aznap is volt vízilabda meccs, így nagyon nagy volt a forgalom a sziget felé. Volt sok rendőr, ami a fiúknak pláne nagyon tetszett. Minden szembejövő rendőr "bácsinak" szépen illedelmesen köszöntek. :-) Szokás szerint most is ikreknek nézték őket jó páran, pedig most nem is voltak egyformába öltöztetve (csak majdnem) De Zozi mindenkit felvilágosított, hogy -Ugyan dehogy két év van köztünk!! 
Tehát átverekedtük magunkat a tömegen, és a szökőkúthoz értünk. Valóban gyönyörűűű! Szerencsénk volt, mert árnyékos ülőhelyet is kaptunk. Vagy fél órát üldögéltünk. Annyi kellett a következő zenei blokkhoz ami ráadásul épp a gyerekeknek szólt. A várakozást a kicsik azzal töltötték, hogy szaladgáltak körbe-körbe, időnkét azért fűztek minket, hogy béreljünk pedálos autót, vagy inkább elektromosat még jobb lenne :-) Marci időnként emiatt durcás volt, mert nemet mondtam... Végül persze megbékült.
A zenei blokk után sétálni mentünk. Ami úgy zajlott, hogy mi sétáltunk és időnként(percenként) kiabáltunk a fiúk után, hogy állj mááár meg, ne rohanj előre, vááárj meg hasonlók...
Jó sokáig sétáltunk, láttunk ezt is azt is. Szerintem még most mennénk, ha nem jött volna egy naaagy-naaagy fekete felhő... így jobbnak láttuk ha visszafordulunk. Az eső persze nem kezdett el esni, de így is jó választás volt, mert mire az autóhoz értünk már két igen nyűgös fáradt fiam volt, akik az ilyenkor megszokott módon (bár mostanában egyébként is) folyamatosan civakodott. Hát igen pasiból vannak... pocak is üres volt, fáradtak is voltak :-)

Még odafelé. Nagyon sütött a nap :-)

Nem túl illendő, de bebújtak... :-)

...meg felmásztak...

Úgy odarohantak a szökőkúthoz, hogy komolyan

azt hittem beleugranak.

Az épp morcosMarci...

Fára(ba) mászós Zozi...

...nanááá, hogy Marci is...

Szép

...

khm... ide is felmásztak...

Hajót bámuló fáradt csapat :-)

Egy pillanat nyugalom ...